Osmosis

Egy átlagos fantasynak látszik, de ahogy halad a történet, mindig van valami nagyon váratlan. Még a végjátékokban is várható "váratlan" csavar.

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.

Olyan hihetetlenül jó arányban szerepel benne a humor, a titokzatosság, a romantikus elemek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a történetet.

Az első fejezet után nehezen vettem rá magam, hogy a másodikra is rákattintsak. Azt hittem, ez is egy szokványos fantasy lesz. Nagyot tévedtem.

Amikor a két ünnep között rátaláltam, abba sem tudtam hagyni az olvasást. Ki sem keltem addig az ágyból, amíg már nem volt muszáj.

Remekbe szabott, minden szavát élveztem!

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.

Ez a történet tényleg pörög. Három-öt perc alatt kivégezhető fejezetekből áll, váltott nézőpontból láttatja az eseményeket, melyek fokozatosan szövődnek egy közös pont felé.

Ez a történet teljes mértékben kiszámíthatatlan. A szó legjobb értelmében véve. A szereplők egyszerűen sosem azt csinálják, amit az ember várna tőlük.