Nyilván kattintásvadásznak szántam a címet, még a saját honlapomon is, merthogy arra számítok, hogy olyan látogatók is elolvassák ezt a blogbejegyzést, akik ilyesféle tartalmakra a büdös életben nem kattintanának rá ezen a honlapon. Hát minek? Blogbejegyzés? Még a végén megtudunk valamit arról a regényfolyamról, amit egyébként olvasunk. Hát hová vezetne az?
Ez a bizonyos Osmosis-projekt annak idején olyan elképzeléssel indult, hogy az író ír, az olvasók meg marketingelnek. Tehát a szerző mindennap közzétesz egy új fejezetet a regényfolyamból, a tisztelt publikum pedig elviszi ennek jó hírét messzire.
A terv elég hamar megbukott, most nem mennék bele statisztikai részletekbe, de utána még évekig küzdöttem, mint malac a jégen, mostanra viszont azt a hírt kell közölnöm, hogy tényleg itt a vége. Nem tudom tökegyedül továbbvinni azt a projektet, amelyik eleve nem egy darab emberre volt kitalálva.
Most jön a rövid magyarázat, valamint a blogbejegyzés címének felfedése, amely nem a közkedvelt rajzfilmet takarja, hanem egy József Attila-idézetet: „nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”.
Magyarán: nem tudok egyszerre írni is, plusz még marketingelni is.
Én egyedül nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy sikerre tudjam vinni az Osmosist. A képletből nem lehet kivonni az olvasók cselekvő támogatását. És ez a projekt nem tud elvinni a hátán kilencvenhat százaléknyi totál inaktív olvasót. Ez létezhetetlen.
Felfogtam, hogy a kedves látogatók túlnyomó többsége, egész pontosan százból kilencvenhat, valamely általam kideríthetetlen ok miatt semmiféleképpen nem hajlandó marketingelni az Osmosist. Egyetlen egy kattintásra sem képes az ügy érdekében. Nincs az a rövid és vállalható, nem megosztó írás, aminek az alján rányomna a megosztásra.
Rendben.
Csak akkor ezt a részét is nekem kell csinálnom. A reklámot. És most, így 1400 nap után igazán rámegyek a marketingre. Aminek egyenes következménye, hogy szinte semmi időm nem lesz írni. A macska nem tud egyszerre kint és bent is egeret fogni. Nem várhatja el tőlem senki, hogy éjt nappallá téve írjak is, meg még ugyanazt az írást, regényt, projektet, univerzumot orrba-szájba reklámozzam is.
Nagyon szépen köszönöm a segítséget annak az imádnivaló, de sajnos csak maroknyi csapatnak, akik tényleg a világon mindent megtettek azért, hogy ez a honlap, ez a projekt sikeres lehessen. Milyen kár, hogy ŐK csak százból négy. Nincsen a világon egyetlen kulturális és művészeti produkció sem, amelyik ekkora aránytalanságot hosszú távon elbír.
Miben látom most a marketing legjobb lehetőségét? A hangoskönyvekben és a YouTube-ban. Erre fordítom már jó pár hete minden létező energiámat, már csak azért is, mert előfizettem egy, az én büdzsémhez képest drága szövegfelolvasó szolgáltatásra, és az nekem minden hónapban igencsak ketyeg. Nem is tehetnék mást, még ha akarnék sem, mint hogy az összes szabadidőmben hangoskönyveket olvastassak fel vele, és ezekből videókat gyártsak. Üresjáratokra meg alibikre nincsen pénzem. Írni meg nem nagyon van időm.
De hát ezt lényegében a kilencvenhatok választották. Nem pedig az a két kezemen megszámolható, imádnivaló néhány olvasó. A kilencvenhatok mondták ki, még ha nem is a szájukkal, hogy szarunk rád. Oké.
Mi várható most?
Az Osmosis fő története belátható időn belül nem folytatódik. Nincsen rá semmilyen keretem, semennyi időm, semmiféle kreditem. Sem az egészségem, sem a normális baráti, emberi kapcsolataim, sem a családom nem láthatja többé kárát annak, amit az elmúlt években igenis figyelmen kívül hagytam, és ezért a projektért feláldoztam. Kár volt. Többé ilyesmi nem fog megtörténni.
Könyvek megjelentetéséről meg ne is beszéljünk, az már tényleg a vicc kategória. Novellák talán fognak születni, de alapszabályként úgy, hogy időben az első a hangoskönyv lesz, a YouTube-csatorna. Ott jelenik meg majd először minden, ami új. Azt is megmondom, hogy miért.
Először is végre kaphatok egy hiteles képet arról, hogy hány elkötelezett követője van az Osmosis regénynek. Másodszor, amíg a saját honlapomon egy-egy újabb megtekintés nem sok vizet zavar, az Osmosis YouTube-csatornáján más lesz a helyzet. Minden megtekintésnek jelentősége lesz. Főleg az elején.
Hát, ez van, kedves olvasók. Tudjátok: csakis az őszinteség jegyében.
Akkor most Benur t9rténete se folytatódik?