Osmosis

Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy "másik" emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé.

Remekbe szabott, minden szavát élveztem!

Amikor a két ünnep között rátaláltam, abba sem tudtam hagyni az olvasást. Ki sem keltem addig az ágyból, amíg már nem volt muszáj.

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Kedvelem a rövid fejezeteket. Amúgy is vizuális típus vagyok, a jelenetek hatására úgy pereg le előttem a történet, mint egy film.

Annyira lebilincselő, hogy tűkön ülve várom az újabb folytatást. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a vége, ugyanakkor remélem, hogy jó sokára lesz vége.

Olyan hihetetlenül jó arányban szerepel benne a humor, a titokzatosság, a romantikus elemek, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a történetet.

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.

Az író remekül vegyíti a humort, a sci-fi-t, a fantasy-t és még megannyi stíluselemet.

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.