Vadkacsa
Az Almási család nappalijában péntek délben megcsörrent a telefon. Anya vette fel, hiszen ebben az időpontban rendszerint csak ő tartózkodott otthon. Az ikrek osztályfőnöke volt a vonal végén, s nem szolgált éppen jó hírekkel. A beszélgetés végére éppen hazaért apa, s felesége aggódó arca láttán nyomban érdeklődni kezdett a hívó fél személye felől.
– Az iskolából kerestek. Hugi csinált egy kis bajt. Labdáztak az osztályteremben, és betörtek egy tárolóvitrint. De nem kell aggódnod, nekik nem esett semmi bajuk.
– No, akkor jó – rogyott le a fotelbe megnyugodva a családfő – ez legyen a legnagyobb baj, ami a kislányommal valaha is történik egy iskolában. Mennyi a kár?
– Egy üvegtábla és egy kitömött vadkacsa.
– Még szerencse, hogy nem egy zsiráf. Most kénytelen lennék lemondani a délutáni riportot, és szafarira indulni Afrikába. Figyelj csak,szívem, ne áruld el nekik, hogy mi tudunk a dologról, kíváncsi vagyok, beszámolnak-e róla, ha hazaérnek.
Mivel az Almási házaspár általában egyetértett a gyermeknevelési kérdésekben, minden további tárgyalás nélkül létrejött a konspiráció. Amikor az ikrek hazaértek, anya egyetlen szóval sem utalt rá, hogy tudomása van az iskolában történtekről. Azonban nem csak ő volt ilyen visszafogott az üvegvitrint illetően, a gyerekek is szokatlanul csendesen viselkedtek. A szótlanul elfogyasztott ebéd után visszavonultak a szobájukba, s nagyon úgy tűnt, hogy egész délután nem szándékoznak előbújni onnan. Amikor anya estefelé belesett az ajtajukon, ritkaságszámba menő látvány tárult a szeme elé. A testvérek a legnagyobb egyetértésben éppen azon munkálkodtak, hogy soha nem látott rendet rakjanak a szobájukban.
Ez az illedelmes hallgatagság, ha lehet, csak fokozódott a szombati nap folyamán. Hugi mindössze egyszer szólalt meg, amikor is megkérdezte, hogy mit segíthetne a háztartásban, komoly gondot okozva ezzel édesanyjának, akinek emberfeletti erőfeszítésre volt szüksége, hogy ki ne buggyanjon belőle a kacagás. Az ikrek ezt a maguk fogadta némaságot egyébiránt csak a szüleikre terjesztették ki, a testvéreikre már nem. Olyannyira, hogy Ákossal és Dórával is beható tárgyalásokat kezdtek az irányban, hogy vajon az ő gimijükben nem akadna-e esetleg egy fölösleges kitömött vadkacsa, és ha igen, akkor hány heti zsebpénzükből tudnák azt részletre megvenni.
Amikor apa szombat éjjel hazaért a szerkesztőségből, legnagyobb örömére még ébren találta a feleségét. A hitvesi csók után nyomban a nap fejleményei után kezdett érdeklődni.
– Borzalmas napom volt – panaszkodott tettetett komolysággal a neje –, ilyen sokáig még soha életemben nem kellett visszatartanom a nevethetnékemet. Képzeld, Hugi segített mosogatni, törölgetni, sőt, még csempét tisztítani is.
– És még csak nem is célzott a vitrinre vagy a vadkacsára?
– Szerintem a holnapi ebéd utáni beszélgetésre tartogatja.
És valóban, Hugi a vasárnapi ebéd utáni családi beszélgetés keretében tett őszinte beismerő vallomást. Öcsi közben leszedte a mosatlant, majd egy óvatlan pillanatban beosont a gyerekszobába, ahonnan egy szépen festett porcelán kacsával tért vissza, amit ragyogó arccal letett az édesapja elé:
– Tegnap meglátogattuk a nagyit Ákossal, és ezt a gyönyörű kacsát kaptuk tőle. Szerintem nagyon fognak örülni neki, ha Hugival bevisszük az iskolába, mert teljesen élethű, és ezen is ugyanúgy meg tudja mutatni a dolgokat a tanító néni, mint a kitömött döglött kiskacsán.
– Hát ez óriási! – csapott a térdére Gergő. – Akkor már inkább Gizi nénihez kellett volna bemenned a kórházba. Ő mint ápolónő még ennél is jobb kacsával tudott volna megajándékozni! – harsogta vihogva, s nagyon úgy festett, hogy sokáig nem is múlik el a jókedve, apa azonban kimérten közbeszólt:
– Gergő fiam, remélem tudod, hogy ezzel a viselkedéseddel a jövő heti zsebpénzedtől fosztottad meg magad. A csúfolódás ugyanis a mi családunkban büntetendő cselekmény. – Azzal kézen fogta az ikreket, és bevonult velük a szobájukba:
– Gyerekek, azt hiszem, ez a kacsa jobb helyen lesz itthon. Ha ránéztek, jusson majd eszetekbe, hogy a szüleitekkel mindig őszintének kell lennetek, akár jó, akár rossz dolog történik veletek. És az őszinteséggel nem kell a vasárnapi ebédig várni, mert a segítség akkor a legjobb, ha időben érkezik.
– Úgy lesz, apa – ígérték meg az ikrek, majd közösen elhelyezték a porcelán kacsát a könyvszekrény középső polcán.