Érdekes és bizonyos szempontból szívmelengető hírt olvastam a minap az egyik internetes portálon. Így szólt:
„A legnagyobb odafigyeléssel és szívélyességgel rabolt ki egy csapat betörő egy házat a közelmúltban az indiai Ranchiban. Ugyan nagy értékű tárgyakat és egyéb értékeket vittek el, ám mindeközben maximálisan figyelmesek voltak a házbéliekkel. Szépen megkérték őket, hogy ne boruljanak ki, és ne sírjanak, majd udvariasan megkérték őket arra is, hogy adjanak nekik enni, mert nagyon éhesek. Búcsúzóul egy kis aprópénzzel is kedveskedtek a házbéli gyerekeknek, és biztosították őket arról, hogy semmiben nem fognak hiányt szenvedni, mert a biztosító majd kifizeti a kárt.”
A hírbe némileg belejavítottam, mert a jelek szerint a hírportál munkatársainak halvány fogalma sincs, mi a különbség a kifosztás, ellopás és kirablás fogalmak között, de nem is ez a lényeg. Sokkal inkább fontos, hogy az az örvendetes tendencia kezd elterjedni a bűnözői szakmában, miszerint ahol fölösleges az erőszak, ott inkább ne alkalmazzuk. Mert hát valljuk meg, mégiscsak más, ha nem útszéli módon káromkodva és fenyegetőzve, hanem egy angol komornyik modorában fosztanak meg minket értékeinktől, például imigyen:
– Üdvözlöm, uram! Elnézést, hogy előzetes bejelentés nélkül érkeztünk. A nevem Furkó Alpár, ez meg itt a kollégám, Pajszer Döme.
– Mit akarnak itt?
– Azért jöttünk, hogy magunkhoz vegyük az ön kies lakásában található, nagyobb értékű vagyontárgyakat.
– Hogy mi van?
– Máris részletezem, ha kívánja. Készpénz, ékszerek, értékpapírok és műszaki cikkek tartoznak az érdeklődési körünkbe, úgyhogy mindjárt meg is kérem, legyen olyan kedves, és hozza elő a fönt felsorolt holmikat, hogy legalább a drága idejét ne raboljuk egymásnak.
– Maguk be vannak rúgva?
– Egyelőre nem, de ha uraságod megkínálna minket valami finom itókával, azt nem utasítanánk vissza. És ha már itt tartunk, megkérdezném, hogy főzött-e valami finomat a neje őnagysága vacsorára, tudniillik igen régóta nem volt alkalmunk étkezni.
– Hallja, mit tolakszanak befelé? Táguljanak innen, különben hívom a rendőrséget!
– Ezt csak az akció végeztével javaslom, ellenkező esetben kénytelen lennék uraságodat ezzel a bézbólütővel nyakszirten illetni.
– Na azt adja magának az a…
– Arra kérem, ne pánikoljon, ne fakadjon sírva és ne nyugtalankodjon. A rablás így is, úgy is meg fog történni, ne nehezítsük egymás dolgát. Aggodalomra semmi oka, a biztosító úgyis megtérít mindent. Most pedig, ha volna olyan kedves, és helyet foglalna abban a székben, hogy Pajszer kolléga kényelmesen megkötözhesse…
– Na de most már aztán…
– Bátorkodom megjegyezni, hogy a fölösleges ellenállás minden bizonnyal boxer általi dorgálást fog maga után vonni. Legalábbis ez áll Pajszer kolléga munkaköri leírásában, és ő egy igen precíz szakember, nekem elhiheti. Nos, merre találjuk az ékszereket? És mennyi készpénzt tartanak itthon?…
Ugye, milyen más lenne minden? Amolyan békebeli, kedves, kedélyes, hogy ne mondjam: polgári.
Előre az emberarcú, udvarias bűnözésért!