Osmosis

Mivel a szerző más műveit már ismertem, az elején több humort vártam volna, de ahogy fejlődött a történet, szépen megérkezett az is.

Fordulatos, lebilincselő kaland, a humoros párbeszédeket van, hogy kétszer is átolvasom, annyira tetszik.

Ez a történet tényleg pörög. Három-öt perc alatt kivégezhető fejezetekből áll, váltott nézőpontból láttatja az eseményeket, melyek fokozatosan szövődnek egy közös pont felé.

Egy átlagos fantasynak látszik, de ahogy halad a történet, mindig van valami nagyon váratlan. Még a végjátékokban is várható "váratlan" csavar.

Remekbe szabott, minden szavát élveztem!

Az első fejezet után nehezen vettem rá magam, hogy a másodikra is rákattintsak. Azt hittem, ez is egy szokványos fantasy lesz. Nagyot tévedtem.

Kedvelem a rövid fejezeteket. Amúgy is vizuális típus vagyok, a jelenetek hatására úgy pereg le előttem a történet, mint egy film.

Érdekes kérdést feszeget az Osmosis vezérmotívuma. Vajon ha az emberiség újrakezdhetné a történelmet, akkor is így elrontanánk mindent?

Az Osmosist olvasni olyan, mintha egy "másik" emberiség korai történelmét olvasná az ember, csak persze sokkal bennfentesebb módon, belátva a kulisszák mögé.

Amikor a két ünnep között rátaláltam, abba sem tudtam hagyni az olvasást. Ki sem keltem addig az ágyból, amíg már nem volt muszáj.