Homeopatikus villanyszerelés

Sietve előrebocsátom, az alábbi módszert szerintem mindkét nem képviselői sikerrel alkalmazhatják szerelmi bánat esetén, ugyanis nem vagyok hímsoviniszta.

Szóval, amikor anno megismertem Villanyszerelő Tibit a Negyven Rablóban, még nem sejtettem, hogy ő igazából homeopatikus villanyszerelő. Ám ebbéli minőségében hajdanán engem is volt szerencséje meggyógyítani. Vagyis hát ez inkább az én szerencsém volt, mert ha akkoriban nem siet a segítségemre ez a derék ember, tán bele is pusztultam volna a szerelmi bánatba.

A homeopatikus villanyszerelés, mint természetgyógyászati eljárás azt az iskolát követi, miszerint jó nagy adag testi fájdalommal orvosoljuk a lelki kínt. Erre akkor döbbentem rá, amikor hajdanán, szerelmi bánatomat orvoslandó, egy időre beálltam Tibihez dolgozni. Megkértem, hogy adjon valami nagyon trágya melót, hogy ne legyen időm a nőn töprengeni, ki rútul elhagyott. (Nevezzük őt most Leokádiának.) Nos, ez a derék ember megértette, mit várok el tőle, ezért egész napos falvését írt föl nekem azonnal kiváltandó receptre.

Falat vésni valóban trágya meló. Übertrágya. Főleg egész nap. A kezed vízhólyagos lesz, izomlázat kapsz, és egy idő után azt érzed, a fejedben ül egy kis manó, és amikor a kalapáccsal a vésőre suhintasz, ő ugyanígy jár el koponyád belső felületén.

– Mire gondolsz közben? – kérdezte alkalmi munkaadóm, én meg tájékoztattam róla, hogy a legkülönbözőbb kivégzési módok alanyaként képzelem el azt az aljas vállalkozót, aki áramot akar az ótvaros boltjába, ahol nekem most falat kell vésnem.

– Helytelen! – mondá a mester. – Képzeld el Leokádiát, miközben püfölöd a vésőt.

– Jaj, Tibikém, nem vagyok én olyan brutális állat!

– Nem is azt kell elképzelni, hogy ex-nőd fejét ütöd – világosított fel –, egyszerűen arról van szó, hogy párosítsd gondolatban a nőt és a szenvedést. Így aztán a végén csak örülni fogsz, hogy jó messzire szaladt tőled. Kifejlődik egy feltételes reflexed, és már akkor sem fogadnád vissza, ha térden állva könyörögne, hiszen az agyadban összekapcsolódik a személye a fájdalom fogalmával, és győz az életösztönöd. Leokádia kiirtódik belőled.

Csak pislogtam. Villanyszerelőben ekkora sámánt még nem ismertem.

Mindenesetre kipróbáltam a módszert, és mondhatom, fényesen bevált.

Már az is gyűlöletes volt, amikor arra gondoltam: Leokádia, te ócska, most miattad kell itt szenvednem. Pár óra elteltével már azt vettem észre, hogy Leókám minden apró rossz tulajdonsága elefánt méretűre dagad előttem.

Másnap, miközben kidurrant egy újabb vízhólyagom, kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy… nincs mit szépíteni ezen… Leokádia, ez a cemende ikszlábú volt. Na jó, nem feltűnően, de általam jól kiolvashatóan.

Harmadnapra el sem tudtam képzelni, vajon hogy lehet az, hogy egyszer sem törtem ki röhögésben, midőn a zuhany alatt énekelni hallottam őt. A visszataszítóan törvénytelen röhögéséről nem is beszélve, amelyik egy olyan asztmás oroszlánfóka vihogására hasonlított, amely állatnak hiányzik a szájpadlása.

A negyedik napon örömmel konstatáltam, hogy sikerült kipucolnom bensőmből Leóka utolsó, apró maradványait, s valóban, már akkor sem fogadnám vissza, ha nem is térden, de hasmánt közlekedve pedzené meg előttem a kibékülés lehetőségét.

Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek a módszert szerelmi bánat esetére.