Menetrend a téli leállás idejére

Ami igazából nem is lesz leállás, csak részben. Hiszen a honlap működni fog tovább. Sőt, az a furcsa helyzet áll majd elő, hogy effektíve sokkal több írás jelenik meg rajta, mint eddig bármikor. De nézzük meg tüzetesebben azt a bizonyos részletekben lakozó ördögöt.

Osmosis

A soha véget nem érő történet új fejezetei csak átmenetileg fognak elmaradni. Ennek okát már hosszan taglaltam a korábbi blogbejegyzésekben, de most pár szóban megerősítem: át kell gondolnom ezt az egész projektet, a hogyan továbbot. És ehhez idő kell.

Eddig olyan voltam, mint a viccbeli mesterember, aki így hirdette magát: Minőségi, gyors, olcsó munka! – Majd az apróbetűs részben hozzátette: Egyszerre csak két opció választható.

Az Osmosis honlapon ez a három tényező úgy fest, miszerint írás, marketing, honlapgondozás. Ezt a három fő tevékenységet kell elvégeznem teljesen egyedül.

Az elmúlt időszakban a százalékos arány a következő volt:

• 30% írás
• 50% marketing
• 20% honlapgondozás

Mostantól egy jó darabig biztosan ez lesz:

• 0% írás
• 80% marketing
• 20% honlapgondozás

Tehát a három együtt nem kérhető, nem elvárható és nem magától értetődő.

A honlapgondozásból lefaragni egyetlen, árva percentet sem lehet, ezt én is nagyon sajnálom, mert nagy részét utálom csinálni, de muszáj, hacsak nem akarom, hogy ellepjék a portált mindenféle olyan kéretlen és támadó akármik, amelyek elburjánzása végül óhatatlanul összeomláshoz vezet.

Teljesen nyilvánvaló a fentiek után, hogy a marketingre kell az igazán nagy hangsúlyt fektetni. Meg az is, hogy senki nem csinálja meg helyettem.

Most tehát egy olyan időszak következik, amikor az eddigi legegyértelműbb módon fog megnyilvánulni, hogy a tisztelt olvasók szeretnék-e, hogy az Osmosis folytatódjon, és a korábbinál sokkal intenzívebb legyen ennek a folytatásos történetnek az élete, megjelenése, dinamikája, akármije. Mondjuk legfőképpen a követőinek az élvezeti tapasztalata.

Még van egy „utolsó” fejezet, amelyet hamarosan közzéteszek, most is dolgozom az utolsó simításokon, és aztán csönd lesz, és hogy ez milyen hosszú csönd lesz, azt jelen pillanatban én sem merném megjósolni, de már nincs semmiféle illúzióm.

Nem „nyaralni”, a plafont bámulni és keseregni vonulok vissza. Egyrészt újra elolvasom az elejétől az egész regényfolyamot, és amit az író megtehet a művével, azt megteszem. Másrészt viszont be kellett látnom, hogy a mai médiazajban már kicsit sem elég írni. Csak írni. Senki nem fog rád találni. Marketing kell.

Ezt a marketinget fogom a nyolcvan százalékra járatni az eddigi írás rovására is, aztán majd kiderül, hogy ebben elég jó vagyok-e, vagy tényleg hagyjuk a fenébe az egészet.

Vasárnapi ebédek

Van, amikor naponta ötösével-hatosával dobom fel a folytatásokat, mert azt szeretném, ha mihamarabb elérné a fejezetek száma azt a szintet, amikor már úgy nagyjából lehet látni, mi ez a családregény. Természetesen ez technikailag az időzítés módszerével történik, de hát manapság már gyakorlatilag minden egyes felületen rendelkezésre áll ez a módszer.

Amit a kedves olvasó figyelmébe idéznék, hogy ha az Almási család történetét követné nyomon, arra már jelenleg is több módszer áll rendelkezésre ezen a honlapon:

1. Írások / Sorozatlapozó menüpont
2. Főoldal / Sorozatok / A Vasárnapi ebédek legutóbbi részei
3. Főoldal / A legfrissebb tartalmak
4. Főoldal, legalul: Teljes archívum
5. Írások / Archívum menüpont

Csak ennyiféleképpen lehet megtalálni a sorozat következő részét.

És hogy mi lesz?

Megmondom, hogy mi lesz. Még ma befejezem az Osmosis „utolsó” fejezetét (narrátor: de nem sikerült neki), aztán azonnal elkezdem visszaolvasni az egész regényfolyamot, és minden lyukat kitöltök, az összes Enciklopédia-fejezetet megírom, az összes meg nem említett szereplőt beírom a Szereplők menüpontba, az összes elvarratlan szálat feljegyzem a kisokosomba, és minden olyasmit megcsinálok, amit egy olyan írónak kell, aki másfél év alatt írt öt könyvet a követőinek, totál ingyen, és a jövőben még sokkal többet szeretne. És azt szeretné, ha ezt ők is szeretnék.