Zabigyerek (4/3. rész)
Szerda délután az Almási gyerekek – Dórit kivéve – egy csapatban bandukoltak hazafelé az iskolából. Elöl az ikrek haladtak kézenfogva, mögöttük pedig Ákos és Gergő, néhány lépéssel lemaradva, hogy zavartalanul beszélgethessenek. Gergő ugyanis éppen „meggyónta” bátyjának a bűneit, s egyúttal tanácsot is kért tőle, mert a szemében Ákos tekintélyes szaktanácsadónak számított lelkiismereti, viselkedési és főleg szerelmi ügyek terén.
Nos, fivére véleményében ezúttal sem kellett csalatkoznia: őszinte volt, kíméletlen, de igazságos. És ami talán még fontosabb volt Gergő számára, ezúttal is tudott hasznos tanáccsal szolgálni:
– Nemcsak ronda dolog, amit csináltál, kisöreg, de a magad szempontjából teljesen értelmetlen is. Mert ugyan mit is remélhetsz attól, hogy rendszeresen elnáspángolod azt a fiút, aki a szíved hölgyének jobban tetszik, mint te? Valóban komolyan gondoltad, hogy ezek után a lábaid elé omlik, és attól kezdve kizárólagos joggal te cipelheted majd a táskáját? Ha ilyesféle válaszút elé kerülsz, mindig próbáld meg beleélni magadat a másik fél helyzetébe. Te vajon mit szólnál akkor, ha például a hőn szeretett kislány egyik barátnője folyton duruzsolna a füledbe, csak azért, hogy jól eláztassa előtted a szerelmedet? Ugye, hogy nálad is fordítva sülne el a dolog? A legokosabb, amit ilyen szituációban tehetsz, ha nem az erőfölényedet fitogtatod, hanem inkább a gyengébbik mellé állsz, így legalább méltányolni fogják a nemeslelkűségedet, s ez némi esélyt is nyújthat a jövőre nézve, hogy talán mégis jobban értékel téged az a bizonyos kislány, mint azt a másik fiút.
– Jó, jó, de apa előtt hogy tudom jóvátenni ezt az egészet?
– Ez a dolog egyszerűbb része: állj elé, és mondd el neki őszintén mindazt, amit tíz perccel ezelőtt nekem meséltél!
Végszóra épp a házuk elé értek, s mintha égi jel lett volna, a kocsijuk ott állt a garázs előtt, jelezve, hogy a családfő éppen otthon tartózkodik. Gergő nem is vesztegette az időt, nyomban beviharzott apa dolgozószobájába.
– Jó, hogy jössz, fiam, éppen beszélni akartam veled – nézett fel szigorúan a papírjai közül apa. – Képzeld, megtudtam, hogy Kovács Andor barátunk édesanyjának a Kovács nemcsak a lánykori, hanem az asszonyneve is. Ilyen gyakori vezetékneveknél bizony megesik az ilyesmi. De van itt más is…
– Ne haragudj, hogy félbeszakítalak, apa, de most nagyon fontos, hogy én beszélhessek előbb erről a dologról! Szóval: hazudtam neked – hadarta Gergő szinte egyszuszra. – Kovács Andor egyáltalán nem szokott engem megverni, sőt, én szoktam kiprovokálni kettőnk között a veszekedést, hogy aztán legyen okom jól elagyabugyálni, és mindezt azért teszem, mert annak a lánynak, akibe szerelmes vagyok, inkább Andor tetszik, nem pedig én. Azért hazudtam erről, mert nagyon rosszul esett, hogy te is a mellé a fiú mellé álltál, és mindenképpen szerettelek volna visszaállítani a magam oldalára. Belátom, hogy nagy hiba volt ez is, és azt is elismerem, hogy a kiközösítés nagyon csúnya dolog, és örülnék, ha véget lehetne vetni neki, de fogalmam sincs, mit tehetnék ennek érdekében.
A családfő arcán némileg megenyhültek a vonások:
– Értékelem az őszinteségedet, még ha kissé megkésett is. És azt is megmondom, mit tehetsz az ügy rendezése céljából: hívd meg Andort a születésnapodra.
– Nem megy, apa! – rogyott le a székre csüggedten Gergő. – Hidd el, próbáltam tapogatózni a többieknél, de mindegyik fiú ellenzi a meghívását.
Almási Károly felállt a karosszékéből, néhány percig gondterhelten fel-alá járkált a szobában, majd hirtelen felderülve így szólt:
– Azt hiszem, megvan a megoldás…
Vasárnap délután az eredeti menetrend szerint, és egyelőre az eredetileg meghívott fiúk és lányok részvételével kezdődött meg a születésnapi buli. A gyerekek éppen barkochbáztak a nappaliban, amikor megérkezett a családfő, mégpedig Kovács Andor társaságában, aki láthatóan elmondhatatlanul kínosan érezte magát. A hangulat egy pillanatra megfagyott, de mielőtt túl hosszúra nyúlt volna a csönd, apa megszólalt:
– Megengeditek, hogy én is beszálljak a játékba?… Igen? Nos, akkor máris kigondoltam egy igen tanulságos feladványt.
Lassacskán megindult a kérdezz-felelek, de a srácok mintegy tíz perc elteltével is mindössze annyit tudtak, hogy egy bizonyos személy testesíti meg a feladvány alanyát.