Vasárnapi ebédek
Az Almási családregény egy ötgyermekes család mindennapjaiba enged betekintést. Mivel a történet 2001-ben indul, az olvasók eleinte több sajátos helyzettel is szembesülhetnek, például nincs minden szereplőnek mobiltelefonja, vagy éppen hazánk EU-csatlakozása még csak küszöbön áll.
Szereplők
Almási Károly
A történet kezdetén a családfő a negyvenes éveinek elején jár. Újságíró, egy megyei napilap rovatvezetőjeként dolgozik. Ez meglehetősen sok elfoglaltsággal jár számára, ...Vasárnapi ebédek #1
Varázshajszál
Az Almási család befejezte a vasárnapi ebédet, de még senki sem állt fel a helyéről. Nem kezdték el leszedni az asztalt, nem fogtak még a mosogatáshoz, mert az évek hosszú során az a kedves szokásuk alakult ki, hogy ilyenkor beszélték meg gondjaikat, örömeiket, kis közösségük apró-cseprő dolgait, s mindegyikük elmesélte, mi történt vele azon a héten. Más alkalom nemigen ...Vasárnapi ebédek #2
A kis háziasszony
Ez a hétvége kissé rendhagyó módon alakult, ugyanis anya kért először szót az ebéd elköltése után: – Kedveseim, egy kis segítségre lenne szükségem. Máris többen jelentkeztek, hogy szívesen segédkeznek a mosogatásban és a törölgetésben, de anya leintette őket: – Nem erre gondoltam, gyerekek. Tudjátok, a jövő szombaton érettségi találkozóra vagyok hivatalos. Szeretnék előtte egy-két napot magamra szánni ...Vasárnapi ebédek #3
Érettségi tétel
– Ez isteni volt! – dőlt hátra Apa, miután az utolsó falatig bekebelezte a felesége utánozhatatlan töltött káposztáját. Megkeverte kávéját, majd elsőszülött fiához fordult: – Hogy haladsz az érettségi tételekkel, Ákos? – Remekül, Apa. Főleg azután, hogy sikerült néhány kidolgozott tételsort szereznem a suliban. Tudod, az interneten már ez is megtalálható, csak egyszerűen ki kell nyomtatni. (Megjegyezzük, a ...Vasárnapi ebédek #4
Kompromisszum
Már rég vége volt a vasárnapi ebédnek, már mindenki elmesélte búját-baját, örömét, csak az ikrek ültek hallgatagon a helyükön, szinte lapítva. Apának fel is tűnt a dolog: – No és veletek nem történt semmi említésre méltó a héten? – Tulajdonképpen semmi komoly – dünnyögték az apróságok. – Úgy! Szóval semmi komoly – ismételte Anya bizonyos éllel a hangjában. – ...Vasárnapi ebédek #5
Fergusson kapitány
Amikor az ikrek pénteken hazaértek az iskolából, Öcsi szokatlanul kipirultnak s egyszersmind levertnek látszott. Anya rosszat sejtve vette elő a lázmérőt, s gyanúja csakhamar beigazolódott. Legkisebb fiának bizony hőemelkedése volt. – Biztosan megint kabát nélkül mentél szünetben az udvarra – korholta aggódva, majd egy bögre forró tea kíséretében ágyba dugta. – Ne félj, kincsem, egy-két nap alatt kikúráljuk ...Vasárnapi ebédek #6
Szeretetszámtan
Hosszú idő óta először fordult elő az Almási családban, hogy valaki lekéste a vasárnapi ebédet. Ezúttal Ákos volt a renitens, aki egyébként igazoltan volt távol, egyik barátjának segített a költözködésben. A farkaséhes családfő az idő múlásával egyre elkeseredettebb pillantásokat vetett a már alig-alig gőzölgő levesestál felé. Éppen indítványozni akarta, hogy kezdjenek hozzá hiányos létszámban az étkezéshez, amikor végre megérkezett ...Vasárnapi ebédek #7
Rémhír
Hugi éjjel kínzó szomjúságra ébredt. Kikászálódott az ágyból és elindult a konyhába, ahol meglepetésére égett a villany, sőt, halk beszélgetés foszlányai hallatszottak: – Hát, bizony így áll a helyzet, barátom. Szétköltözünk – hallotta Apa szomorúan csengő baritonját. – És ez már biztos? – kérdezte egy ismeretlen férfihang. – Száz százalékig – felelte Apa, majd mélyet sóhajtott. – Húsz év ...Vasárnapi ebédek #8
Anya születésnapja
– Kedvesem, lennél szíves kivasalni a világoskék ingemet? – fordult a nejéhez ebéd után Almási Károly, mivel halaszthatatlan és titkos megbeszélnivalója volt a gyermekeivel. – Már kivasaltam, sőt, az öltönyödet is lekeféltem. – No és a kutya...? Megkapta már a maradékot? – Ma már kapott enni, úgyhogy a dolog holnapig nem esedékes. – Akkor menj, pihenj le – ...Vasárnapi ebédek #9
A vetélkedő
Ezen a vasárnapon a szokottnál sokkal népesebb társaság gyűlt össze az Almási-házban. Dóri rendezett egy kisebbfajta összejövetelt, amelyre meghívta néhány barátját az osztályból, többek között azért is, mert a szülei már régóta rágták a fülét, hogy szeretnék végre megismerni az új iskolatársait. A fiatalok négy lányból és két fiúból álló csapata igen jó benyomást tett az Almási házaspárra, ...Vasárnapi ebédek #10
Szelíd szeretet
– Gergő, miért titkoltad el itthon, hogy az osztályfőnököd minisztériumi kitüntetésben részesült? – fordult ebéd után Almási Károly a középső fiához. – Igazán bosszantó, hogy az információs forradalom korában nem a legközvetlenebb hírforrásból kell megtudnom a dolgot. – Mi is csak pénteken hallottuk az iskolarádióban – felelte Gergő. - Tudjátok, Szabados tanár néni nem az a dicsekedős fajta. Tényleg, ...Vasárnapi ebédek #11
Tekla néni
Egy vendéget sokféle jelzővel lehet illetni. Kedves, várva várt, illusztris, rég nem látott... Nos, Almási Károly nagynénjére, Tekla nénire legfeljebb ez utóbbit alkalmazhatom, ha igazsághű krónikása akarok maradni az Almási család mindennapjainak. Az idős asszonyság egy időben gyakori vendég volt az unokaöccse házában, míg el nem költözött a Dunántúlra. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy akkortájt ez a fejlemény ...Vasárnapi ebédek #12
Labirintus
Az egyhetes tavaszi iskolai szünetet, mint minden évben, az idén is vidéken, Anya szüleinél töltötte az Almási család. Gergő imádta ezeket az időszakokat. Órák hosszat nagyapó asztalosműhelyében serénykedett, amit a család felnőtt tagjai nem vettek túl jó néven, mert szerintük egy ilyen korú lurkónak a gyönyörű tavaszi időben inkább a friss levegőn kellene a labdát rúgnia, nem pedig faforgácskupacok ...Vasárnapi ebédek #13
A büntetés
– Kedveseim – fordult Anya a gyerekekhez ebéd után –, azt javaslom, hogy ma rendhagyó módon kezdje Apa az elbeszélést, vajon milyen fontos dolog történt vele ezen a héten? Mindnyájan a családfőre néztek, aki lenyelte az utolsó falat lekváros derelyét, mélyet sóhajtott, majd így szólt: – Engedjétek meg, hogy mindenekelőtt feltegyek egy kérdést. Hogyan kell eljárnunk, mielőtt megítélünk ...Vasárnapi ebédek #14
Lelki gáncs
Vasárnap kora délután Apa, Ákos és Gergő esernyők alatt kuporogva hotdogot majszoltak nagy egyetértésben. Hogy mi késztette arra ezt a három derék férfiembert, hogy a zord időben a családi tűzhelytől távol, a gyorsétkeztetés sokat bírált szolgáltatását vegye igénybe? Nos, a nagy kerítőt úgy hívják: futball. A város csapata sorsdöntő rangadót játszott a hétvégén, amelyről nem hiányozhattak az Almási ...Vasárnapi ebédek #15
A rocksztár
Apa kedden otthon felejtette a jegyzeteit, ezért délután kénytelen volt hazaugrani értük. Otthon valami olyasminek lett a fültanúja, ami által újra megerősödött az a régóta vallott nézete, hogy soha semmi nem történik véletlenül. Dóri szobája előtt elhaladtában hangos zenére lett figyelmes, és bár egyáltalán nem volt szokása a hallgatózás, vagy a gyermekei titkainak meglesése, ezúttal hosszú percekre lecövekelt ...Vasárnapi ebédek #16
Elemér bácsi (8/1. rész)
A vasárnapi ebédet követő családi beszélgetés során Ákos szokatlanul hallgatagnak mutatkozott. Amikor a többiek faggatni, majd találgatni kezdték, hogy vajon mi az oka láthatóan nyomott hangulatának, akkor is nehezen jöttek a nyelvére a szavak. Csak annyit lehetett kihámozni a mondandójából, hogy valamiféle szerelmi jellegű problémája van. – Tárd csak ki a szíved nyugodtan, bátyó! – vágta ...Vasárnapi ebédek #17
Elemér bácsi (8/2. rész)
Gergő étvágya újabban igencsak megnőtt. Ha figyelembe vesszük, hogy egy tizenegy éves, növésben lévő kisfiúról van szó, azt képzelnénk, hogy a szülők maradéktalanul örültek ennek, ám ez nem volt így. Anyának legalábbis szemet szúrt néhány körülmény ezzel a bizonyos étvágy-növekedéssel kapcsolatban. Elsősorban az, hogy az összes étkezést tekintve kizárólag a tízóraira korlátozódott. Kisfia szinte napról napra ...Vasárnapi ebédek #18
Elemér bácsi (8/3. rész)
Végre akadt valaki a tömegben, aki lehajolt a földön heverő emberhez, hogy közelebbről is megvizsgálja. A nyaki ütőeréhez illesztette az ujjait, majd néhány másodperc múlva élesztgetni próbálta a koldust, aki azonban nem tért magához. – Még él, azonnal mentőt kell hívni hozzá! – jelentette ki az illető, mire többen mobiltelefonjuk után nyúltak. – Biztosan be van ...Vasárnapi ebédek #19
Elemér bácsi (8/4. rész)
Kisvártatva megjelent a helyszínen két dülöngélő alak, félig telt borospalackokat lóbálva a kezükben. Ákos a látvány hatására nem bírta visszafojtani az indulatait: – Mit keresnek itt maguk, és mit csináltak a barátunkkal?! – rivallt rá a két részeg hajléktalanra, akik láthatóan a legkevésbé sem zavartatták magukat. – No nézd csak, Oszi, vendégeket kaptunk – szólt oda ...Vasárnapi ebédek #20
Elemér bácsi (8/5. rész)
Egy dologban azonban biztosak voltak: azt semmiképpen sem hagyhatják, hogy Elemér bácsi akár csak még egy éjszakát is az erdőben töltsön. Hiszen mi lenne Almási Károly kicsit már viseltes, de még mindig elég jó állapotban lévő érettségi öltönyével? Vagy talán öltözzön vissza a szerencsétlen koldus a saját, egyáltalán nem szalonképes ruháiba? Ákos megemlítette ugyan a hajléktalanszállót, ...Vasárnapi ebédek #21
Elemér bácsi (8/6. rész)
Szerencsére azonban Gergő akármennyire is igyekezett csöndben tevékenykedni, annyi zajt mégis csapott, amennyi elég volt ahhoz, hogy bátyja felriadjon amúgy sem túl mély álmából. Ákos néhány pillanatig azt hitte, hogy amit lát, az még az álmához tartozik, s ezen nincs is mit csodálnunk, hiszen nem volt éppen szokványos látvány, amint öccse éjnek idején elhagyja a házat, ...Vasárnapi ebédek #22
Elemér bácsi (8/7. rész)
Végül is elfogadták Dóri okfejtését, aki azzal érvelt, hogy nem szabad ilyen súlyos terhet rakni a szegény koldus vállára, hiszen itt már nem egyszerűen a munkahely, de a szolgálati lakás és a biztos egzisztencia is a tét, és ha mégsem járna sikerrel a küldetésük, annál nagyobb lenne hajléktalan barátjuk csalódása. – Ráér majd akkor örülni, ha ...Vasárnapi ebédek #23
Elemér bácsi (8/8. rész)
Egyszerre néma csönd ülte meg a helyiséget. Az igazán remek ebéd ellenére mindannyian keserűnek érezték az utolsó falatokat. A gyerekeknek nem is az igazgató úr szavai fájtak leginkább, hanem az, hogy a számukra oly szomorú tény bejelentése közben furcsamód a legkevésbé sem volt részvétteljes vagy sajnálkozó az arckifejezése, sőt Gergő úgy vette észre, mintha valamiféle hamiskás ...Vasárnapi ebédek #24
Habos kakaó
Vasárnap délután volt, a nyári szünidő első hétvégéje. Almásiné Julika éppen végzett a mosogatással, s egy percre leült a konyhaasztalhoz a férje mellé, aki újságjába mélyedve várta, hogy lefőjön a kávé. Jóleső volt a hirtelen támadt csönd, ami persze nem volt igazán csönd, inkább csupa kellemes hang egyvelege: a gyönyörű napsütésben madárdallal telt meg a kert, langyos szellő ...Vasárnapi ebédek #25
Sportfogadás
Gergő néhány hete furcsa szokást vett fel. Azelőtt az volt a vasárnap esti programja, hogy a sporthíreket hallgatva, miután bemondták kedvenc futballcsapata hétvégi eredményét, hol bosszúsan, hol boldogan, feltápászkodott a tévé elől, és elvonult aludni. Újabban viszont rendszeresen kivárta a sportösszefoglaló végét, amikor tudniillik a helyes totó-tipposzlopot ismertetik. Ilyenkor magában motyogva viharos sebességgel megindult a szobája felé, ahol utána ...Vasárnapi ebédek #26
Nincs rajta áldás
Szombat délután Dóri fellelkesülten tért haza a fodrásztól. Mint kiderült, nem kizárólag az egyébként csinosra sikeredett frizurája okán volt boldog: – Idesüssetek, mit vettem a fodrásznál! – rikoltotta diadalmasan, tetszetős selyemblúzt előhúzva a szatyrából. – Nocsak, nem is tudtam, hogy Ilonka néni kibővítette fodrászszalonja tevékenységi körét – jegyezte meg anya. – Nem tőle vettem – magyarázta Dóri ...Vasárnapi ebédek #27
Megelőlegezett bizalom
Almásiné Julikának igazán nem lehetett panasza a gyermekeire, ami a segítőkészségüket illeti. Ezen a szombati délelőttön azonban Hugi olyasvalamivel hozakodott elő, ami meglehetősen nagy újdonságként hatott a segítségnyújtás terén. Édesanyja épp a nappali egyik foteljében ejtőzött, izgalmas regényébe mélyedve, amikor a kisiskolás leányzó elébe állt, és felajánlotta szolgálatait: – Hadd segítsek neked olvasni! Anya hirtelenjében nem értette, voltaképpen ...Vasárnapi ebédek #28
A zöld szemű szörny
Ákos azon szerencsés sorsú fiatalemberek egyike volt, aki ha szerelmi ügyekben tanácstalannak érezte magát, egyforma bizalommal és őszinteséggel fordulhatott mindkét szülője felé. És ő valóban hatalmas kegynek élte meg ezt, hiszen ilyen esetekben az ember szívesen meghallgatja mindkét nem képviselőinek véleményét. Ezen a vasárnapon az édesanyja volt az első, akit beavatott a Timivel kapcsolatos gondjaiba, nevezetesen ...Vasárnapi ebédek #29
Lámpaláz
A gyerekek óriási többségének a nyár a kedvenc évszaka, kisebb hányaduknak a tél, és bizony csak kevesen akadnak köztük, akik az őszre szavaznának egy ilyesfajta népszerűségi listán, mert nem tudják megbocsátani Ősz apónak azt a bizonyos szeptemberi tanévkezdést. Nos, Hugi azon kevesek egyike volt, aki az őszt is és az iskolát is nagyon várta már, és ebben jelentős szerepe ...Vasárnapi ebédek #30
Hétköznapi hősök
– Micsoda kétszínű alak ez a Geréb! – mordult fel Öcsi, miközben föl sem emelte a fejét kedvenc könyvéből. – Komolyan mondom, irigyellek, kisöcsém – jegyezte meg vigyorogva Gergő. – Már legalább negyedjére olvasod A Pál utcai fiúkat, és még mindig fel tudsz háborodni Geréb árulásán. – Magam sem örülnék neki, ha ilyen egyoldalúvá válna az érdeklődésed – ...Vasárnapi ebédek #31
Eláruljam? (5/1. rész)
Ákos és legjobb barátja, Imre – lelkes futballszurkolók lévén – alig várták, hogy megkezdődjön a bajnokság őszi idénye. Kedvenc csapatuk első hazai mérkőzésén természetesen ott izgultak a stadion lelátóján; azaz csak izgultak volna, mert egy meglehetősen unalmas, gyenge színvonalú találkozónak lehettek szemtanúi, amelyen a legemlékezetesebb momentumot az eredményjelző tábla meghibásodása jelentette. És hogy teljes legyen a csalódottságuk, ...Vasárnapi ebédek #32
Eláruljam? (5/2. rész)
– Szerintem viszont essünk túl a nehezén minél hamarabb, akár itt, helyben – javasolta Ákos, mert úgy érezte, nem lenne most elég türelme udvariasan eldiskurálni barátja szállásadónőjével arról, mit is keres itt ezen a szokatlanul késői órán. Már így is épp elég sötét gondolat tolult elő benne, ráadásul Imre újból belefogott saját nehéz helyzetének taglalásába, s ezt ...Vasárnapi ebédek #33
Eláruljam? (5/3. rész)
A nyomukban haladt egy darabig, aztán hirtelen mérges lett magára emiatt. Csak nem fogja követni őket?! Hiszen mégis csak a kedveséről van szó! Most szépen elébük vág, és egyszerűen rájuk köszön. Nyilván megnyugtató magyarázatot kap majd, ki ez a srác, és mit keres az ő barátnője társaságában. Ezzel az elhatározásával egy időben azonban Timi belekarolt az ismeretlen ...Vasárnapi ebédek #34
Eláruljam? (5/4. rész)
– Nem tetszel te nekem, nagyfiam! – szólt apa Ákoshoz a vasárnapi ebéd után. – Hetek óta úgy jársz-kelsz itt közöttünk, mint valami holdkóros... Gyere csak, légy szíves, segíts bepakolni a kocsiba a horgászfelszerelést! A legidősebb Almási fiú szótlanul követte a garázsba édesapját, még azt sem kérdezte meg, miért indul ilyen szokatlanul késői órán pecázni. Erre voltaképpen ...Vasárnapi ebédek #35
Eláruljam? (5/5. rész)
Ákos végül is – engedve Imre kérésének – hagyta magát rábeszélni a Timivel való találkozásra, hogy végre a lány is elmondhassa az érveit. A randevúra ugyanabban a parkban került sor, ahol nem is olyan régen oly drámaian váltak el útjaik. – Nem is tudom, hol kezdjem... – motyogott Timi zavartan. – Talán az elején... vagy tudod mit? ...Vasárnapi ebédek #36
Körteszüret
Vasárnap délután az Almási fivérek körtét szüreteltek a szomszédjuk kertjében. Természetesen nem titokban dézsmálták a termést, Gizi néni maga kérte a segítségüket. Az idős asszony ugyanis már évek óta nem volt olyan egészségi állapotban, hogy egymaga birkózzon meg azzal a munkával, amit a nyolc hatalmas, bő termésű fa adott neki. – Mennyi körte! – ámuldozott Öcsi, amikor végigtekintett az ...Vasárnapi ebédek #37
Kegyes hazugság
Manapság, ebben a sokszor esztelenül rohanó világban ritkán adódik rá alkalom, hogy egy olyan nagy család, mint amilyen az Almásiéké is, teljes létszámban vehessen részt valamiféle közös programban. Nos, ezen a vasárnap délutánon úgy hozta az élet, hogy felnőttnek-gyereknek egyaránt semmi dolga nem akadván, együtt ültek le a tévé elé, hogy megnézzenek egy, a műsorújságban családiként aposztrofált filmet ...Vasárnapi ebédek #38
Orgonasípok (9/1. rész)
Egy októberi szombaton Almásiék – talán utoljára az év során – kerti összejövetelt rendeztek, amelyre meghívták a család legközelebbi barátait is. Közéjük tartozott Szabó doktor, az idős gyermekorvos is, aki nemcsak az Almási-lurkókat ismerte születésüktől fogva, de annak idején magát a családfőt is ő gyógyította. A doktor úr és felesége nagyon jól érezték magukat a kerti mulatságon. Leginkább ...Vasárnapi ebédek #39
Orgonasípok (9/2. rész)
Szabó doktor eme utolsó mondata döbbenetes erővel hatott Károlyra. Úgy tűnt, végre lassan kezd lehullni a hályog a szeméről: – Az nem lehet... – motyogta maga elé meredve. – Öt gyereket kell felnevelnem. Nem szólíthat magához az Úr, épp a munka dandárjában. Sok dolgom van még ezen a világon. – Hja, fiacskám, ha te ilyen megátalkodottan és ...Vasárnapi ebédek #40
Orgonasípok (9/3. rész)
Amikor hétfő délután Ákos hazatért az egyetemről, egy módfelett gyönyörű autót látott parkolni a házuk előtt. – Te öcskös, kié az a klassz járgány? – kérdezte Gergőt, aki ajtót nyitott neki. – András bácsi jött vele, apa főnöke – tájékoztatta a testvére. A főszerkesztő a nappaliban ült a kanapén, és a család két felnőtt tagjával beszélgetett. – Nem ...Vasárnapi ebédek #41
Orgonasípok (9/4. rész)
Anya fültanúja volt az utolsó mondatoknak, így aztán nem csodálkozott, amikor a dolgozószobába lépve élete párját az ablaknál állva találta, méghozzá olyan arckifejezéssel, amelyik nagy lelki vívódásról árulkodott. – Még soha életemben nem éreztem ilyen pocsékul magam – sóhajtott nagyot a családfő, amikor a felesége átkarolta a vállát. – A családom egyvégtében az egészségemért aggódik, az orvosaim eltiltanak ...Vasárnapi ebédek #42
Orgonasípok (9/5. rész)
– Írjak egy könyvet? – hüledezett Almási Károly. – Miféle könyvet? – kérdezte olyan hangsúllyal, mintha maga a fogalom is teljességgel ismeretlen volna előtte. – Akármilyet – felelte Ákos, majd belátva, hogy a meghatározás némi pontosításra szorul, hozzátette: – Riportkönyvet, mesét, regényt, ismeretterjesztő könyvet, mit tudom én?... Nem a műfaj a lényeg. Ahogy mondani szokták, jó „mesélőkével” rendelkezel. Élvezetes ...Vasárnapi ebédek #43
Orgonasípok (9/6. rész)
A következő napok nehéz próbatételt jelentettek Almási Károly számára. Az estékkel semmi baj nem volt, hiszen az öt csemete közül mindig lehetett valamelyikkel játszani vagy éppen tanulni. A délelőttök azonban nehezen teltek, ilyenkor a családfő bizony szinte csak fel-alá téblábolt a lakásban. De, ahogy a mondás tartja, ahol a szükség, ott a segítség. Másnap reggel András bácsi ...Vasárnapi ebédek #44
Orgonasípok (9/7. rész)
A nagy titkolózás azonban csak néhány napig tarthatott, ekkor ugyanis kényszerhelyzet állt elő. Almási Károly – példátlan számítástechnikai antitalentumként – igénybe kellett hogy vegye elsőszülött fia segítségét: – Ráérsz egy percre, nagyfiam? Vacakol ez az átkozott szövegszerkesztő, és nem merek egyik gombhoz sem nyúlni. Meg is tébolyodnék, ha elveszne, amit eddig írtam! Ákos pillanatok alatt elhárította a hibát, ...Vasárnapi ebédek #45
Orgonasípok (9/8. rész)
Ákos nemsokára arra lett figyelmes, hogy egyre hosszasabban zümmög a nyomtató apa dolgozószobájában. – Elkészült! – jelentette sugárzó arccal Almási Károly, amikor elsőszülött fia benyitott hozzá. – Már a címe is megvan: „Vásott lurkók, avagy egy ötgyermekes családapa viszontagságai”... Na, mit szólsz hozzá? – kérdezte büszkén, de fia arckifejezése láttán hamar lelombozódott. – Hosszú. Ami még önmagában nem ...Vasárnapi ebédek #46
Orgonasípok (9/9. rész)
November egyik borongós délelőttjén egy vékonydongájú, szemüveges fiatalember csöngetett be Almásiék házába, aki egy kiadó termékmenedzsereként mutatkozott be. A családfő éppen egyedül tartózkodott otthon. Bevezette a vendéget a nappaliba, majd kávéval kínálta, s közben egyvégtében hüledezett a fiatalember elképesztő mintájú nyakkendőjén. Később azonban ennél sokkal komolyabb indoka támadt a megdöbbenésre, a kiadó embere ugyanis az első pillanattól ...Vasárnapi ebédek #47
Ajándék (5/1. rész)
Almásiéknál mindig is az volt a szokás, hogy karácsonykor saját készítésű ajándékokkal lepték meg egymást a család tagjai. Most sem történt ez másképpen, az idei ünnep azonban egy bizonyos szempontból mérföldkőnek számított az ikrek életében: elhatározták, hogy ezúttal teljesen önállóan és a legnagyobb titokban fognak tevékenykedni. Az elmúlt években ugyanis még sohasem sikerült a titokzatosságot egyszerre valamennyi ...Vasárnapi ebédek #48
Ajándék (5/2. rész)
Apa persze nem sejthette, hogy estére már okafogyott lesz az igyekezete. A mézesmackó kiürült valahára, így az ikrek délután hozzáláthattak a titkos gipszfigura-öntéshez. A zavartalan alkotás érdekében Öcsi egy rajzlapra feliratot készített, amit az a tábla ihletett, amelyet nemrégiben a kórház bejáratánál volt alkalmuk böngészni:KARÁCSONYI AJÁNDÉK KÉSZÍTÉSE MIATT BELÉPNI SZIGORÚAN TILOS! A LÁTOGATÁST KÉRJÜK MELLŐZNI!
Az ...Vasárnapi ebédek #49
Ajándék (5/3. rész)
A „picurok” egyelőre túltették magukat azon a galádságon, hogy Gergő semmibe vette a szoba ajtajára kihelyezett tiltó feliratot, hiszen kisebb gondjuk is nagyobb volt most ennél. Sőt, némi megkönnyebbülést is éreztek, hogy akadt végre valaki, aki a segítségükre lehet. Egymás szavába vágva panaszolták el bánatukat, s közben bátyjuk háta mögé mutattak, ahol a szőnyegre terített újságpapírokon hevertek ...Vasárnapi ebédek #50
Ajándék (5/4. rész)
Hugi már korántsem volt ilyen boldog: – Nahát, hogy én milyen buta vagyok – sóhajtotta szomorúan. – Dehogy vagy te buta – simogatta meg a fejét Gergő –, csak kicsi és tapasztalatlan. Ami egyáltalán nem ugyanaz. Amikor ennyi idős voltam, mint most ti, engem Ákos tanított meg arra, hogyan kell gipszfigurát készíteni. Az ilyesmit senki sem tudja ...Vasárnapi ebédek #51
Ajándék (5/5. rész)
Öcsi és Hugi élénk érdeklődést mutatott a történet iránt, így hát bátyjuk, miközben néhány jegyzetet szedett össze az íróasztaláról, megosztotta velük a tanulságos anekdotát: – Annyi idős lehettem, mint ti, vagy valamivel kisebb, amikor, így advent táján, az egyik délután arra lettem figyelmes, hogy anyáék egy nagy csomaggal állítanak haza. Mondanom sem kell, nyomban megmozgatta a fantáziámat ...Vasárnapi ebédek #52
Jelmezbál (4/1. rész)
Az Almási család életében a február végi időszak általában a farsangi izgalom jegyében telt. Ennek legfőképp az volt az oka, hogy Ákos, a legidősebb fiú tizenkét éve első díjat nyert az iskolai jelmezbálon, s ezzel magasra tette a mércét öccsei és húgai számára. Anya mindig szívesen elevenítette fel annak a ködös tél végi napnak a történetét, és ...Vasárnapi ebédek #53
Jelmezbál (4/2. rész)
– Te is beöltöztél, amikor kicsi voltál, Dóri? – érdeklődött a nővérétől Hugi. – Igen, kétszer is – hangzott a felelet. – Elsős koromban Hófehérkét alakítottam, másodikban pedig én voltam az Éj Királynője. De nem kaptam semmilyen díjat. Akkoriban a zsűri sokkal többre értékelte a színes, tarka maskarákat. – Mindenesetre az Éjkirálynő fekete palástja később jól jött ...Vasárnapi ebédek #54
Jelmezbál (4/3. rész)
Öcsi is bosszúsan dohogott a fejleményekről értesülve: – Hófehérke és a farkas! No hiszen! Ki hallott már ilyet? – Igazad van, elég furán hangzik – csóválta a fejét Gergő is. – Legalább olyan furán, mint mondjuk az, hogy Csipkerózsika és a hét törpe... De hát végül is – töprengett el –, muszáj nektek együtt indulni a jelmezversenyen? ...Vasárnapi ebédek #55
Jelmezbál (4/4. rész)
Hugi néhány pillanatig némán, tágra nyílt szemmel bámulta a ruháján mind nagyobb területen szétterpeszkedő foltot, aztán kétségbeesett sikoltásban tört ki. A következő percben hatalmas zűrzavar támadt a folyosón, aminek Hugin kívül elsősorban Faragó néni, a gondnok bácsi felesége lett a főszereplője. Amikor a sokdioptriás szemüveget viselő asszony a hang irányába fordult, egy riadt arcú, fülsiketítően visító kislányt ...Vasárnapi ebédek #56
Béluska (3/1. rész)
Gergő újabban egy nála négy évvel fiatalabb kisfiúval barátkozott. Illetve, hogy egész pontosak legyünk, inkább amaz barátkozott vele. Béluska, merthogy így hívták, megismerkedésük óta legszívesebben minden szabad percét Gergővel töltötte volna. Rövid idő elteltével szinte már bátyjaként tekintett az Almási fiúra, és mivel egyke volt, ez nála különös jelentőséggel bírt. Gergő egyre nehezebben viselte a dolgot. Ha ...Vasárnapi ebédek #57
Béluska (3/2. rész)
– Hadd kérdezzek valamit, kisfiam – vette át a szót megint anya. – Ha a saját szavaiddal kellene leírnod, mit mondanál, ki neked ez a Béluska? – A barátom – jött a kevéssé meggyőző válasz. – Úgy. Szóval a barátod – ismételte epésen a családfő. – Tudtommal az ember nem szokta folyton letagadtatni magát a barátja előtt ...Vasárnapi ebédek #58
Béluska (3/3. rész)
Ez után a tanulságos szombati ebéd után jócskán megritkultak Béluska látogatásai, és a telefonhívásai is el-elmaradoztak. A két fiú hetekig jószerivel csak az iskolában találkozott. És, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, egy idő után Gergő volt az, aki szükségét érezte, hogy felhívja kis barátját. – Szia, Béci! Van már valami elfoglaltságod szombatra?... Szóval nincs. Mondd csak, nem ...Vasárnapi ebédek #59
Na és? (2/1. rész)
– Jóságos ég! Micsoda rendetlenség van nálatok! – kiáltott fel anya, amint az ikrek szobájába benyitva szinte földbe gyökerezett a lába a küszöbön. – Ne vegyél minket egy kalap alá – kérte önérzetesen Öcsi. – Ez az egész felfordulás mind a Hugi műve. Valóban, amerre a szem ellátott, babák, babaruhák és plüssállatok hevertek mindenfelé, s a lehangoló összképet ...Vasárnapi ebédek #60
Na és? (2/2. rész)
A következő hétvégén Hugi érdekes dolgokat volt kénytelen megtapasztalni. A furcsaságok mindjárt szombat reggel elkezdődtek, amikor a kislány a szokásos kéréssel állt az édesanyja elé: – Anyuci, fésüld már ki a hajamat! – Fésüljem ki a hajadat? – kérdezett vissza anya olyan meglepetten, mintha legalábbis azt kérték volna tőle, hogy repülje körbe a csillárt seprűnyélen lovagolva ...Vasárnapi ebédek #61
A tízórai rejtélye (2/1. rész)
Kedden délután valamennyi Almási csemete közül Gergő ért haza leghamarabb az iskolából, s amint lerúgta a cipőjét, nyomban beviharzott a konyhába. Erre a sietségre félreérthetetlen magyarázattal szolgált, hogy a kipirult arcú kiskamasznak olyan hangosan korgott a gyomra, hogy még a tűzhelyen melegedő borsófőzelék szolid rotyogását is elnyomta. – Szia, anya! – dobta le a táskáját ...Vasárnapi ebédek #62
A tízórai rejtélye (2/2. rész)
Nemsokára hazaértek a család idősebb tagjai is, és mindannyian elképedve hallgatták anya és Gergő beszámolóját az Öcsi tízóraijával kapcsolatos fejleményekről. Legfőképp Almási Károlyról volt elmondható, hogy igen kevéssé tudott uralkodni az indulatain. – És Öcsi mindezt tétlenül tűrte?! – háborgott csípőre tett kézzel. – No, hívjátok csak ki a szobájából! Azt hiszem, itt az ideje ...Vasárnapi ebédek #63
Elhamarkodott randevú (4/1. rész)
A vasárnapi ebéd után ezúttal Dóri bontott asztalt. Pontosabban szólva nem is várta meg az ebéd végét, hiszen már akkor felmentést kért a mosogatásban való segédkezés alól, amikor anya tájékoztatta, hogy a desszert még hátra van. – A desszertet ma kivételesen házon kívül fogyasztom el, ugyanis Herceg Miki meghívott fagyizni – újságolta nem kis büszkeséggel a ...Vasárnapi ebédek #64
Elhamarkodott randevú (4/2. rész)
A Herceg Miki által előadott történet ugyanis beillett volna egy olyan romantikus film forgatókönyvének, aminek a megtekintését biztosan nem ajánlotta volna egyik tévétársaság sem tizennyolc éven aluliak számára. Dórit különösen az a momentum döbbentette meg, amikor épp azt mesélte a dicsekvő fiú, hogyan mászott ki hajnalban az ő lányszobájának ablakán, no meg azok a pikáns részletek, ...Vasárnapi ebédek #65
Elhamarkodott randevú (4/3. rész)
Azonban aznap már semmit sem tehetett, mert Dóri még arra sem adott neki lehetőséget, hogy akár szünetben, a folyosón összefussanak. A tanítás végén pedig Solymos Feri társaságában, mint akiknek sürgős közös dolguk van, kart karba öltve sietősen elhagyták az iskola épületét. A fiú végtelenül boldognak érezte magát, de csak addig, amíg be nem fordultak az utcasarkon ...Vasárnapi ebédek #66
Elhamarkodott randevú (4/4. rész)
Dórit váratlanul és fájdalmasan érintette a visszautasítás: – De Feri, egyáltalán nem arról van szó, hogy... – De igenis arról van szó – vágott közbe a fiú. – Ha a két szép szemem miatt akarnál moziba hívni, akkor megmondhattad volna négyszemközt is, valamelyik szünetben. Nem kellett volna órán levelezned, és főleg nem Nagy Andin keresztül... Fölösleges ...Vasárnapi ebédek #67
Zabigyerek (4/1. rész)
Ha az ember fia az általános iskola hatodik osztályába jár, és születésnapi bulit szervez, már egészen más szempontok alapján válogat a meghívandók között, mint tette volt ezt korábban, teszem azt óvodásként, babazsúrra készülődve. Manapság az ilyen korú fiúk már nem úgy tekintenek a lányokra, mint olyan teremtményekre, akiknek azt a feladatot szabta a jó Isten, hogy naphosszat ...Vasárnapi ebédek #68
Zabigyerek (4/2. rész)
Gergő ezzel a kijelentésével szerette volna újra a maga oldalára állítani az édesapját, de ő nem teljesen úgy reagált a hírre, ahogy azt a kisfiú várta. Mindenféle kérdéseket tett fel a verekedés körülményeire és főleg kiváltó okaira vonatkozóan, amikre Gergő csupa zavaros és kitérő választ adott. Emiatt apa úgy döntött, jobb lesz, ha későbbre halasztják ezt a ...Vasárnapi ebédek #69
Zabigyerek (4/3. rész)
Szerda délután az Almási gyerekek – Dórit kivéve – egy csapatban bandukoltak hazafelé az iskolából. Elöl az ikrek haladtak kézenfogva, mögöttük pedig Ákos és Gergő, néhány lépéssel lemaradva, hogy zavartalanul beszélgethessenek. Gergő ugyanis éppen „meggyónta” bátyjának a bűneit, s egyúttal tanácsot is kért tőle, mert a szemében Ákos tekintélyes szaktanácsadónak számított lelkiismereti, viselkedési és főleg szerelmi ügyek ...Vasárnapi ebédek #70
Zabigyerek (4/4. rész)
Apa egy idő után elunta a dolgot, és így szólt: – Azt hiszem, jobb lesz, ha elmondom a megfejtést, gyerekek, mert az a gyanúm, hogy sosem fogjátok kitalálni. Azt a kérdést ugyanis nem tettétek fel, ami a „személy” kategóriában talán a legfontosabb. Nem kérdeztetek rá, hogy vajon híres emberről van-e szó. Nos, az én feladványom alanya nem ...Vasárnapi ebédek #71
Andrea (17/1. rész)
Egy verőfényes tavaszi napon Ákos az egyetem könyvtárában kutakodott, mit sem sejtve arról, hogy ez a délután miféle meglepetéseket tartogat a számára. A tanárai által ajánlott olvasmányok összegyűjtésével foglalatoskodott, s ennek jegyében néhány jelentős méretű könyvet vett le a polcról, és mivel a túloldalon valaki szintén leemelt egy pár nagyobb könyvet, így most már szabadon át lehetett ...Vasárnapi ebédek #72
Andrea (17/2. rész)
– Á, szóval ez a bibi! – ragyogott fel a szemüveges fiatalember szeme, és visszafordult a monitorhoz. – Hogy hívják a leányzót, és melyik szakra jár? – kérdezte, miközben buzgón kattintgatott az egérrel. – Azonnal mondom a lakcímét. Ákos töredelmesen bevallotta, hogy semmiféle ilyen jellegű adattal nem rendelkezik a lányról. – Hát akkor mit tudsz róla? – ...Vasárnapi ebédek #73
Andrea (17/3. rész)
Ákos céltalanul csatangolt egy ideig az egyetem környéki utcákon, aztán hirtelen elege lett az emberek társaságából. Úgy érezte, minden szembejövő az arcába bámul és szomorúságának titkát fürkészi. Hazafelé vette hát az irányt, hogy egy időre elvonulhasson mindenféle kíváncsi tekintet elől. Otthon azonban testi-lelki jóbarátja, Imre várta, így az olyannyira áhított magányos tépelődés egyelőre késedelmet szenvedett. Ám Ákos ...Vasárnapi ebédek #74
Andrea (17/4. rész)
Amikor másnap összetalálkozott Andreával a matematika tanszék épülete előtt, hirtelen erős szél támadt, és kisodorta a lány kezéből a jegyzeteit. Ákos persze nyomban a szerteszálló papírlapok nyomába eredt. A szél, amilyen jó szolgálatot tett az Almási fiúnak azzal, hogy hirtelen feltámadt, olyan hamar tova is száguldott, és már messze, a temetőkert táján cibálta a gesztenyefák koronáját. Így ...Vasárnapi ebédek #75
Andrea (17/5. rész)
Márpedig éppen ideje lett volna előrukkolnia valamivel, mert lassacskán Andrea is megelégelte a hosszúra nyúlt hallgatást, és a félbehagyott mondat befejezésére noszogatta: – Nos?... Mi volt a benyomásod a könyvtárban rólam? – Hát... tulajdonképpen arról van szó, hogy... izé... hogy is mondjam... – Ákos úgy érezte, utoljára akkor beszélt ilyen lassan és óvatosan, amikor hétéves korában megégette ...Vasárnapi ebédek #76
Andrea (17/6. rész)
Barátja szavain elgondolkodva Ákos egyre bizakodóbb hangulatba került. Tényleg! Ugyan mi oka lenne a kétségbeesésre? Nem olyan nagy ügy összeütni egy riportot. Az ember szépen felirkálja a kérdéseket és a válaszokat egymás alá, és kész. Alulra pedig oda kell firkantani az Almási nevet, amelyik köztudottan igen jól csengő név a szakmában, és a főszerkesztő el lesz ragadtatva ...Vasárnapi ebédek #77
Andrea (17/7. rész)
– Ez már lassan nem is riport, hanem egy egész könyv lesz! – jegyezte meg Andrea Ákos egyre vastagodó jegyzeteire pillantva, amint egy cukrászda hangulatos teraszán beszélgettek. – Én azt sem bánnám, ha valóban könyv lenne belőle – válaszolt a fiú, majd nem minden célzás nélkül hozzátette: – Egy szép szerelmi történet... – Ó, hát erről van ...Vasárnapi ebédek #78
Andrea (17/8. rész)
Ákos a lehető legvidámabb hangulatban indult haza az egyetemről. Úgy találta, életének kerek húsz éve alatt még soha nem ért meg ilyen csodálatos májust. A parkban színpompásabban virultak a tulipánok és a pünkösdi rózsák, mint valaha, és az élősövény ágai között bujkáló madarak is, mintha szebben trilláztak volna, mint addig bármikor. Ugyan két saroknyira a házuktól utolérte ...Vasárnapi ebédek #79
Andrea (17/9. rész)
Amikor Ákos elkészült a novellával, kicsit félve ugyan, de megmutatta az édesapjának. Attól tartott, újabb szigorú kritikában lesz része, ám ezúttal másféle értelemben sikerült meglepnie a sokat látott zsurnalisztát. – Nagyfiam – szólalt meg nagy sokára apa, némi megindultsággal küszködve –, őszintén mondom, ha nem tudnám, milyen távol áll tőled a plágium, talán el sem hinném, hogy ...Vasárnapi ebédek #80
Andrea (17/10. rész)
Maga sem gondolta volna, hogy imája ilyen hamar meghallgatásra talál. Adorján ugyanis e percben végzett a melegszendviccsel, és éppen hozzáfogott, hogy legurítson a torkán mintegy három deciliternyi ásványvizet. Márpedig ivás közben legfeljebb magasan kvalifikált hasbeszélők tudnak megszólalni, de ők is csak úgy, hogy mindenféle ravasz trükköket iktatnak közbe. A derék főszerkesztő szerencsére nem volt birtokában ilyesfajta cirkuszi ...Vasárnapi ebédek #81
Andrea (17/11. rész)
Ákos egész éjjel álmatlanul forgolódott az ágyában, s közben azon töprengett, miképpen érhetné el, hogy imádottja elolvassa a novellát. Úgy érezte, vészesen fogy az idő, hiszen nemsokára megjelenik az Egyetemi Élet újabb száma, s különben is, minél több nap telik el, annál érdektelenebb lesz az egész ügy Andrea számára. – Valami nagy–nagy romantikus akció kellene... – motyogta ...Vasárnapi ebédek #82
Andrea (17/12. rész)
A bajokat tetézendő ekkor megjelent a lépcsőház ajtajában egy tenyerestalpas asszonyság, nevezetesen a házmesterné, hogy haladéktalanul kérdőre vonja hősünket: – Maga mostan azonnal elmeséli, hogy mi a nyavalyát csinál itten, különben kihívom a rendőrséget! – ismertette a közeljövőre vonatkozó elképzeléseit, miközben fenyegetően meglóbálta cirokseprűjét. – Inkább mentőt tessék hívni – jajongott Ákos a bokáját tapogatva. – Azt ...Vasárnapi ebédek #83
Andrea (17/13. rész)
Aztán, ha nem is túl hamar, és nem is túl könnyen, de beletörődött, hogy a derék házmesterné jóslatával ellentétben, úgy látszik, a legcsekélyebb mértékben sem sikerült Andrea szívére hatnia. Elmélyedt a könyveiben és a jegyzeteiben, s egyre riadtabban konstatálta, mennyi mindent kell viharsebesen bepótolnia. Azon a napon azonban, amelynek délelőttjén végre járógipszet kapott, szokatlan dolog történt. Estefelé ...Vasárnapi ebédek #84
Andrea (17/14. rész)
Andrea végül nem tudott ellenállni Ákos szívhez szóló könyörgésének. Megbeszélték, hogy két nap múlva, reggel hatkor találkoznak. Amikor Ákos egyedül maradt, leroskadt az ágyára, és hatalmasat sóhajtott: „Jóságos ég! Hogy keveredtem már megint ilyen zűrbe?... És hogy fogok belőle kimászni?” Az aggodalomra kétségtelenül okot szolgáltatott, hogy hősünknek a horgászatról, mint olyanról, semminemű gyakorlati ismeretei nem voltak. Az ...Vasárnapi ebédek #85
Andrea (17/15. rész)
Odakinn közben eleredt az eső. Imre kikászálódott az ágyból, és öltözködni kezdett. Úgy tűnt, sikerült kimérgelődnie magát, mert már csak egészen szelíden zsörtölődött: – Különben is, te kapitális fogalomzavarban szenvedsz, öregem. A férfi az, akinek a szívéhez a gyomrán át vezet az út, nem pedig a nő. A nő szívéhez közvetlenül kell eljutni, méghozzá... – Hagyjuk most ...Vasárnapi ebédek #86
Andrea (17/16. rész)
Nem áll szándékomban azzal fárasztani kedves olvasóimat, hogy hosszadalmas leírást adok közre arról, Ákos miképpen bírta rá a horgára akadt áldozatot, hogy állandó lakhelyét a vízből tegye át a partra. Az újságos standokon szép számmal akadnak az ilyesféle sportteljesítményekről beszámoló szaklapok, nem is beszélve Fekete István halhatatlan regényeiről, amiket aztán végképp eszembe sem jutna plagizálni. Elég az ...Vasárnapi ebédek #87
Andrea (17/17. rész)
Miután hazaszállították a többieket, Ákos és Imre még nem váltak el. Imre pontosan érezte, hogy a barátjának szüksége van rá ebben a lelkiállapotban, így aztán eszébe sem jutott visszautasítani Ákost, amikor meghívta magukhoz egy kis beszélgetésre. Raktak egy nagy tábortüzet az Almási-ház kertjében, s egy-egy farönkön üldögélve, a gondolataikba merülve várták, hogy rájuk boruljon az alkony. Nagy ...Vasárnapi ebédek #88
Tavaszi nagytakarítás
A vasárnapi ebéd után Apa olyan bejelentéssel lepte meg szeretteit, amely kisebbfajta szenzációnak számított az Almási család életében: – Képzeljétek, gyermekeim, találkoztam az egyik régi munkatársammal, aki most egy családi magazinnál dolgozik. Nagyon megörült nekem, mert éppen nem volt riportalanya, márpedig a jövő havi számba szeretne képes tudósítást leadni egy nagycsalád életéről. Utólagos engedelmetekkel meghívtam őt és fotós ...Vasárnapi ebédek #89
Brútusz
Brútusz, a jó öreg házőrző már szinte nyolcadik családtagnak számított Almásiéknál, ami magától értetődő volt, hiszen idestova tizenkettedik éve szolgált becsülettel a háznál. Nem csoda hát, hogy a gyerekek és a szülők egyaránt aggodalommal tapasztalták, hogy a derék négylábú az utóbbi időben egyre levertebbnek, búskomorabbnak mutatkozott. Már nem igazán csábította a játék, ha a lurkók délutánonként labdázni vagy kergetőzni ...Vasárnapi ebédek #90
Csibész
Ezen a hétvégén a gyerekek alig ismertek az apjukra az étkezőasztalnál. Almási Károly, aki máskor szinte ínyencként élvezte ki az ebéd minden egyes falatját, ezúttal mondhatni kapkodva evett, és minduntalan az óráját leste. Az étkezést követő beszélgetésben sem vett részt, sűrű bocsánatkérések közepette, titokzatos arccal elviharzott valahová. Kicsik és nagyok egyaránt kíváncsian faggatták anyát a szokatlan viselkedés hátteréről, ő ...Vasárnapi ebédek #91
Baka-szekatúra
Az Almási család idősebb tagjai a szombati ebéd után a nappaliban sziesztáztak. Ákos éppen kedvenc napilapjába temetkezett: – Hála Istennek, már megint napirendre került, hogy meg kellene szüntetni a sorkötelességet – nézett ki az újság mögül. – Remélem, mire elvégzem az egyetemet, sikerül megállapodniuk, és már nem kell ezzel az értelmetlen katonásdival töltenem a drága időmet. – Ó, milyen ...Vasárnapi ebédek #92
A lecke
Öcsin napok óta furcsa levertség mutatkozott, s ez természetesen feltűnt a szüleinek és a testvéreinek is. Anya először betegségre gyanakodott, de hiába vizsgálgatta a kisfiú homlokát, torkát, ott mindent rendben talált. Nyilvánvaló hát – gondolta –, hogy a szokatlan kedélyállapotnak lelki okai kell, hogy legyenek. Ezek után csupán néhány perces szelíd faggatózásra volt szüksége, hogy megtudja, mitől ilyen ...Vasárnapi ebédek #93
A walesi bárdok (7/1. rész)
Az Almási család egy forró nyári hétvégén teljes létszámban útra kelt, hogy tiszteletét tegye anya szüleinél. Az apropót az szolgáltatta a látogatáshoz, hogy nagyapó ezen a szombaton töltötte be a hatvanhetedik életévét. A família apraja-nagyja már napok óta lelkesen készült a nagy eseményre. Péntek este mindenki a saját ajándéka becsomagolásával foglalatoskodott, amiket aztán anya gyűjtött ...Vasárnapi ebédek #94
A walesi bárdok (7/2. rész)
Gergő egyelőre nem érzékelte, hogy önszántából sétál bele a nagyapó állította csapdába. Lelkesen mesélte: – Ó, hát annyi más dologgal el lehet tölteni a napot. Például bekapcsolom a mozicsatornát, és megnézek egy érdekes filmet, mondjuk egy izgalmas, akciódús krimit, vagy valami hasonlót. És ha már szóba került a téma, rögvest hozzá is fogott egyik kedvenc ...Vasárnapi ebédek #95
A walesi bárdok (7/3. rész)
Amikor Gergő felöltözködött, nagyapó kézen fogta, aztán Kópé kutya kíséretével elindultak a főutcán. Nemsokára kiértek a faluból, s onnantól már csak a holdfényre hagyatkozhattak. – Hová megyünk? – érdeklődött a kisfiú elfogódottan. – Idejében megtudod – hangzott a titokzatos válasz, s Gergő szinte maga előtt látta a hamiskás mosolyt a kisöreg szája szegletében. Lefordultak a ...Vasárnapi ebédek #96
A walesi bárdok (7/4. rész)
A hajnali kalandra való tekintettel az asztalosmester felmentést adott a segédjének az aznapi műszakra, ám Gergő mégsem szentelhette az egész napját a gondtalan pihenésnek. Ebéd után nagyapó forszírozni kezdte, hogy éppen itt lenne az ideje nekilátni az irodalmi tanulmányok terén mutatkozó hiányosságok pótlásának. A kisfiú csalódása határtalan volt. Úgy képzelte, a vakáció idején mindvégig megmaradnak ...Vasárnapi ebédek #97
A walesi bárdok (7/5. rész)
Ennek az érvelésnek a tükrében immár teljes volt Gergő lebukása, de ő nem adta át magát egészen a szégyenérzetnek, mert egyvalami nagyapó látnoki képességeinél is jobban érdekelte. Nevezetesen: ha A walesi bárdok nem a walesi bárdokról szól, akkor ugyan miről? – A hazaszeretetről, a büszkeségről, a 48-as forradalomról, az osztrák császárról, sőt, ha hiszed, ha ...Vasárnapi ebédek #98
A walesi bárdok (7/6. rész)
Két hónappal később, nagyapó születésnapjára utazván, Gergő mosolygós arccal üldögélt az autó hátsó ülésén, az ikrek társaságában. Az elnéző mosoly válasz volt arra az igyekezetre, amelyet Öcsi és Hugi tanúsított, és arra irányult, hogy kipréseljék a bátyjukból, miféle titokzatos ajándékkal szándékozik meglepni a jó öreg nagyapót. Gergő igen szerencsésnek értékelte a helyzetet, mert azáltal, hogy ...Vasárnapi ebédek #99
A walesi bárdok (7/7. rész)
Amikor Gergő is odajárult nagyapó elé, az egész család elcsendesedett, és kíváncsian várták, hogy lehulljon végre a lepel a nagy titokról. A kisfiú most, hogy minden tekintet rászegeződött, kissé zavarba jött, de az első néhány szó után hamar túltette magát rajta: – Nagyapó születésnapjára. Almási Gergő verse – konferálta fel magát, aztán belekezdett abba a ...Vasárnapi ebédek #100
Bogár a fülben
Egy szombati napon anyának vendégei érkeztek. Egy régi kedves osztálytársa tett látogatást az Almási-házban, és magával hozta hétéves kisfiát, Petikét. A két egykori padtárs boldogan ölelkezett össze a kapuban. – Nahát, Julikám, te semmit sem változtál a tízéves érettségi találkozónk óta! – bókolt a vendég. – Te viszont annál inkább, Ágikám! Csinosabb vagy, mint valaha – viszonozta ...Vasárnapi ebédek #101
Az összetört emlék
Az Almási család szombat délután Aranka nénihez, anya nagynénjéhez készült vendégségbe. A gyerekek nem voltak túlságosan elragadtatva a programtól. Ők Aranka néniben csak egy megkeseredett, mogorva özvegyasszonyt láttak, akinek a tiszteletére először is szépen fel kell öltözni, a lakásában pedig úgy kell viselkedni, mint valami múzeumban. Az ajtón belépve mindjárt papucsot kell húzni, azután pedig leginkább jólnevelten ...Vasárnapi ebédek #102
Fekete humor
Egy verőfényes nyári délutánon Gergő az édesapja társaságában üldögélt a kerti hintaágyban. Almási Károly élvezettel fürdette arcát a napfényben, fia viszont épp azon fáradozott, hogy távol tartsa magától a napsugarakat, s ez okból praktikus megoldást választott, amellyel összekötötte a kellemest a hasznossal: egy könyvet tartott az arca elé, amelyből szellemes aranyköpéseket olvasott fel az édesapjának. Remekül szórakoztak, egészen ...Vasárnapi ebédek #103
Vadkacsa
Az Almási család nappalijában péntek délben megcsörrent a telefon. Anya vette fel, hiszen ebben az időpontban rendszerint csak ő tartózkodott otthon. Az ikrek osztályfőnöke volt a vonal végén, s nem szolgált éppen jó hírekkel. A beszélgetés végére éppen hazaért apa, s felesége aggódó arca láttán nyomban érdeklődni kezdett a hívó fél személye felől. – Az iskolából kerestek. Hugi csinált ...Vasárnapi ebédek #104
Pozsony (2/1. rész)
Egy szerdai délutánon az Almási család férfitagjai birtokukba vették a nappalit, és az anya által frissen sütött pogácsát majszolva izgatottan várták, hogy megkezdődjön a tévében a meccsközvetítés. Kedvenc focicsapatuk az FC Bratislava ellen készült pályára lépni ezen az augusztusi kupaszerdán, s ennek kapcsán apa, Ákos és Gergő egymás szavába vágva, sőt, néha teli szájjal latolgatták a mérkőzés ...Vasárnapi ebédek #105
Pozsony (2/2. rész)
– Ha már a nacionalizmusnál tartunk... – vette át a szót Ákos, sőt, nemcsak a szót vette át, hanem a világatlaszt is Öcsitől. Németországhoz lapozott, aztán Gergő orra alá tolta a térképet, és egy település nevére mutatott: – Hogy hívják ezt a várost? – Leipzig – bökte ki Gergő. – Úgy van – nyugtázta Ákos. – És ...Vasárnapi ebédek #106
Mosoly vagy vigyor?
Ezen a hétvégén Hugi volt az, aki a többiekhez képest összehasonlíthatatlanul elkeseredettebben mesélt az elmúlt heti élményeiről a vasárnapi ebéd után. Határtalan világfájdalmát kétségtelenül indokolttá tette az a körülmény, hogy a vadonatúj vízfestékét, amit gyanútlanul kölcsönadott az egyik osztálytársának, teljesen használhatatlan állapotban kapta vissza. – Szándékosan tette tönkre? – kérdezte harciasan Gergő. – Nem. Le akarta mosni, ...Vasárnapi ebédek #107
A hatszínű toll
Vasárnap délután a konyhakertben dolgozott a legidősebb és a legifjabb Almási csemete. Ákos ásott, a nyomában pedig Öcsi haladt a gereblyével. Nem volt éppen kedélyes hangulatú a foglalatosság, a két fiú szinte alig szólt egymáshoz. Ákos esküdni mert volna rá, hogy az öccse nem az unalmas gereblyézés miatt kedvetlen, hiszen máskor igencsak lelkesen végezte a kerti munkát ...Vasárnapi ebédek #108
Farkastörvények (2/1. rész)
Almási Károly az egyik péntek délutánon dúlva-fúlva érkezett haza: – Ez azért már mégiscsak tűrhetetlen állapot, hogy az egész környéken nem lehet góliátelemet kapni! – panaszkodott a nejének. – Hát mi lesz itt? Divatba jön újra a hiánycikk, mint az átkosban? Netán megint Bécsbe kell járnunk, ha valami jobb cuccot akarunk venni magunknak? – sorolta méltatlankodva költői ...Vasárnapi ebédek #109
Farkastörvények (2/2. rész)
A szülők visszatértek a konyhába, egyrészt amiatt, hogy négyszemközt lehessenek, másrészt pedig azért, hogy anya a beszélgetés közben folytathassa a főzést, és ne szenvedjen késedelmet a családi vacsora. – Mi szükség volt rá, hogy így nekiess annak a szerencsétlen gyereknek? – kezdte el Julika a férje korholását, mire az szerfölött értetlen arckifejezést öltött. – Mondd, szívem, te ...Vasárnapi ebédek #110
Állati!
Az egyik délután Almási Károly meglátogatta barátját és régi kollégáját, Gyulát, aki hozzá hasonlóan újabban szintén otthon dolgozott, bár nála az ok sokkal egyszerűbb volt: ő maradt otthon a három kisgyerekkel, míg a felesége állást vállalt. – Tudod, úgy gondolkodtunk, hogy én itthon is tudok írogatni, úgyhogy a legjobb megoldásnak az tűnt, ha Anna visszamegy a céghez. Szükségünk van ...Vasárnapi ebédek #111
Számoszlopok
Dóri az egyik délután elkeseredve nyitott be a szülei hálószobájába: – Bajban vagyok, anya – panaszolta fásultan. – Fogalmazást kellene írnom filozófiából, de semmi nem jut az eszembe. Már legalább egy órája csak fel-alá járkálok a szobámban anélkül, hogy bármiféle épkézláb ötletem támadna. – Aztán miről kellene írnod, kicsim? – kérdezte anya. – „A különböző generációk egymásra épülése a társadalomban, a ...Vasárnapi ebédek #112
Piszkos Panni
Az Almási szülők az egyik délután meghallották, amint az ikrek Piszkos Panniként emlegetik az egyik osztálytársukat. Természetesen nyomban megérdeklődték ennek a névnek az eredetét, hisz sejthető volt, hogy a szóban forgó kislánynak nem ezek az adatok szerepelnek az anyakönyvi kivonatában. – Piszkos Fredről már hallottam, sőt, Pöttyös Panniról is – mondta apa –, de kicsoda ez a Piszkos ...Vasárnapi ebédek #113
Cigaretta (5/1. rész)
Egy csöndes őszi estén, amikor a család már nyugovóra tért, Almási Károly beült a dolgozószobájába, hogy befejezze végre legújabb kisregényét. A sietségre minden oka megvolt, mert a kiadótól már többször is sürgették a héten, hogy mielőbb adja le a kéziratát, ellenkező esetben a kötetet nem fogják tudni a karácsonyi vásárra megjelentetni. Károly persze igazat adott a türelmetlenkedő ...Vasárnapi ebédek #114
Cigaretta (5/2. rész)
Végiggondolta, ki lehetett az, aki a csomag cigarettát ott felejtette. Elemér bácsi néhány hete segített fát hasogatni, sőt, még a baltát is elvitte megélezni, de hát ő nem jöhet számításba, mert nem füstszűrőset szív. Amikor legutóbb szalonnát sütöttek, Kálmán, a barátja ugyan egyszer hátrajött tűzifáért, de hát ő is olyan erős dohányos, hogy egy csaknem teli pakli ...Vasárnapi ebédek #115
Cigaretta (5/3. rész)
Gergő most is úgy viselkedett, mint mindig, amikor rajtakapták valamilyen helytelen cselekedeten. Durcás arccal üldögélve hallgatta végig édesapja előadását a cigaretta unásig ismert ártalmairól, majd gúnyosan megszólalt: – Ezt pont te mondod, apa, aki évtizedekig dohányoztál? – Pontosan azért mondom, mert én aztán igazán jól tudom, miről beszélek – mutatott rá Almási Károly. – Aki sohasem dohányzott, nem ...Vasárnapi ebédek #116
Cigaretta (5/4. rész)
Almási Károly, aki a beszélgetés során már több ízben is a kezébe temette az arcát, el sem tudta képzelni, miféle újabb gesztusokkal érzékeltethetné mélységes elkeseredettségét és tanácstalanságát. – Csak azt tudnám, fiam – jegyezte meg csöndesen – hogy egyszerűen nem vagy képes megérteni, amit mondok, vagy pedig szándékosan nem is akarod... Tudod mit? Függesszük fel egyelőre ezt ...Vasárnapi ebédek #117
Cigaretta (5/5. rész)
Egészen estig folyt a vita a dolgozószoba félhomályában, de nem mondhatnánk, hogy kézzelfogható eredményre vezetett volna. Gergő a kamaszfiúkra jellemző túltengő igazságérzettől, lázadási hajlamtól és kritikus világszemlélettől vezérelve hajtogatta a maga igazát, s az édesapja mindhiába próbálta meggyőzni a saját álláspontja helyességéről. A beszélgetést követő éjszakán Almási Károly egy szemhunyásnyit sem aludt. Sokáig járkált fel-alá a dolgozószobájában, ...Vasárnapi ebédek #118
Az egyik november végi délutánon félreérthetetlen egyértelműséggel köszöntött be a tél. Szinte egész nap havazott, a nagy pelyhek hamar vastag hótakaróvá álltak össze, s beborították az utakat, az autókat, a háztetőket. Almási Károly épp a legkisebb fiával tartózkodott otthon, így hát estefelé, amikor elállt a hóesés, őt kérte meg, hogy segítsen neki letakarítani a házuk előtti járdát. Öcsi azonban egyelőre ...
Vasárnapi ebédek #119
Almási Károly elmosolyodott. – Megmondom én neked, mire gondoltam. Vagy inkább kire! – emelte fel a mutatóujját, hogy aztán Öcsire irányítsa azt: – Rád, kisfiam. Erről a lapátolásról ugyanis eszembe jutott egy nem is olyan régi eset. Talán négyéves lehettél, amikor egy szép tavaszi napon a kertben tevékenykedtem. Te kijöttél utánam, és érdeklődve figyelted, mit csinálok. Amikor megtudtad, hogy éppen ...
Vasárnapi ebédek #120
– Számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor találtál egy kiflit – folytatta anya. – Ez egy pékségben történt? – vigyorgott Gergő. – Mert akkor elég ügyetlen voltam, ha csak egy kiflit találtam. – Ha ott történt volna, akkor nem lett volna semmi furcsa benne – csóválta a fejét anya. – Csakhogy ez az eset az autónkban történt. Egy kora nyári ...
Vasárnapi ebédek #121
– No, azért téged sem kellett félteni, ha nyelvújításról volt szó! – mondta anya Dórinak. – A nyelvi intarziához például kifejezetten jó érzéked volt. Egyszer, amikor vásárolni indultunk, félúton eszembe jutott, hogy mosóport is kell vennünk, de azt elfelejtettem felírni a cetlimre. Megkértelek, hogy tartsd észben a dolgot, és szólj rám a boltban, ha megfeledkeznék a mosóporról. Te azonban felcseréltél ...
Vasárnapi ebédek #122
Ákos először céltalanul kóborolt a hóesésben, aztán azon kapta magát, hogy a lábai szinte maguktól viszik a barátja, Imre lakása felé. Amikor odaért, örömmel látta, hogy fény szűrődik ki az Imre által bérelt garázsból, így hát még az emeleteket sem kellett megmásznia ahhoz, hogy sürgősen kiönthesse a szívét barátjának. – Szervusz! Mivel foglalatoskodsz ezen a késői órán? – dugta be ...
Vasárnapi ebédek #123
Imre most már nem is vigyorgott, hanem egyenesen hahotázott. Ákos persze igencsak rossz néven vette a dolgot; sértődötten érdeklődött a barátjától, hogy mit tart ilyen ellenállhatatlanul mulatságosnak. – Már ne haragudj, de amit itt előadsz, az szerintem nem más, mint egyszerű nyavalygás – jelentette ki Imre. – Huszonkét éves vagy, és mindenféle időbeli meg biológiai korlátokról hablatyolsz nekem? És még ...
Vasárnapi ebédek #124
– Szerintem ez is csak azt mutatja, hogy nem a kalandot keresed, és kellőképpen igényes vagy – bizonygatta Imre, de Ákosnak más volt a véleménye: – Szerintem meg azt bizonyítja, hogy mafla vagyok, és nem tetszem a lányoknak – jelentette ki, és olyan bús képpel meredt maga elé, mint valami halálraítélt. Imre úgy érezte, kifogyott az észérvekből. Ennyi szenvelgés már sok ...
Vasárnapi ebédek #125
Imrének tökéletesen igaza volt. A téli bográcsozást valóban olyan hangulat lengte körül, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Ákos egy idő után egyre jobban sajnálta, hogy eddig még nem volt része ilyesféle élményben. – Remélem, ezután mindig magatokkal hoztok – próbált határozott ígéretet kicsikarni a barátjából, aztán dorgálásra váltott: – Igazán nem volt szép tőled, hogy eltitkoltad előlem ezt a remek ...
Vasárnapi ebédek #126
– No, megint tanultunk valamit – dünnyögte Balázs, aztán megkérdezte: – És a Balázs-féle tarhonyás húsról hallottatok–e már? Szórványos fejcsóválás volt a válasz. – Pedig az ám a remek eledel! – jelentette ki a házigazda. – Még most is összefut a nyál a számban, ha rágondolok! – Aztán miből áll az a híres-nevezetes étek? – érdeklődött Ákos, mire furcsa választ kapott ...
Vasárnapi ebédek #127
Bár többen is arra gondoltak: azt a bizonyos tarhonyás húst valószínűleg a hosszadalmas koplalás tette olyan finommá, mégsem rukkolt elő senki sem ezzel a feltételezéssel. Miért is fitymálták volna le barátjuk legendás történetét? Egyszerűen nem volt olyan a hangulat, hogy bárki is csúfolódásra érezzen késztetést. Még Imre is, aki pedig korántsem volt romantikus alkatnak nevezhető, magába fojtotta pikírtnek szánt megjegyzéseit, ...
Vasárnapi ebédek #128
– No mi az? Miért vagy ilyen morcos? – folytatta az ugratást Imre. – Talán nem alakultak jól a dolgok a leányzóval? – Tökéletesen alakultak a dolgok, amíg meg nem jelentél – dünnyögte Ákos, majd nagyot legyintett: – Egyébként teljesen mindegy, előbb-utóbb úgyis be kellett volna fejeznünk a beszélgetést. – Azzal felnyalábolta a fahasábokat, s már éppen visszaindult volna a többiek ...
Vasárnapi ebédek #129
Így aztán a hazafelé vezető úton folytathatták a fáskamra előtt megkezdett beszélgetést. Bár ekkor már nem Évi moszkvai élményei játszották a főszerepet. A lánynak új ötlete támadt: – Nagyon érdekes volt, amit Petőfiről, mint a székelygulyás „keresztapjáról” meséltél – dicsérte meg Ákost. – Mondd csak, nem lenne kedved előadást tartani erről a témáról az önképzőkörünk legközelebbi összejövetelén? – Nocsak! Még önképzőkörre ...
Vasárnapi ebédek #130
– Arról van szó, hogy ma estére elígérkeztem Mikulásnak a szerkesztőségbe. Tudod, ilyenkor az a szokás nálunk, hogy a kollégák vásárolnak egy kis csokoládét meg narancsot, aztán az egyikünk beöltözik Mikulásnak, és egy kis ünnepség keretében kiosztja a gyerekeknek az ajándékokat. Nos, ezúttal én vállaltam ezt a szerepet – magyarázta Almási Károly. Aztán viszont gondterhelten vakargatni kezdte a fejét: – ...
Vasárnapi ebédek #131
Ákos nyomban kapcsolatba lépett Évi barátaival, s ezt bizony jól is tette, mert Béla, a vezérszurkoló így tájékoztatta a telefonban: – Tényleg van még egy hely a kisbuszban, úgyhogy szívesen elviszünk. No persze csak akkor, ha beszállsz a benzinpénzbe – jegyezte meg viccesen, majd egy kényszeredettnek ható rövid kacaj után így folytatta: – Pakolj össze, egy óra múlva érted megyünk ...
Vasárnapi ebédek #132
A helycsere – Béla, a sofőr rosszalló pillantásaitól kísérve – nagy nehezen megtörtént, így most Ákos ült középen, két fiú között. Balján egy komor tekintetű, bajuszos fickó – bizonyos Alfréd – foglalt helyet, jobbján pedig máris megkezdődött a program, amit a borvirágos orrú srác felvázolt. Mivel épp az egyetem előtt haladtak el, Barna (merthogy a szaglószervén domináló vörös szín dacára ...
Vasárnapi ebédek #133
Ákos már éppen visszautasítani készült a kínálást, amikor Béla egy pillanatra hátrafordult, és alaposan rápirított Barnára: – Annak örülnék, ha inkább te sem innál. Még alig hagytuk el a várost, de te jószerivel máris részeg vagy! Mit mondok majd a határon, ha megkérdi a vámos, hogy van-e kiviteli engedélyem a disznóra? A vörös orrú fiú úgy tett, mintha nem is ...
Vasárnapi ebédek #134
– Igaza van Ákosnak – kelt az Almási-fiú védelmére Rózsa. – Ezeket a műsorokat szerintem is nagy hiba a délutáni programsávban adni. Hiszen olyankor még a kisgyerekek is szem- és fültanúi lehetnek! – Én ilyesmit hajnali egykor sem néznék szívesen – jegyezte meg Béla is. – Ugyan már – legyintett Alfréd. – Ott a sárga karika a képernyő sarkában, ami arra ...
Vasárnapi ebédek #135
A határőr kiállította a mikrobuszukat a sorból, és megmutatta, melyik sávon haladva tudnak visszafordulni Magyarország felé. Barna a kezébe temette az arcát, Béla halkan szitkozódva tekergette a kormányt, Alfréd pedig egyfolytában azt hajtogatta: „Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! Most még egyszer be kell állnunk a sorba!” Rózsának leírhatatlan bánat ült ki az arcára, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ő már ...
Vasárnapi ebédek #136
– Szóval akkor ők... együtt járnak? – kérdezte Ákos, és megpróbált a lehető legszenvtelenebb hangon beszélni. – Évi és Alfréd? Ugyan, dehogy! – kacagott nagyot Rózsa. – Frédi éppenséggel nagyon nyomul, de hát Évinél semmi esélye. Csakhogy ezt, úgy látszik, nehezére esik tudomásul venni – magyarázta a lány, s már nyoma sem volt rajta az elkeseredettségnek és a bűntudatnak. Újra az a ...
Vasárnapi ebédek #137
Már jócskán kivilágosodott, mire Rózsa és Ákos hazaértek. Az utolsó kilométereket egy tejszállító furgonban tették meg, a sofőr a város határában rakta ki őket. Az Almási fiú taxit hívott, s amíg a kocsi megérkezett, a lelkére kötötte átfagyott útitársának, hogy otthon az első dolga legyen belecsobbanni egy nagy kád forró vízbe. – B-bele f-fogok csobbanni, abban bi-biztos lehetsz – fogadkozott ...
Vasárnapi ebédek #138
– Nem nevetnél, ha te is elszenvedted volna azt az Alfréd nevű díszpintyet, akivel egy fél éjszaka együtt kellett utaznom! – jegyezte meg keserűen Ákos, majd hozzátette: – A másik oldalamon meg Barna ült, akiről csak utólag tudtam meg, hogy az Évi bátyja. Tényleg, te nem ismered véletlenül azt a jómadarat? – Egyetlen egyszer találkoztam vele. Bár... – legyintett Imre ...
Vasárnapi ebédek #139
Bár Ákos volt az, aki legszívesebben világgá szaladt volna, mégis Évi hagyta el hamarabb a szobát: – Na, én nem is zavarlak tovább titeket. Gyógyulj meg mihamarabb, kedvesem – emelkedett fel a betegágy széléről, és kifelé menet olyan dermesztő pillantással mérte végig Ákost, hogy a fiúnak nyomban ajkára fagyott a szó. Amikor visszatért a hangja, odalépett Rózsa betegágyához: – Miért csináltad ...
Vasárnapi ebédek #140
Ákos késő estig járta a várost, különösebb cél nélkül. Mindössze annyit határozott el, hogy nem fogja hazavinni a rossz hangulatát a családja körébe. Úgy érezte, most nem lenne ereje magyarázkodni, márpedig abban egészen biztos volt, hogy ha a szülei vagy a testvérei meglátnák búvalbélelt ábrázatát, nyomban az okok iránt faggatóznának. Magányosan rótta hát az utcákat, szomorú, párás sóhajokat eregetett a ...
Vasárnapi ebédek #141
Ákos néhány nappal később, a városban járva összefutott Barnával. Ez a bizonyos összefutás a szó legszorosabb értelmében történt. Ákos éppen egy presszó mellett haladt el, amikor is kitárult az említett szórakozóhely ajtaja, és egy tagbaszakadt fickó válogatott szitkok kíséretében kilódított az utcára egy züllött kinézetű illetőt. Ez az illető a következő pillanatban – engedelmesen alávetve magát a tehetetlenség törvényének – ...
Vasárnapi ebédek #142
Hamarosan nézőközönségük is akadt. Négy-öt dülöngélő alak vette körbe őket, és kíváncsian figyelték, mit művelnek a játékautomatával. Ákos persze nem művelt semmit, sőt, ő volt az, aki lefogta Barna kezét, amikor ki tudja hányadik marék százast akarta bedobálni a gépbe. Ám nem járt sikerrel, s nemcsak Barna ellenállásán bukott meg a szándéka, a körülöttük álldogálók is fenyegetően zúgolódni kezdtek: – ...
Vasárnapi ebédek #143
Barna persze jelen állapotában csöppet sem volt fogékony Ákosnak a karácsonnyal kapcsolatos szavaira. Ő most a bűnbak felkutatásával és megnevezésével volt elfoglalva. Nem rejtette véka alá, hogy a pultos lány szerepel nála az első helyen a gyanúsítottak listáján: – Biztos, hogy ő értesítette ezt a két tagot. Szólt nekik, hogy nyertem, és lehet jönni a pénzért. Láttam, amikor telefonált – ...
Vasárnapi ebédek #144
– Azt hiszed, én nem tudom, hogy változtatnom kellene a dolgaimon? – fakadt ki Barna. – Minden ilyen éjszaka után, amikor reggel felkelek, és belepillantok a pénztárcámba, elátkozom a percet, amikor életemben először odaálltam azok elé a pokolra való játékgépek elé – motyogta szomorúan. – Ha rajtam múlna, valóban a pokol tüzére kerülnének azok a masinák – bólogatott Ákos. – ...
Vasárnapi ebédek #145
Barna a Makk Hetes ajtajában állt, és izgatottan leste, mikor tűnik fel végre a barátja. Ám csalódnia kellett, mert amikor Ákos megérkezett, és értesült a segélyhívás okáról, kijelentette, hogy esze ágában sincs pénzt kölcsönözni semmiféle szerencsejátékra. – Ne tedd ezt velem, cimbora! – rimánkodott a kapatos fiú. – Vissza kell nyernem a pénzem mindenáron! Az egyetemi előkészítő tanfolyam esedékes díját nyelte ...
Vasárnapi ebédek #146
Ákos pár nappal később autószerelésben segédkezett Imrének, s miközben beszámolt a barátjának a történtekről, az elképedve csóválta a fejét: – Magasságos ég! Ital, szerencsejáték, kocsmai jelenetek!… Biztos vagy benne, hogy szükséged van erre, öregem? – kérdezte aggódva, és bár éppen a fűtetlen garázsban tartózkodtak, nem emiatt futott át borzongás a testén, hanem inkább azért, mert nagyon is plasztikusan képzelte maga ...
Vasárnapi ebédek #147
– És Évával kapcsolatban mik a szándékaid? – kérdezte Imre, amikor egy kis szünetet tartottak az ócska Zsigulija rendbehozatalában. – Egyelőre megpróbálok a háttérben maradni. Nem tehetek mást – magyarázta a barátja. – Már így is túl sokan hiszik azt, hogy egy kétszínű, számító alak vagyok, aki mindenkit csak arra akar felhasználni, hogy Évi közelébe férkőzhessen. Most türelmesnek kell lennem, ha ...
Vasárnapi ebédek #148
Ákos egyik kívánsága félig-meddig teljesült. Késő délután nagy pelyhekben hullani kezdett a hó, s az enyhe szélben vidáman kergetőztek a hópelyhek az álmosan pislogó lámpák fényében. Az Almási fiú az utcákat rótta, mégpedig olyasvalaki társaságában, akit Hajdúnak hívtak. A séta azonban nélkülözött minden romantikát, hiszen az illetőnek Barna volt a keresztneve, nem pedig Éva. A beszélgetésük sem olyasféle témák körül ...
Vasárnapi ebédek #149
Ákos maga sem gondolta volna, hogy ilyen elementáris hatása lesz Barnára a Géza atyával való találkozásnak. A barátja olyan lelkesedéssel mesélt az eseményről, ami az Almási fiút is a legszebb reményekre jogosította. – Géza atya egy csodálatos ember – áradozott Barna. – Egy szempillantás alatt kigyomlált a lelkemből minden félelmet, kishitűséget és bizonytalanságot. Most már sokkal bátrabban fogok odaállni apám ...
Vasárnapi ebédek #150
A bemutatkozással véget is ért Hajdú Endre átmeneti udvariassága. Továbbra is úgy járt fel-alá az Almási-ház nappalijában, mint valami túlbuzgó hajtó a rókavadászaton. – Hol van a fia? Azonnal hívja ide! Haladéktalanul beszélnem kell vele, amíg még nem késő!… Azt akarom, hogy szálljon le Barnusról, hagyja őt békén. Talán még idejében közbe tudok lépni, amíg nincs rá végzetesen rossz hatással… amíg ...
Vasárnapi ebédek #151
Ám kisvártatva úgy tűnt, Hajdú úrnak ezúttal saját magát is sikerült meglepnie legújabb kitörésével. Megpróbált mihamarabb úrrá lenni érzelmei fölött, s mint aki rossz álomból ébred, a szemét törölgetve, röstelkedve kért bocsánatot a viselkedéséért. – Ugyan már, ne szabadkozzon – vigasztalta Almásiné. – Megkínálhatjuk egy kávéval? – kérdezte jóakaratúan. – Ez nem valami jó ötlet, szívem – csóválta a fejét ...
Vasárnapi ebédek #152
Géza atya aztán úgy döntött, méltányolja Barna kérését, és „átvezényli” a ruhaosztó részleghez. Megkérte legújabb pártfogoltját, hogy vigye magával a bozontos szakállú Sándort is, és keressenek a számára valami használható lábbelit, amivel ki tudja húzni a telet, mert az a csupa lyuk kalucsni, amit jelenleg visel, bizony nem tűnik alkalmasnak erre. – Hányas lába van, Sanyi bácsi? – érdeklődött Barna, ...
Vasárnapi ebédek #153
– Ne nyugtalankodj, fiam – vigasztalta Barnát Géza atya –, édesapád előbb-utóbb megbékél majd. Évi is azon a véleményen volt, hogy fölösleges sopánkodni, inkább munkához kellene látni, mert szemlátomást akad dolog bőséggel. – A ruhák nem szaladnak el, menjünk, segítsünk inkább teát főzni! – javasolta Ákos. – Jó lenne, ha minél előbb egy csupor meleg italhoz juthatna mindenki, aki az udvaron ...
Vasárnapi ebédek #154
A teherautók közben leparkoltak a kerítés mellett. Kiskatonák ugrottak le a platóról, aztán leakasztották a teherautók által vontatott, két keréken guruló mozgókonyha-eszközöket, és betolták őket a plébánia udvarára. – Látod – mutatta Ákos Évinek –, ezeket az alkalmatosságokat nevezi a népnyelv gulyáságyúnak. – Ezek tulajdonképpen kerekeken guruló üstök? – kérdezte a lány. – Többről van itt szó, kedvesem. Ugyanis a berendezés ...
Vasárnapi ebédek #155
Jó fél óra múltán Géza atya is arról számolt be, hogy sajnos egyetlen szóba jöhető vállalkozót sem sikerült rávennie, hogy járuljon hozzá a jótékonysági akció sikeréhez. Ákos és a Hajdú testvérek elkeseredve hallgatták a lelkiatya szavait. Szomorú tekintettel mérték végig a hajléktalanokat, akik szipogva-dideregve, és egyre türelmetlenebbül toporogtak a kondérok környékén. Már éppen úrrá lett volna rajtuk a kétségbeesés, amikor ...
Vasárnapi ebédek #156
– Menjünk utána! – javasolta Barna. – Ilyen állapotban nem engedhetjük kocsiba ülni! A többiek maradéktalanul osztották ezt a véleményt, ezért hát egy emberként tódultak ki a folyosóra, csakhogy elkéstek, mert Hajdú úr épp akkor csukta be maga után a liftajtót. A fiúk habozás nélkül elindultak lefelé a lépcsőn, Évi pedig a liftajtónál kiáltozott az édesapja után, hogy várja meg ...
Vasárnapi ebédek #157
Ákos furcsálkodva csóválta a fejét: – Nincs egyetlen barátotok sem, aki le tudna vinni titeket Szegedre? Mi van Bélával, meg a szurkolói különítménnyel? Mi van azzal a bizonyos fehér mikrobusszal? – Abba a bizonyos fehér mikrobuszba is szükséges benzint tankolni, ha utazni akar vele az ember – mutatott rá Évi. – Nem arról van szó, hogy ne volna épp elég barátunk, de ...
Vasárnapi ebédek #158
Nem sokkal később egy öreg, de meglehetősen jó karban lévő Zsiguli állt meg az Almási-ház előtt. Imre, Ákos barátja pattant ki belőle, aztán körbeszaladta az autót, hogy segítsen kiszállni a főbérlőjének. – Kezét csókolom, Annus néni! – sietett a vendégek elé a háziasszony. – Örülök, hogy végre személyesen is megismerhetem. Imre már nagyon sokat mesélt magáról. – Jaj, kedveském, én is ...
Vasárnapi ebédek #159
Hajdú Endre álldogált a küszöbön: – Elnézést az alkalmatlankodásért. A gyerekeimet keresem. Nincsenek maguknál véletlenül? Almási Károly szélesre tárta a háza ajtaját: – Fáradjon be. Itt van mind a két csemetéje. És egyáltalán nem véletlenül – tette hozzá barátságosnak szánt mosollyal. Hajdú úr félszegen lépett be a nappaliba. Nem mondhatni, hogy Barna túláradó örömmel üdvözölte volna az édesapját. Még mindig ...
Vasárnapi ebédek #160
Részlet Ákos naplójából
…Endre bácsi először nagyon tiltakozott, de aztán megdöbbenve tapasztalta, hogy az egész társaságban egyedül maradt a véleményével. Nemhogy Éviék nem akartak vele menni, de most már a szülei is maradni szerettek volna. Nem is csoda, hiszen a nagyanyó azonnal összebarátkozott Annus nénivel és Anyával, és éppen azon voltak, hogy pontról pontra összehasonlítsák a saját rácponty-receptjeiket. A nagyapó ...Vasárnapi ebédek #161
Részlet Ákos naplójából II.
…Végül mégis úgy alakult, hogy Barna – a Gergőnek tett ígérete ellenére – ott hagyta a Ki nevet a végén?-partit, mert eszébe jutott, hogy az édesapjának és a nagyszüleinek szánt ajándékai otthon lapulnak a szekrény mélyén, és épp ideje lenne érte menni. Engem kért meg titokban, hogy ugorjunk el a lakásukig. Örömmel eleget tettem a kérésének, attól ...Vasárnapi ebédek #162
Végre valahára megtörténhetett az, amiről Ákos már régóta ábrándozott. Kettesben sétáltak Évivel a hóesésben, és bámulták az utcai lámpák fénykörében keringő hópelyheket. Amikor az éjféli mise után kiléptek a templomból, Ákos nagy ravaszul azt indítványozta, hogy majd ő gyalogosan hazakíséri Évit, ne szorongjon úgy a Hajdú család a kocsiban. Persze mindenki átlátta, miféle szándék vezérli Ákost, így Hajdú Endre is, ...
Vasárnapi ebédek #163
Az új év harmadik napján végre sor került arra a bizonyos beszélgetésre Hajdú úr és Ákos között, amire az Almási fiú oly régóta készült. Mégpedig nem is akárhogy és nem is akárhol folyt le a diskurzus. Évi édesapja kezdeményezte a találkozást, és egyenesen a cége igazgatói irodájába invitálta hősünket. Ákos bizakodó hangulatban buszozott a Hajdú Kft. telephelye felé. Lelke feltöltekezett ...
Vasárnapi ebédek #164
– Nézze, Hajdú úr, én azért jöttem ide, hogy a fiáról beszélgessünk, de ha ön vallási kérdéseket vet föl: ám legyen! – Isten ments! – hőkölt hátra riadtan a cégvezető, és szinte védekezőleg maga elé emelte a kezeit. – Isten őrizz, hogy engem is megpróbáljon beszervezni! Bármennyire is komor volt a hangulat, Ákos mégsem bírt uralkodni az arcizmain, és halvány mosoly ...
Vasárnapi ebédek #165
– Mire céloz ezzel? – kérdezte Hajdú úr. – Csak arra – felelte Ákos –, hogy épp Barnával beszéltem az előbb. Segítséget kér tőlem, mert a tartozása miatt ott fogták a Makk Hetesben. – A micsodában? – Tudja, ez egy olyasfajta szórakozóhely, amiről magának meggyőződése, hogy a fia még csak véletlenül sem lépne be az ajtaján. A szomorú valóság azonban az, hogy… ...
Vasárnapi ebédek #166
A Makk Hetes csaposa ugyanis, miután Hajdú úrtól megkapta a kasszából hiányzó ötezrest, nem rejtette véka alá, hogy a továbbiakban a nemkívánatos vendégek közt fogja számon tartani hőseinket: – Na idefigyelj, haver! – szónokolt Barnának. – Légy szíves, keress magadnak másik törzshelyet, és a jövőben ne látogasd ezt a kocsmát! Elegem van már a folytonos hőbörgéseidből, abból meg pláne, hogy ...
Vasárnapi ebédek #167
Ákos eme szavak elhangzása után faképnél hagyta a barátját, és elindult Évi elé. A lánynak aznap edzése volt, és úgy beszélték meg, hogy utána találkoznak. Mégpedig hármasban, épp ezért Évi első kérdése mindjárt az volt: – Hol hagytad a bátyámat? – Hogy úgy mondjam: főni a saját levében – felelte szenvtelenül Ákos. Évi kissé meg is ijedt a szerinte ridegre sikeredett ...
Vasárnapi ebédek #168
Évi kissé elkedvetlenedett, amikor Alfréd, és főleg Rózsa szóba került. Ismét csak hallgatagon lépdelt az Almási fiú mellett, de aztán eszébe jutott egy kézenfekvő megoldás, miképpen lehetne a szót más témára terelni: – Mondd csak, tulajdonképpen hová megyünk most? – Korcsolyázni – felelte Ákos. – Jó vicc – dünnyögte a lány, bár közben arról árulkodott az arca, hogy korántsem tartja mókásnak a ...
Vasárnapi ebédek #169
Ákos és Évi kipirulva, mosolyogva és kellemesen elfáradva hagyták maguk mögött a korcsolyapályát. – Igazad volt, ezt a csodás élményt tényleg kár lett volna elmulasztani! – áradozott a lány. – Komolyan mondom, szinte elfacsarodik a szívem, ha arra gondolok, hány telet pazaroltam el eddig anélkül, hogy valaha is kilátogattam volna a jégpályára. – Ugye, mennyivel jobb Isten szabad ege alatt ...
Vasárnapi ebédek #170
– Ugyan, ne légy már ennyire kishitű! – vigasztalta a húgát Barna. – A doki azt mondta, legfeljebb három hétig leszel gipszben, aztán újra edzésbe állhatsz. – Hát éppen ez az! – jajdult fel fájdalmasan Évi. – A többiekhez képest épp háromhetes lemaradásban leszek, ami az edzésmunkát illeti. Gondolod, hogy majd pont engem visznek el Padovába? – Nem gondolom, hanem tudom – ...
Vasárnapi ebédek #171
– Kifejtenéd bővebben? – recsegett a vonal túloldaláról Alfréd türelmetlen hangja. Rózsa pár szóban összefoglalta, hogy másnap elkíséri vásárolni Ákost, aki meg akarja lepni a kedvesét a születésnapja alkalmából. Frédi előtt egyelőre nem volt világos, miért kell ennek ennyire örülni. – Mit nem értesz? – csattant fel a lány. – Majd úgy igyekszem, hogy az ajándék mindenekelőtt az édesanyja halálára emlékeztesse Évit ...
Vasárnapi ebédek #172
Ákos az ágya szélén ült, és döbbent arccal meredt maga elé. A kezében egy levelet tartott, amit már legalább egy tucatszor elolvasott, de most újból végig akart szaladni a sorokon. Ezúttal azonban nem sikerült megbirkóznia a mondatokkal. Csak bámulta a papirost a könnyein keresztül, és összefolytak előtte a betűk. Már akkor gyanút fogott, amikor az édesanyja átadta neki a levelet ...
Vasárnapi ebédek #173
– Nem hiszem, hogy igazad van – csóválta a fejét Ákos. – Honnan tudhatná Endre bácsi, hogy nekem volt egy Tímea nevű szerelmem? Almási Károly elnéző mosollyal nézett elsőszülöttjére: – Édes fiam! Manapság, amikor az összes létező médium naponta dörgöli az arcunkba, hogy információs társadalomban élünk, nem hiszem, hogy gondot okozhatott neki megtudni egy ilyen, csöppet sem titkos adatot. – Beszélned ...
Vasárnapi ebédek #174
Ákos elgondolkodva forgatta az ujjai között a karláncot, aztán becsúsztatta a zsebébe, és folytatta az útját hazafelé. Otthon kérdések zuhataga fogadta. Még le sem vetette a kabátját, máris mindenki tudni akarta, hogy mit sikerült kiderítenie délutáni körútja folyamán. Amikor letelepedett a konyhaasztal mellé, első szavaival hamar lehűtötte a kedélyeket. Édesanyja és Dóri izgalma láthatóan alábbhagyott, vagy inkább a vacsora tálalása ...
Vasárnapi ebédek #175
Ákos furcsa szorongást érzett, miközben a Ladik utca 10. számú ház felé tartott. „Jaj, csak most össze ne fussak Rózsával!” – fohászkodott magában. Aztán eszébe jutott, hogy nincs mitől tartania. Még ha találkoznának is, honnan tudhatná a lány, hogy nem őt jött meglátogatni, hanem az idős ötvös mester után nyomoz? Amikor pár perccel később fölfedezte Brezovics Árpád nevét a kaputelefon ...
Vasárnapi ebédek #176
– Nos, akkor tényleg itt a legfőbb ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba – jelentette ki Ákos. – Barátom! Én lennék a legboldogabb, ha ki tudnád magad magyarázni… – Én nem kimagyarázni akarom magam, hanem elmagyarázni, mi is történt. Óriási különbség. Úgy tűnt, a vonal túlsó végén enyhül az ellenállás. Barna hangja azonban még ezzel együtt is némi zavartságot tükrözött: – ...
Vasárnapi ebédek #177
– Volnál szíves felvilágosítani minket látogatásod okáról? – kérdezte Évi metszően rideg hangon. – Nemsokára minden kiderül – jelentette ki Ákos derűs nyugalmat árasztva, majd jókora hatásszünetet tartott, melynek során szinte harapni lehetett volna a csöndet. Barna, aki a szobaajtóban álldogált, nem a csöndet, hanem a szája szélét harapdálta. Ugyan hatott rá valamelyest barátja higgadtsága, és az is megnyugtató volt számára, ...
Vasárnapi ebédek #178
Térjünk most vissza a történet azon pontjára, ahol a legutóbb túlságosan is tapintatosan vágtam el a fonalat, és hagytam magukra a fiatalokat. Hallgatózzunk hát be Évi szobájába, hogy miről is beszélgetnek most a szerelmesek: – Meg tudsz nekem bocsátani, Ákos? – kérdezte a lány. Az Almási fiú leült mellé az ágyra, megsimogatta az arcát, s közben biztosította róla, hogy egyáltalán ...
Vasárnapi ebédek #179
Ákos csak nagy sokára tudta kibogozni a hüppögő lány szavaiból, hogy mi is adott okot a nagy nekikeseredésre: Laci bácsi, Évi csapatának korábbi edzője lemondott a gárda további irányításáról. A krakkói kupagyőzelem után úgy gondolta, a legokosabb dolog a csúcson abbahagyni, így hát nyugdíjba ment. Ebben még nem is lenne semmi szokatlan vagy tragikus. Mint ahogy abban sincs semmi különös, ...
Vasárnapi ebédek #180
Nos, a kedves olvasóknak elárulhatom: Ákosnak teljesen jogos volt az a benyomása, hogy őt az új edző a csapathoz tartozó embernek véli. De hát hogyan is történhetett volna másképp, amikor minden tényező együtt állt a félreértéshez? Az Almási fiú tréningruhát viselt, mert úgy tervezte, hogy amikor este hazakíséri Évit, utána az otthonáig futva a napi kocogási penzumot is letudhatja. Másrészt ...
Vasárnapi ebédek #181
– Mondd csak, nem lenne kedved a gárda mellett dolgozni? Te lehetnél a csapat pszichológusa. Ákosnak valamennyi arcizmát működésbe kellett hoznia, nehogy leessen az álla a döbbenettől. – Mint említettem – dadogta –, én még csak hallgató vagyok, így hát... – Ne aggódj, nem kapsz érte pénzt, tehát nem is lehet törvénytelen a dolog – mosolygott Kristóf. – Mindazonáltal számodra is ...
Vasárnapi ebédek #182
Ákos nagy lendülettel látott neki új feladatának. Az egyetem könyvtárából kikölcsönözte szinte az egész, sportpszichológiával kapcsolatos szakirodalmat, a zsebpénzének nagy részét pedig a legújabb szakkönyvek megvásárlására fordította. Ám akadt valaki, aki mihamarabb le akarta hűteni hősünk lelkesedését. Ez a valaki pedig nem volt más, mint a kedvese. Évi az egyik nap egy viseltes újságot dugott az újdonsült csapatpszichológus orra alá ...
Vasárnapi ebédek #183
A csapat tagjai letelepedtek a kispadokra, az edző pedig így folytatta: – Mégpedig egy olyan tárgyalásra, amelynek az általam beadott kereset szerepelt a napirendjén. A per tárgya rágalmazás és becsületsértés. – Ezek szerint nem igaz, amit ez a cikk állít? – kérdezte reménykedve Ákos. Kristóf felsóhajtott: – Ahhoz, hogy megértsétek a történetet, elöljáróban el kell mesélnem valamit Tündéről. – Az jó lesz ...
Vasárnapi ebédek #184
Újra csak az edző törte meg a csendet: – Hadd meséljek el nektek valamit Tünde dédnagypapájáról, akinek igen sajátságosan alakult a sorsa. A Monarchia állampolgáraként látta meg a napvilágot 1916-ban, de négyéves korában már Csehszlovákiában lakott. Aztán a II. világháború alatt egy pár évig a Magyar Királyságban élt, utána pedig a Szovjetunió lakosa lett. Végül Ukrajnában halt meg, 1995-ben. Ha ...
Vasárnapi ebédek #185
– No de most már elég a szócséplésből! – tapsolt az edző. – Lányok, melegítsetek be újra, aztán kezdjünk hozzá az érdemi munkához! Amikor Kristóf és Ákos egyedül maradtak a kispadnál, a tréner így szólt: – Na mit szólsz, milyen sajátságosan indult ez az edzés? – Meglehetősen – bólintott az Almási fiú. – De az is biztos, hogy nagyon ráfért már ...
Vasárnapi ebédek #186
– Közlöm veletek, hogy önként lemondok a padovai kerettagságról. Az egész csapat elképedve nézett Évire, aki így folytatta: – Úgy érzem, sokat kivett belőlem a sérülésem miatti néhány hetes kényszerpihenő, és nem fogom tudni utolérni magam áprilisig, ami az edzettségi állapotomat illeti. – Cserben akarod hagyni a csapatot? – kérdezte vádló hangon Béres Anita. – Szó sincs róla – csóválta a fejét ...
Vasárnapi ebédek #187
Ákos még hosszasan próbált kedvese lelkére beszélni, de nem tudta rávenni Évit, hogy megváltoztassa az elhatározását. Ezért hát úgy döntött, mihamarabb megszervezi azt a bizonyos erdei túrát a csapat számára. Azt remélte, hogy sikerül megnyernie egy-két lányt is az ügynek, és ha majd a tábortűz körül üldögélnek, talán közösen meg tudják győzni Évit, hogy változtasson a döntésén, és ne adja ...
Vasárnapi ebédek #188
Egy márciusi szombat reggelen az Universitas kézilabdacsapata nekivágott az Ákos által szervezett kirándulásnak. A Zsuzsi vonatról leszállva – az edző kívánalmainak megfelelően – jó húsz kilométert gyalogoltak a Gúti erdőben, s csak utána táboroztak le egy takaros kis tisztáson. Ott aztán tüzet raktak a bogrács alá, s nemsokára finom pörkölt illata lengte be a környéket. Miután megebédeltek, Ákos egy pakli kártyát ...
Vasárnapi ebédek #189
Most Vera, a csapat elsőszámú kapusa és egyben rangidős tagja járult Ákos elé, hogy húzzon egy cédulát. „A legkedvesebb tárgyam” – ez állt a lapon. A lány nagyot sóhajtott, aztán így szólt: – Talán furcsán és ijesztően fog hangozni a számotokra, amit most mondok, de az én legkedvesebb tárgyam egy véres, összeégett ruhafoszlány. Egy darabka abból a pulóverből, amit egy ...
Vasárnapi ebédek #190
Barna mozdult meg először. Odasétált a tűzhöz, és egy jókora fahasábot dobott a lángok közé. Aztán visszafelé jövet megállt a játékmester előtt: – Én is húzhatok egy cetlit? – kérdezte izgatottan. – Miért ne húzhatnál? – felelte Ákos, azzal legyezőszerűen szétterítette a kártyalapokat a barátja előtt. Barna hosszasan szemrevételezte a paklit, majd lassú, kimért mozdulatokkal kihúzta az egyik lapot. Úgy viselkedett, ...
Vasárnapi ebédek #191
– Aztán furcsa érzés kerített hatalmába – folytatta Barna. – Mintha hirtelen minden bűnöm mázsás súlyként nehezedett volna a lelkemre. Mert azokban a percekben nemcsak az világosodott meg bennem, hogy mi az igazi öröm, a béke és a boldogság. Tisztán kirajzolódott előttem a bűneim természete is, olyannyira, hogy szinte újra és újra átéltem azt a fájdalmat, amit másoknak okoztam a vétkeimmel ...
Vasárnapi ebédek #192
Kovalszki Rita cetlijén a következő állt: "Életem legmókásabb jelmeze". Miután a lány elolvasta a szöveget, úgy látszott, felmerült a gondolataiban egy humoros emlék, mert sokáig magában kacarászott, és képtelen volt hozzáfogni a mondandójához, hiába kérlelték kórusban a többiek. – Úgy látom, fel kell frissítenünk a szabályokat – jegyezte meg ironikusan Ákos. – A játék lényege, hogy a kártyahúzás után te ...
Vasárnapi ebédek #193
– Képzelem, miket mondhatott, miután leállított – vigyorgott Barna. – Természetesen nem hagyta ki a lehetőséget a viccelődésre – bólogatott Kristóf. – Megérdeklődte például, hogy ha ilyen súlyos problémáim vannak a technikával, akkor miért nem maradtam a hagyományos rénszarvasszánnál? És egyáltalán van-e jogosítványom személygépkocsira?... Kivártam, amíg kimulatja magát a szituáción, aztán elpanaszoltam neki, mi járatban vagyok. Nem tagadom, keserves siránkozásba fogtam, ...
Vasárnapi ebédek #194
Az emlékezetes erdei túrázás után egyre inkább érezhető volt, hogy emberileg is kezd összekovácsolódni a csapat. Kristóf gyakran dicsérte Ákost a jó munkájáért, s örömmel hallgatott minden beszámolót a „civil” programokról, amelyeket a csapatpszichológus szervezett a játékosok számára. Azt azonban már aggodalommal konstatálta, hogy Évi jottányit sem volt hajlandó módosítani az álláspontján a padovai kerettagságot illetően. Továbbra is csak mint ...
Vasárnapi ebédek #195
Ákos levele Padovából
Kedves Szüleim, kedves Testvéreim! Tudatom veletek, hogy szerencsésen megérkeztünk ebbe a gyönyörű városba. Persze rögtön küldtem haza egy SMS-t, amit azóta már biztosan elolvastatok, de most olyan dolgokat is szeretnék megírni, amikhez túlságosan kevés egy telefonüzenet. Szóval, megérkezésünk másnapján a nyakunkba vettük a várost. Mi Évivel leginkább gyalogolni, sétálni szerettünk volna, de Endre bácsi ragaszkodott az autóhoz, ...Vasárnapi ebédek #196
Délután Ákos és Évi – immár kettesben – nekivágott a városnak. Először is a Szent Antal-templomot keresték fel. – Ez itt Donatello Gattamelata, egy híres zsoldosvezér lovasszobra – magyarázta Évi a padovai útikönyvet lapozgatva, majd körbepillantott: – Mennyi ember! Nemhiába írja a könyv, hogy ez a keresztény világ egyik legnépszerűbb zarándokhelye! – Talán mert a templom névadója a világ egyik legnépszerűbb ...
Vasárnapi ebédek #197
Másnap délután az Universitas kézilabdacsapata is megérkezett Padovába. Ákosék az egyik helyi gimnázium kollégiumához, a gárda ideiglenes szállásához kocsikáztak, hogy találkozhassanak a csapattagokkal. Alig, hogy megérkeztek a helyszínre, Nagy Kristóf, az edző lépett ki az épületből, Kovalszki Ritával az oldalán. – Jaj, de jó, hogy találkozunk! – kiáltotta már messziről a tréner. – Épp magukat akartuk megkeresni a szállodában. Hajdú úr! ...
Vasárnapi ebédek #198
Az Universitas csapata igencsak szerencsés sorsolást tudhatott magáénak. A vilniusi egyetem gárdája ellen vívták az első mérkőzésüket, s a litvánok mindössze az első negyed óra végéig tudtak egyenrangú ellenfélként játszani. Aztán egy finn együttes következett. A debreceni lányok ezt az akadályt is könnyedén vették, nyolc góllal bizonyultak jobbnak az „északi rokonoknál”. Évi mindkét összecsapáson kitett magáért. Teljesen felszabadultan játszott, mert ...
Vasárnapi ebédek #199
Kínos csönd telepedett az asztaltársaságra. Szakács Jutka ráébredt, hogy egyedül maradt a véleményével. Azok a csapattagok, akik ez idáig jobbára a kispadot koptatták, sértett, néhol haragos arckifejezést öltöttek. Hiszen voltaképpen az imént nem kisebb súlyú állítás hangzott el, mint az, hogy ha ők kerülnek a kezdőcsapatba az osztrákok ellen, akkor az Universitas biztos vereségre ítéltetett. De a többiek is kínosan ...
Vasárnapi ebédek #200
Kristóf végül úgy döntött, hogy a standard játékosokkal kezdi a mérkőzést. Az összecsapás meglepően jól indult. A debreceniek öt góllal elhúztak, és ezt az előnyüket sikerült megtartaniuk a félidő derekáig. Ekkor azonban erőre kaptak az osztrákok, és lépésről lépésre ledolgozták a hátrányukat, sőt, a játékrész vége felé már a kezdeményezést is magukhoz ragadták. Természetesen a Salzburgi Egyetem csapatának tagjai is ...
Vasárnapi ebédek #201
– Nagyra becsülöm, hogy az elmúlt napokban láthatóan sokat gondolkoztál a vitánkon, azt meg főleg, hogy beláttad a hibádat, és átértékelted az álláspontodat – folytatta az edző. – Bevallom, nem hittem volna, hogy ez bekövetkezik. Szakács Jutka már éppen kezdett megkönnyebbülni, ám Kristóf következő szavai újra csak komorrá varázsolták a vonásait: – Ezzel azonban még nincs elintézve a dolog. Az ...
Vasárnapi ebédek #202
Néhányan próbálták meggyőzni Szakács Jutkát, hogy gondolja át még egyszer a dolgot, a csapatkapitány – azaz a volt csapatkapitány – azonban hajthatatlan maradt. – Nos, akkor most el kell döntenünk, hogy ki viselje a jövőben ezt a tisztet – mondta az edző, amikor elült a zsivaj. A csapat Hajdú Évi javaslatára, egyhangú szavazással Verát, a kapust választotta meg kapitánynak. Nagy Kristóf ...
Vasárnapi ebédek #203
Az Universitas tagjai az öltözőbe vonultak, és ott bizony egyeseknél eltört a mécses. Mások pedig ismét csak azt kezdték ecsetelni, mennyivel kecsegtetőbb lehetőség lett volna, ha a csapat a másik ágon, a dánokat elkerülve próbálja meg beverekedni magát a döntőbe. – Most már elég legyen ebből! – csattant fel Verus, az újdonsült csapatkapitány. – Viselkedjünk végre sportemberekként! Két hete azzal ...
Vasárnapi ebédek #204
Nagy Kristóf – bár eleddig nem volt szokása – most odament reklamálni a versenybírók asztalához, és ékes angolsággal így szólt: – Uraim, ha jól tudom, ez itt az Európai Unió bővítésének tiszteletére rendezett torna. Maguk szerint úgy fest ez a mérkőzés, mint a barátság, a testvériség, az összetartozás nagy ünnepe? A versenybíróság elnöke tehetetlenül tárta szét a karját, jelezve, hogy ...
Vasárnapi ebédek #205
Mindenki a labda útját figyelte, egy embert kivéve, Ákost. Ő ugyanis azt vette észre, hogy a kedvese az ellenfél térfele irányába lopakodik. És milyen igaza lett Évinek! A labdát ugyanis a magyarok legmagasabb játékosa, Gál Julika szerezte meg, s máris körbepillantott, kihez is passzolhatná. Nyomban észrevette, hogy Évi már a pálya túlsó felén tanyázik, s egy hajszálpontos indítással helyzetbe hozható ...
Vasárnapi ebédek #206
Amikor másnap kora reggel Ákos lesietett a szálloda recepciójára, hogy rendezze a számláját, nagy meglepetés érte. Az alkalmazott azt közölte vele, hogy annak idején bizonyos szinyor Hajdú előre kifizette az összeget. Hősünk boldogan konstatálta, hogy most aztán egy nagy csomó euróbankjeggyel rendelkezik, amit arra költhet, amire csak akar. Fogta a hátizsákját, és nekivágott a városnak. Bámulta a kirakatokat, s közben ...
Vasárnapi ebédek #207
Váltottak egy pár szót a pincérrel, aztán Barna leadta a rendelést: – Először is három pohár sambucát kérünk, con la mosca. – No, csak előbújik a nyelvtudásod, ha alkoholról van szó! – jegyezte meg pikírten Évi. – Ugyan már, hugicám! Egy pohár itóka egyikünknek sem fog megártani. És különben is, ennek semmi köze az alkoholizmushoz. Ez színtiszta gasztronómia, s mint ilyen, a ...
Vasárnapi ebédek #208
Ám amíg Barna búcsút vett tőlük, eszébe jutottak a megfelelő szavak. Rájött arra is, hogy csak azt kell megfogalmaznia, amit a szíve diktál, s amint kettesben maradtak Évivel, bele is vágott a monológba: – Emlékszel még arra a szép december eleji napra, amikor lékhorgászaton voltunk? Nos, azt hiszem, ott kezdődött el a mi közös történetünk. Évi csodálkozva tekintett kedvese arcára ...
Vasárnapi ebédek #209
A belső sávban haladó kamion, amelyik tulajdonképpen az ő autójukat előzte, megkezdte a visszatérést a külső sávba. Ezt a manővert azonban túl hamar indította el. A sofőr láthatóan nem mérte fel megfelelően, hogy mikor halad el a járműve teljes terjedelmével az előzendő személyautó mellett. A vontatmány hátulsó része egyre fenyegetőbb közelségbe került Hajdú Endre Audijához. Ákos nyomban érzékelte a veszélyt, ...
Vasárnapi ebédek #210
Barna feküdt a földön, borzalmas állapotban. Tagjai kicsavarodva, az arca merő vér. Ákos rémülten térdelt le mellé, s kétségbeesve járatta a tekintetét az összetört testen, de aztán rá kellett ébrednie: itt ember már nem segíthet. Elővette a zsebkendőjét, és gyöngéden letörölte a vért barátja arcáról. Barna most megmozdult, és megragadta Ákos kezét. Mondani akart valamit, de egyelőre nem volt képes ...
Vasárnapi ebédek #211
Az autó körül bámészkodók, a motorházból előtörő lángnyelvek láttán, attól tartva, hogy a kocsi nemsokára felrobban, hanyatt-homlok szétszaladtak a szélrózsa minden irányába. Ez önmagában még nem is lett volna baj, de azok is menekülőre fogták, akik eddig az ajtók kifeszítésén fáradoztak. Ákos kétségbeesetten próbálta kinyitni a csomagtartót, de sajnos jól látszott, hogy ez puszta kézzel semmiképp sem sikerülhet. Most támadt ...
Vasárnapi ebédek #212
Két héttel a végzetes baleset után, egy hűvös, borongós júniusi estén Imre állt meg az Almási-ház kapujában. Úgy érezte, soha ilyen nehéz szívvel még nem látogatta meg a barátját, Ákost. A családfő engedte be a portára: – Gyere csak be, Imruskám! A fiam hátul van a kertben. Most nagy szüksége van minden vigasztaló szóra. Ákos a szalonnasütő mellett ült egy ...
Vasárnapi ebédek #213
Amikor Ákos látogatóba indult Hajdúékhoz, nem sejtette, hogy várnia kell a sorára, míg bejuthat Endre bácsihoz. A nagymama azonban arról tájékoztatta, hogy most éppen a kft. főkönyvelője van benn a cégvezetőnél, így őt egyelőre a konyhába invitálta: – Jöjjön, Ákoskám, megkínálom egy kávéval, úgyis épp most főztem egy nagy adaggal. Maga hogy érzi magát? Hasogatnak még a bordái? – Ugyan, semmiség ...
Vasárnapi ebédek #214
Ákos megdöbbenve nézett a könnyes arcú családfőre: – Hogy érti ezt, Endre bácsi? Hogyhogy nem tudok még mindent a balesetről? Úgy tűnt, Hajdú Endre most némi higgadtságot tud magára erőltetni. Visszaült az íróasztala mögé, és egy nagy sóhajt követően belefogott a mondandójába: – Nem tudom, más autótípusoknál hogy van ez, de az én kocsimban két működtetőkar kapcsolódott a kormányrúdhoz. Az ...
Vasárnapi ebédek #215
Az Almási-ház csöndesnek és kihaltnak tűnt. Talán azért, mert jelenleg csak három lakója volt. Dóri az érettségi után vízitúrára utazott, Gergő szokás szerint Kincses nagyapó mátraaljai asztalosműhelyében segédkezett, az ikrek pedig az Almási nagyszülőknél töltötték a szünidőt. A gyerekzsivaj tehát átmenetileg hiánycikknek számított Almásiéknál. – Milyen üres ez a ház az apróságok nélkül! – sóhajtott föl egy csendes nyári estén ...
Vasárnapi ebédek #216
Ákos kétségbeesetten járkált fel és alá a szobájában. Pontosan úgy érezte magát, mint a balesetet követő percekben. Hol fékezhetetlen düh kerítette hatalmába, hol meg sírni lett volna kedve tehetetlenségében. És erre bizony meg is volt minden oka. Hajdú Endre látogatása a lánya betegágyánál egyáltalán nem azzal az eredménnyel járt, amire előzetesen minden jóérzésű családtag számított. A zordon atya ugyanis kijelentette, ...
Vasárnapi ebédek #217
Egy percre feszült csönd borult a szobára. Hajdú Endre továbbra is a döbbenet állapotában leledzett. Azon tűnődött, mikor fordult elő utoljára, hogy valaki ilyen hangot merészelt volna megütni vele szemben. Mivel ehhez hasonló eset nem merült fel az emlékeiben, megfontolása tárgyává az lépett elő, hogy miféle módon vessen véget annak az áldatlan állapotnak, miszerint egy tejfelesszájú ifjonc éppen kioktatni készül ...
Vasárnapi ebédek #218
– Talán jobb is lett volna, ha úgy történik – gondolkodott el Hajdú Endre. – A hátralévő életünk mindkettőnk számára csak szenvedést hozhat. A családfőn most megint úrrá lett a bánat. A kezébe temette az arcát, és jól látszott, hogy a könnyeivel küszködik. Ákosnak nem is volt szíve, hogy a korábbi hangnemben folytassa a dorgálást. – Nem ismerek magára, Endre bácsi ...
Vasárnapi ebédek #219
Amit Ákos előhúzott, az nem volt más, mint egy aprócska magnetofon. A Hajdú család jelen lévő két tagja homlokegyenest ellentétesen reagált erre az eseményre. A nagymama érdeklődéssel figyelte a tetszetős kis szerkezetet, és amikor megsejtette, mi fog ebből az egészből kisülni, halvány mosoly jelent meg a szája szegletében. A családfő szája viszont egyáltalán nem mosolyra görbült. Olyan viszolygással szemlélte a ...
Vasárnapi ebédek #220
Hajdú Endre – ha kénytelen-kelletlen is – de belement a játékba. „Játék” – írja a krónikás, és nem azért fogalmaz ilyen profán módon, mintha szívtelen közönnyel viseltetne az élet, a halál és az emberi szenvedés örök nagy kérdéseivel szemben. A krónikás csupán azt akarja érzékeltetni, hogy a tragédia sújtotta családfő számára ez a felolvasósdi nem volt más, mint értelmetlen időtöltés, ...
Vasárnapi ebédek #221
Hajdú Endre előhúzta a zsebkendőjét, megtörölte a szemét, aztán lehajtott fejjel, mintha csak magában beszélne, így folytatta: – Rettegtem attól, milyen élet vár majd ránk, ha Évi magához tér. Hogyan tudom majd elviselni azt a látványt, hogy a kislányom az ágy tetején hever; hogyan tudom nap mint nap elviselni a pillantását, amelyben – úgy képzeltem – folyton ott ülne a kimondatlan ...
Vasárnapi ebédek #222
Ákos másnap kora délelőtt fáradtan és törődötten tért haza a kórházból. A szülei és Dóri a konyhaablakból figyelték, amint erőtlen mozdulattal becsukja maga után a kaput, és hajlott háttal, mint egy aggastyán, végigbaktat a kerti úton. – Jóságos ég! – kiáltott fel Dóri. – Még sosem láttam ennyire elcsigázottnak a bátyámat. Remélem, nem azért ilyen gyászos az arca, mert... – ...
Vasárnapi ebédek #223
Ákos fásultan tekintett ki a kórház ablakából az odalent húzódó parkra. Tombolt a kánikula, egyetlen embert sem lehetett látni a máskor oly kedvelt padokon, még azokon sem, amelyeknek az évszázados gesztenyefák nyújtottak enyhet adó árnyat a déli melegben. Néha feltűnt egy-egy fehér köpenyes medikus, ápoló, vagy néhány civil ruhás látogató, de ők is igyekeztek minél előbb az épületek hűvösébe menekülni ...
Vasárnapi ebédek #224
– Még egyszer kérdezem: mire jó ez, Évi? – sóhajtott fásultan az Almási fiú. – Miért azokon akarod elverni a port, akik a legjobban szeretnek?... Mellesleg egyáltalán nem értek egyet azzal, amit az előbb mondtál. Miért ne folytathatnád a tanulást? Miért ne szerezhetnél diplomát? – No persze! – kacagott fel gúnyosan a lány. – Láttál te már olyan sebészt, aki ...
Vasárnapi ebédek #225
Az ikrek ezen a nyáron is az Almási nagyszülőknél töltötték a vakációt. Az első hetekben nemigen lehetett panaszuk az időjárásra. A kellemes melegben szinte a nap minden percét a szabadban tölthették. Július végén azonban beköszöntött az igazi kánikula, és ilyenkor nagyanyó bizony sokszor behívta őket a játszótérről, hogy a legforróbb déli órákat inkább a szoba hűvösében vészeljék át. Augusztus elején ...
Vasárnapi ebédek #226
– Én azt hiszem, értem, miről szólt ez a történet – jelentette ki Öcsi némi büszkeséggel a hangjában. – Arról, hogy az igazi barátság olyan erős, hogy akár az életedet is feláldoznád érte. Igazam van, nagyapó? – Igen, valami ilyesmiről szólt a tanmese – hunyorgott a kisöreg. – Te voltál katona, nagyapó? – kérdezte Hugi. – De mennyire, hogy voltam! Nem kevesebb, ...
Vasárnapi ebédek #227
– Péter sokat mesélt nekem egy lányról, akinek nem sokkal a bevonulása előtt kezdett udvarolni – folytatta az elbeszélést nagyapó. – Katinkának hívták a lányt, ugyanabban a kis faluban lakott, amelyikben Péter. A barátom nagyon odavolt Katinkáért, néha képes volt órákon át áradozni róla. Irigyeltem érte, hogy várja valaki odakint, és ezzel nem voltam egyedül a századunkban. – Akkor még ...
Vasárnapi ebédek #228
– Természetesen nyomban odasiettünk. A ház körül csupán néhány asszony tanácstalankodott. A falu férfijainak nagy többsége éppen kommunista műszakot teljesített a közeli bányában. Jószerivel csak mi, kiskatonák voltunk bevethetőek, de mi is csak úgy féltucatnyian lehettünk. Egyszer csak egy határozott, érces hang harsant fel a hátam mögött: „Értesítette már valaki a tűzoltókat?” – kérdezte a bámészkodóktól. Amint hátrapillantottam, Jóskát láttam ...
Vasárnapi ebédek #229
– Péter újra odasietett a ház ablakához, én meg utána. Jószerivel úgy kapaszkodtam a vizes pokrócba, amit magára terített, mint annak idején édesanyám szoknyájába. – Erdei honvéd, hozzám! – hangzott fel hátulról Jóska szigorú és kétségbeesett hangja, de mit törődött már akkor a barátom holmi szakaszvezetői parancsokkal? Csakis azzal foglalkozott, hogy mielőbb visszajuthasson az égő házba, így hát újra megkért, hogy ...
Vasárnapi ebédek #230
– De aztán elkövetkezett egy hasonlóan borzalmas nap: Péter temetésének a napja – folytatta a szomorú elbeszélést nagyapó. – Természetesen katonai tiszteletadással vettünk végső búcsút tőle. Még a minisztériumból is leutazott néhány magas rangú tábornok, hogy megtisztelje a jelenlétével a fájdalmas eseményt. A laktanyaparancsnok nagyon szép és megható beszédet mondott a barátom emlékére. Példaképül állította az egész ezred elé, teljes ...
Vasárnapi ebédek #231
Egy kora őszi napon Dóri elkeseredett arccal tért haza a családi fészekbe. A szülei nyomban faggatni kezdték szomorúsága okáról, mert már jól ismerték idősebbik lányuknak azt a tulajdonságát, hogy az ősz beköszöntével bizony hajlamos átmenetileg mély melankóliába esni. – Nyugodjatok meg, most nem a szokásos őszi depresszióm kínoz – felelte az egyetemista nagylány. – Egész más oka van a nyomott hangulatomnak ...
Vasárnapi ebédek #232
– No, ez ismerős történet – mondta a családfő, keserű mosollyal a szája szegletében. – Eszembe jut róla az a vicc, amikor sokévi házasság után egyszer csak így szól az asszony a férjéhez: Nézz oda, Lajos! Valami Csokonai nevű ember ellopta és kiadatta a verseidet, amiket fiatal korodban hozzám írtál! – Nos, itt nem egészen ez volt a helyzet – ...
Vasárnapi ebédek #233
– Nemrégiben sikerült rávennem Mártit, hogy beszéljen meg egy találkozót végre ezzel a Tiborral, ne kerülgessék tovább a forró kását. Na, a fiú rá is állt a dologra, és a múlt hét pénteken létrejött az első randevú, ami hatalmas csalódást okozott a barátnőmnek. – Gondolom, a fiú egyáltalán nem bizonyult olyannak, mint amilyennek az interneten bemutatta magát – jegyezte meg ...
Vasárnapi ebédek #234
– No igen, Márti most eléggé becsapottnak és megalázottnak érzi magát. És elment a kedve az egésztől, pedig tudom, hogy egyébként tetszik neki Tibi. Próbáltam elmagyarázni neki: az a fiú az első két találkozásukat korántsem randevúként, hanem baráti összejövetelként fogta fel, tehát neki is így kellene értékelnie. És kár ezt a kapcsolatot felrúgni, hiszen akár egy barátság, de még talán ...
Vasárnapi ebédek #235
– Nem értem azt a lányt – dohogott továbbra is Dóri. – Az ő állapotában nemhogy örülne, hogy egyáltalán akad fiú, aki komolyan foglalkozik vele, sőt, feleségül is akarja venni. – Ez igazán szívtelen kijelentés volt, kislányom – csóválta a fejét anya. – Egy negyed órával ezelőtt érdekes módon még jóval nagyobb empátiát tudtál tanúsítani egy egyetemi évfolyamtársnőd irányában, most pedig ...
Vasárnapi ebédek #236
Elhangzott a nagy bejelentés, melyre a Hajdú család mind a négy tagja különbözőképpen reagált. A nagymama – halkan és visszafogottan ugyan, de annál nagyobb örömmel az arcán – éljenzésben és tapsban tört ki. A nagyapó mosolyogva pattant fel a foteljéből, aztán a bárszekrényhez lépett, s közben kijelentette: erre inni kell! Hajdú Endre keblében vegyes érzelmek dúltak. Meghatottan és őszinte tisztelettel tekintett ...
Vasárnapi ebédek #237
Ákos megsimogatta Évi kezét. A lány nem állt ellen, nem húzódott el, s a fiú ezt jó jelnek vélte: – No, ne sírj már, nincs semmi baj – próbálta vigasztalni Évit. – Szerintem túlbonyolítod magadban a dolgot, pedig egyszerű ez, mint az egyszeregy... Szeretsz? Úgy érzed, hogy boldogok lehetnénk egymás oldalán? Akkor hát ne habozz, hanem mondj igent, és bízd ...
Vasárnapi ebédek #238
Ákos sápadtan meredt maga elé, s némi töprengés után filozofikus megjegyzésre ragadtatta magát: – Bár még fiatal vagyok, de azt hiszem, akármeddig is élek, soha nem leszek képes megérteni a női nemet. Azt mondod, szeretsz, de nem jössz hozzám feleségül, mert attól félsz, hogy nem tudnál boldoggá tenni engem. Közben pedig épp ezekkel a szavaiddal taszítasz a boldogtalanság sötét szakadékába ...
Vasárnapi ebédek #239
– Mi a baj, kisunokám? – nyitott be a nappali ajtaján. – Semmi baj sincs, nagyapó – felelte Évi, s könnyein át biztatóan rámosolygott a nagypapájára. – Csak, tudod, az élet néha bonyolultabb, mint azt bármikor is hihettük volna. No, erről aztán nem kellett különösebben győzködni a kisöreget. Maga is úgy ítélte meg, hogy ez a nap olyan bőségesen szállította a ...
Vasárnapi ebédek #240
Almásiné Julika nem az a fajta asszony volt, aki csak szóban áll ki a szerettei mellett, de ha cselekedni kell, azt inkább másokra bízza. A legutóbbi családi kupaktanácsot követően csakhamar a tettek mezejére lépett. Meglátogatta Évit az otthonában, és meghívta magukhoz hétvégére. A lány el is fogadta a szíves invitálást, így aztán a következő szombat délelőtt Ákos – barátja, Imre ...
Vasárnapi ebédek #241
– Aztán, mondd csak, Imruskám – faggatta tovább a barátját Ákos –, Évi esetleg nem fogja megfutamodásnak venni az én átmeneti visszahúzódásomat? Nem arra fog következtetni, hogy meggondoltam magam, és már nem is akarom feleségül venni? – Biztos vagyok benne, hogy nem – jelentette ki határozottan Imre. – Képzeld csak bele magad az ő helyzetébe. Ha, ne adja a Jó Isten, ...
Vasárnapi ebédek #242
Évi roppantul megörült, amiért a háziasszony őt is bevonta a konyhai munkálatokba. Nagy lelkesedéssel fogott hozzá, hogy megpucolja és felszeletelje a zöldségeket a húsleveshez. Csak akkor szomorodott el kissé, amikor eszébe jutott az egy évvel korábbi karácsony. Bizony, akkor is ugyanígy serénykedett a lánycsapat a konyhában, ám akkor még Barnus is köztük volt, és vidáman társasjátékozott az Almási fiúkkal a ...
Vasárnapi ebédek #243
Karácsony után Hajdú Endre átmenetileg egyedül maradt otthon a lányával, a nagyszülők ugyanis hazautaztak Szegedre, hogy rendet tegyenek egyszerű kis házuk környékén, ahol már hosszú hetek óta nem jártak. Az édesapa kihasználta a helyzetet, és az egyik nap, miután közösen elköltötték ebédjüket, bensőséges beszélgetésbe mélyedt Évivel. – Tudod, kislányom, már régóta el akarok mesélni neked egy történetet. A katonaságnál esett ...
Vasárnapi ebédek #244
Egy hideg januári szombat délelőttön újra megállt Imre öreg Zsigulija Hajdúék háza előtt. Ákos kiszállt, és fölcsöngetett Éviért. Aztán visszament az autóhoz, és így szólt a barátjához: – Ma másként alakul a program. Évi gyalog akar hozzánk jönni. – Értem – bólintott Imre. – Ügyes légy, mert az a sejtésem, ez valamiféle próbatétel lesz. Hősünknek nem csalt a szimata, a lány ...
Vasárnapi ebédek #245
– Mostanában nemigen engedhetünk meg magunknak semmiféle luxuskiadást – vallotta be Évi. – Tudod, az üzlet egyre rosszabbul megy. Nem tett jót a cégnek, hogy apa hónapokon át szinte egyáltalán nem tudott odafigyelni a folyó ügyekre. És hát az én gyógykezelésem is elég nagy összegeket emészt föl – hajtotta le a fejét szomorúan. – Na, még csak az hiányzik, hogy lelkiismeret-furdalásod ...
Vasárnapi ebédek #246
Évi úgy elcsodálkozott, hogy még a száját is eltátotta: – Én erről nem is tudtam... Miért nem mesélt nekem erről senki? Ákos elgondolkodva piszkálgatott egy hókupacot a cipője orrával. – Látod, ezért mondom én azt, hogy volna mit megbeszélnetek az édesapáddal... Na gyere, menjünk! A családom már nagyon vár minket. Néhány órával később Évi megint csak megállapíthatta, hogy csodálatosan érzi ...
Vasárnapi ebédek #247
– Mitől lenne ijesztő ez az ötlet? – értetlenkedett Ákos. – Idefigyelj, barátom! – kezdte Imre nagyot sóhajtva. – Azt hiszem, te túl sok hollywoodi filmet néztél mostanában. Az élet nem ilyen rózsaszín, hanem főleg így, télidőben, leginkább piszkosszürke. Egy ilyen jótékonysági akció komoly előkészítést igényel, ami pedig a hangosbemondós leánykérést illeti, szerintem inkább taszítani fogja Évit, nem pedig meghatni. – ...
Vasárnapi ebédek #248
– Mi volna az? – kérdezte reménykedve Ákos. – Egyszerű, mint az egyszeregy – jelentette ki magabiztosan az edző. – A kézilabdacsapat soron következő bajnoki összecsapását nevezzük ki jótékonysági mérkőzésnek. Az Almási fiú csalódottan hajtotta le a fejét: – Kétlem, hogy az a néhány néző össze tudná adni a szükséges összeget. – Várd ki a végét, fiatal barátom! – emelte ...
Vasárnapi ebédek #249
Nemsokára azonban nem jelentett már problémát, hogy melyik felajánlott nyereménytárgy képezze a tombolasorsolás fődíját. Ákos számára rejtélyes módon (bár ez ügyben az édesanyjára gyanakodott, aki jó barátságban állt egy galéria tulajdonosnőjével) egyik este egy gyönyörű festmény is a gyűjtemény része lett. Kiderült, hogy a város egyik ismert festőművésze is tudomást szerzett a készülő jótékonysági akcióról, és annyira megindította ez a ...
Vasárnapi ebédek #250
– Valamit nem értek – szólt közbe az edző. – Ez most egy néptánccsoport, netán mazsorett-együttes, vagy micsoda? – Nem, ez egy kerekesszékes tánccsoport – felelte Ákos. – Ja vagy úgy! – mondta zavartan Kristóf, s közben látszott rajta, hogy nem igazán van tisztában azzal, mit is takar ez a fogalom. – Azt hittem, azért Kerekes Tánccsoport, mert így hívják a vezetőjüket. – Ez ...
Vasárnapi ebédek #251
Nos, ami a beharangozó újságcikket illeti, valóban nem kellett sokáig kérlelni Almási Károlyt. A derék zsurnaliszta megígérte, hogy a mérkőzés előtti lapszám programajánló rovatában fő helyre kerül majd az esemény. Érdekes módon neki is eszébe jutott az a pár évvel korábbi írás, amelyik végül aztán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket elsőszülöttje korábbi szerelmével kapcsolatosan. Meg is jegyezte csöndesen: ...
Vasárnapi ebédek #252
– Hála az égnek! – sóhajtott fel Imre. – Hátha nekik több eszük lesz, mint neked, és megpróbálnak lebeszélni erről az ostoba tervről. Imrének azonban nem lett igaza. Hajdú Endre nagy tetszéssel fogadta Ákos ötletét, és kifejezetten romantikusnak értékelte azt. Ám amikor a gyűrűre terelődött a szó, láthatóan gondok felhőzték be a családfő homlokát. Szomorúan jelentette be, hogy a nevezett ...
Vasárnapi ebédek #253
A vendégcsapat is előjött az öltözőből, és hozzákezdtek a bemelegítéshez. Néhány perccel később pedig mindkét gárda tagjai felsorakoztak a pálya közepén, hogy a hangosbemondó a játékvezetőkkel együtt bemutathassa őket a közönségnek. A szurkolók udvariasan megtapsolták a vendég nyíregyháziak játékosait, de az igazán lelkes üdvözlés természetesen a saját kedvenceknek jutott. Az Universitas kézilabdázóinak bemutatása során a hangosbemondónak tulajdonképpen könnyű volt a ...
Vasárnapi ebédek #254
A két család tagjai csaknem az összes tombolaszelvényt eladták, kisvártatva megkezdődhetett hát a sorsolás. A dobogón Évi és Ákos bonyolították le ezt a feladatot. Évi egy üveggömbből kihúzta a szelvényeket, Ákos pedig mikrofonba mondta a nyertes számokat, aztán átnyújtotta a nyereményeket a boldog tulajdonosoknak. Miután minden felajánlott tárgy gazdára talált, az Almási fiú ismertette a közönséggel, hogy mekkora összeg gyűlt ...
Vasárnapi ebédek #255
Mivel Évi előtt nem volt mikrofon, a halkan elrebegett igenjét csak a pódiumhoz legközelebb állók hallhatták. Azt azonban mindenki jól látta, hogy a lány Ákos felé nyújtja a kezét, a fiú pedig felhúzza a gyűrűt Évi ujjára. Az egyetem sportcsarnoka, ez az öreg épület számtalan nagyszerű diadalnak volt már tanúja. Olyan bajnoki és kupagyőzelmeknek, amelyek után a mámoros szurkolók szinte ...
Vasárnapi ebédek #256
Estefelé az Almási és a Hajdú család tagjai is elfáradtak kissé az ünneplésben, ezért aztán szép csöndesen visszavonultak a farsangi mulatságból. De egyelőre nem az otthonaikba, hiszen úgy volt illő, hogy szűk családi körben is gratuláljanak és áldomást igyanak az újra egymásra találó párra. Ehhez jó apropót szolgáltattak Annus néni, Imre szállásadónőjének szavai, aki a tombolán nyert hatszemélyes vacsorameghívást ajánlotta ...
Vasárnapi ebédek #257
Néhány nappal az eljegyzési vacsora után Ákos benézett a Makk Hetes nevű borozóba. Nem volt ez egy előre elhatározott lépés a részéről. Egyszerűen ott vezetett el az útja, és amikor a pillantása a cégérre esett, úgy érezte, jólesne egy kicsit nosztalgiázni a régi időkön, amikor legfőképpen Barna megmentése érdekében látogatta ezt a kétes hírű szórakozóhelyet. A Makk Hetes alaposan megváltozott, ...
Vasárnapi ebédek #258
Ákost nagyon megdöbbentette, hogy idősebbik öccsében, egy eleddig értelmesnek hitt elsős gimnazistában egyáltalán felmerült ez az eshetőség. Meglepetésében hirtelen szólni sem tudott. A párbeszéd azonban ettől nem akadt el, Gergő ugyanis elszántan tovább faggatta és győzködte a bátyját: – Ugye, nem fogsz nekik szólni? Légy szíves, ne árulj be! Nem akarok már megint büntetést kapni! Ákos végre levegőhöz jutott, és ...
Vasárnapi ebédek #259
– Jól van, kérdezzük meg tőle sokadjára is, hogy miért lóg az iskolából – bólintott ingerülten Almási Károly –, bár szerintem egyebet sem csinálunk már egy óra hosszája, mint ezt firtatjuk, ám a fiatalúrnak szemlátomást eszében sincs őszinte, feltáró jellegű beismerő vallomást tenni. Ákos elhibázottnak tartotta az édesapjának ezen mondatát. Hogyan is várható egy dacos kiskamasztól, hogy ebben az ideges ...
Vasárnapi ebédek #260
– Nézd, fiam – kezdte a családfő –, én megértem, hogy erősen vonzódsz az asztalos szakma irányába. Ez a fajta érdeklődésed már kicsi gyermekkorod óta ismert mindannyiunk előtt. Mindössze azt nem értjük, miért gondolod úgy, hogy gimnáziumi végzettséggel a kezedben nem választhatnád ezt a pályát, ha még az érettségi után is úgy érzed, hogy mindenféleképpen ezt a szakmát akarod kitanulni ...
Vasárnapi ebédek #261
Fél óra múltán valamelyest konszolidálódott a helyzet. Károly jobban lett, már ami a testi vonatkozásokat illeti. Mert a lelkében még mindig iszonyatos vihar dúlt. Bár ennek egyre kevésbé voltak külső jelei. Száraz volt a homloka, az arca sem volt már kipirult, és nem remegett a keze sem. Csak a szemében ült valami végtelen szomorúság, amint maga elé mormolta: – Ideje, hogy ...
Vasárnapi ebédek #262
Nos, ez a kívánsága csakhamar teljesült. Az édesapjuk hazaérkezett, s nemsokára halálra vált arccal rogyott le a fotelbe, hogy meghallgassa a család fekete bárányának vallomását. – Az a helyzet, hogy szerelmes lettem az egyik osztálytársamba – kezdett bele a mondókába Gergő, és ez volt az első és egyben utolsó alkalom, amikor az elbeszélés során egy pillanatra lesütötte a szemét. – Klárinak ...
Vasárnapi ebédek #263
– Mire gondolsz, nagyfiam? – csapott le elsőszülöttje szavaira Károly. – Már az is gyanús volt – fejtette ki Ákos –, hogy amíg hazafelé jöttünk a rendőrségről, Gergő mélyen hallgatott. Pár hete, amikor a biliárdteremből hoztam haza, egész úton be nem állt a szája. Próbálta magyarázni a bizonyítványát, és mindenáron rá akart venni, hogy segítsek eltussolni előttetek a történteket. Most ...
Vasárnapi ebédek #264
Másnap hajnali ötkor tehát csörgött a vekker, és Gergő először riadtan pislogva húzta a fejére a takarót, de aztán eszébe jutott, micsoda szégyen lenne, ha pár perc múlva a szüleinek kellene őt kirángatni az ágyból, így aztán erőt vett magán, és ásítozva kibotorkált a fürdőszobába. Az édesapja ekkor már javában a kávéját kortyolgatta a konyhában. – Gyere, fiam, reggelizz valamit! – ...
Vasárnapi ebédek #265
A művezető csodálkozva nézett Gergőre: – Hogyhogy nem bírod tovább? Amikor két hete idekerültél, csak úgy buzogott benned a munkakedv! Mi történt azóta? – Hogy mi történt azóta? – kérdezett vissza felindultan Gergő. – Azóta bedobozoltam vagy húszmillió liter tejet! És már nagyon unom. Egyszerűen kibírhatatlanul unalmas ez a munka! – Érdekes – lapozgatott az iratai között a művezető –, ...
Vasárnapi ebédek #266
Gergő egész nap azon gondolkodott, mitévő legyen. Kinek mondhatná el, amit hallott? Egyetlen embert ismert a cégnél, akihez fordulhatott: Sanyi bácsit. A műszak végén fel is kereste az édesapja barátját az irodájában. A művezető figyelmesen végighallgatta hősünket, de egyáltalán nem látszott különösebb felindultság az arcán. Gergőt ez meglepte, s kellően föl is bosszantotta. No persze, nem voltak olyan illúziói, hogy ...
Vasárnapi ebédek #267
Aznap este a vacsoraasztalnál Gergő elmesélte a családjának a csoportvezető lebuktatásához vezető eseményeket. Minden apró részletre kiterjedően, és nem kis büszkeséggel a hangjában ecsetelte a történteket. – Látjátok, mégiscsak nekem lett igazam – jelentette ki végül diadalmasan. – Ugye, hogy van igazság ezen a földön? – Bizony, hibáztam, fiam, amikor reménytelenséget plántáltam beléd – bólogatott keserédes mosollyal a szája szegletében a ...
Vasárnapi ebédek #268
Egy szeptemberi csütörtök délelőttön Julikának látogatója érkezett. Régi barátnője kereste fel, egy Márta nevű, a harmincas évei közepén járó fiatalasszony, akivel annak idején a munkahelyén ismerkedtek össze. – Hogyhogy egyedül vagy itthon? – kérdezte csodálkozva a vendég. – Felhívnám a szíves figyelmedet, hogy immár egy hete megkezdődött az iskolai tanév – tájékoztatta mosolyogva Julika. – Ha majd eltelik egy pár esztendő, ...
Vasárnapi ebédek #269
– Elmondom neked, hogy én mihez kezdenék a helyedben – szólt némi gondolkodás után a háziasszony. – Azonnal megszüntetnék mindennemű kapcsolatot azzal a férfival – mondta meglehetősen szigorú tónusban Julika. – És ez alatt nemcsak az esetleges újabb találkozókat értem. Úgy gondolom, hogy a legjobb az lenne, ha soha többé nem mutatkoznál azon az internetes fórumon. Ha pedig ezt nem ...
Vasárnapi ebédek #270
Most már eltörött a mécses a vendégnél, de Julika nem hagyta abba a fejmosást, legfeljebb azokban a pillanatokban, amikor Márta épp egy újabb zsebkendőt trombitált tele. Úgy érezte, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, mert annál hatásosabb lesz a beszélgetés, minél több, eladdig figyelmen kívül hagyott körülménnyel sikerül szembesítenie a barátnőjét. – Egyszerűen nem értem, miért pont most ment ...
Vasárnapi ebédek #271
– Nekem sem panaszkodott arról, hogy keveset lennél otthon – felelte Julika, ügyesen kikerülve a kényes kérdést. – Csupán általános jellegű volt a megjegyzésem. Tudod, Lacikám, láttam már néhány házasságot tönkre menni azon, hogy valamelyik fél túlságosan előtérbe helyezte a hivatását a családi együttlétek rovására. És amit itt, az irodádban az elmúlt percekben tapasztaltam, azután nem állhattam meg, hogy ne ...
Vasárnapi ebédek #272
Néhány héttel később újból találkozott a két barátnő. Ám ezúttal épp ellenkező hangulatban készülődtek a beszélgetésre. Julika olyan izgatott volt, hogy a torkában dobogott a szíve, miközben a lépcsőket rótta a barátnője otthonának bejárati ajtaja felé haladva. Borzasztóan szeretett volna jó híreket kapni az elmúlt napok fejleményeiről, de Márti hangja – miközben egy gyors telefonhívás keretében megbeszélték a mai találkát ...
Vasárnapi ebédek #273
Mikuláskor Almásiék vendégeket fogadtak. Anya egyik barátnője töltötte náluk a délutánt, aki magával vitte a kisfiát, Ferikét is. A kis Ferkó az általános iskola első évfolyamát taposta. Tündéri kissrác volt, aranyszőke, göndör fürtökkel megáldva, azonban néha hajlamos volt a hisztizésre is, és olyankor nem volt a legkönnyebb feladat elviselni a szeszélyeit. A mai délutánon társasjáték közben derült ki mindez az ...
Vasárnapi ebédek #274
– Neked melyik volt a legszebb karácsonyod? – kérdezte Hugi Dórit, amikor egyik este vacsora után hiánytalan létszámban beszélgetett a család az étkezőasztalnál. – A legszebb? – töprengett el a nagylány. – Hát, így hirtelen nem tudnék egyet sem kiemelni. Hála Istennek nagyon sok szép karácsonyt értem már meg. – Jó, akkor úgy kérdezem, hogy melyik volt a legemlékezetesebb? – módosított ...
Vasárnapi ebédek #275
– És melyik volt a legemlékezetesebb szilvesztered? – kérdezte az édesapját Dóri. – No, azon nem kell sokat gondolkodnom – felelte a családfő. – Még legénykoromban történt, amikor az egyetemi évfolyamtársaimmal nagy bulit szerveztünk az év utolsó napjára. Körülbelül húszfősre terveztük az ünneplést, de a meghívottak listáját illetően már vita alakult ki köztünk a barátaimmal, mert volt, aki az egyik ...
Vasárnapi ebédek #276
Egy januári hétvégén az ikrek rendet csináltak a ruhásszekrényükben, s ez alkalomból a kezükbe akadt néhány jelmez, amiket annak idején bizonyos farsangi összejöveteleken viseltek. Egyiket-másikat megpróbálták újból magukra ölteni, de ez többnyire reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Mindenesetre akkora kacagás lett a dolog vége, hogy az egész család összeszaladt, s ott leskelődött a gyerekszoba ajtajában, hogy vajon mi lehet a nevetés apropója ...
Vasárnapi ebédek #277
– Mindenesetre megtanultam tőled a leckét, hogy hogyan lehet faarccal beugratni a másikat – mondta Dóri, majd új történetbe kezdett. – Nem sokkal az előbbi eset után ugyanis jött az olimpia. Apával éppen az úszódöntőket néztük a tévében, és együtt szurkoltunk Egerszeginek, aki meg is nyerte az aranyérmet. Az utolsó hossz idejére anya is beszaladt a konyhából, így ő is ...
Vasárnapi ebédek #278
Az egyik ködös téli estén Ákos lelombozva tért haza a családi vacsorára. Az étkezés befejezése után pedig el is mesélte a többieknek, mi nyomja a szívét. Ez pedig nem volt más, mint az, hogy a legjobb barátja, Imre úgy döntött, hogy Írországba megy dolgozni. – De hiszen ez nem érhetett akkora meglepetésként, fiam, hogy ennyire letaglózzon! – értetlenkedett a családfő ...
Vasárnapi ebédek #279
Eljött hát az utazás napja. Ákos, ígéretéhez híven, előállt az autóval, hogy felvigye legjobb barátját Budapestre, pontosabban a ferihegyi légikikötőbe. Nem volt túl rózsás a hangulatuk, míg bepakolták a bőröndöket a csomagtartóba, s az utazás során is csak lassan jött meg a kedvük a beszélgetéshez. Imre hosszasan nézte a szántóföldek fölött köröző varjakat, a messzi erdőket és egy távoli kis ...
Vasárnapi ebédek #280
Minden gyerek életében eljön egyszer az idő, amikor megkéri a szüleit, meséljék el, milyen is volt az a nap, amikor ő született. Ezen a tavaszon az ikrek életében is elkövetkezett ez a pillanat. A családi vacsora végén Anya épp az egyik barátnőjéről beszélt, aki nemsokára egy kisbabának fog életet adni. Ez szolgáltatta az apropót ahhoz, hogy Hugi feltegye a fönt ...
Vasárnapi ebédek #281
Az egyik este Almási Károly meglehetősen feldúltan állított haza. Már amikor benyitott az ajtón és levette a kabátját, akkor látszott rajta, hogy teljesen kiborította valami, ami – a hitvese meglátása szerint – csakis a munkájával lehetett kapcsolatos. – Jaj, drágám, ha ennyire megvisel a szerkesztőségi munka, akkor inkább ne is... – kezdett volna bele Julika az aggodalmaskodó fejmosásba, de ezúttal nem ...
Vasárnapi ebédek #282
– Apa! Hogy kell könyvet írni? – Ezzel a kérdéssel egy csöndes, tavaszi vasárnap délután lepte meg Öcsi az édesapját. Almási Károly éppen elgondolkodva meredt számítógépe monitorára, amikor a fönt idézett mondat elhangzott. Elmélyedt az egyik másnap leadandó kézirata fölött, s nem is vette észre, mikor jött be a legkisebb fia. – Nofene! – kapta fel a fejét elmosolyodva. – ...
Vasárnapi ebédek #283
– Hogy érted ezt? – kérdezte Öcsi. – Egy nyilas folyóiratban 1942 őszén jelent meg az a cikk, amelyik közvetetten végül Rejtő Jenő halálát okozta – felelte Almási Károly. – Örülök, hogy ez szóba került, mert abból a példából, amit most elmesélek neked, megláthatod, hogy bizony voltak olyan sötét korszakok a történelmünkben, amikor egy-egy írással szinte szó szerint gyilkolni lehetett ...
Vasárnapi ebédek #284
Egyik délután az Almási házaspár vendégül látta Károly főnökét, Andrást, a helyi napilap főszerkesztőjét. A felnőttek egy tea mellett a nappaliban beszélgettek, amikor Hugi előjött a gyerekszobából, és a következő kérdést szegezte a szüleinek: – Mit jelent az a mondás, hogy „az ember nem eszi meg, aminek neve van.”? Most olvastam, de sehogy sem értem. Mire vonatkozik ez? Hiszen minden ...
Vasárnapi ebédek #285
A vasárnapi ebéd után Almási Károly így szólt elsőszülött fiához: – Sosem hittem volna, hogy egyszer ilyen kérdéssel fogok hozzád fordulni, nagyfiam, de mondd csak: nem tudnál nekem valami izgalmas riportalanyt ajánlani? Ákos kellően megdöbbent édesapja kérdésének hallatán: – Csak nem azt akarod mondani, hogy kifogytál a riportalanyokból? – tátotta el a száját? – Egy ekkora városban, ahol ennyi színész, grafikus, ...
Vasárnapi ebédek #286
Egy májusi hétvégén a Dunántúlról érkeztek vendégek az Almási-házba egy ismerős házaspár és hatéves kisfiuk, Petike személyében. Ebéd után a férfiak a teraszon hatalmas sakkcsatába merültek, a két anyuka pedig elhatározta, hogy játszótérre viszik az ikreket és Petikét. – Melyik játszótérre menjünk? – kérdezte Julika a csemetéit, akik egyhangúan az Ötholdas Pagonyra szavaztak. – Miféle hely az az Ötholdas Pagony? ...
Vasárnapi ebédek #287
Egy hétvégi közös vacsora után az Almási család tagjai szokás szerint az asztal mellett maradtak, és beszélgetésbe fogtak. Ezúttal az ikrek szolgáltatták a témát, ami nem volt más, mint a titok kérdése. – Mindig azt mondtátok, hogy a gyerekeknek nem lehet titkuk a szüleik előtt, mindent meg kell velük beszélni, és akkor nem lehet baj – vitte a szót Hugi. – ...
Vasárnapi ebédek #288
Az egyik júniusi délutánon a terasz árnyékába menekültek a rekkenő hőség elől az Almási család tagjai, s ott töltötték a vasárnapi ebéd utáni sziesztát. – Micsoda őrült meleg van! – legyezgette magát egy újsággal Julika. – Sejtettem én, hogy annak az enyhe télnek még meglesz a böjtje! – No, a tavasz sem volt sokkal normálisabb – jegyezte meg Ákos. – Teljesen ...
Vasárnapi ebédek #289
Az egyik vasárnap délután ritka jelenetnek lehetett volna tanúja az, aki bekukkant az Almási-ház legényszobájába. A három Almási fiú tartózkodott a fent említett helyiségben, és a szerelemről beszélgettek. No persze, a bekukkantásra semmi esély nem mutatkozhatott, hisz a téma bizalmas volta miatt a fiúk magukra zárták az ajtót, de szerencse, hogy a krónikás fél füllel kihallgathatta a beszélgetést, így most ...
Vasárnapi ebédek #290
Gergő az iskolai szünidőben újságkihordást vállalt, hogy kiegészítse az ösztöndíját. – Sosem hittem volna, hogy egy nap még elmondhatom: kollégák lettünk – jegyezte meg mosolyogva a családfő, mert középső fia azt az újságot hordta szét reggelente, amelynek ő a szerkesztő-rovatvezetője volt. – Hogyhogy kollégák lettetek, apa? – kérdezte Hugi értetlenül. – Hát csak úgy, kislányom, hogy amit én megírok-megszerkesztek estére, azt ...
Vasárnapi ebédek #291
Egy kora nyári szombat délután az Almási család férfitagjai futballmérkőzésre készülődtek. A bajnokság utolsó fordulója volt esedékes a hétvégén, és jó esély volt rá, hogy a fiúk szeretett csapata megszerezze az aranyérmet. Almási Károly kedvtelve tekintett végig a nappaliban felsorakozott szurkolói különítményen, azaz a három fián. Ákos, Gergő és Öcsi piros-fehér sálakba burkolózva álldogáltak a szőnyegen, és izgatottan várták, hogy ...
Vasárnapi ebédek #292
Ákos arra gondolt, milyen szerencse, hogy minden futballmérkőzésen ügyeletben áll egy-egy jól felszerelt mentőautó. Már csak az volt a kérdés, miképpen lehetne a lehető leggyorsabban odajuttatni az édesapjukat a tömegen és a kerítésen keresztül. Azonban a Gondviselés ezúttal is a segítségükre sietett. Mivel a találkozót már lefújták, és a közönség szemlátomást ünnepelni akarta az aranylábú focistákat, a biztonsági személyzet jobbnak ...
Vasárnapi ebédek #293
Almási Károly szívműtéte remekül sikerült. Az orvosok biztatóan nyilatkoztak. Azt persze kifejtették, hogy a beteg életmódjának bizony meg kell változnia a felépülése után, hogy minél tovább lehessenek elkerülhetők a komplikációk, de azt is elmondták, hogy optimisták az életkilátásokat illetően. A műtét utáni második napon a három Almási fiú megint ellátogatott a kórházba. Szokás szerint körbeülték a családfő betegágyát, és beszélgettek ...
Vasárnapi ebédek #294
– Mondd csak, kislányom, nem lenne itt az ideje elővenni a biológia tankönyvedet? Eme kérdés a szünidő egyik utolsó hétvégéjén hangzott el az Almási ház konyhájában. A címzettje Hugi volt, a feladó pedig az édesanyja. – Jaj, Anya! Ebben a kánikulában? – csattant fel a kislány. – Úgy bizony, ebben a kánikulában – jött a válasz. – Ebben a nagy ...
Vasárnapi ebédek #295
Szombat délelőtt Ákos – tőle szokatlan módon – pizsamában jött elő a szobájából. A szemét álmosan dörzsölgetve lépett be a nappaliba, s csak akkor látta meg, hogy vendég van a háznál, amikor már késő volt visszafordulni. – Üdvözlöm, Janó bátyám! – köszönt rá az édesapja barátjára, majd kissé zavartan mentegetőzni kezdett: – Ne haragudjon, hogy ilyen öltözékben fogok kezet magával, de ...
Vasárnapi ebédek #296
Egy szeptemberi délutánon Öcsi és Hugi bánatos arccal tértek haza az iskolából. – No mi az, csemetéim? – kérdezte tőlük Julika. – Ennyire nehezetekre esik a tanévkezdés? Pedig jó pár éve megszokhattátok már, hogy mi az élet rendje: ha itt az ősz, akkor vége a szünidőnek. Ebbe bizony bele kell törődni. – Jaj, nem erről van szó, anya – sóhajtott fel ...
Vasárnapi ebédek #297
Egy esős szeptemberi délutánon Dóri a nappaliban ült, és egy diákvicc-gyűjteményt lapozgatott, amiből időnként nagy mosolygások közepette fel is olvasott a család jelen lévő tagjainak: – Képzeljétek, 1962-ben egy oxfordi diák az esszé kidolgozása közben kalácsot és bort követelt a jelen levő vizsgabiztosoktól, mert, mint rámutatott, egy 400 évvel azelőtti szabály, amelyet elfelejtettek érvényteleníteni, erre őt feljogosítja. Meg is kapta, ...
Vasárnapi ebédek #298
A vasárnapi ebéd után az Almási család hiánytalan létszámban a nappaliban ejtőzött. Ákos az újságot bújta, s egyszer csak szörnyülködve ismertette, milyen hírt olvasott éppen: – Bereghartyánban leégett egy ház, miután egy másfél éves kisgyerek gyufával játszadozott... Elképesztő, milyen emberek vannak. Hogy kerülhet egy ilyen apró gyerek felügyelet nélkül gyújtószerszámok közelébe? – No, engem aztán hamar megtanított édesanyám, hogy a ...
Vasárnapi ebédek #299
Almási Károly elnézően elmosolyodott: – Tévedsz, ha azt gondolod, hogy nagymamád csak ilyen, általad kegyetlennek értékelt módszereket ismert. Amikor a fivéremmel olyan korba kerültünk, sokkal inkább az értelmünkre kívánt hatni, és felébreszteni bennünk a veszélyérzetet. Mondok gyorsan erre is egy példát, hátha sikerül végre meggyőznöm téged. Amikor emeletes házba költöztünk, mindjárt a berendezkedésünk után édesanyánk kihívott minket a konyhába, az ...
Vasárnapi ebédek #300
Október vége felé, egy hűvös vasárnap délutánon az Almási család látogatást tett a temetőben. Virágot helyeztek el rég meghalt szeretteik sírján, csöndesen fejet hajtottak előttük, aztán, amikor sötétedni kezdett, hazaindultak. A kapu felé menet Julika figyelmes lett egy középkorú férfira, aki az egyik urnafal előtt álldogált. – Nahát, micsoda hasonlóság! – mondta elcsodálkozva, majd magyarázatképpen hozzátette: – Ez a férfi pontosan ...
Vasárnapi ebédek #301
Az őszi iskolai szünet egyik ködös, nyirkos kora délutánján csak az ikrek tartózkodtak az Almási házban. Gergő a barátaival lófrált, Ákos és Dóri ügyet intézett, a háziasszony bevásárolt, Károly pedig meglátogatta az egyik barátját. A családfő tért haza leghamarabb, és amikor belépett a nappaliba, a döbbenettől földbe gyökerezett a lába. – Mi folyik itt? – kérdezte felindultan az ikrektől. Hugi és ...
Vasárnapi ebédek #302
Az ikrek hosszasan bámulták a tévét, de egyelőre a teljes tanácstalanság ült ki az arcukra. Hugi nem is bírta sokáig, kíváncsian rákérdezett: – Minek kellene feltűnnie, apa? – Gyermekeim, amint az imént megállapítottuk, jelenleg minimum néhány száz ember tárcsázza a műsor telefonszámát, és mindenáron be akarja mondani a jó megfejtést, a felkínált tízezer forintos nyereményért. Megmagyaráznátok nekem, miért nem látjuk ...
Vasárnapi ebédek #303
Egy ködös januári délutánon Hugi az édesanyjával cipőboltba igyekezett. Almásiék kisebbik lányának ugyanis tönkrement a csizmája, és mivel a tél még hosszúnak ígérkezett, halaszthatatlanná vált egy pár új lábbeli beszerzése. – Nem is bánom, hogy így történt – gondolkodott hangosan Julika a bolt felé menet. – Most biztosan olcsóbban kapunk a lábadra valamit, mintha őszre halasztanánk a dolgot. – Hát ...
Vasárnapi ebédek #304
Amikor az ikrek és apa hazaértek, csodálkozva tapasztalták, hogy a család házőrzője nem szalad eléjük a kertkapuban. – Csibész! Merre vagy? – rikoltotta el magát Öcsi. – No, szépen vigyáz a házra, mondhatom – dohogott Hugi, miután a kiáltozásra egy darab nem sok, annyi eb sem került elő. – Biztosan Ákos vitte magával a szokásos esti futására – vélekedett a ...
Vasárnapi ebédek #305
Minden a terv szerint alakult, és ennek folyományaként másnap délelőtt egy érdekes emberrel akadt össze Dóri és Öcsi, miközben a Csibész fotóját ábrázoló szórólapot rögzítették az egyik villanyoszlopon. A férfi meglehetősen rosszul öltözött és ápolatlan volt. Az arcát legalább háromnapos borosta borította. Megállt a falragasz előtt, hosszasan silabizálta a szöveget, és közben félhangosan azt morogta: – Jutalom a nyomravezetőnek. Nofene! ...
Vasárnapi ebédek #306
A rendőr és a családfő tehát autóba ültek, és elindultak a megadott helyszínre. Csuhai főtörzs természetesen civilben vezetett, és a kopott fehér Zsigulija sem volt túlságosan feltűnőnek nevezhető. – Ez a saját kocsid vagy pedig szolgálati? – kérdezte Almási Károly. – A sajátom – húzta el a száját a derék közeg. – Ennyire telik tíz év szolgálat után. – Az ...
Vasárnapi ebédek #307
– Már megint reklám... – állt fel bosszúsan a tévé elől Gergő egy vasárnap esti családi filmnézés közben. – Na igen, következnek a vakítóan fehér fogsorok, meg a korpamentes hajak – jegyezte meg ironikusan Dóri. – Nem figyeltétek még meg, hogy a reklámokban mindig csak kisportolt férfiak, csinos nők és boldog családok szerepelnek? – Csakugyan – mondta elgondolkozva Hugi, mint ...
Vasárnapi ebédek #308
A hétvégi meccsnézés során, amelyen a család férfitagjai teljes létszámban képviseltették magukat az Almási-ház nappalijában, Gergő egyszer csak ingerülten kiáltott fel: – Az agyamra megy már ez a riporter. Miért mond állandóan asszisztenst a partjelző helyett? Nem szóltak neki, hogy egy magyar csatornán, magyar nézőknek közvetít? Akkor meg miért nem magyarul beszél? – Azért az asszisztens szó már meglehetősen elterjedtnek ...
Vasárnapi ebédek #309
– Én egy másik okát is látom, hogy miért pont a sportnyelvben éledt újjá a nyelvújítási kedv – mondta Ákos. – Arra nem lehetett rásütni az irredenta vagy a soviniszta bélyegzőt. – Hogy érted ezt? – fordult felé őszinte érdeklődéssel az édesapja. – Mi köze lehet egyáltalán a nyelvújításnak ezekhez az ideológiai címkékhez? – Nézd, én úgy látom – fejtette ...
Vasárnapi ebédek #310
– Különben is – szólalt meg csöndesen anya –, az emberiségnek már réges-rég van közös nyelve, ez pedig nem más, mint a szeretet. – Azért az látható, hogy neked igencsak szívügyed a nyelvújítás, apa – jegyezte meg Gergő. – Mit tagadjam, az egyik kedvenc történelmi korszakom a magyar felvilágosodás kora, aminek igen jelentős vonulata volt a nyelvújítás – magyarázta az ...
Vasárnapi ebédek #311
Néhány perc múlva benyitott egy nővér, és csöndesen így szólt: – Ha szeretnének elbúcsúzni a hozzátartozójuktól, akkor ezt most megtehetik. Julika rögtön fölemelkedett a székről, és a nővérke után indult. Legidősebb fiára támaszkodva lépkedett, mögöttük pedig a gyerekek haladtak, egymás kezét fogva, lehajtott fejjel. Nemsokára egy zöld csempével borított helyiségben találták magukat. A nővér megállt az egyik ágy mellett, és ...
Vasárnapi ebédek #312
– Először is sétáljunk el a kávéautomatához – javasolta az édesanyjuk. – Úgy érzem, mintha nem is lenne már vérnyomásom. Rám férne egy fekete. – Na hiszen, amit a kávéautomatától kapsz, az minden lesz, csak nem fekete – jegyezte meg Ákos, aztán aggodalmasan hozzátette: - Biztos, hogy jó ötlet ez a kávézás? Alig két órával ezelőtt még nagyon rosszul voltál ...
Vasárnapi ebédek #313
Telt-múlt az idő, s egy pénteki napon jött a hír, miszerint Almási Károlyt hazaengedik a kórházból. Julika örvendezve újságolta a nagylányának: – Képzeld, erre a hétvégére már nem tartják benn apukátokat, a főorvos úr úgy döntött, hogy hétfő helyett már ma hazaengedi. Ákos nemsokára el is indul érte. – Ez remek! – ujjongott Dóri is, aztán azonban kissé elkomorult az ...
Vasárnapi ebédek #314
Anya és Dóri mihamarabb feledtetni akarták a család többi tagjával a kínos szakácsnői melléfogást, és persze az éhségüket is csillapítani szerették volna, így aztán hozzákezdtek, hogy megkenjenek egy nagy halom kenyérszeletet zsírral. Hugi eközben kihozott a spájzból egy kis kosár paradicsomot, és megmosta a csapnál, aztán cikkekre vágta, és ízlésesen egy tálra halmozta őket. – Zsíros kenyér paradicsommal – nyalta ...
Vasárnapi ebédek #315
Dóri a diplomája kézhezvétele után pedagógusként szeretett volna elhelyezkedni, de jelen körülmények között reménytelennek tűnt a helyzet. Akármerre is fordult, minden szóba jöhető iskolában a leépítés, a tervszerű létszámcsökkentés volt a jellemző, így hát Almásiék nagyobbik lánya egyelőre a pályakezdő munkanélküliek kenyerét ette. Egyik nap fölfedezett egy hirdetést az újságban, amely egy bizonyos nyári táborhoz próbált fiatal pedagógusokat toborozni. Nem ...
Vasárnapi ebédek #316
A szalonnasütés után Dóri és Saci visszavonultak a bungalójukba. Miután lefeküdtek, Saci egyszer csak így szólt a sötétben: – Helyes fiú ez az Áron. – Valóban úgy tartod? – kérdezett vissza Dóri, és hallhatóan igencsak bosszantotta barátnője témafelvetése. – De úgy ám! Te talán nem? – Nekem kifejezetten ellenszenves. – Jaj, menj már, Almási! Nem tegnap óta ismerlek. Engem akarsz ...
Vasárnapi ebédek #317
– No, mi a baj? – kérdezte megenyhülve Dóri. – Csak nem történt valami a húgával? Talán éppen megbetegedett, amikor magának ide kellett utaznia? – Nem erről van szó – felelte csöndesen Áron, és egy pillanatra hátat fordított a lánynak, mert szégyellte volna előtte a szemét törölgetni. Dóri tapintatosan visszatért a rajzlapok kiszögezéséhez, azután viszont, amikor Áron újra megszólalt, figyelmesen ...
Vasárnapi ebédek #318
– Hát maga mit keres itt ilyen korán? – kérdezte Dóri, miközben megpróbálta elnyomni az ásítozást. – Természetesen magához jöttem – felelte Áron. – Igaz, hogy korán van, de ma is erős napsütés várható, így hát azt gondoltam, idejében meglepem magát ezzel a csekélységgel – nyújtotta át a szalmakalapot, amit Dóri egyelőre gyanakodva méregetett. – A fazonját tekintve ez egy ...
Vasárnapi ebédek #319
Saci elnevette magát: – Nézd, azt nem állítom, hogy napok óta terveztem ezt a jelenetet, és konspiráltam az összes szereplővel a zenészektől kezdve Brassai tanító úrig, hogy mindenki jó időben legyen jó helyen, de egyet mondhatok: amikor Áron fölkért táncolni, azt kívántam, bárcsak mihamarabb egy lassú szám következne. Amikor a zenészek lassút kezdtek játszani, azt kívántam, bárcsak Áron ne kísérne ...
Vasárnapi ebédek #320
Vasárnap délután Dóri a tábor aprócska könyvárszobájában időzött, próbálván anyagot gyűjteni a következő héten sorra kerülő foglalkozásokhoz. Hogy – hogy nem, csakhamar felbukkant Brassai tanító úr is a helyiségben, és letelepedett az asztalhoz kolleginája mellé. – Jaj, Dórika, nem értem én magamat – sóhajtott nagyot. – Máskor örülni szoktam a vasárnapoknak, most meg nem találom a helyem, unatkozom. – Ha ...
Vasárnapi ebédek #321
Később aztán lecsillapodott, tudniillik a szeme hiába kutatta, sehol sem látta Áront egész vacsora alatt. Némi csalódottságot érzett, amikor kilépett az étkezde ajtaján. Később azonban, amikor a gondolataiban elmerülve, magányosan lépkedett a szürkületben a bungalójuk felé, észrevette, hogy a szóban forgó fiatalember az épület előtt járkál fel s alá, a kezében frissen szedett mezei virágcsokrot szorongatva. – Gondoltam, ez a ...
Vasárnapi ebédek #322
Megcsodálták a templom homlokzatát, miközben az Almási lány folytatta az idegenvezetést: – A debreceni tanács tehát I. Lipót király rendeletére kijelölte ezt a telket a katolikus templom számára. Gróf Csáky Imre váradi püspök, bíboros 1719-ben a piarista szerzeteseket hívta meg Debrecenbe, és még ebben az évben elhatározta, hogy saját költségén templomot építtet. A templom terveit egy bizonyos Carlone nevű, Egerben ...
Vasárnapi ebédek #323
Közeledett a nyár vége, és egyúttal a táborozásé is. Az első levelek már elsárgultak a fákon, s az egyik reggel olyan hűvös szél söpört végig a bungalók között, hogy még azok is megborzongtak a közelítő ősz első leheletétől, akik az elmúlt hetekben teljesen belefeledkeztek a nyár örömeibe. Délelőtt aztán kisütött a nap, így hát Brassai tanító úr és kolleginája a ...
Vasárnapi ebédek #324
Egy verőfényes augusztusi napon az utolsó ebédet fogyasztotta a tábor. Mindenki tudta, gyerek és felnőtt egyaránt, hogy másnap a hazautazás napja virrad fel. Brassai tanító úr ezúttal nem Dórihoz és Sacihoz ült oda, mint máskor, hanem egy nyugdíj előtt álló kollégája, Rácz tanár úr társaságát kereste. Szerette volna kipuhatolni, milyen elfoglaltsága lesz délután. – Néhány könyvet és jegyzetet kell majd ...
Vasárnapi ebédek #325
Az ősz vége különös izgalomban telt az Almási családban. Az izgalom oka pedig nem volt más, mint az, hogy meglepték magukat egy kandallóval. Talán furcsállja a Kedves Olvasó, hogy a krónikás a „meglepték” szót használja, elvégre ilyesféle kifejezéseket hirtelen lefolyású, nem várt eseményekre szokás alkalmazni, nem pedig arra a hosszadalmas folyamatra, amely során egy család először is kiüríti az otthonául ...
Vasárnapi ebédek #326
– Mi a csuda az a rögzített improvizáció? Nem tudja valamelyikőtök? – kérdezte Öcsi egy csöndes téli estén, amikor az Almási család csaknem hiánytalan létszámban a nappaliban ejtőzött a vasárnapi ebéd után. Ákos a dzsessz-muzsika témaköre felől próbálta megközelíteni a fogalmat, de az öccse közbeszólt: – Inkább színházzal lehet kapcsolatos, mivel éppen fiatal színészekről olvasok – mutatta fel a magazint, ...
Vasárnapi ebédek #327
– No, ha már az improvizáció meg a színészet szóba került, hadd meséljek én is valamit nektek – vette át a szót a családfő –, mégpedig az úgynevezett színészi karrierem két jelentős állomásáról – tette hozzá somolyogva. – Hogy micsodádról? – kapta fel a fejét Öcsi. – A színészi karrieredről? – tátotta el a száját. – Nem is mesélted eddig ...
Vasárnapi ebédek #328
Vacsora után az Almási család nőtagjai a konyhai teendőket végezték; mosogattak, törölgettek és elpakolták az edényeket. Eközben a Valentin napról beszélgettek, ki-ki vérmérséklete szerint. Hugi azt tartotta, szép és kedves dolog ilyenkor megajándékozni a szeretteinket, Dóri viszont amiatt dúlt-fúlt, hogy egy alapjában véve kedves és intim ünnepet hogyan próbálnak meg teljesen elüzletiesíteni a mindenféle rózsaszín portékával kalmárkodók. – Tényleg, anya, ...
Vasárnapi ebédek #329
– Az alma egyébként népszerű eszköze volt a szerelmi babonának, másféle jövendöléseket is lehetett végezni vele – folytatta Julika. – Az egyik eljárás szerint az eladó leány András napja előtt piros almát tesz egy csupor vízbe, azt az ágya alá helyezi, majd András napjának reggelén kiissza, és kiszalad a házból: amelyik legényt először meglátja, az lesz majd a jövendőbeni párja ...
Vasárnapi ebédek #330
Másnap Dóri és Áron a nyakukba vették a várost, hogy kiderítsék Homonyik tanár úr lakcímét, ahol is Áron szállt volna meg, ha el nem kerülik egymást a vasútállomáson. Az első útjuk Sacihoz, Dóri barátnőjéhez vezetett. Saci örömmel üdvözölte az erdélyi kollégát, akit már jól ismert a nyári táborból, aztán, amikor meghallotta, mi járatban vannak a fiatalok, gyorsan támadt is egy ...
Vasárnapi ebédek #331
Elindultak a belváros felé, ráérősen sétálva, néma csendben. Aztán ez a szótlanság igen hosszúra nyúlt, egyik utcasarok a másik után maradt el mögöttük, mígnem egyszerre szólaltak meg: – Tudja, Dórika... – Tudja, Áron... Összenevettek, majd kölcsönös udvariaskodásba kezdtek, ki is mondja el először a magáét. Az Almási lány akaratereje győzött, így hát Brassai tanító úr mesélt elsőként: – Azt akartam ...
Vasárnapi ebédek #332
– Csak nem arra céloz, hogy a fiatalember Anikótól távozott olyan sietősen? – kérdezte Dóri. – Ezt természetesen nem tudhattam, de éltem a gyanúperrel, hogy ez a fickó lehet a vetélytársam – felelte Áron. – Hirtelen ötlettől vezérelve fogtam magam, és a nyomába eredtem. – Magyarán: követte az illetőt? – Úgy bizony! – Egy fréziacsokorral a kezében? – Azzal. Dóri ...
Vasárnapi ebédek #333
– Igazán remek ember a bátyja – jegyezte meg Áron. – Már akkor is ez volt a véleményem róla, amikor még csak a maga elbeszéléseiből és leírásaiból ismerhettem, de most, hogy találkoztam vele, rögtön éreztem, hogy pontosan az a szeretetreméltó, intelligens, csupaszív, megnyerő személyiség, amilyennek maga lefestette. – Valóban így van – bólintott Dóri, aztán szeretetteljes hangon így folytatta: – ...
Vasárnapi ebédek #334
– Végül is hogyan oldódott meg a helyzet? – érdeklődött a történet végkifejlete felől Dóri. – Mert, mint tudjuk, végül mégis a tanári pályán maradt, az én nagy-nagy örömömre – tette hozzá egy kedves mosoly kíséretében. Áron olvadozott csöppet eme szavak hallatán, majd így folytatta: – Az egyik októberi délelőttön állt be a fordulat. Mindannyian tudtuk, a gyerekek is meg ...
Vasárnapi ebédek #335
Útban hazafelé különös közjáték történt. Dóri megpróbált átlépni egy, a járdaszegély mentén összegyűlt víztócsát, de hirtelen megbillent, és hogy el ne essen, jobb híján megragadta Áron kezét. A fiatalember örömmel nyugtázta az eseményt, s úgy tett, mint aki soha többé nem is szándékozik elengedni az Almási lány kezét, de aztán valami furcsa feszélyezettség telepedett közéjük, a beszélgetés is elakadt, míg ...
Vasárnapi ebédek #336
Hirtelen csönd támadt a nappaliban. A család tagjai elmerültek a gondolataikban, és hosszú ideig egyikük sem szólalt meg. Senki nem volt képes most valami új, semleges témával előhozakodni, hiszen mindenkinek ugyanazon tárgykör mentén forogtak a gondolatai. Végül Ákos volt az, aki fejcsóválva megjegyezte: – Pár évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy ilyen nagyot fordul a világ. Addig mindig csak arról ...
Vasárnapi ebédek #337
A búcsúzás utolsó aktusa természetesen családi körben zajlott le. Az indulás előtti estén teljes létszámban vacsorázott együtt a család, s az étkezés befejeztével is az asztal mellett maradtak. Régi történeteket idéztek fel, amik persze mind Dórival voltak kapcsolatosak, és mindenki igyekezett az utolsó intelmekkel ellátni a nagylányt az elutazása előtt. Az édesanyja például megjegyezte: – A fagylaltozással nagyon vigyázz, be ...
Vasárnapi ebédek #338
Egy fülledt nyári délutánon, mint már oly sokszor az eltelt évek folyamán, újra csak döntőbírónak kérték fel édesapjukat az ikrek. – Aztán miről lenne szó? – érdeklődött a családfő, miután legifjabb gyermekei nagy hanggal becsörtettek a nappaliba, és a fotelben szendergő édesanyjukat is felverve, harsányan előadták óhajukat. – Arról, hogy honnan ered az Óperenciás tenger elnevezése – bökte ki Hugi ...
Vasárnapi ebédek #339
– Nahát, mennyi sütemény megmaradt! – sopánkodott Julika a vasárnapi ebéd után. – Ne csodálkozz, anya – vigasztalta Hugi –, egyikünk sem kifejezetten édesszájú. – Nem csodálkozunk rajta, kicsi lányom – nyugtatta meg hamiskás mosollyal a családfő. – Tudniillik mi akartuk, hogy így legyen. Mármint édesanyád meg én. Igen sok munkánk van benne, hogy egyik gyermekünk sem lett édesszájú. – ...
Vasárnapi ebédek #340
– Sokáig kotlasz még a gépnél, öcskös? – kérdezte Ákos a számítógép előtt ülő Gergőtől. A legidősebb Almási fiú, mi tagadás, kezdett kissé ideges lenni. Az este folyamán most szólt rá harmadjára nagyobbik öccsére, jelezvén, hogy a másnapi munkájával kapcsolatban meg kellene néznie valamit az interneten, de Gergő hol a füle botját sem mozgatta, hol meg mindenféle fontos és halaszthatatlan ...
Vasárnapi ebédek #341
– Hogyhogy mi lesz holnap vagy holnapután? – háborgott Gergő, majd újfent elvigyorodott: – Regisztrálom magam egy másik pókeres honlapon, ahol majd megint megdobnak indulásként öt dollárral, és azzal hátha nagyobb szerencsém lesz. – Gondolkozz már el egy kicsit! – emelte fel a hangját Ákos. – Szerinted miért úgy működik ez a rendszer, ahogy? Szerinted a két szép szemedért vágnak ...
Vasárnapi ebédek #342
Másnap Ákos felhívta az egyik barátját, aki szabad idejében amatőr bűvészkedéssel foglalkozott, és leginkább a kártyatrükkök terén képezte magát. – Olivérkém, nagy baj van az öcsémmel, a segítségedre lenne szükségem. – Nocsak! Mi történt? – Teljesen rákapott a kártyára. Az amatőr bűvész elsőre félreértette a helyzetet, és lelkesülten így válaszolt: – No, hát ezt örömmel hallom! Csak küldd el hozzám, ...
Vasárnapi ebédek #343
Amikor Géza cigarettájának füstje már egészen betöltötte a helyiséget, Olivér elérkezettnek látta az időt a végső csapás előkészítésére. Úgy keverte a kártyát, hogy Gergő nagyon ígéretes, többesélyes lapkombinációt kapjon, azonban Janónak még annál is jobb lapokat osztott. Az Almási fiú alig bírta leplezni izgalmát, miután megtekintette a kártyáit. Addig-addig emelte a tétet, míg végül az összes pénzét az asztal közepére ...
Vasárnapi ebédek #344
Egy októberi reggelen Ákos különösen vidám hangulatban sürgött-forgott a konyhában, miközben a tejeskávéját készítette. Még fütyörészett is a művelet mellé, ami nem túl gyakran esett meg vele. – No mi az? Mi történt? – faggatták a többiek, mire túláradó mosollyal közölte: – Végre hazajön Imre! Ma reggel olvastam az üzenetét, hogy a jövő héten hazautazik. Így már érthető volt Ákos ...
Vasárnapi ebédek #345
– Ezt komolyan mondod? – kérdezte elképedve Ákos. A barátja szomorúan bólintott: – Hidd el, nem könnyű ilyesmiről beszélni. Az ember a sajátjaival kapcsolatban nehezen szánja rá magát efféle kijelentésekre, de a tapasztalataim ezt mondatják velem. Irigykedve figyeltem, ahogy a lengyelek, a litvánok, a csehek, vagy bármelyik más náció fiai és lányai ott segítették egymást, ahol tudták, miközben, aki engem ...
Vasárnapi ebédek #346
Hosszú percekig mindketten hallgattak. Az Almási fiú megpróbálta feldolgozni magában a hallottakat, a barátja pedig valahova a távolba nézett, s jól látszott rajta: képzeletben most a múltban barangol. Végül Ákos törte meg a csendet: – Aztán mondd csak, mióta tart ez a dolog? – Lassan negyedik éve – felelte Imre. – Azon a karácsonyi vacsorán kezdődött, amire többek között engem ...
Vasárnapi ebédek #347
– Hej, pedig hogy készültem arra a színházi estére! – csóválgatta a fejét Imre. – Az előadás előtt egy héttel elővettem és lekeféltem a legjobb öltönyömet – újságolta, majd elnevette magát. – Ezen meg mi a csudát vigyorogsz? – kérdezte Ákos. – Helyesen tetted, biztosan ráfért, elvégre jó sokáig állhatott a szekrényedben. Én legalábbis az idejét sem tudom, mikor láttalak ...
Vasárnapi ebédek #348
– Mondd csak, Dórinak meséltél valaha erről a versfaragási próbálkozásodról? – kérdezte Ákos. – Hova gondolsz? – hüledezett Imre. – Még csak az hiányzott volna! Az Almási fiú elgondolkozva dőlt hátra, s aztán így szólt: – Szerintem pedig igenis, ez hiányzott. Pontosan ez. Imre értetlenül csóválta meg a fejét: – Önmagadnak mondasz ellent, drága barátom. Nincs egy perce, hogy te ...
Vasárnapi ebédek #349
Almási Károly a dolgozószobájában ült az íróasztala mögött, és épp egy hosszabb riportjának végső formába öntésén fáradozott. Ám amint Ákos belépett a szobába, félretett minden munkát. Rögtön látta a fia arcán, hogy itt valószínűleg nem egy csip-csup ügyről lesz szó, amit néhány perc alatt meg lehet oldani. – Mi járatban, nagyfiam? – kérdezte óvatosan, és a válaszként érkező első sóhaj ...
Vasárnapi ebédek #350
Másnap Ákos a hóna alá csapta az ominózus könyvet, benne a húga levelével, és elindult a barátjához. Nehéz szívvel rótta a métereket az utcán, de az az érzés vigasztalta, hogy hamarosan túl lesz az egészen, és megkönnyebbülhet végre a lelke. Imre gyanakodó arckifejezéssel fogadta. Rögtön látta a barátján, hogy ez nem szokványos látogatásnak ígérkezik. Miközben hellyel kínálta, a magával hozott ...
Vasárnapi ebédek #351
Ákos sóhajtott egy nagyot, aztán belekezdett: – Az egyik módszer, ha megpróbálod elfoglalni magad. Beleveted magad valami olyan tevékenységbe, ami kitölti a gondolataidat, és nem hagy időt az ábrándozásra és a múlton való merengésre. – Hidd el, nagyon szívesen belevetném magam például a munkába, csak az a nagy helyzet, hogy jelenleg állástalan vagyok. – Akkor pedig azt tanácsolom, hogy ha ...
Vasárnapi ebédek #352
Eljött a február, a farsangi mulatságok évadja. Ákos egy szép szombati napon telefont ragadott, és így kapacitálta a barátját: – Mit terveztél ma estére, Imruskám? – Semmi különösebb tervem nem volt… – Remek! Akkor nyilván ráérsz. – Tulajdonképpen igen. – Ez esetben velem fogsz jönni egy felejthetetlen farsangi mulatságba. – Felejthetetlen?… Hát még ott sem vagyunk! Honnan a pitliből tudod, ...
Vasárnapi ebédek #353
Ahogy közeledett a jelmezbál időpontja, Imre egyre nagyobb gondban volt a megfelelő öltözék kiválasztása terén. Ki mástól is kérhetett volna tanácsot, mint a legjobb barátjától? – Nos, a hirdetőoszlop már kiesett, ugyebár – fejtegette mosolyogva Ákos -, hiszen elárultad Szilvinek, hogy másodikos korodban hirdetőoszlopnak öltöztél. Rögtön beugrana neki. – És mi van akkor, ha pont ez lenne a csavar a ...
Vasárnapi ebédek #354
A jelmezbál helyszínén igazi karneváli sürgés-forgás fogadta Ákosékat, ami igencsak a kedvükre való volt, mert el tudtak vegyülni a forgatagban, a legcsekélyebb feltűnés nélkül, már ha lehet ezt a kifejezést használni egy olyan rendezvénnyel kapcsolatban, ahol a legkülönbözőbb állatfigurákba botlik az ember, és csak a pincérek néznek ki hétköznapi módon. Viszont, ahogy az már lenni szokott, ami az egyik oldalon ...
Vasárnapi ebédek #355
Egy március végi napon, amikor Ákos és Imre összefutott egy kis baráti beszélgetésre, az Almási fiú rögtön érezte, hogy barátja valami fontos mondanivalóval készült. De egyelőre nem faggatózott. Már csak azért sem, mert voltak bizonyos sejtései a küszöbön álló bejelentésről. Letelepedtek hát a park egyik padjára, és egyelőre csöndesen élvezték a kora tavaszi napsütést. – Nagy elhatározásra jutottam. Megnősülök – ...
Vasárnapi ebédek #356
Amikor Imre visszarepült Írországba, Ákos egyik napról a másikra mély apátiába zuhant. Beteget jelentett a munkahelyén, és otthon is szinte csak lézengett. Alig került elő, amikor valamilyen közös családi program zajlott, általában minden eseményből kivonta magát. – Már megint alszik – jegyezte meg aggodalmas fejcsóválással kísérve Julika egy szombat délutánon, amikor a vacsorát ment előkészíteni a konyhába. – Szombat délután ...
Vasárnapi ebédek #357
Amikor kerek egy óra múltán Ákos és a főnöke előkerültek, az Almási szülők izgatottan fürkészték mindkettejük arcát. A családfő egyelőre nem bírt felfedezni semmilyen változást, Julika viszont úgy érzékelte, mintha valamivel élénkebbek és biztatóbbak lennének Ákos gesztusai. Vagy csak az anyai szív táplálta benne a reményt?… Medveczky professzor viszont továbbra is a szokásos harsány derű jeleit viselte magán. – Nos, ...
Vasárnapi ebédek #358
Természetesen az Almási szülők is érzékelték elsőszülött fiuk jelentős hangulatváltozását, amikor az hazatért. – Ez kész csoda – álmélkodott csöndesen Julika, mire a családfő odasúgta: – Csakugyan az. Nem hiába nevezik Medveczky professzort a szakma kiváló szaktekintélyének. Aztán persze fény derült a titokra, Ákos ugyanis beavatta a szeretteit a fejleményekbe. No persze, nem azonnal zúdított rájuk minden információt, és bizony, ...
Vasárnapi ebédek #359
Amikor Almási Károly hazaért a Hajdú Endrénél tett látogatásából, hitvese gyanakodva kémlelte az arckifejezését, és lélekben már felkészült a legkedvezőtlenebb újság fogadására is. – Rossz hír? – kérdezte elfogódottan Julika. – Ahogy vesszük. Bizonyos szempontból akár jónak is tekinthető – felelte talányosan a családfő, majd fölvázolta a leendő nászurával folytatott beszélgetés fontosabb részleteit. – És te beleegyeztél, hogy minden költséget ...
Vasárnapi ebédek #360
Amikor Julika a csöngetés nyomán ajtót nyitott, legnagyobb megdöbbenésére elsőszülött fia, Ákos állt a küszöbön. A meglepetést az okozta, hogy Ákosnak első osztályos kora óta volt kulcsa az Almási-házhoz, s az édesanyja nem is emlékezett rá, hogy azóta egyetlen alkalommal is ajtót kellett volna nyitnia neki. – No mi az? Elhagytad a kulcsodat? – kérdezte, miután köszöntötték egymást. – Szerencsére ...
Vasárnapi ebédek #361
Ákos először hinni sem akart a fülének: – Mi az, hogy elköltöztek? Arról én biztosan tudnék! De az asszony csak erősködött, és egyfolytában azt hajtogatta, hogy ez már az ő háza. – Ne tessék velem viccelni! – jajdult fel az Almási fiú, és körbepillantott, vajon fellelhetők-e rejtett kamerák a környéken. Meggyőződése volt, hogy ez csakis valami kandi kamerás, beugratós műsor ...
Vasárnapi ebédek #362
Almási Károly telefont ragadott, és megpróbálta Hajdúék mindkét számát feltárcsázni, de hasonlóképpen járt, mint korábban az elsőszülött fia. – Ezt egyszerűen képtelen vagyok felfogni – ejtette le végül a telefont tartó kezét. – Ilyesmi csak másodvonalbeli szappanoperákban szokott történni! – Te mikor beszéltél velük utoljára? És mit mondtak? Milyen hangulatban voltak? Nem éreztél valamit a hangjukon? – faggatta Ákost izgatottan ...
Vasárnapi ebédek #363
Egy ideig csend ülte meg a nappalit, mindannyian a gondolataikba merültek. Aztán ismét Károly ragadta magához a szót: – Tudjátok, amióta utoljára találkoztam Évi édesapjával, azóta mindig itt bujkált bennem valami megmagyarázhatatlan érzés. Próbáltam elhessegetni, és néha még szégyelltem is magam érte. Hát miért morfondírozok én mindenféle butaságokon, amikor egyszerűen csak örülnöm kellene a fiam és a jövendőbelije boldogságának? De ...
Vasárnapi ebédek #364
A családfő vette észre, hogy Ákos pakol. Pedig az lett volna kézenfekvő, hogy Gergő fedezi fel a dolgot, akivel a szobáján osztozott, immár megszámlálhatatlanul sok éve. De mégis úgy alakult, hogy amikor Almási Károly benyitott az ajtón, teljesen egyértelmű látvány tárult a szeme elé. És ettől a látványtól azt is elfelejtette, amiért egyáltalán benyitott. – Látom, készülsz valahova – szólalt ...
Vasárnapi ebédek #365
Az alábbiakban közölt levelet Ákos a Szegedre utazása után csaknem egy hónappal írta a családjának: Drága Szeretteim! Azt hiszem, épp itt az ideje, hogy hitelesen és őszintén beszámoljak nektek mindarról, ami az elmúlt hetekben történt velem. Remélem, megértitek, miért nem tárhattam fel hamarabb számotokra a teljes igazságot. Nos, a Szegedre való megérkezésem másnapján mindjárt olyasmi történt velem, amivel kapcsolatban tanácstalan ...
Vasárnapi ebédek #366
Amikor felgyógyultam, és kiengedtek a kórházból, természetesen nem volt hová mennem, és továbbra sem volt egy árva fillér sem a zsebemben. Magdi ajánlotta fel, hogy pár napra vegyem igénybe a vendégszobájukat, amíg más megoldást nem találok. Ez nekem megint csak komoly dilemmát okozott. Titeket továbbra sem akartalak értesíteni, a korábban leírt okok miatt, viszont hazamenni sem akartam még, hiszen ...
Vasárnapi ebédek #367
Egy csöndes nyári délutánon Julika az egyik barátnőjét látta vendégül az Almási-házban. Hónapok óta nem találkoztak már, így hát volt mit mesélniük egymásnak. Károly tapintatosan magukra hagyta őket a nappaliban, meg aztán, ahogy önmagának bevallani volt kénytelen, kifejezetten fárasztotta a női fecsegés, inkább elbújt a nagy meleg elől a hűvös dolgozószobába, és a kezébe vett egy humoros regényt. Amikor a ...
Vasárnapi ebédek #368
Egy időre csönd ülte meg a cukrászdai asztalt, a két barátnő a gondolataiba mélyedt. Aztán Julika szólalt meg: – Azt hiszem, én a helyedben egyáltalán nem bolygatnám a múltat. Túl sok a bizonytalansági tényező, túl sok embert érinthet az igazság, és nem látom be, miért kellene felborítanod a családod, a szeretteid nyugalmát ezzel a nyomozással. Ibolya a fejét csóválta: – ...
Vasárnapi ebédek #369
Néhány nap múlva csörgött Julika telefonja. A barátnője, Ibolya volt vonalban: – Ráérsz ma délután? – kérdezte szinte esdeklően, és olyan rémült volt a hangja, mint akit éppen üldöznek. – Igen, ráérek – vágta rá Julika –, de hát mi történt, az ég szerelmére? – Azt majd inkább személyesen – lihegte Ibolya. – Mi lenne, ha találkoznánk abban a cukrászdában, ...
Vasárnapi ebédek #370
Nos, ezt hamarosan megtudhatta. Amikor Ibolya elhelyezkedett a nappali egyik foteljában, nagyot sóhajtva így szólt: – Igazad volt. Már nem tudom kézben tartani az események menetét. Teljesen kicsúszott a kezemből az irányítás. És olyasmire fogok rákényszerülni, amit eredetileg egyáltalán nem szándékoztam megtenni. – De hát mi történt, az ég szerelmére? – ijedezett Julika. – Próbálj meg egy kicsit konkrétabban fogalmazni, ...
Vasárnapi ebédek #371
Az egyik hétvégén fényképnézegetésbe torkollott a családi beszélgetés az Almási házban. A szülők és az ikrek jót derültek egy-egy régi felvételen. Öcsinek és Huginak leginkább az a fotográfia tetszett, amelyiken az édesapjuk – még tizenévesen – valami palánkot készül megmászni. – Elragadó ez a mackónadrágod, apa – jelentette ki Hugi, és szívből jövő kacagással mutogatta körbe a többieknek a fotót ...
Vasárnapi ebédek #372
– Szervusz, apa! – köszönt vidáman Ákos. – Engedd meg, hogy bemutassam Magdit – karolta át a mellette álldogáló fiatal lányt. – Ő az, akiről a leveleimben írtam. Almási Károly barátságos mosollyal ragadta meg a lány feléje nyújtott kezét: – Nahát! Épp ilyennek képzeltem – szólt elragadtatottan. – Tudja, Ákos már nagyon sokat mesélt nekünk magáról – magyarázta, aztán bevezette ...
Vasárnapi ebédek #373
– Öcsi, menj már, nézd meg, mit rosszalkodnak a bátyáid a kertben, aztán vágjál köztük rendet! – szólalt meg hamiskás mosollyal a családfő, mire Öcsi hatalmasra kerekedett szemekkel kérdezett vissza: – Mármint én? A jelenet valóban mulatságosra sikeredett. A legkisebb tegyen rendet a két bátyja között? Ráadásul a három Almási fiú közül minden kétséget kizáróan Öcsi volt a legszelídebb, aki ...
Vasárnapi ebédek #374
Gergő hebegett még egy sort, megpróbálván bizonygatni az ártatlanságát, miszerint ő csupán véletlenül lett fültanúja Ákos és apa beszélgetésének, de csekély megértésre talált hallgatósága soraiban. A családfő meg is szánta kissé középső fiát, és hogy véget vessen a kínos jelenetnek, magához ragadta a szót: – No, gyermekeim, meghallgattam előterjesztéseiteket, most pedig elmondom, milyen lehetőségek állnak előttünk: nos, a kocsi nagygenerálozásáról, ...
Vasárnapi ebédek #375
– Mindent hallottam, kedves gyermekeim – szólt megrovóan a családfő. – Na ugye, hogy nem csak én szoktam hallgatózni – morogta Gergő. – Nos, azt a harsány traccsolást, amit ti előadtatok, talán még a szomszédban is hallották, úgyhogy nekem sem okozott nehézséget, hogy a fültanúja legyek – mutatott rá az édesapjuk. – Örülök, hogy azon versengtek, melyikőtök dolgozott többet, ám ...
Vasárnapi ebédek #376
Almási Károly egy novemberi vasárnap délutánon ült a dolgozószobájában, és telefonált. Ebben a jelenetben eddig még semmi érdekes nem lenne, csakhogy a családfő nem mindennapi módon bonyolította le a kommunikációt, ugyanis mindkét fülénél egy-egy telefont tartott, és ezekbe felváltva beszélt. Nem csoda hát, hogy amikor a középső fia benyitott a szobába, hosszú másodpercekig ámulva szemlélte a látványt. Nos, ezen jelenet ...
Vasárnapi ebédek #377
Julika egy csöndes decemberi estén a számítógép előtt ült, és a monitort böngészte. Hugit meglepte a látvány, nem sokszor látta az édesanyját ebben a helyzetben. Mindjárt meg is kérdezte: – Boldogulsz, anya, vagy segítsek valamiben? – Köszönöm, egyelőre boldogulok – válaszolta Julika, miközben egy pillanatra sem vette le a tekintetét a képernyőről –, erdélyi recepteket keresek az interneten. – Miért ...
Vasárnapi ebédek #378
Szombat reggel zenés ébresztő harsant az Almási-házban. Ez a jelenség úgy jött létre, hogy a családfő reggel hétkor bekapcsolta a zsebrádióját, teljes hangerőre állította, aztán körbejárt vele a hálószobák előtt, sőt, a fiúkéba be is nyitott: – Jó reggelt, hétalvók! Indul a karácsony előtti vendégváró nagytakarítás! – harangozta be az eseményt, mintha legalábbis valami művészeti fesztivált reklámozna, amiről senkinek sem ...
Vasárnapi ebédek #379
December 24-ének reggelén csöngött a telefon az Almási-házban. A családfő vette fel a készüléket, rövid beszélgetést folytatott valakivel, majd izgatottan jelentette a többieknek: – Elindult a menet Szegedről. A szeretteink a vendégeinkkel együtt úton vannak hozzánk. Gergő értetlenül fogadta a bejelentést: – Hogyhogy elindult a menet? Hát hányan érkeznek Szeged felől? – Mindannyian Szeged felől érkeznek – tájékoztatta az édesapja, ...
Vasárnapi ebédek #380
Almási Károly és két fia, valamint Áron beültek a vontató autóba, Áron édesapja, Kristóf pedig a saját kocsija volánja mögé ült, és lassacskán elindult a menet Debrecen felé. Már épp kezdett fellélegezni a kis csapat, amikor Ákos percről-percre elkeseredettebb arcot vágott a kormánynál, és csakhamar megjegyezte: – Itt valami nincs rendben. Egyre nehezebben megy a vontatás, és mind a két ...
Vasárnapi ebédek #381
Január végén az Almási-ikrek nagy vállalkozásba vágták a fejszéjüket. Két barátjuk, Lali és Panni unszolására részt vettek egy jótékonysági akcióban. – Tudjátok, ilyenkor, az ünnepek után sokkal több kisállatot dobnak ki – magyarázta Panni. – Sajnos nagyon sok olyan ember van, aki képes arra, hogy egyszerűen kidobja a kocsijából a kiskutyát, amit karácsonyra vett a gyerekének, de az elkényeztetett csemete ...
Vasárnapi ebédek #382
Panni a kabátja alá vette a kiskutyát, csak a feje látszott ki a behúzott cipzár mögül. – Vajon hogy hívhatják? – tette fel a kérdést Hugi, és megpróbált valami felirat után kutatni a nyakörvön, de eredménytelenül. – Becsengetek újra, hátha hajlandó lesz megmondani a fickó – ajánlotta fel Öcsi, de Lali leintette: – Hagyd a csudába, annyit nem ér az ...
Vasárnapi ebédek #383
Amint hazafelé bandukoltak, egyszer csak melléjük szegődött egy posztókabátos, színes sálat viselő fiatalember: – Várjatok egy kicsit, gyerekek! Amikor pedig Öcsiék megfordultak, nyomban be is mutatkozott: – Kiss Pál vagyok, én is ott voltam a főtéren – magyarázta. – Nagyjából sejtem, mi történhetett, de azért megtennétek, hogy pár szóban elmondjátok a sztorit? Lali gyanakodva fürkészte a nem túl bizalomgerjesztő idegen ...
Vasárnapi ebédek #384
Egyelőre nem derülhetett ki, mi az a gond, amit Lali már a „sokkal nagyobb” kategóriába sorolna, ugyanis ekkor hazaérkezett a családfő. Gyanútlanul nyitott be a bejárati ajtón, aztán roppantmód elcsodálkozott, hogy gimnazista ikrei olyan izgatottan szaladnak elé, amire kisiskolás koruk óta nem volt példa. – Nocsak, mi történt, csemetéim? Mitől vagytok ennyire bezsongva? – kérdezte rosszat sejtve. – Már csak ...
Vasárnapi ebédek #385
Egy tavaszi délelőttön váratlan látogató érkezett az Almási-házba. A családfő nyitott ajtót, és meglepődve fedezte föl, hogy a küszöb előtt Hugi osztályfőnöke álldogál: – Tiszteletem, tanár úr – köszöntötte udvariasan, majd szélesre tárta az ajtót: – Fáradjon beljebb! – invitálta, s közben az járt a fejében, hogy vajon minek köszönhető a látogatás eme szokatlan időpontban, mert ugyebár egy átlagos szerdai ...
Vasárnapi ebédek #386
Hugi a köszönés után pontosan ugyanolyan kérdéssel indított, mint egy órával korábban a fivére: – Mi az ebéd? Ha e percben Gergő is a nappaliban tartózkodik, most bizonyára így szólt volna a maga ellenállhatatlan modorában: „feketeleves”, és a többiek által már jól ismert vigyor ült volna ki az arcára. Julika azonban nem volt gúnyolódó kedvében, így hát ismertette a menüt ...
Vasárnapi ebédek #387
– Nos, elsősorban bocsánatot kell tőled kérnem, kisfiam – szólt a családfő Öcsihez, majd látva az értetlen tekinteteket, meg is magyarázta, miért: – Bevallom őszintén, többször is átfutott az agyamon, hogy falazol a testvérednek. Öcsi szabadkozott: – Igazán nem kell bocsánatot kérned, apa. Természetes, hogy eszedbe jutott ez a lehetőség, hiszen akár így is történhetett volna. – Ugyan! – legyintett ...
Vasárnapi ebédek #388
Almási Károly egy szép májusi délutánon Debrecen főterén korzózva összefutott egy rég nem látott kollégájával. – Szervusz, Konrád! Hát téged is lehet néha itthon látni? – kérdezte, mert a hajdani munkatársa évekkel ezelőtt a fővárosba költözött. – Szervusz, Karcsikám! – örült meg a másik is. – Egy színházi előadás és egy kiállítás erejéig látogattam haza, holnap már indulok is vissza ...
Vasárnapi ebédek #389
A két kolléga nyomban szedelőzködni kezdett, s elindultak a kórházba barátjukhoz. Amikor kocsiba ültek, Konrád megjegyezte: – Erről Lacira ismerek… – Mire gondolsz? – kérdezte Károly. – Nincs tíz perce, hogy azt javasoltad, hívjuk magunk közé harmadiknak, most mégis mi megyünk hozzá a kórházba. Mindig is ő határozta meg, hogy hol találkozzunk – felelte keserűen Konrád, majd mielőtt beindította volna ...
Vasárnapi ebédek #390
Jó másfél óra múltán egyszer csak kinyílt a kórterem ajtaja, és Almási Károly azt láthatta, amint vele egykorú kollégája, Bálint lép be rajta, kezében papírlapot szorongatva. Hősünk szeme haragosan villant: – Nocsak! Úgy döntöttél, mégsem vonod ki magad a közös misszió alól? Bálint hirtelen nem tudta mire vélni a feddő szavakat. – Mire célzol? – kérdezte szelíden, Károly azonban továbbra ...
Vasárnapi ebédek #391
A következő napon Almási Károly ismét meglátogatta a kollégáját a kórházban. A beteg épp akkor ébredezett, és amikor megpillantotta az ágya mellett álló barátját, láthatóan megörült, és a keze felé nyúlt. Erőtlenül megszorította, és arra kérte, üljön le az ágya szélére. – Kérdezni akarok valamit, Karcsikám – mondta nagy komolyan. – Csak bátran – biztatta Károly. – Áruld el nekem, ...
Vasárnapi ebédek #392
– Beköszöntött életünk utolsó szabad nyara – sóhajtott fel Hugi, és erre nemcsak az ikertestvére, hanem a barátaik, Lali és Panni is felkapták a fejüket. – Hát ezt meg hogy érted? – tudakolta Öcsi. – Jövőre talán börtönbe akarsz vonulni? – incselkedett Lali. – Úgy értem, hogy a nyár végén kezdődik a negyedik osztály a gimnáziumban – magyarázta Hugi –, ...
Vasárnapi ebédek #393
– Igazad van, de hol látsz itt jutalékos rendszerű munkaajánlatot? – hunyorgott a monitort böngészve Hugi. – Ez az – bökött rá az egyik menüpontra Öcsi. – Egy alapítvány keres közvélemény-kutatókat. Szerintem ez nekünk való lenne. A többiek is fellelkesültek a javaslaton, így aztán még aznap felkeresték a szóban forgó irodát, ahol megkapták a munkavégzéshez szükséges iratokat, eszközöket. – No, ...
Vasárnapi ebédek #394
Nos, ahogy közelebb értek, pontosan látszott az arcukon, hogy ők sem jártak nagyobb szerencsével, mint az ikrek. – Teljes csőd – rogyott le a padra Panni. – Csupán egyetlen egy ember volt hajlandó megadni az adatait. – Komolyan mondom, ennél még a paradicsomszedés is jobb lett volna – törölgette gyöngyöző homlokát Lali. – Az ember áll a tűző napon ebben ...
Vasárnapi ebédek #395
A fűrésztelep kapuja csikorogva záródott be a koszos ruhát viselő munkások mögött. Véget ért a műszak, beköszöntöttek a hétvégi szabadnapok; a megviselt és fáradt arcú férfiak a buszmegálló felé bandukoltak. – Ez a mi formánk. Még augusztus huszadika is szombatra esik ebben az évben – morogta egyikük, és a földre köpött. – Ne lázadj, Kemenes! – szólt rá a társa ...
Vasárnapi ebédek #396
Másnap, szombaton Gergő sokáig aludt. Már majdnem tíz óra volt, amikor felébredt. Zúgott a feje, égett a gyomra, és akárhogy töprengett, nem bírt visszaemlékezni, hogyan is került előző este ágyba; egyáltalán hogyan került haza? Kibotorkált a fürdőszobába, hideg zuhanyt vett, aztán alaposan kimosta alkoholtól bűzlő száját. Később bejárta a lakás minden helyiségét, és megnyugodva állapította meg, hogy egyedül tartózkodik a ...
Vasárnapi ebédek #397
Már az újkerti városrész közepén járt, amikor úgy érezte, nem bírja tovább a gyaloglást, és leroskadt egy játszótéri padra. Meg akarta nézni, mennyi lehet az idő, mióta csámborog vajon a kietlen panelrengetegben, de hiába kereste a karóráját, annak is nyoma veszett. Sőt, amikor a telefonját akarta előbányászni, az ujjai csak egy üres zsebben kotorásztak. Most már nem fogta vissza magát ...
Vasárnapi ebédek #398
Gergő nem várt az első buszjáratra. Elindult inkább gyalog hazafelé. Úgy érezte, jót fog tenni egy kiadós séta a hajnali friss levegőn. Legalább végleg kitisztul a feje, mire hazaér. A buszjegyet becsúsztatta a zsebébe. Elhatározta, hogy ha egyszer újra lesz tárcája, abban hordja majd, és amikor csak ránéz, mindig eszébe fog jutni ez a lidércnyomásos éjszaka. Ahogy rótta az utcákat, ...
Vasárnapi ebédek #399
– Lefektettem – jött be a nappaliba Almási Károly. Julika a fotelben ült, és izgatottan a kezét tördelte: – De hát miért, miért? – egyre csak ezt kérdezgette maga elé meredve. A családfő megpróbált nyugodt hangot megütni: – Légy szíves, ne csinálj ebből ekkora drámát. Előfordul az ilyesmi egy férfiember életében. Emlékszel, amikor én például…? – A rovatvezetői kinevezésed bankettjén ...
Vasárnapi ebédek #400
Almási Gergő október huszonharmadikán egyedül járta a várost. Szép idő, amolyan vénasszonyok nyara köszöntött a debreceni főtérre. Az októberi napsütésben Gergő egy ismerős alakot pillantott meg, aki a Kossuth-szobor előtti pódiumra lépve belekezdett ünnepi beszédébe. Gergő átverekedte magát a tömegen, s megállapította, hogy nem csalta meg a szeme, valóban Feri az illető, akivel hajdanán hosszú éveken át együtt koptatták az ...
Vasárnapi ebédek #401
Lassan továbbindultak, és az Almási fiú nagy megkönnyebbülésére beszélgetésük témája a debreceni forradalmi emlékekről egyre inkább átterelődött a jelenkor híreire. Ferenc elmesélte, mi minden történt vele az utóbbi években, amióta nem találkoztak, majd a hajdani általános iskolai emlékeket elevenítette föl, igen szórakoztató modorban, így Gergő többször is harsányan felnevetett mellette a nyílt utcán. Túláradó jókedve csak akkor hagyott alább, amikor ...
Vasárnapi ebédek #402
– Nagyon szeretett volna még egyszer, utoljára találkozni veled ebben az életben – folytatta Almási Károly, aztán újra megforgatta középső fia szívében a tőrt: – Most már azt mondom, örülök, hogy nem értél ide időben. Így legalább szegény nagyapádnak nem kellett megtapasztalnia, milyen is az, amikor dől rólad az alkoholbűz. Úgy távozott el, hogy a szemében mindvégig az a csibész, ...
Vasárnapi ebédek #403
Kincses nagyapó temetéséig Mátraszederkényen maradt az Almási család. Az ikrek esetében ez nem okozott gondot, hiszen az iskolában éppen őszi szünet volt. Gergő felé azonban többször is elhangzott a kérdés, hogyan fogja megoldani a hiányzást a munkahelyén. Ő azonban hol dünnyögött valamit az orra alatt, miszerint bízzák rá, hol meg azt felelte, hogy telefonon beszélt a főnökével, és szabadságot kért ...
Vasárnapi ebédek #404
Gergő hosszasan vakargatta az üstökét, miközben a szekrénysor tervrajzát nézegette. Már éppen azon volt, hogy kibökjön valamiféle elutasító választ, némi mentegetőzéssel körítve, Imre atya azonban megelőzte: – A döntés előtt tanácsos volna konzultálnod a segédeddel – mondta, miközben átható pillantást vetett az Almási fiúra. Gergő egyelőre nem értette, mire céloz a plébános, de annyit felfogott a közleményből: Imre atya kitalált ...
Vasárnapi ebédek #405
Imre atya a pulthoz sietett, és így szólt a kiszolgáló lányhoz: – Adna nekem egy doboz gyufát, Anna? Gergő a pulthoz támaszkodva megkérdezte: – Nem mondja komolyan, atyám, hogy egy doboz gyufáért jött be ide?! – Már miért ne mondanám? Tudod, fiam, be akartam gyújtani a kandallóba, és akkor fedeztem fel, hogy nincs mivel. Mármint nincs tűzszerszámom. Márpedig a szomszédokat ...
Vasárnapi ebédek #406
Rövid csönd telepedett a műhelyre, amit újra csak a mátrafüredi asztalosmester tört meg: – Szerintem tegeződjünk, ha nincs ellenedre – javasolta. – Félig már úgyis megy a dolog, de én most felhatalmazlak, hogy te is nyugodtan tegezzél – javasolta nagylelkűen. – Nem szokásom ám mindenkinek egyhamar megengedni, de te rendes kölöknek látszol az első perctől fogva. Gergő nem dőlt be ...
Vasárnapi ebédek #407
Gergő egy darabig leplezetlen ellenszenvvel vizslatta az új jövevényt, de aztán erőt vett magán. „Ha Anna észreveszi, akkor világos lesz számára minden!” – jutott eszébe hirtelen, és nem is sejtette, hogy ekkor már rég elkésett. A lány csak igen nehezen tudta titkolni, milyen jót mulat magában az Almási fiú mindent eláruló arckifejezésén. Végül aztán megkönyörült rajta, és így szólt: – ...
Vasárnapi ebédek #408
Ahogy teltek a napok, Gergő egyre otthonosabban mozgott a konyhában. – Nem hittem volna, hogy ilyen jó érzéked van a szakácsmesterséghez – ismerte be Nagyika is. Az Almási fiú mindazonáltal még korainak tartotta volna, ha kéretlenül ebédet visz szíve hölgyének. Tudta, hogy a mesterszakács báty főztjével úgysem tud vetekedni, tehát legfeljebb kinevettette volna magát ebbéli igyekezetével. Egyszer azonban rámosolygott a ...
Vasárnapi ebédek #409
Anna leplezetlen kíváncsisággal kezdte el kanalazni az ételt, és nem sokkal később csatlakozott azok táborához, akik elismerően nyilatkoztak Gergő szakácstudományáról. Az Almási fiú egyébként nem mutatkozott szerénytelennek, őszintén bevallotta, hogy a falu bolondja is segítségére volt a főzés során. Később pedig részletes leírást adott Furulyás találmányáról, amely minden bizonnyal forradalmasítani fogja a fűszeripart. – Neked is elmesélte? – kacagott fel ...
Vasárnapi ebédek #410
Mi tagadás, Gergőt alaposan letaglózta a hír. – Csak nincs valami baj? – kérdezte halkan, de így is nehezen tudta palástolni rémületét. A szakállas férfi gyanakodva végigmustrálta a tejfelesszájú vendéget, majd megkérdezte: – Te vagy az a fiatalember, aki sohasem iszik alkoholt? – Én volnék – bólintott Gergő büszkén, és bemutatkozott. Kocsmárosok általában ritkán örülnek olyan vendégnek, aki bevallottan absztinens, ...
Vasárnapi ebédek #411
Ekkor azonban Gergő váratlan segítséget kapott, mégpedig egy köpcös fiatalember személyében. Az illető sötét felöltőt és hosszú, kötött sálat viselt. A kocsmáros gyanakvóbban nézett rá, mint az idegenekre általában, mert élt a gyanúperrel, hogy akár egy ellenőr is lehet az adóhivataltól. A köpcös fiatalember megállt a küszöbön, becsukta maga mögött az ajtót, aztán végigjáratta a tekintetét a cigarettázó vendégeken, s ...
Vasárnapi ebédek #412
Az útmutatás nyomán Gergő hamarosan autóbuszra szállt, s nemsokára ott találta magát a tüdőszanatórium szomszédságában. Mivel útba esett egy zöldséges stand, eszébe jutott, hogy nem illik üres kézzel látogatóba menni. Vásárolt hát egy kis narancsot, mandarint, és egyre nagyobb izgalommal közeledett az egészségügyi intézmény felé. Amikor odaért a kapuhoz, előre nem látható akadályba ütközött, mégpedig a portás személyében. – Detki ...
Vasárnapi ebédek #413
Az egyik délelőtt Gergő egy hatalmas raklapnyi munkaanyagot kapott a közeli fatelepről. Miután lerakodta a teherautó platójáról a farostlemezeket, deszkákat, léceket és egyebeket, megtörölgette a homlokát, és kiült az asztalosműhely elé. Arcát az ég felé fordította, és élvezte, ahogy a tavaszi napsugarak melengetik a bőrét. Nemsokára Imre atya nyitott be a kapun: – Munka után jólesik a sütkérezés, ugye? – ...
Vasárnapi ebédek #414
– Ez lenyűgöző… – suttogta Anna. Felemelkedett a fatörzsről, arcát a keleti hegyormok felé fordította, és megbűvölten szemlélte a látványt. Perceken keresztül csak állt, teljesen megfeledkezve magáról. A természet csodás szín–játéka annyira magával ragadta, hogy szólni sem tudott. Gergő egy lépéssel hátrébb elégedetten mosolygott. „Eddig rendben volnánk” – nyugtázta magában, aztán kissé elkomorult az arca, és nagyot sóhajtva belefogott: – ...
Vasárnapi ebédek #415
Gergő kezében megállt a szerszám: – Mire tetszik gondolni, Nagyika? A nagymamája azonban nem válaszolt. Fölvette a süteményes tálcát, és egy szó nélkül bement a házba. Hej, de szeretem az ilyet! – gondolta magában Gergő, és megállapította, hogy az iménti jókedve elolvadt, akár egy hóember a február végi gyönge napsütésben. Természetesen nyomban a nagymamája után iramodott a házba. A konyhában ...
Vasárnapi ebédek #416
Így ballagtak el lassacskán a délutáni órák. Hajdani diákcsínyekhez kapcsolódó anekdoták és más effélék ugyan terítékre kerültek, de semmi komoly. Nem csoda hát, hogy este Gergő szükségét érezte, hogy felkeresse a falu plébánosát. – Tanácstalan vagyok, atyám – panaszolta hatalmas sóhajtások közepette, aztán töviről hegyire elmesélte a nap történéseit. Imre atya nagy sokára így szólt: – Csak azt tanácsolhatom, hogy ...
Vasárnapi ebédek #417
Gergő egyetlen pisszenéssel sem reagált. A váratlan bejelentés először is olyan hatással bírt, hogy amúgy is elakadt volna az Almási fiú szava, másodsorban pedig nem akarta semmivel kizökkenteni Annát a hirtelen támadt őszinteségi felbuzdulásból. Így hát csak csöndesen figyelte, ahogy a lány lekuporodik egy ládára, és belekezd az elbeszélésbe: – Istvánnak hívták, és alig volt idősebb nálam. Mindketten fiatalok voltunk, ...
Vasárnapi ebédek #418
Mialatt Gergő a messzi Mátraalján minden félreértést tisztázott Annával, lenn, az Alföld közepén az öccse és a húga az érettségi vizsgára készülődött, több-kevesebb izgalommal. Érdekes módon a több izgalom Öcsit jellemezte, aki összehasonlíthatatlanul felkészültebb volt Huginál, viszont amíg az ikerpár fiú tagja izgulós, lámpalázas típus volt, az ikerpár lány tagja szenvtelen nyugalommal tekintett a dolgok elébe. Legalábbis ez volt a ...
Vasárnapi ebédek #419
Öcsi a fejét fogta ezen szavak hallatán: – Jól értettem? Diákcsínyt mondtál? Szerinted ez csupán egy rosszul sikerült diákcsíny? Ezt egyszerűen fel sem bírom fogni… – Diákcsíny például az, ha szünetben összefirkálod a táblát – folytatta Hugi. – Vagy az, ha bekened enyvvel a krétákat. De egy bombariadó? Amikor mindenki menekül, mindenki pánikol és rémüldözik, megáll az élet, kijön egy ...
Vasárnapi ebédek #420
Hazaérkezvén az ikrek egymás szavába vágva mesélték az izgalmas nap történéseit szüleiknek, azt sem elhallgatva, hogy a bombariadó elkövetője felfedte előttük a kilétét. – Péter? Az az oldalra fésült hajú, szemüveges, ártatlan tekintetű fiú? – csapta össze a kezét anya. – Sok mindenkiről el tudtam volna képzelni ilyesmit, de róla aztán nem. – Mi is így voltunk vele, egészen ma ...
Vasárnapi ebédek #421
A tűzoltó elmondása szerint az utcában eltört egy gázvezeték, és biztonsági okokból a katasztrófavédelem emberei most kiürítik a környéket. Ám amíg ez kiderült, az Almási család tagjainak sokféle riasztó gondolat megfordult a fejében. – Na igen, ha az ember mindenféle bombariadókról és effélékről beszélget, nem veszi jónéven, ha egy tűzoltónak kell ajtót nyitnia – összegezte Almási Károly, mire a neje ...
Vasárnapi ebédek #422
No persze – gondolta Öcsi –, nyilván magukkal vitték Bundást is a kilakoltatáskor. Miért is hagyták volna itt, a veszélyben? Szinte szégyellte, hogy ez nem volt világos előtte már jóval korábban. Aztán viszont még jobban elszégyellte magát, amikor eszébe jutott egy ennél is kézenfekvőbb megoldás. Felkapaszkodott a diófára, elhelyezkedett egy vaskos ágon, aztán elővette a telefonját. Beszélni nem mert volna, ...
Vasárnapi ebédek #423
Egy nyári hétvégén úgy benépesült az Almási-ház, mint már régen nem. A vasárnapi ebédnél újra együtt ült a család az asztalnál, hiánytalan létszámban. A vendégek közül először Ákos és menyasszonya, Magdi érkezett meg Szegedről, még szombat délelőtt. – Nagyot nőttél, fiam! – jegyezte meg viccesen a családfő, megveregetve elsőszülöttje arcát. – De ahogy elnézem, nem a függőleges tengelyed, hanem inkább ...
Vasárnapi ebédek #424
Almási Károly egész délután a kert végében dúlt-fúlt, és ennek bizony kapálás közben a gyomokon kívül jó néhány haszonnövény is a kárát látta. Este, a hálószobában folytatni akarta a megkezdett vitát, de Julika elzárkózott tőle. Hátat fordított a férjének a hitvesi ágyban, és kijelentette: – Már alszom. A családfő tehát kénytelen-kelletlen visszatért az olvasnivalójához, s megpróbált elmerülni a bűnügyi történetben ...
Vasárnapi ebédek #425
– Hogy jön ide Magdi? – kérdezte értetlenül Julika, aki még mindig a valóságra való ráeszmélés hatása alatt állt. – Nem túl bonyolult a képlet: ő Ákos jövendőbelije – mutatott rá a családfő, de korántsem gunyoros hangon, sokkal inkább tényszerű tárgyilagossággal. – Hamarosan összeházasodnak, és remélhetőleg a gyermekáldás sem sokáig várat majd magára. Na már most: ha a dolgok a ...
Vasárnapi ebédek #426
– Mi van Gergővel? – játszotta az értetlent Ákos. – Tudod te azt nagyon jól. – Mire célzol? Tényleg nem értem. – Bizonyos anyagiakra. – Baj, ha segítettem neki? – Nem baj. Csak az nem mindegy, hogy hogyan segítesz. – Mert szerinted hogyan segítek? – Azt gondolom, elvtelenül. Bár nagyon szeretném hinni, hogy nem így van. A pergő ritmusban lezajlott ...
Vasárnapi ebédek #427
Almási Károly olyan ijedten rezzent össze, mintha valaki papírzacskót durrantott volna a háta mögött. – Hogyhogy itt jövök a képbe én? Nem értem. – A tollforgatás a mesterséged – világított rá Ákos. – Hozzáadod a szaktudásodat, a nyereséget pedig megfelezzük. – Drága nagyfiam, ha azt képzeled, hogy könyvet tudok írni helyetted a pszichológia bármely területével kapcsolatban, akkor óriásit tévedsz. Én ...
Vasárnapi ebédek #428
Ákos egyelőre nem tudta kezelni a helyzetet. Ilyet még sohasem élt át. Az íróasztal túloldalán ott zokog az édesapja. Igazi férfikönnyekkel, megrendülten. Az elsőszülött Almási fiú tanácstalanul felállt a bőrfotelből, és odalépett az édesapja mögé. – Mi a baj? – kérdezte elfogódottan, és egyelőre képtelen volt eldönteni, hogy tegye-e a kezét az édesapja vállára, vagy inkább szép csendben osonjon ki ...
Vasárnapi ebédek #429
A nyári szabadságolások ideje lejárt, Ákosék és Dóriék is hazafelé készülődtek. Ám a búcsúzás előtt Hugi még tett egy kísérletet arra, hogy idősebbik bátyjától némi zsebpénz-kiegészítést csikarjon ki. Ákos a konyhaasztalnál ült, mellette Öcsi foglalt helyet, és a reggeli utolsó falatjaival bíbelődött, Hugi viszont már a mosogatónál állt, és szorgalmasan törölgette az edényeket, miközben óvatosan megpendítette: – Hétvégén csapunk egy ...
Vasárnapi ebédek #430
Hirtelen csend támadt a helyiségben, olyannyira, hogy szinte tapintható volt a döbbenet, természetesen Hugi részéről. A kislány, aki az előbb még oly vehemensen vágta oda a merőkanalat, most lassan leereszkedett egy székre, és idegességében a haját kezdte babrálni. Öcsi kihasználta, hogy ezúttal feltehetően hosszabban lehet nála a szó, ezért így folytatta: – Azt hiszed, nem tudtam az első perctől fogva, ...
Vasárnapi ebédek #431
Öcsi most már kezdte kapisgálni, mi is a célja a testvérének, s készséggel elismerte, hogy Hugi ezen ötlete valóban túlszárnyal minden korábbit. A következő percben már ő volt az, aki kiemelt egy fotót a családi albumból. A képen ő maga szerepelt, Ákos és Dóri társaságában. – Ez alá a magam részéről azt írnám: „Ha idegenben bántják az embert, akkor mindennél ...
Vasárnapi ebédek #432
Gergő sokkal hosszabban töprengett az elkészítendő ajándék mibenlétén, mint testvérei odalenn, az Alföld közepén. Csak másnapra jutott eszébe egy használhatónak tűnő ötlet. Pontosabban szólva, csak másnap mert egyáltalán arra gondolni, hogy megvalósítsa. Tudniillik állt a mátraaljai parasztház tisztaszobájának sarkában egy titokzatos láda. Egy ósdi varrógép állványa alá tolhatta be valaki, réges-régen. Legalábbis Gergő úgy gondolta, hogy időtlen idők óta nem ...
Vasárnapi ebédek #433
Válaszképpen Imre atya először az egyik ismerőséről kezdett mesélni: – Ez a férfi nemrégiben felnyitott egy sírt, csak azért, hogy az elhunyt nő ékszereit és egyéb értékes használati tárgyait magához vehesse. Nos, mi a véleményed erről az emberről? – Hát csak az – vágta oda felháborodottan Gergő –, hogy ennél az alaknál sokkal kisebb gazembereket is fellógattak már a történelem ...
Vasárnapi ebédek #434
– Hogy érti ezt, atyám? – kérdezte meglepődve Gergő. A plébános hallgatásba burkolózott. Úgy festett az Almási fiú számára, mintha Imre atya keresné a legmegfelelőbb szavakat, pedig az atya azon vívódott magában, hogy beszéljen-e a dologról fiatal barátjának, avagy sem. A dilemma hamarosan magától is megoldódott, tudniillik ekkor újabb vendég érkezett a paplakba, és az idegen előtt Gergő semmiféleképpen nem ...
Vasárnapi ebédek #435
Gergő másnap délelőtt elbandukolt a falu végére, hogy felkeresse Janó házát. Nehéz szívvel indult útnak, és amikor odaért az utolsó portához, a szíve már a torkában dobogott az izgalomtól. Nem is mert egyből becsöngetni; kétszer-háromszor elsétált a kerítés előtt, és alaposan szemügyre vette a portát. Elhanyagolt, düledező vályogház állt egy hasonlóan elhanyagolt kert közepén. Nemsokára egy piszkos szőrű, öreg kuvasz ...
Vasárnapi ebédek #436
Gergő szerfölött felbosszantották a történtek. Egész végig, amíg a paplakhoz ért, az összes útjába kerülő kavicsot jó messzire elrúgta, de ez sem csillapította a dühét. – Mitől vagy ilyen zaklatott, fiam? – kérdezte Imre atya, mire Gergő részletesen elmesélte, miféle kalandban volt része a falu szélén, az utolsó porta előtt. – Főzök egy kis herbateát, az majd csillapítólag hat a ...
Vasárnapi ebédek #437
– Persze, persze – bólogatott Gergő. – No és mi történt a feleségével? Merthogy a porta egyáltalán nem úgy fest, mint amit szorgos asszonyi kéz gondozna… Imre atya arca újra elkomorult: – Sajnos nem lett hosszú életű a kapcsolat. Janó felesége nemsokára összeállt egy úgynevezett amerikás magyarral, és végül ő is disszidált. Előzőleg pedig gondosan magához vette Janó minden mozdítható ...
Vasárnapi ebédek #438
Gergő hosszú percekig döbbenten ült a konyhaasztalnál, és még akkor is a sírva távozó nagymamája után bámult, amikor ő már rég eltűnt a szobája ajtaja mögött. Az Almási fiú számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Most már végképp eltökélte, hogy bármi is legyen, ennek a rejtélynek a végére fog járni. És ha ehhez nemcsak a nagypapája naplóját kellene ...
Vasárnapi ebédek #439
Arra riadt fel, hogy valaki hangosan kopogtat a szobája ajtaján: – Kész a reggeli! Nagyika fújt ébresztőt, szokás szerint, és Gergő félálomban is olyan riadtan csapta össze a naplót, mintha csak valami titkos összeesküvésen kapták volna rajta. Kibotorkált a konyhába, elfogyasztotta a reggelijét, és közben módfelett ügyelt rá, hogy semmi módon ne adja jelét, miféle történetben mártózott meg az elmúlt ...
Vasárnapi ebédek #440
Nagyot sóhajtott, aztán olvasott tovább:
Ahogy visszaemlékszem, szinte könyörgőre fogtam: – Nagyon kérem, Zsuzsika, ne járassa velem a bolondját. Ez a dolog most már komolyra fordult. Nagyon komolyra. Itt már nincs helye ugratásnak. Ha elrontottam a meglepetést, most már úgyis mindegy. Szánom-bánom, hogy elszóltam magam, de itt már a becsületről van szó. Az enyémről is, meg a magáéról is. Erre ...
Vasárnapi ebédek #441
Gergő annyira elgondolkodott, hogy már nem is emlékezett, mióta álldogál a sarkig tárt ablak előtt. Egyszer csak azt vette észre, hogy minden ízében remeg, de nem tudta eldönteni, hogy a hideg vagy az idegesség miatt. Mindenesetre becsukta az ablakot, és visszabújt az ágyba, hogy tovább folytassa a napló olvasását. Néhány kérdésre még szeretett volna választ kapni, és remélte, hogy nagyapja ...
Vasárnapi ebédek #442
Gergő nem bírta megállni, és a következő reggelinél szóba hozta a naplót. Tudta, hogy nem közelítheti meg óvatosan a témát, nem indíthat messziről, mert ha a nagymamája megsejti, miről akar beszélgetni, akkor beléfojtja a szót, vagy éppen megint sírva elrohan, mint a múltkor. Így hát egyenesen belevágott a közepébe: – Nem is tudtam, hogy a nyolcvanas években olyan jól ment ...
Vasárnapi ebédek #443
Hosszú csönd nehezedett a mátraszederkényi paplakra, pedig jelenleg ketten is tartózkodtak benne, Imre atya és Almási Gergő. A csendre az szolgáltatott okot, hogy az Almási fiú épp az előző percekben számolt be a nyomozása eredményéről. Mindarról, amit a nagyapja naplójának elolvasása során derített ki. Utána ő maga és a plébános is elmerült a gondolataiban. Végül Imre atya törte meg a ...
Vasárnapi ebédek #444
Gergő igen sokat töprengett Imre atya szavain, amelyekkel pár napja bocsátotta útjára őt a paplakból. Volt, hogy eközben kissé elszégyellte magát, az is megesett, hogy néha egészen büszke volt magára, de ami a legfontosabb: végül megszületett a fejében az elhatározás. Igenis, Janónak meg kell tudnia az igazat, akármilyen fájdalmas is lesz. A következő napokban sokszor vezetett az útja Janó házáig ...
Vasárnapi ebédek #445
Ekkor váratlan és meglehetősen kellemetlen dolog történt, de ez a dolog alapvető fontossággal bírt a későbbiekre nézve. A kuvasz – talán azért, mert hallotta a gazdája ingerült hangját – hirtelen kidugta a pofáját a kerítésen, és belekapott Gergő kezébe. Az Almási fiú fájdalmasan szisszent fel, hátrébb ugrott, s még a nagyapja naplóját is kiejtette a kezéből. Közben Janó rárivallt a ...
Vasárnapi ebédek #446
Gergő tanácstalanná vált, amikor meghallotta a sarokból Janó keserves zokogását. Most vajon mi lenne a jobb? Olvasson tovább, mintha mi sem történt volna? Vagy maradjon csöndben, és akkor semmi más nem fog hallatszani, mint Janó sírása? Tulajdonképpen önmagától oldódott meg a dolog, mert egyrészt olyan gombóc keletkezett hősünk torkában, hogy ha akarta volna, sem tudta volna folytatni a felolvasást. Másrészt ...
Vasárnapi ebédek #447
„Biztos, mint a halál.” – Ahogy Janó kimondta ezeket a szavakat, hirtelen megint elkomorult. Ugyan nem rázta meg újra a zokogás, de a parányi jókedv, ami a régi, kedves emlékek fölelevenítése során keletkezett, most végképp tovaszállt. Gergő is észrevette a hirtelen hangulatváltozást, de úgy érezte, itt van az ideje, hogy feltegye azt a kérdést, ami már régóta foglalkoztatta: – Mondja, ...
Vasárnapi ebédek #448
– Bőrönddel ment volna a kiállításra? – kérdezte Gergő. – Hát nem érted? – horgadt föl Janóban a régi harag. – Esze ágában se’ volt utánam jönni. Sőt, nekem azt hazudta, hogy azért nem jön el velem a kiállítás megnyitójára, mert migrén kínozza. Gondolom, alig várta, hogy kitegyem a lábam a házból, gyorsan összecsomagolt, és nekivágott a nagyvilágnak. Csak hát ...
Vasárnapi ebédek #449
Az öreg festő vállát még hosszan rázta a zokogás, de aztán erőt vett magán, és elárulta a titkot: – A nagyapád jött el hozzám. Ő volt a másik, aki becsengetett egy májusi délutánon. Gergőt megdöbbentette a bejelentés. – Erről nem írt a naplójában – mondta, majd hozzátette: – Bár az is igaz, hogy májusról már nem szerepel egyetlen bejegyzés sem ...
Vasárnapi ebédek #450
Egy csöndes, tavaszi éjszakán egy aprócska, piros autó haladt Szeged kertvárosának egyik kihalt utcáján. Almási Ákos vezette a kocsit, mellette a felesége, Magdi ült. Debrecenből tartottak hazafelé, a szülői házban tett látogatás után, s már mindketten szerettek volna a saját ágyukban pihenni a hosszú út után. Magdi megpróbálta kinyújtóztatni elgémberedett végtagjait, s közben kissé szemrehányóan megjegyezte: – Látod, mondtam annak ...
Vasárnapi ebédek #451
Nem sokkal később kiderült, tévedett. Éjszaka ugyanis arra riadt fel, hogy a felesége az ágy szélén ülve meredten bámulja a televíziót. A képernyőn valamiféle jósnő volt látható, amint éppen kártyát vet. – Viharfelhőket látok az anyagiak terén – mondta a fekete köpenyes, borzos frizurájú jósnő a betelefonáló nézőnek, mire az egy jajszót hallatott, de mint kiderült, erre semmi szükség nem ...
Vasárnapi ebédek #452
Ákos döbbenten látta, hogy a felesége éjjeliszekrénye kisebbfajta könyvtárat rejt. Végignézte a kötetek borítóit, és megállapította, hogy az irományok kivétel nélkül az álomfejtés, a jóslás meg az úgynevezett fehér mágia tárgykörével kapcsolatosak. Sőt, az egyik könyv egyenesen azt a címet viselte: „Hogyan lépjünk ki a saját testünkből”. Ezek után már azon sem csodálkoznék, ha egy olyan tudományos igényű dolgozat is ...
Vasárnapi ebédek #453
A keddi rendelési időből már csak egy óra volt hátra. Dr. Almási Ákos mai napra előjegyzett utolsó páciense egy húszéves fiatalember volt, aki életvezetési problémákkal küszködött, nem utolsósorban az alkoholnak „köszönhetően”. Ákos annak idején már az első percben megkedvelte a Béla névre hallgató fiatalembert, ezért – akármilyen fáradt is volt a mai rendelés végére – őszinte örömmel üdvözölte, s szívélyesen ...
Vasárnapi ebédek #454
Másnap délután Ákos a munkaidő lejárta előtt kimenőt engedélyezett az asszisztensnőjének: – Mára már csak egyvalakit várok, Ágika, úgyhogy nyugodtan hazamehet. Az asszisztensnő ijedten lapozgatta a naptárát: – Nálam senki sincs beírva. – Ne aggódjon, Ágika, maga nem hibázott – nyugtatta meg Ákos. – Az utolsó vendégem úgymond magántermészetű ügyben fogja felkeresni a rendelőmet. – Ja, már értem – bólintott ...
Vasárnapi ebédek #455
Miután Ákos összerakta a magánnyomozótól kapott információkat, hirtelen heves türelmetlenség vett rajta erőt. Most még az a fél óra is elviselhetetlenül hosszú időnek tűnt, amit a hazafelé autózással szokott eltölteni délutánonként. Alig várta, hogy a felesége elé tárhassa mindazt, amit megtudott. – Beszélnünk kell valamiről – mondta otthon Magdinak, rögtön a köszönés után. – Én is beszélni szeretnék veled – ...
Vasárnapi ebédek #456
Ákos sokszor elképzelte már, milyen lesz az a pillanat, amikor a felesége szájából elhangzik eme közlemény. Pontosabban szólva: sokszor vágyott rá, hogy ez a pillanat mielőbb elkövetkezzen. Az utóbbi időben azonban oly sok gond gyűlt föl, oly távolinak tűnt ez a várva várt bejelentés, hogy tényleg teljesen váratlanul érte az ifjú férjet. Egy szót sem tudott szólni, csak ült mozdulatlanul, ...
Vasárnapi ebédek #457
Magdi nyomban be is bizonyította, hogy nem a levegőbe beszél. Kézen fogta hitvesét, bevezette a hálószobába, és az éjjeliszekrénye elé állította: – Nézz csak bele nyugodtan! – biztatta az egyelőre bávatagon álldogáló Ákost. Az ifjú férj végül kinyitotta a szekrényke ajtaját, de még ekkor sem esett le neki a tantusz. – Mit kellene néznem? Hiszen ez teljesen üres – értetlenkedett ...
Vasárnapi ebédek #458
Mi tagadás, Magdi megsértődött. Aznap este Ákos már hiába próbálta kiengesztelni. Másnap reggel pedig lehetősége sem volt erre, tudniillik egyedül ébredt a hitvesi ágyban. – Mi a manó? Műszakot cserélt volna? Azt hittem, ma délutános – motyogta a szemét dörzsölgetve hősünk, aztán rosszkedvűen kikászálódott a takaró alól, és ez a rossz kedve egyre csak fokozódott, amíg oda nem ért a ...
Vasárnapi ebédek #459
A délelőttös műszak végén Magdi összefutott a kórházi folyosón Dezsővel, aki rögtön be is invitálta a rendelőjébe. – Foglalj helyet, kérlek – tolta alá a széket előzékenyen a pszichológus –, és bár tudom, hogy iszonyú fáradt lehetsz, mégis próbálj meg erősen figyelni a szavaimra, mert fontos dolgot akarok mondani neked. Dezső mindig is amolyan atyáskodó stílusban beszélt Magdival. Hosszú évek ...
Vasárnapi ebédek #460
Sokszor hozza úgy a sors, hogy amikor az egyik baj elmúlik, mindjárt követi egy másik. Dr. Almási Ákos életében is egy ilyen fejezet következett, bár hősünknek egyelőre nem volt róla tudomása. Ő ezekben a napokban felhőtlenül örült, hogy végre sikerült mindent tisztázni a feleségével, és családi életük visszatérhetett a korábbi nyugodt kerékvágásba. Sőt, a babavárás örömei még annál is szebbé ...
Vasárnapi ebédek #461
Ákos egyelőre nem válaszolt. Nehezen is tudta volna megtenni, ugyanis épp azon igyekezett, hogy ne nyelje félre vacsorája utolsónak ígérkező falatját. – Szóval, gyakran előfordul, hogy ölelkeztek Ágikával a rendelődben? – ismételte meg a kérdést Magdi. Az ifjú férj megpróbált közönyös arckifejezést magára erőltetni: – Látom, anyukád mégiscsak beszámolt a történtekről – jegyezte meg könnyed, csevegő hangon. – Megtudhatom, hogyan ...
Vasárnapi ebédek #462
Almási doktor egyébiránt nemcsak a betegeitől kapott türelmetlen hangvételű telefonhívásokat, hanem az édesapjától is: – Igazán nem akarlak sürgetni, nagyfiam, de ha azt akarod, hogy a könyved megjelenjen karácsonyra, akkor szerfölött időszerű lenne átküldened az utolsó fejezetet is, máskülönben fél évvel el kell halasztanunk a kiadást, a nyári könyvhétre időzítve. Amióta közösen alapítottak könyvkiadót, ez volt az első alkalom, amikor ...
Vasárnapi ebédek #463
Takács úr engedelmesen elővette a kesztyűtartóból a jegyzetfüzetet és a tollat, majd úgy állította be a kocsi jobb oldali visszapillantó tükrét, hogy kellő rálátása legyen a külső forgalmi sávra. – Remek – nyugtázta a sofőrülésről Ákos. – Most pedig elmondom, mi a tervem. Nemsokára a körútra érünk. Ott aztán majd be fogok fordulni a Porcsin utcába, ezért előtte besorolok a ...
Vasárnapi ebédek #464
Ákos egy fél órával később már a kollégája nappalijában ült, és miután töviről hegyire elmesélte Dezsőnek a nap krónikáját, izgatottan várta, mit szól az elhangzottakhoz a jó barát. – Meg kell vallani, nem egy hétköznapi történet – vakargatta a tarkóját a házigazda. – Gyanakszol valakire? Ákos a fejét csóválta: – Fogalmam sincs, ki az illető. Kezdettől fogva azon töprengek, ugyan ...
Vasárnapi ebédek #465
Ákos autója éppen két utcai lámpa között parkolt. Hősünk odagyalogolt a sötétben álldogáló kocsihoz, és közben hallotta maga mögött, amint a barátja becsukja a kertkaput. Egyedül maradt tehát az utcán, és furcsa szorongás tört rá. Egész nap tisztában volt vele ugyan, hogy valaki követi, de mégis más volt most ez a tudat a sötét, kihalt utca közepén. Ahogy elővette a ...
Vasárnapi ebédek #466
Másnap azonban már nehéz lett volna nem észrevenni, hogy van valami a levegőben. Magdi szótlan volt és kedvetlen, s olyan arckifejezéssel járt-kelt a lakásban, amilyet Ákos addig még nem ismert. A reggelinél szóltak egymáshoz először: – Ahhoz képest, hogy szabadságon vagy, meglehetősen korán keltél – jegyezte meg Magdi, de olyan hangon, hogy az felért egy vádbeszéd első mondatával is. – ...
Vasárnapi ebédek #467
A derék Zoárd homloka előtt most először vonult el néhány sötét felleg. Látszott rajta, hogy erre a szituációra egyelőre nincs megoldási képlete, és ez módfelett idegesíti. Almási doktor azonban fittyet hányt a detektív kedélyállapotára, tovább folytatta az önfeledt csacsogást: – Remélem, kellőképpen izgalmas ügybe csöppentem. Kit kell megfigyelnie ezen a kies lakótelepen? Egy autótolvajt? Vagy egy bolti szarkát? Netán egy ...
Vasárnapi ebédek #468
Amikor Ákos hazaért, már meg sem lepődött felesége viselkedésén. Magdi ugyan óvakodott hangot adni a fájdalmának, de Ákos az otthona egyetlen sarkában sem volt védve a fiatalasszony vádló pillantásaitól. Az ifjú férj is nehezen türtőztette magát, ebéd után már nem bírta megállni, és elkezdett puhatolózni: – Valaha azért majd erőt veszel magadon, és beavatsz, hogy miért viselkedsz ennyire ridegen velem? ...
Vasárnapi ebédek #469
Karácsony előtt nagy volt a sürgés-forgás az Almási-házban. Az ikrek az édesapjuk segítségével ünnepi díszbe öltöztették a nappalit. – Alig várom már, hogy újra együtt legyen a család – vallotta be Hugi. – Remélem, mindenki időben, baj nélkül meg fog érkezni. – Inkább a kezed járjon, mert Ákosék mindjárt itt lesznek – korholta Öcsi. – Aztán, ha minden jól megy, ...
Vasárnapi ebédek #470
Másnap megérkeztek Dóriék Székelyföldről, ebéd előtt pedig befutott Gergő és Anna is Mátraszederkényről. – Pontosan ebben a sorrendben érkeztetek annak idején is – mosolygott Julika, a múltba révedve. – Először Ákos, aztán Dórikám, utána Gergő… Hugi vetett véget a patetikus hangulatú nosztalgiázásnak: – No igen, de ha jól tudom, annak idején mi még nem voltunk jelen – karolt bele Öcsibe, ...
Vasárnapi ebédek #471
A beszélgetés ezen pontján Almási Károly felemelte a kezét, és máris a fiába fojtotta a szót: – Tájékoztatlak, hogy semmiféle dicshimnusz befogadására nem vagyok felkészülve. Ha jól tudom, ez itt egy üzleti tárgyalás, maradjunk tehát a szikár gazdasági adatoknál. Ákos próbált nyugodt és tárgyilagos maradni: – Azt azért beláthatod, apa, hogy egy könyvkiadó esetében nem különülnek el élesen a gazdasági ...
Vasárnapi ebédek #472
A téma jó darabig nem került elő, ám este, amikor Károly és Julika kettesben maradtak a hálószobájukban, nem lehetett kikerülni a közös könyv kiadásának ügyét. Ezt a családfő pontosan látta hitvese durcás arcán. – Nos, ahogy elnézlek, szívem, már tudom is, mit akarsz mondani – fordult a feleségéhez. – Azt, hogy élhetetlen alak vagyok, miért nem fogadom el valakinek a ...
Vasárnapi ebédek #473
Almási Károly felállt, és súlyos, nehéz léptekkel az ablakhoz vánszorgott. Elhúzta a függönyt, aztán hosszan bámult kifelé, a sötét éjszakába. – Nem könnyű feldolgozni mindazt, amit most a fejemhez vágtál – szólalt meg nagy sokára. – Sajnálom – felelte Julika. – Nem bántani akartalak, de egyszer ennek már ki kellett jönnie belőlem. – Jobban örültem volna, ha nem egyszerre zúdítod ...
Vasárnapi ebédek #474
Az elkövetkező percek rendkívül érdekes történéseket hoztak Almásiék hálószobájában. Ennek nyitányaként a családfő először is egyre gyorsabban kezdett lélegezni, és egyre kigúvadtabb szemmel bámulta a plafon. Aztán minden átmenet nélkül felpattant, és miközben fel-alá járkált a szoba egyik sarkától a másikig, izgatottan mormolt valamit magában. Végül odalépett riadtan pislogó feleségéhez, homlokon csókolta, majd határozottan kijelentette: – Te egy zseni vagy, ...
Vasárnapi ebédek #475
Almási Károly állta a szavát. Február közepére elkészült a kisregény. Aznap sokáig zümmögött a nyomtató a dolgozószobában, Julika ebből tudta, hogy a szerző az utolsó simításokkal is végzett a művén. Ez persze nem egészen így volt. Amikor a hitvese átadta neki a kéziratot, megígérte, hogy az esetleges észrevételeit majd figyelembe fogja venni a sajtó alá rendezés során. Julika izgatottan ásta ...
Vasárnapi ebédek #476
– No de ha ennyire nem érezte tehetségesnek magát, akkor miért jutott arra az elhatározásra, hogy könyvet fog írni? – kérdezte egy másik olvasó. – Nos, bár írónak nyilván botcsinálta lennék, pszichológusnak talán nem vagyok az, ezt minden szerénytelenség nélkül kijelenthetem – felelte Ákos. – Az elmúlt évek során számtalan betegemen sikerült segítenem, és egy idő után úgy éreztem, érdemes ...
Vasárnapi ebédek #477
Az író-olvasó találkozók budapesti állomásán különös jelenetre került sor. Pedig ez az esemény is úgy zajlott sokáig, mint az előbbiek. Jöttek a szokásos kérdések a hallgatóságtól, a szerzőpáros pedig már kisebbfajta rutinnal válaszolta meg őket. Aztán egyszer felemelkedett egy középkorú hölgy az első sorból, és magához ragadta a szót: – Én nem kérdést szeretnék feltenni, hanem elmesélnék egy történetet. A ...
Vasárnapi ebédek #478
A fővárosi író-olvasó találkozó után még sokáig szótlanul ült egymás mellett a kocsiban apa és fia, a két szerzőtárs. Végül Ákos törte meg a csendet: – Átvennéd a vezetést, ha kiérünk a városból? Bevallom őszintén, annyira az események hatása alá kerültem, hogy csak úgy zsong a fejem. – Magam is így vagyok ezzel, se testem, se lelkem nem kívánja most ...
Vasárnapi ebédek #479
Miután Almási Károly hazatért az író-olvasó találkozóról, pár napig szinte ki sem mozdult a dolgozószobájából. Julika nem akarta zavarni, mert folyamatosan hallotta hol a szövegszerkesztő kattogását, hol a nyomtató zümmögését, de ahogy teltek a napok, egyre megbántottabb lett. Végül nem bírta tovább, és a szerdai ebéd után kifakadt: – Most már nem is fogsz többé szóba állni velem? A családfő ...
Vasárnapi ebédek #480
Almási Gergő egy derűsnek induló tavaszi reggelen kiállt a ház tornácára, és mélyet szippantott a friss mátrai levegőből. Számba vette, mi lesz aznap a munkája, majd gondolatai a szerelme, Anna felé terelődtek, s az elmélkedése végén derűsen állapította meg magában, hogy az élet csodaszép. Rögtön a következő pillanatban egy szemétkupacra esett a tekintete, amely a zöld gyepen éktelenkedett. A szemétkupac ...
Vasárnapi ebédek #481
Az egyik reggel két, furcsa külsejű férfi csöngetett be a mátraszederkényi Kincses portára. Mindketten szemüveget viseltek, kezükben egyforma aktatáska. Bemutatkoztak, s nem rejtették véka alá, hogy az adóhivataltól érkeztek. Gergőnek összeszorult a szíve. Rövid vállalkozói pályafutása alatt még nem volt része efféle találkozásban. – Fáradjanak be, kérem – próbált nyájaskodni az Almási fiú, pedig legszívesebben a falu másik végére irányította ...
Vasárnapi ebédek #482
Délelőtt egy időre abbamaradt a ricsajozás a szomszédban, de úgy látszott, a Rohonczi család egy-két tagja a kelleténél több borral öblítette le az ebédet, mert délután kezdődött elölről minden. Kitárt ablakok, mulatós zene, klimpírozás, dajdajozás. Bár Gergő ekkor javában dolgozott a műhelyében, és a zakatoló fűrészgép miatt csak ritkán jutott el a füléig a szomszédék ricsajozása, de azért kellőképpen bosszantotta ...
Vasárnapi ebédek #483
A polgármesteri hivatalban Gergő bosszúsan olvasta a kifüggesztett feliratot: "Fogadóóra minden hétfőn és szerdán 17 és 18 óra között". Mivel éppen csütörtök volt, Gergő elkeseredetten gondolt arra, hogy most négy napig kell várnia, míg előadhatja a panaszait a falu első emberének. – A fene vinné el – dühöngött magában –, bármely másik napon jöttem volna, egyszer sem lettem volna olyan ...
Vasárnapi ebédek #484
Imre atya türelmesen végighallgatta Gergő elbeszélését, aztán meglepő javaslatot tett: – Főzök egy teát, aztán üljünk ki a teraszra, folytassuk ott a diskurzust. Gergő nem mutatott különösebb lelkesedést: – Teázni, ebben a tikkasztó hőségben? – hüledezett. – Inkább valami hideg italra vágyom, atyám, nem forróra. – No, csak várd ki a végét – javasolta a plébános. – Nem hétköznapi teára ...
Vasárnapi ebédek #485
Az új jövevény egy húsz év körüli suhanc volt, és Andrásnak hívták. Gergő úgy vette ki a szomszédból elkapott párbeszédekből, hogy Jóskának a nevelt fia. Mindenesetre Bandi – ahogy Rohoncziék szólították – új fajtáját próbálta meghonosítani a csendháborításnak: egész nap a motorját búgatta. Nagyikát, ha lehet, ez a zaj viselte meg leginkább. Lassan már megszokta a lakodalmas zenét és a ...
Vasárnapi ebédek #486
Nagyikát a mentőben kétszer is újraélesztették, úton az egri kórház felé. Gergő csak ült az autó sarkában, folytak a könnyek az arcán, és a lelke mélyén már tudta, hogy olyasvalami történt, ami visszafordíthatatlan. Addig soha nem ismert érzések kavarogtak benne. Hálás volt a derék mentősöknek, akik úgy küzdöttek Nagyika életéért, hogy minden bizonnyal a saját nagymamájukért sem tehettek volna többet ...
Vasárnapi ebédek #487
A halotti tor valamennyi résztvevője megütközve vette tudomásul, hogy a szomszédból mulatós zene hangzott fel. Ákos és Gergő természetesen haladéktalanul befejezték a beszélgetést. Felpattantak a helyükről, és Ákos a vendégek közé vegyült, Gergő pedig kiment az udvarra, hogy tájékozódhasson a fejleményekről. Odabenn, a házban egyre inkább felütötte a fejét a felháborodás és a harag. – Hát már egy halott emlékét ...
Vasárnapi ebédek #488
Teltek-múltak a napok, és Gergő el is feledkezett a temetés után kapott névjegykártyáról. De aztán maga Huszár Gábor volt az, aki az egyik este becsöngetett hozzá: – Jó estét, öcsémuram! Igaz, hogy türelmesnek mutatkoztam pár nappal ezelőtt, és jómagam ugyan továbbra is türelmes volnék, de hát vannak itt tőlem független határidők, amiknek muszáj megfelelni – hadarta egy szuszra, és Gergő ...
Vasárnapi ebédek #489
– Egyelőre nem igazán látom, miben is más a két szituáció – vallotta be Gergő. Huszár Gábor látszólag egykedvűen babrálta a teáskanalat az asztalon, de aztán rágyújtott, és tudálékos magyarázatba kezdett: – Azt nem tudtad eladni, amiről te is azt gondoltad, hogy tucatáru. Na de magadról is így vélekedsz? Olyan beszédet mondtál, hogy csak tátotta a száját, aki jelen volt! ...
Vasárnapi ebédek #490
Gergő még nem tette félre a telefont, egy újabb hívást kezdeményezett. Megértő szavakra vágyott, így hát feltárcsázta a kedvesét, Annát. Nos, hamarosan kiderült, hogy ha megértő szavakra vágyik, akkor mindenképpen további hívásokkal kell próbálkoznia. Miután ugyanis elmesélte Annának a történteket, különös tekintettel az imént meghozott döntésére, Gergő egy darabig úgy érezte magát, mintha még mindig a bátyjával beszélne, csak most ...
Vasárnapi ebédek #491
Némi gondolkodás után Gergő kibökte a választ: – Nem, a bosszú gondolata nem fordult meg a fejemben… – Egészen őszinte vagy most hozzám, fiam? – tudakolta Imre atya. – Van a mondatnak második fele is – felelte Gergő. – Szóval, a bosszú nem fordult meg a fejemben, de az igen, hogy ha netán én lennék a polgármester, akkor megnőne a ...
Vasárnapi ebédek #492
Amikor végre sor került az Anna és Gergő közti beszélgetésre, a lány egy kérdéssel kezdte mondandóját: – Mondd csak, mikor hallottál először a lokálpatrióta egyesületről? Gergő értetlenül pislogott: – Amikor Huszár megkeresett, hogy legyek a jelöltjük – válaszolta rövid töprengés után. – Tehát néhány hete, igaz? – pontosított Anna. – Úgy van – bólintott Gergő. – És nem találod furcsának ...
Vasárnapi ebédek #493
A polgármesterjelöltek vitájára a kultúrházban került sor. A színpadra kitett hosszú asztal mögött középen a falu első embere foglalt helyet; jobbján ült Almási Gergő, balján meg egy független polgármesterjelölt. Velük szemben pedig a falu felnőtt lakosságának közügyek iránt érdeklődő tagjai töltötték meg a termet. Az udvariasság úgy kívánta, hogy elsőként a jelenleg is regnáló polgármester kapjon szót. Gergő figyelmesen hallgatta ...
Vasárnapi ebédek #494
Anna számára még nem értek véget aznap estére a meglepetések, bár erről a fiatal lány egyelőre mit sem tudott. Vidáman csacsogott az úton hazafelé, Gergő kezét fogva: – Látnod kellett volna Huszár arcát, amikor kifelé jött a művelődési házból. Azt hittem, nyomban megpukkad a méregtől. Így még senki sem bánt el vele az utóbbi időben, de tán soha. Az Almási ...
Vasárnapi ebédek #495
Miután végzett a telefonhívással, Gergő úgy döntött, ideje lesz kimenni a kertbe, és a szeme közé nézni a randalírozóknak. „Elvégre nem kuksolhatunk a konyha padlóján hasalva, amíg ki nem érkezik a kövér körzeti megbízott! Mégiscsak egy leendő családfő vagyok, elvégre már menyasszonyom is van, és különben is, egy férfinak az a dolga, hogy megvédje a szeretteit és a családi fészket” ...
Vasárnapi ebédek #496
Anna és Gergő között ezután hosszú-hosszú ideig nem került szóba a polgármesterjelöltség kérdése. Még az októberi önkormányzati választás napján sem, pedig természetesen mind a ketten elmentek szavazni, ahogy az egy öntudatos állampolgárhoz illik. Aznap este együtt figyelték az eredményeket, és megnyugodva konstatálták, hogy az eddigi polgármester újabb öt évre szóló felhatalmazást kapott a lakosságtól. De még ekkor sem kerültek szóba ...
Vasárnapi ebédek #497
Az Almási ikrek a konyhaasztal mellett ültek, és egy színes magazint lapozgattak. – „London egy idei felmérés alapján a világ legbefolyásosabb városa” – olvasta hangosan Hugi. – „A város nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a világ egyik kereskedelmi, oktatási, szórakoztatóipari, divat-, egészségügyi, kutatási és fejlesztési, turisztikai és közlekedési központja. London a világ legnagyobb pénzügyi központja is New York mellett.” Öcsinek ...
Vasárnapi ebédek #498
– Munkát adunk nekik a könyvkiadónknál? – ismételte meg fia szavait a családfő, immár kérdő módban. – De hát miféle munkát? Nekünk, kettőnknek sem ad elég munkát, akkor meg mit osztanánk meg az ikrekkel? – sorolta további kérdéseit. Mi tagadás, csalódott volt, mert egész másféle bejelentést várt az elsőszülöttjétől. Ákos azonban nem hagyta magát: – Hát már hogy mondhatsz ilyeneket, ...
Vasárnapi ebédek #499
– Én egyáltalán nem féltem Hugit – jelentette ki Ákos. – Agilis, szorgalmas, és ha kell, rámenős is tud lenni. Egyébként pedig az imént felsorolt teendőket nem egyszerre kell majd végeznie, tehát nem arról lesz szó, hogy egy időben zúdul rá minden feladat. Ugyebár, amíg nincs könyv, addig nem kell közönségtalálkozókat szervezni, addig a nyomdával kell tárgyalni. Ha pedig már ...
Vasárnapi ebédek #500
Hugi még zsörtölődött egy darabig, viszont jelentősen oldotta a feszültséget, hogy ekkor Öcsi megszólalt: – Engem érdekelne ez a munkalehetőség. Mi lenne a lényege? Én például mi lennék a könyvkiadónál? – Olvasószerkesztő – felelte az édesapja. – El kellene olvasnod egy csomó kéziratot. Öcsinek a szeme is elkerekedett: – Ezt komolyan mondjátok? Azért kapnám a fizetésemet, hogy naphosszat olvasgassak? Almási ...
Vasárnapi ebédek #501
Végül a családfő törte meg a csendet: – Te is így érzed, Öcsi? – kérdezte halkan. A legifjabb Almási nem válaszolt azonnal, csak sóhajtozott, de az édesapja nem akarta annyiban hagyni a dolgot: – Na, ne szégyellősködj, mondd csak meg nyugodtan. Ha már egyszer így alakult, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Öcsi nem hagyta abba a sóhajtozást, de közben ...
Vasárnapi ebédek #502
A beszélgetés nem folytatódhatott tovább, mert ekkor megjelent a helyiségben a családfő, nem sokkal később pedig az ikrek. Nem sikerült valami jó hangulatúra a vacsora. Az asztal körül ülő családtagok ugyan beszélgettek egymással, itt–ott némi nevetés is felcsattant, de mégis, mindvégig ott bujkált közöttük a feszültség. Ákos rosszkedvűen indult haza. Eleve nem szeretett sötétben vezetni, azt meg főleg nem szívelte, ...
Vasárnapi ebédek #503
Mint általában heves családi viták esetén, most is Öcsi volt az, aki csillapítani próbálta az indulatokat: – Nem ezt akarta mondani – szólalt meg szelíden. – Hugi arra célzott, hogy tíz évvel ezelőtt a saját felelősségérzetünkre bíztad, hogy elvégezzük–e a feladatunkat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy tíz évvel ezelőtt jobban megbíztál bennünk, mint most, amikor már húszévesek is elmúltunk. – Hát ...
Vasárnapi ebédek #504
Ákos és Magdi – a korábbi összezördülést követően – másnap egész délután kerülgették a forró kását. Ez a téma pedig nem más volt, mint a Debrecenbe költözés. Mindketten azt várták, hogy a másik majd szóba hozza, de addig vártak, amíg elszalasztottak minden lehetőséget. Hat óra tájban ugyanis beállított Magdi édesanyja, s előtte aztán már végképp nem lehetett megemlíteni az ügyet ...
Vasárnapi ebédek #505
Ákos este, amikor Magdi a fiukat altatta, kinyitott egy üveg bort, és letelepedett a nappali egyik kényelmes foteljében. Borozgatás közben csöndesen a gondolataiba mélyült, és megpróbálta felvázolni azokat a lehetőségeket, amik a közeljövőben a költözködés (avagy a nem költözködés) tárgyában várhatóak. Ahogy elfogyott az első pohár bor, valamiféle nyugalom áradt szét a tagjaiban. Arra gondolt, miért is kellene szorongania? Végül ...
Vasárnapi ebédek #506
Jól látszott, hogy Magdit már ez a rövid bejelentés is felvillanyozta, de persze rettentő kíváncsi volt a részletekre. – Egy hetente jelentkező adásról lenne szó – magyarázta Ákos –, afféle képernyős orvosi rendelést, tanácsadást képzeltek el a tévécsatornánál. – De ugye nem arról van szó, hogy távgyógyítást kellene művelned, mint valami szélhámos kuruzslónak? – ijedezett Magdi. – Szerinted én kapható ...
Vasárnapi ebédek #507
– Nem lenne jó szerinted, ha tanácsot kérnél a szüleidtől? – kérdezte félénken Magdi. – Nem tudom pártolni az ötletet – csóválta a fejét Ákos. – Más sem hiányozna, mint hogy újabb és újabb szempontok jöjjenek képbe, újabb és újabb elvárásoknak kelljen megfelelnem. Ráadásul gondold már el azt a helyzetet, hogy a szüleim teljesen beleélik magukat, miszerint Debrecenbe költözünk, aztán ...
Vasárnapi ebédek #508
– Mi az, hogy önös érdekből agitálok? – méltatlankodott Julika. – Talán csak az én érdekem lenne, hogy a fiatalok hazaköltözzenek? Nem ez szolgálná mindannyiunk érdekét? – Kicsit halkabban, drágám, még a végén meghallják a gyerekek – riadozott Károly, de a hitvese ekkorra már kellőképpen belelovalta magát a témába: – Még jó, hogy a végén nem nekem kell bocsánatot kérni, ...
Vasárnapi ebédek #509
– Ha önök megduplázzák az összeget, attól még az alaptétel nem változik – magyarázta Ákos. – Ha annyi pénzt ajánlanak fel, amennyit egy nap alatt rendeléssel is megkeresnék, majd kiderül, hogy két napomat veszi el a műsor, akkor nem az a megoldás, hogy megduplázzuk a honoráriumot, mert azzal csak ugyanott vagyunk. Ez egyszerű matematika. A műsorigazgató felsóhajtott: – Akkor most ...
Vasárnapi ebédek #510
Miután Ákos beszállt az autóba a felesége mellé, még nem indította be a motort. Nagyot fújtatott, hátradőlt az ülésen, majd így szólt mosolyogva: – Hitted volna, drágám, hogy ennyire tenyerén hordoz minket az Isten? A debreceni kertváros egyik csöndes utcácskájában parkoltak, egy olyan ház előtt, amit gyakorlatilag pár perccel ezelőtt vásároltak meg. Magdi egyelőre nem osztozott maradéktalanul hitvese boldogságában: – ...
Vasárnapi ebédek #511
– Mi ütött beléd, szívem? – hüledezett Ákos, amikor kezében a soha meg nem rendelt konyhai robotgéppel befelé botladozott a házba. – Majd odabent elmondom – suttogta titokzatosan Magdi, és amikor a konyhába értek, csakugyan úgy ragyogott az arca, mintha a férje épp a főnyereményt tartotta volna a kezében. – Már régen kinéztem magamnak ezt a robotgépet egy katalógusból, csak ...
Vasárnapi ebédek #512
Az Almási–házat az elkövetkező napokban rég nem látott csöndes szomorúság jellemezte. Károly és Julika alig–alig beszélt egymással, s amikor mégis, akkor igyekeztek nem érinteni a fájdalmas témát. Valamiféle tudat alatti menekülés volt ez a lesújtó körülményekkel való szembenézés elől. Legfeljebb olyankor indult meg a szó, amikor Ákosék jöttek látogatóba. Így volt ez a „szökést” követő vasárnap délutánon is, amikor a ...
Vasárnapi ebédek #513
Ákos elmagyarázta az édesanyjának az internetes telefonálás feltételeit, s ezzel sikerült csillapítania a kedélyeket. Este, amikor Magdival és a kis Bencével hazaindultak, örömmel és egybehangzóan állapították meg a kocsiban, hogy a szülők már sokkal nyugodtabban viszonyulnak az ikrek Londonban tartózkodásához. – Holnapra mit tervezel? – kérdezte Magdi, hogy elterelje a szót a témáról. – Valószínűleg egész nap kiadó rendelőket fogok ...
Vasárnapi ebédek #514
Magdi el sem tudta képzelni, mi történhetett a megbeszélésen. Az persze rögtön látszott, hogy Ákos sikeresnek értékeli a tárgyalást, mivel azokat az önfeledt tánclépéseket, amikkel a kerti úton haladt a kaputól a ház felé, igen nehéz lett volna a búskomorságra okot adó csalódott összezuhanásként értékelni. – Mi tagadás, nagyon fáj nekem, hogy még az esküvőnkön sem láttalak ilyen boldognak – ...
Vasárnapi ebédek #515
– No várjunk csak, gondoljuk még egyszer végig a dolgot – mondta Ákos, miután megitta az újabb pohár vizet. – Tehát azt állítod, hogy az asszisztens direkt szólta el magát előttem a várható reklámbevételekről? De hát ez így nem logikus – csóválta a fejét hősünk. – Ennek folyományaként az lett volna várható, hogy vércseként csapok le az ajánlatukra, nem? – ...
Vasárnapi ebédek #516
Másnap Ákos újra ügyvéd barátja irodájában ült, de most elsősorban nem szakmai kérdésekről tanácskoztak. Tibor is látta, hogy valami baj van, így hát sebesen kifaggatta gyerekkori iskolatársát arról, hogy mi nyomja a szívét. – Összevesztem a nejemmel. Mégpedig csúnyán – sóhajtott nagyot Ákos, aztán töredelmesen bevallotta, mi zajlott le közte és Magdi között az előző este folyamán. Dr. Bohács szokása ...
Vasárnapi ebédek #517
– Ez jól sikerült, apukám – veregette meg Ákos vállát a hangmérnök a próbafelvétel után. Hősünk elámult. A kertésznadrágos fickó legalább tizenöt évvel nézett ki idősebbnek nála. Később kiderült, hogy gyakorlatilag minden hímnemű szereplőt apukámnak szólít a stúdióban, és még azokat is tegezi, akiket azelőtt soha életében nem látott, különös tekintettel a statisztákra. – Hidd el, ha majd élesben csak ...
Vasárnapi ebédek #518
Hiába volt a szelíd hangnem, Magdi egyelőre semmi jelét nem mutatta a megenyhülésnek, metsző gúnnyal támadt neki a férjének: – Értek már mindent. Mivel még nem sikerült beindítanod a debreceni praxisodat, elhatároztad, hogy kreálsz magadnak egy pácienst, hogy ne ess ki a gyakorlatból. Én pedig ideális alany vagyok, hiszen kéznél is vagyok, kellően naiv is vagyok, az a legkényelmesebb megoldás, ...
Vasárnapi ebédek #519
Ákos egyelőre nem érzékelte, milyen puskaporos a levegő, és amikor később elemezte magában a történteket, arra jutott, hogy csakis a végtelen fáradtság lehetett az, ami elaltatta az érzékszerveit. – Maja? – kérdezett vissza szórakozottan. – Az egy méhecske a híres rajzfilmből. Jobb ötletem hirtelen nincs. Aztán felakasztotta a kabátját a fogasra, és megérdeklődte, mi a vacsora. – Vacsora? – kérdezett ...
Vasárnapi ebédek #520
– Hétről hétre újabb csúcsokat dönt meg, van fogalma róla? – kérdezte Maja, a rendező ki tudja hányadik asszisztense, aki ezúttal sem mulasztotta el, hogy behatoljon Ákos komfortzónájába. – Egy dupla kávét legyen szíves – adta le a rendelést hősünk a stúdió büféjének pultjánál, aztán a szőke szépség felé fordult, legfőképpen azért, hogy a könyökével kicsit odébb billentse. – Na ...
Vasárnapi ebédek #521
– A házasságom romokban hever. Ez a nagy helyzet – panaszolta Ákos. – A világ legboldogabb embere lehetnék. Sikeres műsorom fut egy országos tévécsatornán. Hétről hétre döntögetem a nézettségi rekordokat. A debreceni praxisomat annyian rohamozzák, hogy alig tíz százalékuknak tudok időpontot adni. Állandóan hívogatnak mindenféle bulvárlapoktól, és még az is érdekli őket, hogy milyen pulóvert hordok. Annyi pénzt keresek, hogy ...
Vasárnapi ebédek #522
A forgatási nap megint hosszúra sikeredett. Több műsort vettek fel egymás után, így aztán Ákos már jóval sötétedés után ülhetett be az autójába, és indulhatott hazafelé. A szíve most is nehéz volt, és hiába jutottak eszébe Gergő biztató szavai, egyfolytában az járt a fejében, milyen kimerítő beszélgetések várnak rá otthon. Észre sem vette, és már csöppet sem nyomta úgy a ...
Vasárnapi ebédek #523
Mintha csak egy láthatatlan dramaturg intézte volna a dolgokat a kertvárosi házban, a fiataloknak nem sok idejük maradt a kettesben történő örvendezésre, mert ekkor csöngetés hallatszott a kertkapu felől. Ákos kibontakozott felesége öleléséből, kisietett, és hamarosan a kisfiával a karján jelent meg újra, mögötte pedig a szülei érkeztek. – Hahó, jó hírt hoztunk! – kiáltotta vidáman Julika. – Jaj, szívem, ...
Vasárnapi ebédek #524
Január egyik ködös reggelén Ákos útnak indult Budapestre, hogy megkösse az új évadra szóló szerződést a tévécsatornával. Természetesen ügyvéd barátja is elkísérte, s még alig hajtottak fel az autópályára, Dr. Bohács máris sulykolni kezdte az instrukciókat: – Ne feledd, te vagy nyerő pozícióban, úgyhogy kellő magabiztosságot várok el tőled. – Rendben – dörmögte Ákos, és belekezdett egy előzésbe. – Nyilván ...
Vasárnapi ebédek #525
Természetesen dr. Almási Ákost sem ejtették a feje lágyára. Jól tudta, hogy barátját azért bosszantja az ő hozzáállása, mert az előzetes megállapodásuknak megfelelően százalékban kapja majd a tiszteletdíját. Mindazonáltal mély nyomot hagytak benne Tibor szavai. A gyomra is görcsbe rándult arra a gondolatra, hogy esetleg rossz hírt kell majd közölnie Magdival, amikor este hazaér. Nem kívánta még egyszer átélni az ...
Vasárnapi ebédek #526
Alig csukódott be utánuk az ajtó, Almási Károly minden haragját és értetlenségét az elsőszülött fiára zúdította: – Elment az eszed? Miféle dolgokról hablatyolsz itt? Magadnál vagy, nagyfiam? – Most mi a problémád, apa? – pislogott Ákos, és egyelőre tényleg nem értette, mi a gond. – Miféle lakásról beszéltél az előbb? Tán csak nem akarsz egy lakást venni a húgodnak? – ...
Vasárnapi ebédek #527
Ákos nehéz szívvel indult haza a szülői házból. Szerette volna, ha már aznap este pont kerül a téma végére, de be kellett látnia, hogy ez nem lehetséges. Ráadásul Magdinak is megígérte, hogy nem marad el sokáig. És persze amiatt is gombóc bujkált a torkában, mert úgy sejtette, hogy a felesége még rosszabbul fogadja majd a mondandóját, mint az édesapja. Csak ...
Vasárnapi ebédek #528
Az előbb még olyan álmosnak érezte magát, mint aki rögtön kész hanyatt dőlni, de most eszébe sem jutott nyugovóra térni. Nyugovóra? Egyáltalán meg lehet nyugodni, ha az embert ilyen fajsúlyú gondok feszítik? – Létezne, hogy teljesen más vagyok, mint amilyennek kívülről látom magamat? – Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorjáztak Ákos fejében, de választ már nem talált egyikre sem, mert ...
Vasárnapi ebédek #529
Hugi és a kis Bence épp a szőnyegen kuporogva építettek valamit fakockákból, de ez a tevékenység csöppet sem zavarta a későbbiekben kibontakozó tárgyalást. – Mondd csak, kis húgom – kezdte meg a tapogatózást Ákos –, milyen viszonyban vagy a számítógépes szövegszerkesztéssel? Hugi leplezetlen büszkeséggel és magabiztossággal válaszolt: – Úgyszólván profi vagyok. – Ezt örömmel hallom – bólintott Ákos. – Ezek ...
Vasárnapi ebédek #530
Magdi a gyerekszoba ajtajában állt, és mosolygott. Elnézte a férjét, élete párját, ahogy lefekteti a kis Bencét, játszik vele és mesél neki. Félhomály volt, csend és nyugalom. Magdi minden sejtjében érezte, hogy ez lehet a boldogság, és az ilyesféle érzemény csak ritkán jár ki az emberfiának, ezért megpróbált minden idegszálával a jelen történtekre összpontosítani. Amit csak lehetett, elraktározott. Képet, hangot, ...
Vasárnapi ebédek #531
– Igazad van, Tibikém. Akkor hát lássuk a jogi vonatkozásokat! – dőlt hátra Ákos a székében. Érezte, ahogy az alkohol viharsebesen felmelegíti a bensejét, és ebben a percben hirtelen a gondolataiba villant az idősebbik öccsének képe. Egy pillanatra Gergőt látta maga előtt, ahogy gúnyosan mosolyog, mint akinek visszamenőleges igazolást nyert minden egyes tette. „Na ugye, hogy van, amit csak ivással ...
Vasárnapi ebédek #532
Megcsörrent a telefonja, Dr. Bohács volt a vonalban: – Na idefigyelj, Ákoskám! Olyan hírem van, amitől biztosan le fogsz ülni. Kezd összeállni a kép. Azt hiszem, jó nyomon járok. Pontosabban szólva, egyre több körülmény támasztja alá az általam felállított verziót. – Miről van szó, Tibor? Mondd már a lényeget, az ég szerelmére! – Ahogy elhagytad az irodámat, támadt egy ötletem, ...
Vasárnapi ebédek #533
Az Almási ház nappalijában életkor szerint oszlottak meg a vélemények Ákos ötletéről. A fiatalabb korosztály, jelesül Magdi és Hugi támogatták, a szülők azonban egyelőre kétségeiknek adtak hangot: – Örülök a lelkesedésednek, nagyfiam, de azért én a helyedben átgondolnám még egy párszor ezt a dolgot – kezdte a kritikák sorát a családfő. – Ha belemész egy ilyen csatározásba, utána már nincs ...
Vasárnapi ebédek #534
Ákos szeméről mintha vörös köd hullott volna le. Felindultsága hirtelen elmúlt, helyét az elborzadás, majd röviddel utána a megkönnyebbülés vette át. Elborzadt a jeleneten, amit az ügyvédi monológ nyomán maga elé képzelt, aztán megkönnyebbült, hogy van egy barátja, aki megóvja az afféle ostobaságoktól, amilyet éppen elkövetni készült. Tibor azonban nem vette észre ezeket a változásokat, és csak szónokolt tovább riadtan, ...
Vasárnapi ebédek #535
Egészen másnapig kellett várni, amikor is a két barát újra az ügyvédi irodában ült, és Ákos részletesen felidézte azt a párbeszédet, amit előző nap az adás rendezőjével folytatott. – Na, mit szólsz az oldalra fésült hajú és sármos Kristóf esetéhez? – zárta kérdéssel a beszámolóját. – Látom, kellőképpen felzaklatott a dolog – jegyezte meg Tibor. – Még csodálod? Ráadásul tegnap ...
Vasárnapi ebédek #536
Magdi sokkal nyugodtabban fogadta az elhangzottakat, mint ahogy azt Ákos várta. A történet vége felé azonban kezdett elkerekedni a szeme. – Nem ismerek rád, szívem – bökte ki végül. – Te ezt egészen komolyan gondoltad? – Mármint micsodát? – értetlenkedett a férje. – Hát ezt az utolsó fejezetet. – És ha igen? Mi volna olyan meglepő benne? Magdi nagyot sóhajtott: ...
Vasárnapi ebédek #537
Miután az utolsó adás felvételei is elkészültek, Ákos műsorának stábja nem széledt szét rögtön, és nem indult nyári szabadságra. A vezetőség bankettet szervezett, egy afféle állófogadást, a nagy sikert megünneplendő. Ákos kezdetben elfogódva járkált a társaságban, keveset fogyasztott a roskadozó svédasztalokon felkínált finomságokból, alkoholt pedig végképp nem vett magához. – Ma még haza kell vezetnem – mentegetőzött, ha valaki koccintásra ...
Vasárnapi ebédek #538
– Mindig is tudtam, hogy javíthatatlan idealista vagy – legyintett a műsorigazgató. – Azt viszont nem hittem volna, hogy a saját magad ellensége is egyben. Tényleg igaz, amit odakint bejelentettél? – Az első szótól az utolsóig – felelte Ákos. – Tehát nem szándékozol továbbvinni a műsorodat? – Nem. Eszemben sincs. – Gondolom, azzal tisztában vagy, hogy ezt a műsorformátumot nem ...
Vasárnapi ebédek #539
Egy ragyogó nyári délelőttön Almási Károly arra figyelt fel, hogy civakodás hangjai szűrődnek ki abból a szobából, amit a könyvkiadójuk irodájának rendeztek be a házban. Odasietett, megállt az ajtóban, és egy darabig figyelte, ahogy a számítógép monitora fölé görnyedő nagyfia és kislánya vitatkoznak egymással. – Most mondom el körülbelül ötödjére, Zsófikám, hogy ha a kézirat egész szövegén akarsz változtatásokat eszközölni, ...
Vasárnapi ebédek #540
Amikor átment az irodába, Ákos azonnal konstatálta, hogy valószínűleg már megint nem a tananyagról van szó, a fiatalok ugyanis éppen jóízűen nevetgéltek. – Nem is tudtam, hogy a kiadványszerkesztés ilyen vidám dolog. Lehet, hogy pályát tévesztettem? – jegyezte meg epésen Ákos, majd a húgához fordult: – Zsófikám, nincs valami dolgod odakint a konyhában? – A világon semmi – rázta meg ...
Vasárnapi ebédek #541
Amikor a fiatalok egyedül maradtak az irodában, Hugi faggatózni kezdett: – Mi volt az a nagyon fontos dolog, amit a bátyám máris meg akart tárgyalni veled, és okvetlenül négyszemközt? – Nézd, nyilván azért tárgyalt velem négyszemközt, mert úgy gondolta, hogy ez a dolog csakis kettőnkre tartozik – felelte Gábor. Hugi erre felhúzta az orrát: – Úgy. Szóval titkoltok valamit előlem ...
Vasárnapi ebédek #542
Másnap este Gábor újra megjelent az Almási-házban, de az egész napos oktatással ellentétben most nem hozott magával aktatáskát, viszont jól szabott öltönyben pompázott, és két csokor virágot is szorongatott a kezében. – Kezét csókolom – köszöntötte az ajtót nyitó Julikát, aki egyik ámulatból a másikba esett: – Hű, micsoda fess úriember valaki! – jegyezte meg mosolyogva, miután viszonozta a köszönést ...
Vasárnapi ebédek #543
Hugi gyanakodva méregette a fiút. Egyelőre nem tudta eldönteni, hogy most ugratja éppen, vagy valóban ekkora ínyenccel van dolga, aki még egy egyszerű omlettből vagy pláne a lágytojásból is kabinetkérdést csinál. Úgy gondolta, kicsit beszéltetnie kell még, hogy tisztán lásson ebben a kérdésben. – Egészen komolyan gondoltad, hogy ha meghívlak hozzánk vacsorára, akkor majd egy snassz kis tojásrántottát fogok neked ...
Vasárnapi ebédek #544
Gábor őszinte kíváncsisággal látott neki az étkezésnek, és csakhamar elragadtatott hangokat hallatott, de Hugi még nem volt benne biztos, hogy valóban ízlik-e az étel a fiúnak, elvégre Gábor jó előre leszögezte, hogy családi körben csakis dicséret fog elhangzani a szájából, az őszinte értékelést a négyszemközti megbeszélésre hagyja. Szerencsére ez utóbbi során is csupa pozitív jelzőt használt, végül pedig hozzátette az ...
Vasárnapi ebédek #545
A következő szombaton már sort is kerítettek a főzésre. Avagy az utolsó őszi kerti összejövetelre, amolyan évadzáró jelleggel, ahogy Hugi fogalmazott. Gábor ekkor szembesült vele, hogy nem is lesz olyan egyszerű dolga. Azt hitte, csak a szűk família lesz jelen az eseményen, ám kiderült, hogy csaknem negyven emberre kell főznie, ugyanis az Almási család barátai is meghívást kaptak a partira, ...
Vasárnapi ebédek #546
Ha túl sokan nem is, egyvalaki nagyon hiányolta a két fiatalembert. Hugi volt az, aki folyton az ajtó felé pislogott, várva, hogy a bátyja és főleg Gábor visszatérjen a körükbe. Amikor ez megtörtént, akkor a fiúval félrevonultak a szőlőlugasba, ahol megtárgyalták az irodában történteket. – No, mit szólsz a dologhoz? – kérdezte végül Gábor. – Nem lenne ellenedre, ha a ...
Vasárnapi ebédek #547
A hálószoba félhomályában, lefekvés előtt azonban Julika nem állta meg, és rápirított a férjére: – Valld be őszintén, Károlyom, legalább saját magadnak, hogy már megint az a túlméretezett önérzet dolgozott benned. Bántja a hiúságodat, hogy Ákos nélküled hozott döntést. És ebben még az sem befolyásol, hogy tisztában vagy vele, igenis jó megoldást választott. Úgy döntött, ahogy te is döntöttél volna ...
Vasárnapi ebédek #548
Az Almási házaspár tagjai között sok-sok évvel ezelőtt lefektetett szabály volt, hogy soha nem fekszenek le haraggal, nem visznek át másnapra semmiféle nézeteltérést. Ám hiába békültek meg a nyugovóra térés előtt, a családfőnek nem jött álom a szemére. A felesége már réges-rég aludt mellette, ő még mindig a plafont bámulta, és egyre csak gondolkodott. Később olvasással próbálta elterelni a figyelmét, ...
Vasárnapi ebédek #549
Aznap délután a családfő újra a dolgozószobájába kérette Ákost. – Beszélni szeretnék veled, nagyfiam – mondta jelentőségteljesen, és az elsőszülött fiú érezte, hogy valami újabb fontos dologról lehet szó. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, és Ákos letelepedett a bőrfotelbe, hamarosan úgy érezte, hogy leginkább felpattanna most ő, de visszafogta magát. Az édesapja ugyanis a következő témát vezette elő: – Sok ...
Vasárnapi ebédek #550
Ákos régóta sejtette, hogy egyszer majd elkövetkezik ez a pillanat. Mindig is tudta, hogy az édesapja nem sokat konyít a pénzügyekhez, de azt álmában sem gondolta volna, hogy ilyen áthidalhatatlan szakadék húzódik a valóság és az édesapja elképzelései között. Vagy inkább vágyai között. „Térdig járunk a pénzben” – visszhangzottak a fejében a könyvkiadó második emberének szavai, és most ugyanúgy végigfutott ...
Vasárnapi ebédek #551
Öcsit hatalmas szeretet fogadta az Almási–házban. A megérkezése után szinte egymásnak adták a családtagok, és jó negyed órán keresztül ölelgették és lapogatták a hátát, eközben pedig csak úgy röpködtek a „megemberesedtél ám, fiam” kijelentések. Az édesanyja a kedvenc ételeit készítette el vacsorára, aminek elköltése után a legkisebb Almási fiú belekezdett az elbeszélésbe: – Mint tudjátok, először mosogató voltam egy kávézóban ...
Vasárnapi ebédek #552
Hiába teltek a napok, Almási Károly aggodalmai kicsit sem hagytak alább. Sehogy sem akart belenyugodni, hogy a legkisebb fia akár örökre elszakadhat a szülővárosától. Egyik délután, amikor a dolgozószobájában üldögélt Ákossal, a következő sóhaj hagyta el a száját: – Tudod, nagyfiam, amikor annak idején, az átkosban azt kellett énekelnünk, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”, akkor a kisagyamban sem fordult ...
Vasárnapi ebédek #553
Egy álmos januári délelőttön megcsörrent Ákos mobiltelefonja. – Halló, Almási doktorral beszélek? – jött a kérdés, miután a hívó bemutatkozott. – Igen, én vagyok. – A Szeretet Hangjai Rádiótól keresem. Volna egy ajánlatom az ön számára. Ákos először azt hitte, a szokásos meghívásról van szó. Stúdióbeszélgetés, esetleg vitaműsor, vagy valami ilyesmi. De mint kiderült, a hívónak sokkal hosszabb távú tervei ...
Vasárnapi ebédek #554
Magdi ekkor újra visszatért egy korábbi témához: – És mi a helyzet ezzel a debreceni stúdióval? Nem csak átverés az egész? Ákos hüledezve nézett a hitvesére: – Már hogy lehetne átverés egy rádióstúdió? – Nem tudom. Én csak azt tudom, hogy te akárhányszor kapcsolatba lépsz a médiával, valahogy mindig átvernek. Vagy a honoráriummal, vagy valami mással, aminek mindig az a ...
Vasárnapi ebédek #555
Három nap múlva Ákos újra meglátogatta a debreceni stúdiót, hogy aláírja az immár végleges szerződését, és meglepve tapasztalta, hogy az egyik asszisztens egy kisebb doboznyi levéllel fogadja. – Ezek mind nekem érkeztek a műsor után? – csodálkozott Ákos. – Igazán nem akarom megbántani a doktor urat – szabadkozott az asszisztens –, de ezeknek csak kisebb része szól önnek. A nagyobbik ...
Vasárnapi ebédek #556
Ákos most már döbbenten tárta szét a karját: – De hát nem is kell elképzelnie magát nyugdíjasként! Pont ez a dolog lényege. Egy író sohasem megy nyugdíjba, mindig is író marad. Te talán már hallottad valaha azt a szóösszetételt, hogy „nyugdíjas író”? Ugye, hogy nem? – Majd megtudod te is, ha abba a korba érsz, nagyfiam. Tudod, jót tenne neki ...
Vasárnapi ebédek #557
Ákos úgy érezte, sokkal kétségbeejtőbb helyzetben van most, mint akkor volt, amikor az édesanyja jó fél órával ezelőtt belekezdett a panaszkodásba. Újra csak sóhajtott egy nagyot, aztán szokatlanul csöndesen így szólt: – Azt mondod, hogy nagyon is jól ismered őt, anya. Akkor gondolj már bele, hogy mi lenne a következménye annak, ha szembesíteném a valósággal. Szerinted jó vége lenne? Pont ...
Vasárnapi ebédek #558
A rádióműsor Almási Károly feltűnésével valóban vett egyfajta fordulatot. Hősünket kicsit sem zavarta a mikrofon, semmiféle elfogódottságot nem érzett akkor, amikor a hangmérnök intett, hogy „adás”. Ákos emiatt többször is kifejezte csodálatát: – Nahát, apa, ezt egyszerűen el sem akarom hinni! Megszámlálni sem tudom, hány órányi tévés múlt van mögöttem, de még mindig berezelek, amikor kigyullad a piros lámpa. Te ...
Vasárnapi ebédek #559
Ákos alig várta, hogy másnap beavathassa az édesanyját a tervébe – pontosabban Magdi tervébe –, azt meg pláne nehezen várta ki, hogy eljöjjön végre a hétvége, és négyszemközt tudjon beszélgetni az édesapjával. Szerencsére Almási Károly kitűnő végszót adott, amikor a szombati ebéd után a kerti lugasban ejtőztek: – Na, hogy tetszett a tegnapi műsorom, nagyfiam? Ákos nagyot sóhajtott: – Most ...
Vasárnapi ebédek #560
– Na jó, tegyük félre a viccet, inkább folytasd a tájékoztatást. És lehetőleg magyarul, mert úgy tűnik, az anyanyelvemen sem lesz egyszerű megértenem a tervedet. Gábor újra komoly arcot öltött, és így folytatta: – Az elektronikus könyvkiadás bevezetése a cégnél nem járna különösebb költséggel, meghirdetnénk a saját honlapunkon, illetve a közösségi médiában, és akiket illet, azokhoz villámgyorsan eljutna az információ ...
Vasárnapi ebédek #561
Később, amikor visszament az irodába, titokzatosan közölte Hugival: – Sikerült meggyőznöm a bátyádat. – Nem csodálkozom rajta – felelte a lány, fel sem pillantva a számítógépe monitora mögül. – Mind a ketten kellően értelmesek vagytok, biztos voltam benne, hogy dűlőre fogtok jutni a tervedet illetően. – Igen ám, de nemcsak egy terv került szóba, hanem mindjárt kettő is! – Nocsak! ...
Vasárnapi ebédek #562
Úgy tűnt, ez a megfellebbezhetetlen tényeken alapuló indoklás kezdte meggyőzni Gáborunkat, akinek csakhamar visszatért a jókedve, bár a gyanakvása még mindig nem párolgott el teljesen. – Nézd, Gábor! – folytatta Julika. – Azzal, hogy a lányom nem hagyott téged kibontakozni, és mindvégig értetlenkedett, végül is veled is jót tett. – Csakugyan? – kérdezte ironikus hangon a fiú. – Úgy ám! ...
Vasárnapi ebédek #563
Zsófi egészen szótlan lett a vacsora végére, és még Gábor is – aki nem volt szakavatott ismerője a testbeszédnek – felfedezte rajta, hogy bántja, sőt feldühítette valami. Próbált óvatosan érdeklődni eme hangulatváltozás okait illetően, de mindannyiszor azt a rövid választ kapta: – Megfájdult a fejem. Végül már nem is erőlködött, hogy kitalálja, hová menjenek vacsora után. Amikor beültek a kocsiba, ...
Vasárnapi ebédek #564
Gábor úgy sejtette, hogy nem lesz sok idejük beszélgetni az autóban, mivel nem volt túl messze az írószerbolt, így hát az első adandó alkalommal megszólította Zsófit: – Szeretnék valamit mondani neked. – Szerintem nincs semmi akadálya – felelte a lány. – Te is itt vagy, én is itt vagyok, hallótávolságon belül tartózkodunk, tehát abszolút ideálisak a viszonyok a tervedhez. Gábor ...
Vasárnapi ebédek #565
Ákos meglepve vette tudomásul, hogy Gábor Zsófi nélkül tért vissza az irodába. – Hát a húgomat hol hagytad? Talán összevesztetek? – kérdezte homlokráncolva. – Rosszabb – válaszolta Gábor. – Rosszabb? Te jóságos ég! El sem tudom képzelni, mi lehet annál rosszabb. Tán csak nem pofozott fel? Nem rá vallana. – Bárcsak felpofozott volna! Még azt is könnyebben viselném, mint a ...
Vasárnapi ebédek #566
Másnap különös dolgok történtek az irodában. Zsófi reggel gyanútlanul kapcsolta be a számítógépét, és hozzálátott egy bizonyos kisregény korrektúrázásához. A szerzőt már ismerte, hiszen a kiadójuk az egyik korábbi dolgozatát is gondozta. Amikor elkezdte olvasni a szöveget, nyomban rá is ismert a stílusra. A kisregény történelmi témájú volt, az elején egy házaspár utazott az Alföld közepén egy echós szekéren. Közben ...
Vasárnapi ebédek #567
Gábor kihasználta a kávészünetet, és kiment az udvarra, hogy megejthessen egy titkos telefonhívást. Természetesen a kórusvezető barátját hívta, és a következő párbeszéd zajlott le köztük: – Lehetne, hogy egy kicsit hamarabb odaérjetek a főtérre? A kedvesem hattól mindenáron moziba akar menni, és félek, hogy most már egyre gyanúsabb lesz neki, ha bojkottálni akarom a programot. – Nyugi, Gábor, mi egyébként ...
Vasárnapi ebédek #568
– Már miért kellene találkoznunk? – hüledezett Gábor. – Rossz a hallásod? – vágott vissza Angéla. – Most mondtam: mert volna mit megbeszélnünk. – Én úgy emlékszem, hogy annak idején már mindent megbeszéltünk. – Én viszont nem úgy emlékszem. Tartozol nekem ezzel a találkozással, és ne reméld, hogy le fogok mondani róla. Új életet kezdtem, és ennek része egy új ...
Vasárnapi ebédek #569
– Akkor viszont, mégis, mit tehetek? – sóhajtott fel elkeseredetten Gábor. – Elmondom, hogy milyen lehetőségek állnak előtted – vette vissza a szót Ákos. – Az első az, hogy engedsz a követeléseinek, találkozol vele mindig, amikor csak akarja, és vállalod ennek minden következményét. Ezeken a találkozókon pontosan az fog történni, mint a legutóbbin. Az elégtétel legcsekélyebb reménye nélkül. Aztán azt ...
Vasárnapi ebédek #570
Amikor a fiatalok megálltak az asztaluknál, Ákos eljátszotta, hogy nem ismeri őket: – Miért nem mondta, hogy a barátait várja? – kérdezte Angélától. – Akkor biztosan nem telepedtem volna ide az asztalához. A lány elnézően mosolygott: – Négy széket látok az asztal körül, tehát kényelmesen elférünk mindannyian. – Aztán ő is a fiatal pár felé fordult: – Üljetek le nyugodtan ...
Vasárnapi ebédek #571
Egy kora őszi délutánon Ákos egyedül volt a rendelőjében. Éppen zárni készült, mivel már az utolsó beteg is távozott, amikor kis híján felborított egy zömök férfit, aki váratlanul ott termett a bejárati ajtóban. – Almási doktor? – kérdezte a jövevény. – Az volnék, de sajnos mára már… – Ákos elharapta a mondat végét. Egyrészt azért, mert döbbenten azonosította az illetőben ...
Vasárnapi ebédek #572
Miután lezajlott a különös találkozás dr. Almási rendelőjében, hősünk az ügyvédjéhez és barátjához, Tiborhoz sietett. Úgy érezte, ha nem mondhatja el valakinek a történteket, szét fogja feszíteni az izgalom. Természetesen az nem szerepelt a közlendői között, hogy ki az az illető, aki szeretné az inkognitóját fenntartani. Ákos csak annyit mondott róla, hogy egy ismert nagyvállalkozó. – Micsoda szerencséd van öregem! ...
Vasárnapi ebédek #573
– Maga egyre jobban tetszik nekem – mondta dr. Almásinak a titokzatos páciens, Tóth Pál, miután lefolytatták sorrendben harmadik konzultációjukat. – No persze, nem az idétlen bajuszára és az egyre nagyobb mértékben elburjánzó szakállára gondolok – pontosított nyomban. – Mi történt magával? Tán csak nem az adóhivatal üldözi, hogy ezen a módon próbálja meg elváltoztatni a külsejét? Ákos megpróbált közönyös ...
Vasárnapi ebédek #574
– Először is elkezdett remegni a kezem – mesélte a páciens. – Akkor már tudtam, hogy baj lesz. Ismerős volt az érzés. Hamarosan jött is utána minden, ami szokott. Fulladni kezdtem, elöntött a verejték. De úgy, mintha valaki egy vödör vizet zúdított volna rám. Rettenetesen kínos volt. Az üzletfeleim azt hitték, hogy infarktust kaptam. Alig lehetett őket lebeszélni róla, hogy ...
Vasárnapi ebédek #575
Végül is nem hazudott Magdinak, valóban kocogott is egy kicsit, de amikor bekeveredett egy karácsonyi vásár forgatagába, Ákos sétára váltott, és elkezdte az embereket figyelni. Hamarosan megakadt a tekintete egy asszonyon, aki egy nyűgös kisfiút vezetett kézen fogva. Ákos maga sem tudta, hogy miért, de úgy érezte, hogy a nyomukba kell szegődnie. No persze, nem feltűnően követte őket, de egy ...
Vasárnapi ebédek #576
Ákos másnap izgatottan hívta fel ügyvéd barátját: – Tibikém, össze tudnál állítani nekem egy listát? Az érdekelne, hogy Debrecennek mely pontjain szoktak a hajléktalanok tanyázni ilyenkor. Különös tekintettel az éjszakai órákra. De nagyon sürgős lenne a dolog, még ma szükségem van arra a listára! Az ügyvéd rosszat sejtett: – Hajjaj! Úgy látom, igen nagyban képzeled el újabban ezt a Mátyás ...
Vasárnapi ebédek #577
Szenteste napján Ákos látogatást tett a nagyerdei gyermekotthonban. Ugyan volt egy olyan halvány megérzése, hogy ez nem túl jó ötlet, de hamar elhessegette a baljós gondolatot. Túl nagy volt a kísértés, hogy lássa örülni a gyerekeket. Ebédidőben érkezett, és az egyik gondozónő kalauzolásával az étkezde felé vették az irányt. – Nem szeretnék semmiféle feltűnést – szögezte le Ákos. – Olyan ...
Vasárnapi ebédek #578
Tibor hátradőlt a foteljében, és ha egy külső szemlélő is jelen lett volna a helyiségben, akkor minden bizonnyal konstatálja, hogy az ügyvéd jelentős átalakuláson ment keresztül, mármint ami az arckifejezését illeti. – Miért is tartasz engem? – kérdezte immár fölényes magabiztossággal. Ákos réveteg pillantása hirtelen Tibor arcára fókuszált: – A barátomnak. – Nem azt kérdeztem, minek tartasz engem, hanem hogy ...
Vasárnapi ebédek #579
Ákos a fürdőszobában állt a tükör előtt, és éppen befejezte a szakálla leborotválását. Szó szerint az utolsó simításokat végezte az arcán. Megállapította, hogy a műveletnek köszönhetően jó tíz évet fiatalodott. Továbbá azt is konstatálta, hogy kellőképpen kisimultak az arcvonásai. De ez nem is csoda, hiszen végre lehullt a lelkéről a teher, ami az adakozási akció kapcsán nyomasztotta napokon keresztül. Jelenleg ...
Vasárnapi ebédek #580
– Én vagyok az egyik adminisztrátor a csoportban – felelte Almási Károly. Ákos a fejéhez kapott: – Na szépen vagyunk. És még te meséltél nekem az inkognitó megőrzésének fontosságáról? Az édesapja elmosolyodott: – Drága fiam, én azt pontosan tudom, hogy sosem tartottad különösebben nagyra a konspirációs képességeimet, és a ravaszságom okán sem nyerhettem volna el tőled a „vén róka” megtisztelő ...
Vasárnapi ebédek #581
Ákos ezután más módszerre váltott. – Csináljunk egy próbafelvételt! – javasolta. – Ezt hogy érted? – kérdezte riadtan Tibor. – Talán becipelsz valamelyik helyi tévéstúdióba, amit kibérelsz egy fél órára, csak azért, hogy nyugodtan tesztelhesd a stressztűrő képességemet? Dr. Almási elámult rajta, hogy miféle ördögi hatást gyakorol a barátjára a félelem. – Tibikém, hadd emlékeztesselek rá, hogy 2018-at írunk. Miért ...
Vasárnapi ebédek #582
Amikor Szabó Marica megérkezett az ügyvédi irodába, Ákosnak mindössze fél percre volt szüksége, hogy átlássa a helyzetet. A barátja tekintete és testbeszéde annyira árulkodó volt, hogy pszichológusi végzettség nélkül is meg lehetett állapítani: Tibor bizony nagyon is vonzódik az egykori osztálytársához. Dr. Almási ugyan nem tudta, hogy hajdanában szövődött–e köztük valamiféle diákszerelem, mert Tibor soha nem mesélt neki ilyesmiről, de ...
Vasárnapi ebédek #583
Tibornak nem volt jó kedve, és Ákos rögtön sejtette, hogy Marica miatt lehet gondterhelt a barátja. Csak járkált fel és alá az ügyvédi irodában, és nem lehetett túl nagy hasznát venni a legújabb jótékonysági akció tervezésénél. – Talán nem jól sikerült a vacsora? – kérdezett rá dr. Almási. Tibor végre befejezte a fel–alá járkálást, és visszaült a székébe. – Honnan ...
Vasárnapi ebédek #584
A későbbi helyszíneken szerencsére már nem merült fel semmilyen negatív emlék, úgyhogy Tibor és Marica úgy vihorásztak, mintha tényleg visszamentek volna az időben, és újra kamaszok lennének. Nagyon jól érezték magukat ebben a hangulatban, így Marica később meglepődött azon, hogy Tibor arca egyszer csak elkomorult. A férfi jól láthatóan egy másik nőre kezdett bámulni, aki kerekes székben ült egy buszmegállóban ...
Vasárnapi ebédek #585
Amikor itt tartottak a megbeszélésben, akkor a kerekes székes nő elhagyta a teraszt, ahol eddig teázott. – Te észrevetted, hogy mikor fizetett? – kérdezte döbbenten Maricát Tibor. – Nem. De megvallom őszintén, nem is figyeltem. – Gyerünk, menjünk utána! – pattant fel a padról az ügyvéd. – Nyugodj már meg, az ég szerelmére! – próbálta lassításra bírni a karjába kapaszkodva ...
Vasárnapi ebédek #586
– Miről folyik a diskurzus? Eme kérdés a hátuk mögül hangzott fel. Tibor és Marica riadtan hátrapillantottak. Almási Ákos állt a pad mögött, teljes életnagyságban, és kíváncsi tekintettel fürkészte az arcukat. Aztán megkerülte a padot, és leült Tibor mellé. – Megtudhatom, mi volt az az életbevágó dolog, ami miatt le kellett mondanom az egyik páciensemet? – kérdezte a barátjától, mire ...
Vasárnapi ebédek #587
Ákos szinte beleborzongott ebbe a közleménybe, és gyorsan közbeszólt: – Azt hiszem, nem lesz ezzel semmi gond. Tiborral már mi is beszélgettünk erről. Mármint a kapcsolaton belüli haladási sebességről. Szerintem Tibor belátta, hogy idáig túl gyors tempót diktált, úgyhogy a jövőben visszafogja majd magát. Marica csalódottan reagált: – Úgy látom, az utolsó mondatom teljesen elkerülte a figyelmét. Vagy talán szándékosan ...
Vasárnapi ebédek #588
Amikor hazaérkezett, doktor Almási nem érzékelte, hogy a feleségének bármiféle baja lenne, így aztán teljesen gyanútlanul válaszolt a kérdéseire. – Fárasztó napod volt szívem? – érdeklődött Magdi. – Az nem kifejezés – felelte a családfő. – Meg jó hosszúra is sikerült. Már másodjára melegítem a vacsorát. – Köszönöm a türelmedet – próbálta enyhíteni a megjegyzés élét Ákos, de a következő ...
Vasárnapi ebédek #589
Nem kellett sokat várni, hogy megoldódjon a rejtély. Amikor másnap doktor Almási végzett a rendeléssel, egy nagyon ismerős alak tűnt fel a rendelője ajtajában. Tibor volt az, a legjobb barátja. Mégpedig elég rossz állapotban. – Mi van veled? Te ittál? – kérdezte Ákos megrökönyödve. – Nem is keveset – emelte fel a mutatóujját az ügyvéd, aztán félrelökte a barátját, és ...
Vasárnapi ebédek #590
Másnap Ákos a szüleinél vacsorázott. Eredetileg úgy volt, hogy családostul látogatja meg a szülői házat, de Magdi az utolsó pillanatban lemondta a programot, és inkább otthon maradt a két gyerekkel. – Valami baj van? – kérdezte rosszat sejtve Julika. – Csak volt, de már megoldottam – próbálta megnyugtatni az elsőszülött fia, aki aztán szép sorjában elmesélte, mi is történt az ...
Vasárnapi ebédek #591
Ákos és az édesanyja, ha nem is vidáman, de már jóval kiegyensúlyozottabb hangulatban tértek vissza a teraszról a nappaliba. Az ő ellenpontjukat most a családfő képezte, aki igencsak borús arckifejezéssel ült a foteljében. – Ne haragudj rám, nagyfiam, hogy olyan kemény voltam hozzád az imént – szólalt meg rögtön, mire Ákos csak legyintett: – Semmi baj, apa. Tényleg rám fért ...
Vasárnapi ebédek #592
Most már Tibor is kiszúrta, hogy miről van szó, és ez annál is könnyebb volt, mivel Marica egyenesen az asztaluk felé tartott. A következő pillanatban le is huppant a harmadik székre, meg sem kérdezve, mit szólnak ehhez az ismerősei: – Szervusztok, fiúkák – szólt kedélyesen mosolyogva. – Úgy emlékszem, legutóbb magázódó viszonyban váltunk el egymástól – jegyezte meg Tibor hűvösen ...
Vasárnapi ebédek #593
Pár nap telt el csak az éttermi beszélgetésük óta, és Tibor már fel is hívta Ákost. Nem a legszerencsésebb időpontban. Szombat délután volt, doktor Almási éppen egy hangulatos dubrovniki kávézó teraszán üldögélt a feleségével. – Ne haragudj, de ezt muszáj felvennem. Aggódom Tibi miatt – mondta Ákos, egyúttal megelőzve a kérdést, hogy ki zavarkodik ilyenkor. A vonal túlvégén tehát az ...
Vasárnapi ebédek #594
Ákos igencsak feltöltődve tért haza a horvátországi hétvégéről. Hétfőn boldogan újságolta a barátjának, hogy Magdival sikerült mindent tisztáznia és megbeszélnie, gyakorlatilag új lapot kezdtek a kapcsolatukban, és ehhez Ákos nagy reményeket fűzött. – Jó nektek – dünnyögte rezignáltan Tibor, aztán felállt a foteljéből, és a bárszekrényhez ment. – Tudom, hogy ez a te lakásod – szólt oda Ákos –, és ...
Vasárnapi ebédek #595
– Soroljam fel az összes érzésemet? – kérdezett vissza Tibor. – Nem lesz rövid lista, figyelmeztetlek. Doktor Almási széttárta a karját: – Mondtam olyasmit, hogy nem érek rá? Hosszú még a nap, talán belefér a felsorolásod – vélekedett, majd újból nyomatékosította: – A legfontosabb az, hogy teljesen őszinte legyél velem, és ne hagyjál ki semmiféle érzelmet vagy gondolatot a listáról ...
Vasárnapi ebédek #596
Ákos a száját is eltátotta, pedig még az ebédjük első fogását sem vitte ki a pincér. – Hogy micsoda? – kérdezte döbbenten, miután meg bírt szólalni. – Úgy bizony, jól hallottad – bólogatott mosolyogva Tibor. – Beleszerettem a felperes ügyvédjébe. Aztán hosszadalmas leírást adott az illető hölgy tündöklő szépségéről, különös tekintettel az elbűvölően bájos mosolyára és a selymes, szőke hajára ...
Vasárnapi ebédek #597
Karácsony első napján olyasvalami történt az Almási–házban, mint azelőtt soha. Károly felolvasta az egyik novelláját a családnak. No persze, ilyesmi azért megesett már egyszer-kétszer korábban is, de sohasem a szent ünnepen. A mostani felolvasást nem a családfő szorgalmazta. Annál sokkal szerényebb volt, mint hogy efféle programokat tukmáljon rá a szeretteire. Ákos volt az, aki – amikor a fenyővásárlás szóba került ...
Vasárnapi ebédek #598
– Azért ne gondoljátok, hogy csak hosszú írásokkal lehet megszenvedni – jegyezte meg Almási Károly. – Nem kell ahhoz regény, de még novella sem, hogy alaposan feladja a leckét a téma az embernek. Ákos elmosolyodott: – Fogadjunk, hogy van is erről egy remek történeted – szólt oda incselkedve az édesapjának. – Eltaláltad, nagyfiam – bólogatott a családfő. – Még kezdő ...
Vasárnapi ebédek #599
Hugi nem hagyta magát, úgyhogy hamarosan újabb példákat sorolt fel az édesapja kedvéért: – Rendben, akkor hagyjuk az adórendszert. De akkor is azt mondom, az iskolának a kiborítóan sok lexikális adat helyett inkább olyan tudást kellene átadnia nekünk, amellyel meg tudjuk állni a helyünket a gyakorlati életben. Almási Károly eltöprengett: – Mire gondolsz? Például arra, hogy hogyan kell kitölteni egy ...
Vasárnapi ebédek #600
A mátraaljai kis faluban az egyik Almási fiú és a felesége között a házasság legszebb ajándéka, a gyermekáldás volt a téma. Azonban, hogy ehhez a témához elérjenek, igen messziről indított Anna, Almási Gergő felesége. Amikor a középső Almási fiú befejezte az aznapi munkát, és maga mögött hagyta az asztalosműhelyt, Annát a konyhában találta. A fiatalasszony éppen egy színes magazint olvasott, ...
Vasárnapi ebédek #601
Első dühében Gergő úgy döntött, hogy elmegy a kocsmába. „Mi is lehetne jobb nyugtató, mint egy jó pofa sör, meg egy fél cseresznye?” – gondolta magában. Ám abban a pillanatban, amikor kezdett megbarátkozni ezzel a tervvel, az utcasarkon éppen Imre atya fordult ki elé. – Nahát, atyám! Magát mindig az utamba vezéreli a Gondviselés, amikor éppen rossz dolgokon töröm a ...
Vasárnapi ebédek #602
– Legyen – sóhajtott nagyot Gergő –, indítványozom, hogy térjünk vissza az alapokhoz. Vegye úgy, atyám, hogy épp ebben a percben értem az elbeszélésem végére. És most fölteszem a kérdést: vajon mi indíthatta Annát, hogy hirtelen ilyesféle kijelentéseket tegyen? Vagy ilyesféle elveket valljon? – Nem vagyok benne biztos, hogy hirtelen kijelentésről van szó – felelte Imre atya. – Sőt, inkább ...
Vasárnapi ebédek #603
– Meg aztán, eredetileg is oda indultál, nem igaz? – tette hozzá csöndesen Imre atya. – Hova? – kapta fel a fejét Gergő. – A kocsmába – hangzott a szikár felelet. – Izé… csak apósom miatt, merthogy ma ő áll a pult mögött, Anna szabadnapos – kezdett dadogós magyarázkodásba az Almási fiú, de aztán feladta. Mit hazudozzon az atyának? Úgyis ...
Vasárnapi ebédek #604
Imre atya fel is emelkedett az asztaltól, és odament a pulthoz, hogy kipuhatolja Gergő apósánál, vajon ki ez a lelkesen szónokló fiatalember, akit azelőtt még sosem látott a faluban. A kocsmárost nem kellett sokáig kapacitálni, csak úgy dőlt belőle az információ: – Én nem vagyok elmeorvos, de az biztos, hogy ennek a gyereknek cédulából is, meg nótából is csak fél ...
Vasárnapi ebédek #605
– Már meg ne haragudjon, atyám, de nem bírom követni, amit mond – vallotta be Gergő. – Nem csodálom – felelte sztoikus nyugalommal a plébános. – Így jár az, aki nem igazán akar tudomást venni arról, ami körülötte folyik a világban. Azt hiszed, ez a gyerektagadó elmélet valami újdonság? Hát nagyon tévedsz. Már jó ideje szerepel a hírekben, de hát ...
Vasárnapi ebédek #606
Karácsonykor Gergő nem állhatta meg, hogy legalább egyetlen családtagját ne avassa be a fejleményekbe. És ki lehetett volna erre alkalmasabb, mint Ákos? – Mint pszichológust kérlek most, hogy segíts – szögezte le Gergő, miután egy alkalmas időpontban a bátyjával együtt félrevonultak a családfő dolgozószobájába. – Láttam ám, hogy van valami gond – jegyezte meg gondterhelten Ákos. – Tényleg? – ámult ...
Vasárnapi ebédek #607
– Teljesen igazad van – szólalt meg Gergő némi töprengés után. – Mi is éppen azt tárgyaltuk Imre atyával, hogy ilyen gyors változás egy ennyire elhanyagolható benyomás hatására nem jöhet létre. Hogy is fogalmaztam az előbb? Azt mondtam, nekem nem kerek a történet. És ez az érzés folyamatosan kínzott, egészen mostanáig. – Hogyhogy mostanáig? – kapta fel a fejét Ákos ...
Vasárnapi ebédek #608
– Nincs bennem semmiféle tüske, hidd el – bizonygatta Gergő. – De neked is meg kellene értened, hogy azért nem egyszerű egy egész gyerekkort leélni egy ilyen báty árnyékában. – Árnyékában? – hökkent meg a kifejezésen Ákos. – Tudod te, hogy mire gondolok – mondta az ifjabbik Almási fiú. – Te voltál mindig is a példakép. Az okos, a kitűnő ...
Vasárnapi ebédek #609
A bukott egyetemista láthatóan szeretett volna levonulni az ausztrál terepről, ám semmiképp nem akarta feladni magát a vitát, ezért áthidaló megoldásként gyorsan földrészt váltott, és aggodalmaskodva előterjesztette: – No igen, de hát mégiscsak tragikusak ezek a különböző bozóttüzek meg erdőtüzek. Ott van például az Amazonas környéke. Hát az ottani esőerdő a bolygónk tüdeje! Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. És akkor ...
Vasárnapi ebédek #610
Gergő most már kifakadt: – De hát tényleg sületlenségeket beszélt! Már ez is az én hibám? Mit kellett volna tennem? Talán egyetértőleg bólogatni? – Valld be, azért nagyon is élvezted, hogy megszégyenítheted – mondta Anna. – Szívem, azt hiszem, kezded elvetni a sulykot – szólt most már csöndesen Gergő, megpróbálván nyugalmat erőltetni magára. – Nem értem, miért tulajdonítasz ekkora jelentőséget ...
Vasárnapi ebédek #611
Almási Gergő annak rendje és módja szerint hazasietett a paplakból, és csakhamar kibékült a feleségével. Ez már csak azért is ment sokkal könnyebben, mint gondolta, mert akkor már Anna is erősen hajlott rá, hogy bocsánatot kérjen. – Ne haragudj, hogy elragadtattam magam – szólt békülékenyen a bűnbánó feleség, és igaz érzelmek csillogtak a hangjában. – Nem lett volna szabad, hogy ...
Vasárnapi ebédek #612
Gergő vállának rázkódása egyszer csak némileg enyhült, de nem azért, mert abbahagyta volna a zokogást, hanem azért, mert Anna finoman rátette a kezét a vállára. Aztán maga felé fordította a férjét, és riadtan kérdezte: mi a baj? Gergő szinte megrémült, amikor azt tapasztalta, hogy csak úgy cikáznak a fejében a gondolatok. Egészen biztos volt benne, hogy nem szabad a neje ...
Vasárnapi ebédek #613
Nos, ha Gergő valami újdonságra számított, akkor csalódnia kellett. Anna megsértődött, és válaszra sem méltatta. De olyannyira, hogy napokon keresztül durcáskodott. Ezt már csak azért is nehéz volt elviselni, mert időközben, a koronavírus–járvány következményeként elindult a „maradj otthon” mozgalom. Annának egyébként sem lett volna hova mennie napközben, hiszen az édesapja előző nap bezárta a kocsmát. Így hát hosszú napokig úgy ...
Vasárnapi ebédek #614
Gergő maga is elcsodálkozott, hogy mennyire belejött az írásba. Egy idő után azt vette észre, hogy már egyáltalán nem kell gondolkodnia a következő mondaton. Úgy tört fel belőle a mondanivaló, hogy a keze a billentyűzeten nem győzte követni a gondolatait. – Mi lenne, ha még gépelni is tudnék? – motyogta maga elé elégedetten, aztán elkezdett azon morfondírozni, vajon menne–e neki ...
Vasárnapi ebédek #615
Gergő felriadt a fürdőkádban. Érezte, hogy elpilledt a forró vízben, de fogalma sem volt, mennyit szundikálhatott. Mindenesetre úgy érezte, akár elolvasta az írását Anna, akár nem, most már ideje kiszállni. – Még a végén vízköves leszek – dünnyögte magában, aztán fürdőköpenyt öltött, és kilépett a helyiség ajtaján. Még nem látta a feleségét, de volt valami furcsa a levegőben. Gergő, bár ...
Vasárnapi ebédek #616
A fiatalok hamarosan szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, és nyakukba vették a falut. Az Almási házaspárnak kilenc cím jutott, ami elsőre talán soknak tűnhetett, de mivel a kézbesítés helyszínei két utcába estek, nem volt okuk kishitűségre. – Nem tudom, hogy tanult–e logisztikát is az egyetemen ez a Norbert, de az tény, hogy nagyon ért hozzá – jegyezte meg Gergő, miután ...
Vasárnapi ebédek #617
Gergő kíváncsian tekintett a feleségére. Vajon mi jutott eszébe Annának? Nos, ez hamar kiderült: – Délutánig kinyomtatjuk a szórólapokat, amelyeket be fogunk dobni minden postaládába – magyarázta Anna. – Az fog állni rajta, hogy mától Gergő telefonszámát kell hívni, ha valaki bevásárlást vagy gyógyszerkiváltást szeretne. – És persze nagy betűkkel azt is ráírjuk, hogy a szolgálat ingyenes – tette hozzá ...
Vasárnapi ebédek #618
– Szerintem jobb lenne, ha majd a szórólapozás után beszélgetnénk – vélekedett Anna. – Aztán miért gondolod ezt? – kapta fel a fejét meglepve Gergő. – Fontosnak érzem, hogy a szórólapok mielőbb bekerüljenek a mi körzetünk postaládáiba – felelte Anna. – Azokat az idős embereket, akik holnap nem tudnak bevásárolni, bizonyára kevéssé érdeklik a házassági problémáink, sokkal inkább az a ...
Vasárnapi ebédek #619
Gergőt a férj sorsánál sokkal jobban foglalkoztatta a gyerekek sorsa, ezért visszaterelte rájuk a szót: – És azt lehet tudni, hogy mi volt az oka a gyerekek halálának? Talán gondatlan volt az anyukájuk? – Mindkét esetben bölcsőhalál történt – felelte Imre atya. – Bölcsőhalál? – kérdezett vissza az Almási fiú. – Bocsássa meg a tudatlanságomat, atyám, de ez a kifejezés ...
Vasárnapi ebédek #620
– Világos – bólintott Gergő. – Csak még azt az egyet nem tudom, hogy vajon miféleképpen fogom kiugratni a nyulat a bokorból. – Miféle nyúlra célzol? – vonta össze a szemöldökét Imre atya. – Úgy értem, egyelőre nem árulhatom el Annának, hogy mire jutottunk vele kapcsolatban, de később valahogy csak meg kell értetnem vele, hogy tisztában vagyok a helyzettel, máskülönben ...
Vasárnapi ebédek #621
Anna kiszaladt a teraszra, Gergőnek meg fogalma sem volt, mi lenne most a helyes. Menjen utána? És aztán mit mondjon, mit csináljon? Nem sokszor akadt dolga életében zokogó nőkkel, de az a kevés eset is úgy zajlott le, hogy hősünknek még csak halvány elképzelése sem volt, hogy mit kellene kezdeni a helyzettel. Vagy hagyja magára, úgyis egyedül akar most lenni? ...
Vasárnapi ebédek #622
Gergő megfogadta Imre atya tanácsát. Ezúttal maradéktalanul. Pedig mind közül ehhez az intelemhez kellett a legnagyobb önuralom. Már–már emberfeletti. De hősünk türelmesen megvárta, hogy a felesége kezdjen el beszélni a közös problémájukról. Érdekes módon Anna első megnyilatkozása épp ezzel a türelemmel volt kapcsolatos: – Nem akarsz kérdezni tőlem valamit? – szólt csöndesen egy derűs estén, a vacsora után. Gergő fölkapta ...
Vasárnapi ebédek #623
– Minden férj ezt mondja az elején, aztán meg, amikor odakerül a sor, szépen megpattannak – vélekedett Anna. Gergő most már nem szólt egy szót sem. Csöndesen leült az asztal mellé, és maga elé meredt. – Na most mi van? – kérdezte a felesége. – Erre nincs mondanivalód? – Nincs – felelte röviden az Almási fiú. – Nem vagyok a ...
Vasárnapi ebédek #624
Nyár vége volt, Szent István ünnepe is elmúlt. A lebukó nap ereje már nem volt a régi, de épp ezért kellemesen simogatta a paplak kertjében üldögélő Imre atya és Almási Gergő arcát. A hangulat mégsem volt idilli. – Végre sikerült elcipelnem Annát Egerbe a genetikus szakorvoshoz, de gyakorlatilag semmi eredménye – panaszolta az ifjú férj. – Sőt talán még sokkal ...
Vasárnapi ebédek #625
Anna a számítógép előtt ült, és jól láthatóan egy genetikával foglalkozó honlapot böngészett éppen. Amikor Gergő ezt észrevette, csak egy pillanatra torpant meg a felesége mögött, majd gyorsan úgy tett, mintha csak el akart volna haladni mögötte. És nagyon furcsállta, hogy hirtelen a torkában kezdett dobogni a szíve a nagy izgalomtól. Annának is kellőképpen felgyorsult a szívverése, amikor rájött, hogy ...
Vasárnapi ebédek #626
– Miért, milyen hozzáállás lenne a megfelelő szerinted? – kérdezett vissza Julika. – Talán csak üljünk csöndben, hallgassuk az elbeszélésüket, és helyeseljünk mindenre, mint a bólogató kiskutya a kalaptartón? – Mondtam én ilyesmit? – méltatlankodott Almási Károly. – Nem értem, miért kell mindjárt a másik végletbe esni. Ennyi év után sem világos előtted, hogy én mindig is az arany középút ...
Vasárnapi ebédek #627
Anna egyelőre nem értette a közleményt, ezért visszakérdezett: – Hogy érted ezt, apa? Mi az, hogy sem Náncsi néni, sem Aranka, sem Bori nem rokonom? Ebben a pillanatban Anna anyukájából kitört a sírás. – Ha nekem nem rokonaim, akkor kinek a rokonai? – ütötte a vasat a lány. A kocsmáros ugyan válaszra nyitotta a száját, de nem bírt megszólalni. Csak ...
Vasárnapi ebédek #628
Ezenközben a hálószobában is szokatlan beszélgetés folyt, mégpedig az ifjabbik Almási házaspár tagjai között. – Próbálj egy kicsit megnyugodni – biztatta a férj a feleséget, aki már nem sírt, de megint csak az ablaknál állt, és üres tekintettel bámult kifelé, az udvarra. – Biztosan nehéz ezt elképzelni, de még soha életemben nem voltam ilyen nyugodt – mondta fakó hangon Anna ...
Vasárnapi ebédek #629
Eközben odakinn is felgyorsultak az események. Az asszonyok kimentek a konyhába a férjeik után, és nagy egyetértésben kezdték őket ledorongolni: – Most tényleg az a cél, hogy az összes bort megigyátok, ami csak fellelhető? Szerintetek ez a legokosabb dolog, amit most tehettek? Hogy mire kijönnek a szobából a gyerekek, már fel se bírjatok állni az asztaltól? – Ha van valami, ...
Vasárnapi ebédek #630
Imre atya épp a kertben tartózkodott, amikor Anna elhaladt a kerítése mellett. Miután köszöntek egymásnak, a plébános úgy vette észre, mintha a lány kissé megtorpant volna. Talán mondani akar valamit? Esetleg kérdezni? Azért tétovázik? Mindenesetre Imre atya kapott az alkalmon, és beinvitálta a lányt: – Úgy látom, kissé átfáztál. Nincs kedved bejönni hozzám egy forró teára? – Igazán kedves, atyám, ...
Vasárnapi ebédek #631
Gergő azonnal észrevette a feleségén, hogy valami megváltozott. Anna hangulata, amikor hazaérkezett, már–már kezdte a régi szép időket idézni. – Kicsit késtél – jegyezte meg bátortalanul az Almási fiú, miközben lesegítette a feleségéről a kabátot. – Beugrottam a szüleimhez – újságolta Anna, aztán elmesélte az egész délután történetét, egészen onnan, hogy Imre atya konyhájában milyen beszélgetésre került sor, egyenesen odáig, ...
Vasárnapi ebédek #632
– Ilyesmitől nem kell tartanod – próbálta megnyugtatni a férjét Anna, egyelőre kevés sikerrel: – Biztos? – kérdezett vissza Gergő. – Hidd el, nem akarok kételkedni a szavadban, de lásd be, ha az elmúlt egy évünkre visszatekintek, van némi alapom rá, hogy szkeptikus legyek. – Most már életünk végéig a fejemhez fogod vágni, hogy ebben az ügyben hazudtam neked? – ...
Vasárnapi ebédek #633
– Aztán hogy állsz a munkával mostanában? – kérdezett rá egy hirtelen váltással Ákos. – Nem túl jól – ismerte el Gergő. – Akkor máris eggyel több okod van, hogy egy időre hazajöjj – jelentette ki Ákos. – Ugyanis szeretnélek megbízni egy szekrénysor összeállításával. – Hát ezt meg hogy gondoltad? Ebben a pillanatban – bár nem láthatták egymást – Almási ...
Vasárnapi ebédek #634
Gergő most már egyik döbbenetből a másikba esett: – Magánnyomozót fogadtál? Elképzelni sem tudom, hogy mi indíthatott erre. Ákost rendkívüli módon mulattatta, hogy az öccsének még a szája is tátva maradt nagy csodálkozásában. Akárhogy is kutatott az emlékeiben, ilyesmit utoljára akkoriban volt módja szemrevételezni, amikor még közös szobában laktak Gergővel a szülői házban. – Legyen elég annyi – szólalt meg ...
Vasárnapi ebédek #635
Ezek után Gergő a bátyját kezdte froclizni: – Most értettem meg, miért elengedhetetlenül szükséges, hogy apa öntse végső formába a könyveidet. Az ember nem is hinné, hogy ennyire csapnivaló történetmesélő vagy. Hát szerencsétlen olvasóid háromszor is átrághatnák magukat a könyveiden, akkor sem értenének belőle egy mukkot sem! Elkeseredésükben olvasóklubokat alapítanának, ahol csöndes téli estéken kétségbeesve kérdezgetnék egymástól: „Hallja, maga érti, ...
Vasárnapi ebédek #636
– Erre a témára talán majd estefelé kerítsünk sort – javasolta Ákos, majd hamiskásan mosolyogva hozzátette: – Igazán nem akarom eljátszani a gonosz művezetőt, főleg nem a rabszolgahajcsárt, de nem úgy veszem észre, hogy viharos sebességgel haladna a konyhabútor összerakása, márpedig számomra talán még fontosabb ez a projekt, mint Magdi számára. Tudod, az én koromban az ember már szeret jókat ...
Vasárnapi ebédek #637
– Na, és mi a harmadik szempont? Merthogy belekezdtél az előbb, csak beléd fojtottam a szót – emlékeztette a bátyját Gergő. – A harmadik szempont sem kevésbé fontos – vélekedett Ákos. – A feleséged értékelni fogja, hogy mellette állsz, és segíteni akarsz neki. Hidd el nekem, hogy ezt egész életére meg fogja jegyezni. – Ebben nem volna semmi új, én ...
Vasárnapi ebédek #638
– Az más – jelentette ki durcásan Gergő, és bosszankodva vette tudomásul, hogy a bor már kissé elnehezítette a fejét, így az elmúlt percben gyanútlanul belesétált a sógornője csapdájába. – Ugye, te magad is érzed, hogy ez igencsak vérszegény indok? – kérdezte Magdi. – Már ha indoklásnak lehet nevezni ezt a két egyszerű szócskát. – Már bocsánat, de ez most ...
Vasárnapi ebédek #639
Gergő jobbnak látta, ha nem vár tovább. Egyáltalán nem szeretett volna a bátyja előtt pityeregni, a sógornője szeme láttára pedig talán még annál is kevésbé. Fogta hát magát, fölpattant a székéről, motyogott valami elköszönésfélét, és sietve bevonult a vendégszobába, közben pedig kiadós orrfúvással próbálta leplezni, mennyire közel áll a síráshoz. Amikor az Almási házaspár egyedül maradt a teraszon, jó darabig ...
Vasárnapi ebédek #640
– Mondanál néhány példát, amikor egyesszámban fogalmaztam, és az számodra bántó volt? – kérte Ákos. – Nem arról van szó, hogy bántó lett volna, ahogy fogalmaztál – magyarázta Magdi. – Még véletlenül sem szeretném, ha emiatt egy újabb félreértés keletkezne közöttünk. Inkább úgy fogalmaznék, nem segítette elő, hogy biztonságban érezhessem magam. – Jó, akkor mondanál néhány példát, amikor egyesszámban fogalmaztam, ...
Vasárnapi ebédek #641
Magdi érezhetően kezdte elveszíteni a türelmét: – Szívem, én komolyan mondom, hogy ha csak annyit ismernék belőled, amit itt az utóbbi tíz percben előadtál, akkor soha el nem hinném, hogy te egy országos hírű pszichológus vagy, aki nem is olyan régen még tévéműsort vezetett, és minden évben ír egy könyvet, amelyik hetekig vezeti a sikerlistákat. Hogy lehetsz ennyire értetlen? Tényleg ...
Vasárnapi ebédek #642
Másnap reggel folytatódott a konyhabútor összeszerelése az Almási–házban. Immár elkelt Ákos segítsége, mert néhány művelet négy kezet igényelt. A házigazda szorgosan az öccse keze alá dolgozott, és csak egyszer kért némi szünetet, amikor is félrevonult, hogy lebonyolítson egy titokzatos telefonhívást. Végül a hívás csöppet sem bizonyult olyan titokzatosnak, mint ahogy azt Gergő a csavarhúzó tekergetése közben gondolta. – Beszéltem a ...
Vasárnapi ebédek #643
Gergő egyelőre megpróbált a humor eszközéhez nyúlni, hogy enyhítse a feszültséget: – Már ne haragudj, de miért annyira fontos neked, hogy hogy néz ki ez a magánnyomozó? Nyilván nem visel zöldre festett hajat, és erős a gyanúm, hogy az öltözete sem extravagáns. Ebben a szakmában nem túl előnyös, ha valaki rögtön szemet szúr az utca járókelőinek. De ha esetleg úgy ...
Vasárnapi ebédek #644
– Szeretnék neked javasolni valamit – szólt csöndesen Gergő. – Tegyünk egy különös kísérletet. Próbáljunk visszatérni egy korábbi állapothoz. – Mit értesz ez alatt? – kérdezte gyanakodva Anna. – Mindjárt részletesen kifejtem, és nagyon remélem, nem lesz belőle sem félreértés, sem sértődés. Megígéred, hogy nem fogsz egyből nekem esni, és végiggondolod a javaslatomat, mielőtt véleményeznéd? Anna bólogatott, és jelen pillanatban ...
Vasárnapi ebédek #645
– Mondd csak, te is benne voltál ebben a színjátékban? – esett neki a férjének Anna, szinte még a ház ajtajából kiabálva. Gergőnek a leghalványabb fogalma sem volt, hogy miről beszél a neje, de abban biztos volt, hogy ennyire feldúltnak még sohasem látta. Pedig ez az elmúlt hónapok történéseinek tükrében nem volt kis dolog. Anna eközben becsukta maga után az ...
Vasárnapi ebédek #646
– Mindig is nagyra tartottad a bátyádat – mondta Anna olyan hangon, mintha ez valamiféle elítélendő hozzáállás volna, majd hozzátette: – El sem tudod róla képzelni, hogy ő is hibázhat néha, ugye? – Nem hiszem, hogy bármikor is emberfeletti lényként tekintettem volna rá – felelte Gergő. – Ő is gyarló, ő is hibázhat. De ilyet soha nem tenne. – Ugyan ...
Vasárnapi ebédek #647
Amikor véget ért a telefonbeszélgetés, Gergő egy darabig nem nézett Annára, hanem maga elé meredve a gondolataiba mélyedt, és szórakozottan nyomogatta a telefonja gombjait. De még eközben is magán érezte a felesége tekintetét, és jól tudta, hogy Anna most igazolva látja minden gyanúját. Aztán ez be is igazolódott, amikor a lány megszólalt. Ugyan egy kérdéssel indított, de ez a rövid ...
Vasárnapi ebédek #648
Az ominózus telefonhívás után nem sokkal Ákos már a magánnyomozó irodájának ajtaján kopogtatott. – Parancsoljon, foglaljon helyet, Almási úr – invitálta a detektív, majd hellyel kínálta, ő pedig letelepedett az íróasztal másik oldalán. – Számomra rendkívül fontos, hogy az ügyfeleim maradéktalanul megbízzanak bennem, ezért is szorgalmaztam a mihamarabbi személyes találkozást – magyarázta. – Biztosíthatom, hogy megbízom magában, viszont a családban ...
Vasárnapi ebédek #649
Gergő a komódon megpillantott egy papírlapot, amin egy golyóstoll hevert. Amikor Imre atya kijött a szobából, meg is kérdezte tőle: – Az ott egy levél, atyám? – Igen, jól látod – felelte a plébános. – Félre ne értsen, nem lestem bele – mentegetőzött Gergő –, csak hát bevallom, kicsit furcsállom a dolgot. – Mit tartasz furcsának? – Azt, hogy az ...
Vasárnapi ebédek #650
Amikor odaértek Anna szüleinek házához, a lány már éppen távozni készült. – Na, most legyünk okosak. Vajon mi történhetett? – sóhajtott fel Gergő a kocsiban, de hosszas morfondírozásra nem volt idő, mert a háziak már észrevették őket. Így hát mindhárman kiszálltak, és odamentek a kapuhoz, ahol a szülők éppen búcsúzkodtak a lányuktól. – Elnézést a késői látogatásért – szabadkozott Imre ...
Vasárnapi ebédek #651
Egy őszi estén Gergő a számítógép monitora előtt ült, és izgatottan keresgélt. Néha pedig még jegyzetelt is. Az éppen hazaérkező felesége is észrevette, hogy nagy munkában van, rá is kérdezett. – Lehetséges nyaralási helyszíneket böngészek – újságolta Gergő. Anna elmosolyodott, de csak annyit szólt: – Nocsak. Gergő oda sem nézett a nejére, de azért határozottan kijelentette: – Az átkozott járvány ...
Vasárnapi ebédek #652
Amikor Almási Károly kinyitotta a szemét, először a fehér plafont pillantotta meg. Szokatlan volt a látvány, hiszen pontosan tudta, hogy a hálószobájuk mennyezete barackvirág színű. Mint ahogy a falak is. Ez teljesen biztos. Julika döntött annak idején az árnyalatról, ő választotta ki a barackvirágot. Azt mondta, egy hálószobába meleg szín dukál, olyan, ami nem túl halvány, már majdnem pasztell, de ...
Vasárnapi ebédek #653
Miután Almási Károlyt kiengedték a kórházból, alig néhány hétre rá Ákos kétségbeesett telefonhívást kapott az édesanyjától: – A te segítségedre lenne szükség, itt az én hatalmam már kevés, egyszerűen nem bírok apáddal – panaszolta Julika. Ákos, amilyen gyorsan csak tudott, a szülői házba sietett, és elképedve látta, hogy az édesapja éppen csomagol. – Hova készülsz? – kérdezte, de úgy tűnt, ...
Vasárnapi ebédek #654
Amikor apa és fia hazaérkezett Debrecenbe a makettkiállításról, Ákos öt percen keresztül csak a különböző színű és méretű dobozokat hordta be a kocsija csomagtartójából a szülői házba. A sokadik fordulónál már gyanús is lett az édesanyjának. – Hát ezek meg micsodák? – tátotta el a száját Julika. – Nem olyan nehéz kitalálni – felelte Ákos. – Makettkiállításon voltunk, tehát makettek ...
Vasárnapi ebédek #655
Julika kedvesen megkérdezte a férjét: – Milyen reszelőre lenne szükséged? Van finom, közepes és durva is. – Ebben a sorrendben – felelte mosolyogva Károly, aztán gyorsan elkomorult az arca: – Na, milyen ostoba vagyok, hamar rávágtam ezt a viccesnek szánt választ, közben meg pont az ellenkezője a helyes sorrend. Julika meglehetősen okos asszony volt, és a történet ezen pontján már ...
Vasárnapi ebédek #656
Karácsonykor Almási Károlyt és az unokáját, Bencét legfőképpen a dolgozószobában lehetett megtalálni. Elmélyülten dolgoztak egy aprócska makett összeállításán. Bár igaz, hogy a dolog nem indult zökkenőmentesen, mert amikor az első éles szerszám előkerült, a kisfiú riadtan szólalt meg: – Ajjaj, ebből még baj lesz! – Mire célzol? – kérdezte a nagyapja. – Anya mindig azt mondja, hogy kés, villa, olló ...
Vasárnapi ebédek #657
Almási Károly a dolgozószobájában ült, és erősen szemezett a makettes dobozokkal. Próbált újabb két egyforma darabot felfedezni, de egyelőre nem sikerült. Felállt, hogy közelebb menjen a felhalmozott dobozokhoz. Aztán felvette a szemüvegét is, de így sem jött össze a dolog. Csalódottan ült vissza az íróasztalához. Ujjaival kissé idegesen dobolt az asztal lapján. Aztán a tekintete az aprócska harckocsira tévedt, amelyet ...
Vasárnapi ebédek #658
Almási Károly komfortérzete akkor múlt el a makettboltban, amikor az eladó feltette a kérdést: – Mivel csinálta a koszolást? Hősünk zavartan ellenőrizte a ruházatát, keresve, hogy talán mészfoltos–e a kabátja válla, mert nekidőlt egy falnak, esetleg a nadrágja szára lett koszos, mert felverte rá a sarat egy autó? Az eladó felnevetett: – Jaj, nem úgy gondoltam! A makettek koszolására céloztam, ...
Vasárnapi ebédek #659
Átmenetileg komor hangulatú délután borult az Almási-házra. A családfő a dolgozószobájában gubbasztott, nézegette az asztalra borított portékákat, de valahogy nem mert hozzájuk nyúlni. Maga sem tudta volna megmondani, hogy miért. Egyelőre azt sem volt képes eldönteni, hogy egyáltalán érez–e bűntudatot, vagy sem. Annak ellenére sem, hogy néha megpróbált ellopakodni a hálószobáig, hogy tisztázza Julikával a helyzetet, de a keze minden ...
Vasárnapi ebédek #660
Az újabb makettezős hétvége után a dolgos hétköznapok következtek, ez pedig azzal járt, hogy Julika a nagyfia rendelőjében teljesítette az adminisztrációs feladatokat. Ebédszünetben alkalmuk nyílt egy kis beszélgetésre, és ennek során Julika meglepő dolgokról tájékoztatta Ákost: – Apád nyakig belevetette magát ebbe a hobbiba. Annak idején, amikor világos lett előttem, hogy mit tervezel, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön ...
Vasárnapi ebédek #661
A fia rendelőjében lefolytatott beszélgetés végül jó hangulatban fejeződött be, Julika mégis nehéz szívvel ért haza. Most az egyszer nem bánta volna, ha a férje a dolgozószobájában pepecsel a makettekkel, és ő egy darabig még egyedül maradhat a gondolataival. De nem ez volt a helyzet. Károly nemcsak előbújt a rejtekhelyéről, hanem még kérdésekkel is bombázni kezdte a nejét. Talán mert ...
Vasárnapi ebédek #662
Estefelé, amikor az Almási házaspár egyedül maradt, Károly rögtön észrevette, hogy Julikának valami baja van. Más esetekben, amikor az ilyen unokázós hétvégék elmúltak, vasárnap este mindig feltöltődve és boldogan mosolyogva sorolta fel, mi mindenről beszélgettek a kisfiúval, és büszkén példálózott, mennyire okos és értelmes a kis Bence. Most azonban egykedvűen lapozgatott valami rejtvényújságot, de még csak toll vagy ceruza sem ...
Vasárnapi ebédek #663
A családfőnek semmi kifogása nem volt az ellen, hogy Bence szüleit is bevonják a megbeszélésbe. Így hát a következő hétvégén négyesben ültek az Almási–ház nappalijában, amikor Julika előadta, milyen aggályai vannak a makettezés bizonyos témaválasztásaival kapcsolatban. Elsőként Ákos reagált az édesanyja által elmondottakra: – Semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy apa történelemre is oktatja Bencét. Úgy emlékszem, hogy amikor én ...
Vasárnapi ebédek #664
Amikor Ákos elolvasta az első háborús híreket, majd a helyszíni tudósításokat a magyar–ukrán határon kialakult helyzetről, azonnal telefont ragadott, és először az ügyvédjét és egyben legjobb barátját hívta fel. Tiborról pontosan tudta, hogy Kárpátaljáról származik, így hát bízott benne, hogy nem lesz nehéz rávennie az együttműködésre. Csakhogy Tibor száma foglalt volt. Ákos majdnem tíz percig próbálkozott, de belátta, hogy ha ...
Vasárnapi ebédek #665
Almási Ákos nem azért volt országos hírű pszichológus, egyúttal szerető férj, hogy ne lássa meg az átsuhanó félelmet a felesége arcán. Magához ölelte Magdit, és igyekezett megnyugtatni: – Ne aggódj, minden rendben lesz. Ezen úgyis túl kell esnünk, hát akkor már jobb előbb, mint utóbb. – Nem hittem volna, hogy valaha ilyesmiről kell beszélgetnem a kicsi gyerekeimmel – jegyezte meg ...
Vasárnapi ebédek #666
A kis Bence egyelőre nem nagyon értette a dolgot: – De hát én csak azt csináltam, amire kértetek – szólt panaszos hangon, és láthatóan el is keserítette kissé, hogy a szülei mintha nem igazán értékelnék az ő önzetlenségét. – Kisfiam, ülj csak le egy kicsit ide, közénk – paskolgatta meg a pamlagot Ákos, majd így folytatta: – Nagyon büszke vagyok ...
Vasárnapi ebédek #667
Másnap minden gördülékenyen zajlott a segélyszállítmányt illetően. Mire Ákosék odaértek a raktárhoz, már összekészítve vártak rájuk a különböző csomagok, csak teherautóra kellett őket pakolni. Így hát a különítmény alig másfél óra múlva már Záhony közelében járt. – Tudja, János, nekem valahogy mindig rossz érzésem van, ha ehhez a határszakaszhoz közeledem – mesélte a sofőrnek Ákos. – Aztán miért, doktor úr? ...
Vasárnapi ebédek #668
Amikor a kéttagú tévéstáb végre békén hagyta a kis csapatot, az ügyvéd finom kritikával szólt oda a barátjának: – Azért abban volt némi igazuk, hogy ha egy ismert embert mutatnak meg, aki ezekben a nehéz napokban veszi a fáradságot, és a határon tevékenykedik, akkor ez másokat is adakozásra és segítségre sarkallhat. – Az előbb még profi módon álltál ki mellettem, ...
Vasárnapi ebédek #669
Nemsokára kiderült, hogy Ákos angoltudására valóban szükség van. Egyszer csak megjelent egy kéttagú tévéstáb a helyszínen, és elkezdtek forgatni. De nem a már Záhonyban megismert hazai páros volt, hanem külföldiek, egy osztrák csatorna munkatársai. No persze, amíg ez nem derült ki, addig Tibor magyarul kezdett velük perlekedni, miközben a kamera objektívjét is eltakarta a tenyerével: – Ki adott maguknak erre ...
Vasárnapi ebédek #670
Amikor a teherautó hazafelé indult, Ákos és a sofőr egy ideig mélységes csöndben voltak. Ákos a gondolataiba merült, és János sem szólalt meg, bár neki nyilván az utat kellett figyelnie, nem engedhette át magát az elmélkedésnek. Azonban egy idő után mégiscsak kiderült, hogy nagyon is komoly dilemmát forgat magában. – Nem igazán van ez jól, doktor úr – szólalt meg ...
Vasárnapi ebédek #671
Amikor megérkeztek Debrecenbe, János nem fogadta el a benzinpénzt. – Ez az én hozzájárulásom ehhez a nemes ügyhöz – jelentette ki, és még azt is hozzátette: – Én is sokat kaptam ám ezen az úton, igen hasznos nap volt, amit nem egyhamar fogok elfelejteni. Aztán mégis úgy alakult, hogy pár nap múlva felhívta Ákost. No persze nem azért, hogy utólag ...
Vasárnapi ebédek #672
A következő hétvégén újra fellángolt az Almási családban a háborús témájú diorámák fölötti vita. Julika még inkább megerősödött abban a véleményében, hogy halasztani kellene a dolgot addig, amíg a kis Bence nagyobb lesz, hiszen épp elég baj van így is a világban. Magdi igyekezett megnyugtatni az anyósát, hogy a kisfiú már elég nagy bizonyos kérdések megbeszéléséhez, pláne úgy, hogy ki ...
Vasárnapi ebédek #673
– Miért olyan nehéz elhinni, hogy kedvem támadt veletek játszani? – tárta szét a karját Ákos. A családfő cinkos pillantást vetett az unokájára: – Hallod, mit mond az apukád? Játszani támadt kedve. Azt hiszi, hogy mi játszunk. Jó vicc. – Azzal visszafordult Ákos felé: – Ha már játszani akarsz, akkor jobb lenne, ha felvennél valami játszóruhát is. Így akarsz kijönni ...
Vasárnapi ebédek #674
Estefelé megint csak kétfősre szűkült a makettező szakkör. Ákos, Magdi és a kis Brigitta hazaindultak, de Bence szokás szerint maradt egész hétvégére. És milyen jól tette! Ugyanis kiderült, hogy a nagypapája nincs éppen a helyzet magaslatán, amikor a festékszórót – vagy ahogy ő szerette nevezni: a légecsetet – használja. Nem lehet szebben leírni a történteket: a praktikusnak gondolt kis készség ...
Vasárnapi ebédek #675
– Szeretem a történeteidet – dicsérte meg a nagyapját a kis Bence. – Még valamivel jobban is meséled el őket, mint apa, pedig azért ő is jól csinálja… De ez biztosan azért van, mert a saját történeteit tudja a legjobban elmesélni mindenki, nem igaz? Mi tagadás, Almási Károly kissé meghökkent: – Milyen történeteimet szokta neked az apukád mesélni? – kérdezett ...
Vasárnapi ebédek #676
– Ha ilyen jól ment neked a fogalmazás, akkor miért nem egyből író akartál lenni, miért újságíró? – kérdezte Bence. – Tudod, nem olyan könnyű ám íróként megélni – magyarázta a nagyapja. – Már az én fiatalkoromban sem volt az. Eleve hosszú idő, amíg az ember megír egy könyvet. Egy cikk sokkal egyszerűbb, némelyikhez fél óra sem kell. de egy ...
Vasárnapi ebédek #677
Amikor Julika benyitott a dolgozószobába, csodálkozva tapasztalta, hogy a család legidősebb és legifjabb férfitagja nem makettezéssel foglalkozik. – Hát ti meg mit csináltok? – érdeklődött kíváncsian. – Éppen egy videót tekintünk meg az írógép működéséről – tájékoztatta mosolyogva a hitvese, aki aztán jót derült a felesége döbbent arcán. – Csak nem akarsz írógépszerelőt faragni ebből a szegény gyerekből? – tréfálkozott ...
Vasárnapi ebédek #678
Egy borongós őszi vasárnap délutánon Almási Károly meglepő indítvánnyal állt elő a dolgozószobája mélyén: – Te, Bence! Mit szólnál hozzá, ha karácsonyra elkészítenénk a család számára az Almási–ház méretarányos makettjét? – Mármint ezét a házét? – kérdezett vissza a kisfiú. – Igen, erre gondoltam – bólogatott a nagyapja. – Képzeld csak el, mennyire csodálkozna mindenki! Még az álluk is leesne! ...
Vasárnapi ebédek #679
Az Almási–ház makettjének megvalósítása még mindig az előkészítés fázisában tartott. Ám most elkövetkezett az a pillanat, amikor el kellett hagyni a dolgozószobát, hogy bizonyos külső műveleteket végezzenek el a makettező szakkör jeles tagjai. A kis Bence már sejtette, hogy valami ilyesmi következik, mert a nagypapája előkereste a leghosszabb mérőszalagot, amelyet csak fellelhetett a házban, és a praktikus mérőeszköz már ott ...
Vasárnapi ebédek #680
Közeledett a karácsony, és bár a dioráma készítése megfelelő tempóban haladt, Almási Károly homlokát néha mégis gond felhőzte be. Az unokája is észrevette ezt, és rá is kérdezett az okára: – Én úgy látom, hogy határidőre készen leszünk, de akkor miért nem örülsz neki, nagyapa? Mi a baj? – Pénteken értesítést kaptam a makettes webáruházból, hogy sajnos mégsem tudják leszállítani ...
Vasárnapi ebédek #681
Amikor véget ért a téli szünet, és Bence újra iskolába ment, Magdi a délelőtt egyik nyugalmas órájában egyszer csak különös hangon kezdett panaszkodni a hitvesének: – Azt hiszem, valami gond van a kisfiunkkal. Ákos úgy érezte, hogy hirtelen az ütő is megáll benne. Letette az újságot, és szinte rémülten nézett a feleségére, azt tudakolva, hogy miről van szó. Magdi válasza ...
Vasárnapi ebédek #682
Miután Ákos hazavitte Bencét az iskolából, megkezdődött a szelíd számonkérés. Pontosabban szólva a tapogatózás, mert egyik szülő sem szeretett volna ajtóstul rontani a házba. – Apukád és én kíváncsiak lennénk néhány dologra – kezdte Magdi. – Mégpedig a gyűjtőszenvedélyeddel kapcsolatban. – A makettekről van szó? – tippelt rögtön és egyelőre még gyanútlanul a kisfiú, aztán széttárta a karját: – Igazán ...
Vasárnapi ebédek #683
Ákos nagyot sóhajtott, mint akinek jókora kő esik le a szívéről, és hasonlóképpen reagált Magdi is. A kis Bencének most kezdett derengeni, hogy mintha a szülei nem szimpatizálnának maradéktalanul ezzel a csereberélős akcióval. – Valami baj van? – kérdezte félénken, és amit az előbb csak sejtett, az most már teljes bizonyosságot nyert, az édesanyja ugyanis számon kérte: – Mondd csak, ...
Vasárnapi ebédek #684
Hamarosan egészen érdekes fordulatot vett a Nagyállomás melletti flaszteren játszódó jelenet. A hajlott hátú öregasszony átvette a fiúktól a szatyrot, tele ételes dobozokkal, de ő a maga részéről semmiféle csomagot nem adott át cserébe, hanem hirtelen kiegyenesedett, sarkon fordult, és mint a nyúl, úgy elinalt az állomás épülete felé. Egy pillanattal később már el is tűnt a bejárat mögött. A ...
Vasárnapi ebédek #685
– Erről egyelőre csak sejtéseink vannak – felelte a nyomozó –, de a magam részéről azt feltételezem, hogy számára nem a különböző tárgyak vagy az egyéb lehetséges zsákmány értéke a fontos, hanem az a tény, hogy sikerüljön újabb embereket átvernie. Ákos elgondolkodva fűzte hozzá: – Akkor ez olyasmi lehet, mint a kleptománia. Egy kleptomániás számára sem az ellopott tárgy értéke ...
Vasárnapi ebédek #686
Magdi nem nagyon értette, mit akar a férje ezzel a lovas hasonlattal. Annyira eluralta a lelkét az aggodalom, hogy e percben újabb rémképek játszódtak le előtte. Elképzelte a jelenetet, amikor a kisfia kitalálja, hogy szeretne megtanulni lovagolni, az apja pedig ebbe bele is egyezne, ő pedig egy újabb veszély miatt félthetné a kis Bencét. Ehhez képest a makettezés valóban egy ...
Vasárnapi ebédek #687
Juhász Rolinak végül igaza lett. A fiúk alig akartak hinni a szemüknek, amikor a csereberés csoport bejegyzéseit végiglapozva egyszer csak megpillantották egy repülőmakett dobozát. Nyomban hatalmas izgalom lett rajtuk úrrá. – Írjunk a néninek üzenetet! – kiáltott fel Bence. – Kérdezzük meg tőle, hogy csak a dobozt árulja, vagy még a tartalma is megvan? A másik két srác csodálkozva nézett ...
Vasárnapi ebédek #688
Almási doktor és a fiúk a szájukat is eltátották, amikor a nyugdíjas asszony még hat hasonló makettes dobozzal előállt. – Gondolják, hogy ezek is sokat érhetnek? – kérdezte, és lerakta a kis dohányzóasztalra a pakkokat. A fiúk hozzá sem mertek érni a portékához, szinte megbabonázva meredtek a padláson lelt kincsekre. Ákos már valamivel bátrabb volt, de ő is elgondolkodva nyúlt ...
Vasárnapi ebédek #689
Úgy tűnt, Bence igazságérzetét nagyon bántja ez a jutalékos dolog. Egyre csak csóválgatta a fejét, aztán ki is bökte: – Ez nem igazság. Pénzt raknak el, és semmit nem csinálnak érte. Milyen alapon vonják le tőlünk azt a három százalékot? És még ha tőlünk vonnák le, de végső soron attól a szegény nyugdíjas nénitől veszik el! – méltatlankodott a kisfiú ...
Vasárnapi ebédek #690
Janó bácsi belefogott az elbeszélésbe, amelyet elég messziről indított: – Tudjátok, ez a terv nem most született meg a fejemben, hanem már vagy tíz éve. Akkor még nem voltam nyugdíjban, hanem történelmet tanítottam olyan gyerekeknek, mint ti. Két kollégámmal elhatároztuk, hogy megépítjük az iskola makettjét. Igazából már nem is tudom, hogy hármunk közül ki volt az ötletgazda. Bocsássatok meg nekem, ...
Vasárnapi ebédek #691
Most már a másik két fiú is egyre sűrűbben pislogott befelé, az építési területre, és felfedezték, hogy ott valóban olyasféle anyagok leszabásával foglalatoskodtak a munkások, amilyeneket Janó bácsi ajánlott a figyelmükbe nemrég. – Bemászunk? – kérdezte Roland, és csibész mosollyal nézett a társaira. – Ne bomolj, Juhász! – morgott rá a vadóc fiúra Kiss Márk, és a vezetéknéven szólítás eszközével ...
Vasárnapi ebédek #692
Balogh úr, a leforrázott építési ellenőr ekkor eloldalgott a kerítés irányába, ám a fiúk még nem könnyebbülhettek meg, mivel a művezető korántsem tekintette befejezettnek a kifaggatásukat: – Most pedig meséljétek el, hogy miért szöktetek be az építési területre – kérdezte, ám rögtön elő is állt egy saját tippel: – Hívogató volt a kerítésen tátongó rés, ugye? A tiltott gyümölcs íze, ...
Vasárnapi ebédek #693
– Aztán az egyik nagyszünetben behívatott a tanári szobába Janó bácsi, és alaposan megmosta a fejem – folytatta a történetet Ligeti Péter. – Mintha apám helyett apám lett volna, úgy beszélt velem. Elmesélte, miért nincs értelme, ha egy magam korabeli fiú a tanulás helyett a cigarettázást meg a sörözést választja, és hogy két út áll előttem, és nekem kell eldöntenem, ...
Vasárnapi ebédek #694
Egy héttel később kiderült, miféle ötletei keletkeztek Petya bácsinak. A művezető ugyanis elvitte a fiúkat az építkezésre, és egy munkaasztal mellett elővett egy kartondobozt: – Lessetek csak bele, srácok! – Mi van benne? – kérdezte Bence. – Ne aggódjatok, nem az, ami a dobozra van írva – nevette el magát a művezető, aztán elmagyarázta: – Egy héten keresztül összegyűjtöttem minden ...
Vasárnapi ebédek #695
A művezető aztán visszafordult Ákos felé, és őszinte kíváncsisággal kérdezte: – Gondolja, doktor úr, hogy valamiféle lelki eredetű oka is lehet, hogy Janó bácsi mintha nem egészen érezné jól magát? Azt persze megértem, hogy ebben a korban és ilyen komoly műtét után az ember kedélyállapota nem lehet olyan, mint egy makkegészséges és fiatal emberé, de én azért érzek valamit a ...
Vasárnapi ebédek #696
– Most figyeljetek rám egy kicsit, fiúk! – kérte Ákos. – Tudnunk kell, nekünk, felnőtteknek, hogy jól érzékeljük–e a helyzetet. Tehát arról van–e szó, hogy Janó bácsi a makettszakkör foglalkozásai közben szeretne titeket másféle témakörökben is oktatni? – Igen – felelték egybehangzóan a srácok. – És ezek a témakörök néha olyanok, mintha az iskolában lennétek, egy–egy tanórán? – Igen. – ...
Vasárnapi ebédek #697
Ligeti Péter tartotta a szavát, alig néhány nap alatt tető alá hozta a tervet, így hát az egyik csütörtök délutánon sor került az első találkozásra tanár és leendő tanítvány között. Az idősotthonba az édesapja kísérte el kicsi Ferkót, és Janó bácsi nem tudta volna eldönteni, hogy melyikük az elfogódottabb. Miután hellyel kínálta őket, és megbeszélték a szükséges tudnivalókat, így szólt: ...
Vasárnapi ebédek #698
– Tudok egy jó történetet Kolumbuszról – bocsátotta előre Janó bácsi. – Ha jól figyelsz, és megjegyzed, akkor ezzel a történettel szerezhetsz néhány jó pontot a tanárodnál, vagy akár még egy jutalom ötöst is. Érdekel? – Hát persze! – csillant fel a kisfiú szeme. – No, akkor bele is kezdek – mosolyodott el Janó bácsi. – Miután Kolumbusz 1492 októberében ...
Vasárnapi ebédek #699
Janó bácsi úgy sejtette, hogy nem sikerült maradéktalanul lecsillapítania a tanítványa lelkében dúló vihart, és ez a következő korrepetálás alkalmával be is bizonyosodott. Kicsi Ferkó mindjárt a találkozó elején elújságolta, hogy nem bírta tovább a lelkifurdalást, ezért az első adandó alkalommal bevallotta a tanárnőjének a hazugságot. – Hol történt ez? – tudakolta Janó bácsi. – Az iskolában – felelte a ...
Vasárnapi ebédek #700
A következő korrepetálásnak egészen más volt a hangulata, mint a korábbiaknak. Addig minden jól alakult, amíg Janó bácsi az ipari forradalom következményeiről kérdezte ki Ferkót, de később a nyugalmazott tanárnak akadtak bizonyos aggályai: – Mi tagadás, hibátlan feleletet adtál elő az ipari forradalom következményeiről – ismerte el –, de csak félig. Amit elmondtál, az mind helyes volt, az utolsó szóig, ...
Vasárnapi ebédek #701
A tanárnőnek a következő szünetig sem sikerült lenyugodnia, és ezt Janó bácsi is szóvá tette: – Mintha még mindig bosszús lennél, Ibolyám. – Naná, hogy bosszús vagyok! Minden okom megvan rá, sőt akár több okom is! – Azért mégsem kellene így a szívedre venni a dolgot. Csak felmegy a vérnyomásod meg a pulzusod, aztán nagy idegességedben olyasmit fogsz cselekedni, amiről ...
Vasárnapi ebédek #702
Janó bácsi végül sikeresen meggyőzte a szülőket, hogy csak nyugodtan engedjék hozzá a kicsi Ferkót akkor is, ha már minden osztályzatot kijavított a bizonyítványban, és ő természetesen nem fog semmiféle díjazást kérni ezért, hiszen mindig örül, ha van valaki, aki meglátogatja az öregek otthonában. Végül egy félreértés szabta meg, hogy mi legyen a további menetrend a nyugalmazott tanár életében. Ugyanis ...
Vasárnapi ebédek #703
Közeledett a tél, és a megnövekedett létszámú makettszakkör olyan tempóban dolgozott, hogy már november közepére elkészült az iskola kicsinyített mása. – Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar készen leszünk – ismerte el egy szombati délutánon Janó bácsi. – No persze, erre is megvan a magyarázat. Először is eggyel többen lettünk, másodszor pedig ez az őszi időszak igencsak kedvez az olyan ...
Vasárnapi ebédek #704
Janó bácsi úgy meglepődött ezen a kijelentésen, hogy hirtelenjében csak annyit bírt kinyögni: – Miféle elképzeléseim? – Például, milyen magas legyen a vitrin? – ecsetelte Ferkó édespja. – Vagy hogy csak felülről legyen üvegezve, vagy oldalt is? Meg amikor elkészül, milyen színűre fessem le? Vagy maradhat natúr fa? Tudja, ilyesmikre céloztam, tanár úr – magyarázta a szaki, és közben egy ...