Elemér bácsi (8/3. rész)
Végre akadt valaki a tömegben, aki lehajolt a földön heverő emberhez, hogy közelebbről is megvizsgálja. A nyaki ütőeréhez illesztette az ujjait, majd néhány másodperc múlva élesztgetni próbálta a koldust, aki azonban nem tért magához.
– Még él, azonnal mentőt kell hívni hozzá! – jelentette ki az illető, mire többen mobiltelefonjuk után nyúltak.
– Biztosan be van rúgva, mint a disznó – jegyezte meg gúnyos hangon egy feltűnően vörös orrú férfi.
– Elemér bácsi egyáltalán nem részeges! – kiáltotta mérgesen Gergő, és szolidaritása jeleként öreg barátja mellé telepedett a földre.
A borvirágos orrú fickó diagnózisát egyébként a helyszínre érkező mentőorvos is megcáfolta, amikor többek érdeklődésére válaszolva kijelentette, hogy a hajléktalan valószínűleg súlyos alultápláltságban szenved, s minden bizonnyal ennek következményeként ájult el ezen az elhagyatott helyen.
– Isteni szerencse, hogy éppen ma takarítják az erdőt – jegyezte meg, miközben beült a betege mellé a mentőkocsiba. – Holnap talán már hiába jöttünk volna érte.
Az Almási család, és főleg Gergő számára tehát szomorúan ért véget a környezetvédelmi akció. Pénteken viszont már azzal a hírrel érkezett haza a kisfiú, hogy Elemér bácsi újból elfoglalta megszokott helyét a flaszteron.
A következő hétvégén Ákos és barátai piknikezni készültek az erdőbe. Úgy gondolták, hogy ha már részt vettek a terület rendbetételében, akkor a szép környezet nyújtotta élményektől sem fosztják meg magukat. Tímea magára vállalta a főzés feladatát, s megígérte a társaságnak, hogy az ő bográcsgulyása után mindenki meg fogja nyalni mind a tíz ujját.
Amikor letáboroztak, és a fiúk szétszéledtek, hogy tűzifát gyűjtsenek, Ákos egy lombokból és kartonpapírokból összetákolt menedékhelyre lett figyelmes, aminek mélyén ismerősre bukkant. Elemér bácsi húzta meg magát az alkalmi szálláshelyen, s igencsak megörült, amikor a fiatalok a tűz mellé invitálták, és később egy tányér gulyással is megkínálták.
– Mennyei étek! – jelentette ki földöntúli boldogsággal az arcán. – Mennyivel jobb ez, mint a kórházi koszt! Pedig tulajdonképpen az sem volt rossz – dicsérte Timi főztjét, és mindenki biztos volt benne, hogy nem az erőspaprika miatt jelentek meg könnycseppek a szemében.
Később a fiatalok is elérzékenyültek, amikor a koldus elbeszélését hallgatták arról, hogyan lett munkanélküli, aztán hajlék nélküli, egyszóval, hogy miképpen hagyta cserben az egész társadalom, élén persze a családjával: a feleségével és az egyetemista nagylányával.
De persze erre a korosztályra nem a hitehagyott búsongás jellemző, mint inkább a gyakorlatias gondolkodással párosuló tettvágy. Amikor a beszélgetés során a koldus említést tett az életkoráról és tanult szakmájáról, Ákosból szinte azonnal kikívánkoztak azok a szavak, amik tulajdonképpen mindegyikük véleményét tükrözték:
– Elemér bácsi! Ha maga még csak ötvenhárom éves és ilyen remek szakmája van, mint a fűtésszerelő, lehetetlen, hogy ne tudjon visszailleszkedni a normális életbe!
– Ugyan már, Ákos úr! Csak nézzen rám! Ki alkalmazna egy magamfajta trógert?
– Elsősorban ne szólítson Ákos úrnak. Másodszor pedig, én ünnepélyesen megígérem magának, hogy segíteni fogunk visszatalálni a helyes útra.
Mindannyian kérdő pillantásokat vetettek az Almási fiúra, de nem kellett sokat nógatni, hogy elképzeléseivel előálljon:
– Úgy nézem, hogy az apám érettségiző öltönye éppen jó lesz magára – méregette a csodálkozó koldust. – Abban pedig bízvást elmehet egy munkaközvetítő irodába, nem lesz semmi kifogásuk a megjelenése ellen.
Ákos ötletéhez hamar csatlakoztak a többiek is. Az egyikük cipőt ígért, a másikuk inget, Tímea pedig felajánlotta, hogy náluk megfürödhet Elemér bácsi, sőt, biztosította róla, hogy még a haját és a szakállát is rendbe fogja szedni. Ákos hálás szemmel nézett a kedvesére, majd így szólt:
– Látja, nincs az a gond, amin egy kis jó szándékkal ne lehetne segíteni.
Másnapra meg is beszélték a találkozót, s a fiatalok nagy izgalommal készülődtek az akcióra. Azonban amikor a kérdéses időpontban megjelentek az erdőben, Elemér bácsi kuckóját üresen találták, s ami még szomorúbb látvány volt, mindenfelé üres borosüvegek hevertek a fűben.