Zabigyerek (4/2. rész)
Gergő ezzel a kijelentésével szerette volna újra a maga oldalára állítani az édesapját, de ő nem teljesen úgy reagált a hírre, ahogy azt a kisfiú várta. Mindenféle kérdéseket tett fel a verekedés körülményeire és főleg kiváltó okaira vonatkozóan, amikre Gergő csupa zavaros és kitérő választ adott. Emiatt apa úgy döntött, jobb lesz, ha későbbre halasztják ezt a beszélgetést. Már csak azért is, mert eszébe jutott, hogy ha ő hallotta az imént a srácok társalgását, akkor az ablak alatt kuporgó osztálytársak nyilván most ugyanúgy fültanúi az ő szavaiknak. Némi atyai elfogultsággal ennek tudta be fia köntörfalazását is.
A dolog úgy alakult, hogy aznap már nem tudtak visszatérni a kérdésre. Almási Károlyt pár perc múlva telefonon keresték, azonnal be kellett mennie a szerkesztőségbe, ahonnan bizonyos lapzártával kapcsolatos problémák miatt még a szokásosnál is később tudott csak hazaindulni, úgyhogy nemcsak a gyerekei, de a felesége is az igazak álmát aludta, mire hazaért.
Pedig vele is nagyon szerette volna már megbeszélni a történteket, erre azonban leghamarabb másnap délelőtt kerülhetett sor, amikor is kettesben elmentek egy közeli áruházba, hogy bevásároljanak a háztartásuk és persze a hétvégi összejövetel számára. Legalábbis az elinduláskor még ez volt a szándékuk. Később azonban a családfő, egy hirtelen elhatározás nyomán, elkezdte visszapakolni a szülinapi buli kellékeit a kosárból a polcokra.
– Csak nem akarod lefújni az egészet? – kérdezte a neje döbbenten. – Mellesleg eddig abban a tudatban ringattam magam, hogy a házasságunk egy demokratikus intézmény.
Károly erre elbizonytalanodott, s hosszú másodpercekig úgy festett, mint aki modellt akar állni „A határozatlan vásárló” című szoborhoz, kezében egy palack üdítővel és egy csomag nassolnivalóval.
– Ezt nem teheted meg Gergővel! – jelentette ki a neje határozottan. – Az egész közösség bűnét nem veheti a vállára. Jó, hogy azt nem várod tőle, hogy emiatt hagyja ott az iskolát!
– Ne sarkítsd ennyire a dolgokat, szívem! – mondta a családfő, miközben visszarakta a kosárba a régóta szorongatott árukat. – Én csak azt szeretném, ha a fiunk az évezredek óta bevált értékrendhez igazodva viselkedne.
– Ezzel a szándékoddal nincs is semmi baj. Azonban, ha ilyen mértékben kezdesz rátelepedni a gyerek személyiségére, már-már kétségessé válik, képes lesz-e valaha olyan döntést hozni, amiért önállóan vállalhatja is a felelősséget. Ha irányt mutatsz neki, az rendben van, de hogy ne határozhassa meg, kiket hív meg a születésnapjára, vagy hogy óhajt-e kitaszítottként élni a társai körében, ez már túl van egy bizonyos egészséges határon. Mondd, miért akarsz mindenáron beteg lelkű felnőttet faragni belőle?
Mivel kezdtek kisebbfajta feltűnést kelteni egyre szenvedélyesebb hangú társalgásukkal, a családfő azt javasolta, inkább otthonuk diszkrét miliőjében folytassák a vitát. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a bevásárlás hátralévő idejében sem tudták függetleníteni magukat beszélgetésük témájától. Szembetalálkoztak ugyanis Gergő egyik iskolatársának, Kiss Anikónak az édesanyjával, aki valamilyen kideríthetetlen ok miatt régóta nem rokonszenvezett az Almási családdal. A termetes asszonyság kárörvendően tájékoztatta őket, hogy Gergő fiuk már nem „menő” a gyengébbik nemhez tartozó osztálytársai körében, ugyanis a lányok egy igen helyes és ráadásul kitűnő tanuló fiúért epekednek újabban, aki az év elején került az iskolába. Természetesen a „Zabigyerekről”, Kovács Andorról beszélt.
– Éreztem, hogy kell lenni valaminek a háttérben – morfondírozott félhangosan a családfő, de már otthon, a foteljében szivarozva. – Azt meg egyenesen szégyellem, hogy riporter létemre Gergő egyes szavai mennyire elkerülték a figyelmemet. Hiszen pontosan emlékszem: úgy fogalmazott tegnap, miszerint minden fiú utálja Andort.
Merengéséből a telefon csörgése zökkentette ki. Amikor letette a kagylót, döbbent arccal fordult a feleségéhez.
– Sosem találnád ki, hogy ki volt! Dr. Kovács Elvira, a kis Andor mamája. Szeretne velem személyesen beszélni.
– Nocsak. És milyen ügyben?
– Állítólag a mi Gergőnk rendszeresen megveri az ő fiát…