Ha már ez a műsortípus szóba került, akkor idefűzöm újabb, témába vágó sóhajomat. Mert ugyebár az orvosok szerint nagyon egészségtelen, ha bennünk maradnak ezek a dolgok.
Szóval, nézi az ember ezt a hülye raktárvadász műsort. Aki nem tudná, ezeknek az a lényegük, hogy Amerikában van egy csomó garázs, raktár meg egyéb tárolóhely, amiknek egyszer csak lejár a bérleti díjuk, és az üzemeltető ilyenkor elárverezi a tartalmukat. Az árverés során rendkívül érdekes megfigyelni, hogy a széles nagy kontinensnyi országban bárhol is legyen árverés, mindig ugyanaz a két pofa vezeti le a műveletet. Ők, ha kell, leutaznak Floridába, vagy fel Montanába, vagy akár a nagyon távoli Messze Csúz Ecc államba is, de olyan nincs, hogy ne ők ketten legyenek ott a licitáláskor!
A raktárvadászok is gyakorlatilag ugyanazok mindenhol. Van a Holdvilágképű Lyány, a Morcos Dagadt, a Tetkós Feka, a Veszekedős Házaspár, meg egy csomó statiszta, de érdekes módon ez utóbbiak soha nem nyernek meg semmilyen licitet, csak mindig az úgynevezett főszereplők.
A dolog menete a következő: a licitvezető odamegy a raktárhoz, levágja róla a lakatot, felhúzza a rolót, majd tájékoztatja az egybegyűlteket, hogy öt percük van nézelődni az ajtóból, aztán kezdődik az árverés.
A Holdvilágképű Lyány, a Morcos Dagadt, a Tetkós Feka és a Veszekedős Házaspár ilyenkor szúrós tekintettel átvizsgálják a raktár tartalmát. (A statiszták nem tesznek ilyet, ők távolabb ácsorognak, mert tudják, hogy öt perc múlva nekik csupán az lesz a feladatuk, hogy licitáljanak az általuk teljesen ismeretlen holmikra, de úgysem lehet az övék soha.)
Ezután következik az ilyen típusú műsorok legidegesítőbb jelenetsora. Például a Holdvilágképű Lyány megpillant a raktár belsejében egy viszonylag jó állapotban lévő komódot. Aztán snitt, és azt mutatják, hogy a Lyány egy teljesen más helyszínen ül a kamera előtt, és felmutat egy doboz piros festéket, közben pedig így szónokol:
– Tudom, hogy enyém lesz az a komód, lenyomom a liciten a többieket. Már látom is magam előtt, milyen szépen fog mutatni az a bútordarab, ha ezzel a festékkel felújítom. Istenem, de gyönyörű lesz!
Megint snitt, a Holdvilágképű Lyány újra a raktár előtt áll, megkezdődött az árverés. Csak úgy röpködnek az összegek! A licitet végül nem a Holdvilágképű Lyány nyeri, hanem a Morcos Dagadt. Úgy látszik, neki is megtetszett a komód. Vagy valami másik cucc. De nem is ez a lényeg…
Tessék már nekem elmagyarázni, drága amerikai tévések, nekem, egyszerű közép-európai nyomorultnak, hogy a köztes jelenetet mikor és hol tetszettek felvenni?! Mármint amikor a Hódvilágképű Lyány a piros festékes dobozzal hadonászott, akkor még optimistán.
Utólag ugyebár nem kerülhetett erre sor, hiszen a Morcos Dagadt nyert, nem a Lyány, aki akkor már meglehetősen pesszimista volt.
Előzőleg nem kerülhetett erre sor, mert az, hogy valakinek holdvilágképe van, még nem egyenértékű azzal, hogy keresztüllásson acélajtókon, és tudja, hogy odabent egy neki tetsző komód is lapul.
Marad tehát megfejtésként az, hogy a köztes jelenetet a raktár kinyitása és a licit megkezdése közötti öt percben kellett felvenni.
Aham. És mindjárt akadt egy festékbolt is a közelben, ugye? És persze teljesen életszerű, hogy az egyáltalán nem megrendezett szituáció közepén a filmesek odaszólnak az árverés vezetőjéhez:
– Bocsánat, Miszter, de mi most félrevonulnánk ide nem messze, hogy Miss Moonface kisasszony úrhölggyel felvegyünk egy rövidke jelenetet, a komód és a piros festék vonatkozásában. Megtennék, hogy megvárnak minket? Sietünk ám nagyon!
Hát persze…
Ez az egész pont olyan, mintha egy válogatott meccs második félidejének kellős közepén bevágnák, hogy Szoboszlai az öltözőben, és csapzottan magyaráz a kamerának:
– Nagyon jönnek a németek, sajnos a széleken meg tudják bontani a védekezésünket, ez ellen sürgősen tennünk kell valamit! Én például rúgni készülök egy gólt, az hátha elveszi a lelkesedésüket.
Az egyszeri szurkoló meg csak nézne hülyén, hogy hát ezt a jelenetet meg mikor vettétek fel? És normális ez a Szoboszlai? Hiszen egy futballmeccs kellős közepén a játékos nem sétálhat be az öltözőbe. Vagy ha megteszi, ez azt jelenti, hogy vagy lecserélték, vagy kiállították. Csakhogy akkor meg honnan akar gólt rúgni? A zuhanyzóból?
Természetesen nektek, drágakedves olvasóim, teljesen igazatok van abban, hogy ha ennyire idegesítenek engem ezek a fosképlet műsorok, akkor minek nézem őket?
Sajnos nem tehetek róla, permanensen foglalkoztatnak engem az emberiség sorskérdései, így az is, hogy vajon miért él ennyi hülye a földön, vagy ha már így alakult, akkor a tévések miért csinálnak még hülyébbeket a kezdő hülyékből, miért nem olyan műsorokat gyártanak, amelyek segítségével a még pályájuk elején tartó hülyék inkább megokosodnak, nem pedig tovább hülyülnek?
De lehet, hogy igazatok van, és én vagyok mind közül a leghülyébb, amiért hülye műsorok buta arccal való megnézésével hülyítem magam, az egekig emelve a vérnyomásomat, ahelyett, hogy inkább magasról tennék az összes hülyére, nem érdekelne engem, hogy mivel hülyítik tovább egymást a hülyéi, és lemennék a Negyven Rablóba, ahol soha, senki nem licitál a takarítószer-raktár tartalmára.