Osmosis

Az első fejezet után nehezen vettem rá magam, hogy a másodikra is rákattintsak. Azt hittem, ez is egy szokványos fantasy lesz. Nagyot tévedtem.

Ez a történet teljes mértékben kiszámíthatatlan. A szó legjobb értelmében véve. A szereplők egyszerűen sosem azt csinálják, amit az ember várna tőlük.

Az író remekül vegyíti a humort, a sci-fi-t, a fantasy-t és még megannyi stíluselemet.

Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy "másik" emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé.

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Ez a történet tényleg pörög. Három-öt perc alatt kivégezhető fejezetekből áll, váltott nézőpontból láttatja az eseményeket, melyek fokozatosan szövődnek egy közös pont felé.

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.

Olyan hihetetlenül jó arányban szerepel benne a humor, a titokzatosság, a romantikus elemek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a történetet.

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.

Annyira lebilincselő, hogy tűkön ülve várom az újabb folytatást. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, ugyanakkor remélem, hogy jó sokára lesz vége.