Sosem hallottál még a Sealand Hercegségről? Akkor a történelem legviccesebb miniállamáról maradtál le. De csak eddig! Mert alább elolvashatsz mindent, amit erről a furcsa betonplaccról tudni érdemes. Lesz itt minden! Kalózok elkergetése, honvédő háború, puccs, Molotov-koktél, hülye angolok és angol hülyék, webshopban megvásárolható nemesi címek.
Amikor Európa országait kell felsorolni, az egyszerű halandónak ritkán kerül fel a listájára a Sealand Hercegség. Talán még olyanok sem említik, akik egyébként számos miniállamot ismernek, San Marinótól a Feröer-szigetekig. Ez nem is csoda, hiszen Sealand egy önerőből kikiáltott, de nemzetközileg nem elismert államszerű egység.
Ez a különös hercegség nagyjából kosárlabdapályányi méretű, és egy második világháborúban épült erődítményen található az Északi-tengeren, az Egyesült Királyság partjaitól néhány kilométerre.
Aki azt hinné, hogy egy ilyen aprócska és ráadásul nem is túl régóta létező entitásnak nem lehet jelentős a történelme, az nagyobbat nem is tévedhetne. Sealand históriája a betonplaccnál sokkal nagyobb méretű és komolyabb államokéval is felveszi a versenyt.
Alapozás
Maga az erődítmény a második világháború idején épült, sok más hasonló létesítménnyel együtt. Funkciója elsősorban légvédelmi volt, de az ellenséges légierő figyelésén, esetleges visszaverésén kívül az elsüllyesztett hajók személyzetének megmentésében is volt szerepe.
A háború után az összes ilyen létesítményt elbontották, kivéve egyet, a HM Fort Roughs tornyot, amely még ma is rozsdás romként árválkodik a tengerben. Két nagy vasbeton lábra támaszkodik, a hengeres testek belsejében több szobát, kamrát és egyéb helyiséget alakítottak ki. Ide kvártélyozta be magát 1966-ban a Bates família.
Eredetmonda
A családfő, Paddy Roy Bates egyébiránt a brit hadsereg veterán őrnagya volt, aki nem túl bonyolult ambícióval érkezett: kalózrádiót szeretett volna üzemeltetni. A vállalkozás hiánypótlónak indult, hiszen a ’60-as években az Egyesült Királyságban a BBC, mint egyetlen hivatalos rádióadó csupán naponta egyórányi könnyűzenét játszott.
Az ötlet már csak azért is tűnt kivitelezhetőnek, mert a Roughs Tower 7 tengeri mérföldre terült el az angol partoktól, azaz már nemzetközi vizeken létesült annak idején. Az innen történő rádiózásnak tehát jogi akadálya nem merült fel. Csakhogy ekkor kezdetét vette a bonyodalmak egész láncolata…
A honfoglalás és a nagy honvédő háború
A Bates családnak először is el kellett kergetnie a létesítményről az ott tanyázó kalózokat. Ez talán meredeknek is hangozhatna elsőre, de a későbbi események tudatában beláthatjuk, hogy egy világháborús veteránnak ez gyakorlatilag csak egy könnyed ujjgyakorlat volt. Az Egyesült Királyság 1968-ban például egy kisebb hadihajóval próbálta visszafoglalni a tornyot, de a Bates család különböző fegyverek és Molotov-koktélok bevetésével ezt a kísérletet sikerrel elhárította.
Természetesen a brit állam nem nyelte le a békát, az incidens után az őrnagyot és a fiát, Michael Bates-t is bíróság elé citálták, csakhogy a dolog visszafelé sült el. A brit törvényszék ugyanis kimondta, hogy mivel a torony nemzetközi vizeken helyezkedik el, ezért kívül esik a brit kormány joghatóságán. (Innen ered a mikroállam de facto függetlensége.)
A bíróság döntését Paddy Roy Bates, aki immár Seeland főhercegének neveztette magát, nagy megelégedéssel vette tudomásul. Érdekes adalék még, hogy az eljáró bíró már a tárgyalás elején megjegyezte, hogy őt ez az egész ügy a Sir Francis Drake altengernagy és hírhedt kalózkapitány fémjelezte korszakra emlékezteti.
Történelem, földrajz és népszámlálás
A sztori ezen pontján talán már elbizonytalanodhat egy kisdiák, hogy ha eleinte irigykedett is a Sealand Hercegség nebulóira, amiért nem túl nehéz feladat a saját történelmük bebiflázása, talán mégsem lenne olyan jó cserélni velük.
Ugyanez a helyzet a földrajz terén is. A tudomány mai fejlettségi szintjén meglehetősen érthetetlen, hogy miért nem sikerül egzakt módon meghatározni a Sealand Hercegség területének nagyságát. A Wikipedia 550 négyzetmétert közöl, más források viszont 0,004 km²-ben határozzák meg ezt az adatot.
Ennél is furcsább, hogy a 2002-es népszámlálás 27 főben jelöli meg Sealand népességét, de rögtön hozzá is teszi: plusz/mínusz 4 fő. Ki érti ezt? Ennyi embert még egy óvodai csoportban sem nehéz összeszámolni, felfoghatatlan, hogy a mikroállamban ez nem sikerült. Talán akkora volt a népvándorlás mértéke a tornyon, hogy ki kellett kötni egy négy fős hibahatárt? Vagy a népszámlálást megelőző estén nagy buli volt a fedélzeten, és amikor másnap megjelent a kérdezőbiztos, akkor páran nem voltak olyan állapotban, hogy előmásszanak a betonlábazat egy-egy szobájából? Rejtély.
Kárpótolhatja viszont képzeletbeli kisdiákunkat, hogy Sealand földrajzának további adatai igen könnyen megjegyezhetők. Folyók száma: nulla. Tavak száma: nulla. És egyáltalán, hegyek-völgyek, bányák, mezőgazdasági üzemek, gabonasilók, terményvezetékek, benzinkutak, salakmotorpályák száma: nulla.
Az éghajlattal kapcsolatban sem lehet megjegyezhetetlenül széles a spektrum, elvégre kizárt dolog, hogy a betonplacc északi végében teljesen más viszonyok uralkodjanak, mint az onnan hatvan méternyire fekvő déli végeken. A tengerszint feletti magasság pedig akár pecázás közben is megállapítható, hiszen csak meg kell mérni a damilnak azt a hosszát, amelyik nem lett vizes.
A Nagy Puccs
Nemcsak azért fontos eme történelmi fordulattal külön foglalkoznunk, mert eszméletlenül vicces, hanem mert talán közelebb is visz a sealandi néplélek megértéséhez.
Még a ’70-es években történt, hogy a főherceg a bizalmába fogadott egy nyugat-német úriembert, bizonyos Alexander Gottfried Achenbach nevezetű kiváló férfiút. Achenbach olyan kifogástalan előmenetelt tanúsított, hogy hamarosan rábízták a sealandi alkotmány megírását is. Sőt! A felséges főherceg miniszterré nevezte ki, valamint megtette a tanácsadói kabinetjének elnökévé is.
Szó se róla, ez az Achenbach igen csúnyán visszaélt az uralkodói bizalommal, és őexcellenciája Paddy Roy Bates csak későn fedezte fel, hogy kígyót melengetett a saját kebelén.
1978 augusztusát írtuk, amikor Achenbach elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye a hatalmat a hercegségben. Az uralkodót egy mondvacsinált ürüggyel rábírta, hogy Ausztriába utazzon, ő pedig eközben holland és német állampolgárságú emberei segítségével átvette a hatalmat a betonplaccon.
Kíméletlen ember volt ez az Achenbach, én mondom, nagyon kíméletlen kurafi! Ezt abból lehet a legbiztosabban tudni, hogy a törvényes uralkodó fiát, Michaelt egyszerűen partra vetették Hollandiában, pénz és útlevél nélkül.
Éktelen haragra gerjedt a hír hallatán a törvényes uralkodó Bécsben. No de Paddy Roy Bates nem azért volt a brit hadsereg veterán őrnagya, hogy ne tudja, vajon ilyen sorsfordító időkben mi a teendő. Azonnal zsoldosokat bérelt, és amikor a társaságukban visszatért a két algás betonhengeren álló kosárlabdapályára, akkor úgy leverték a lázadást, hogy olyat még az Északi-tengeren senki nem látott!
Azt tetszenek hinni, hogy ez afféle jelentéktelen esemény volt? Hát akkor hadd meséljem el, hogy a győztes ütközet után mind a holland, mind a német kormány rögtön az angolokhoz fordult, közbenjárásukat kérve a hadifoglyok kiszabadítása ügyében!
Azonban nem jártak sikerrel, mert a brit kormány közölte, miszerint a Fort Roughs torony nem tartozik a fennhatóságuk alá, tessék talán közvetlenül az uralkodóval, a feneséges henceggel fölvenni a kapcsolatot.
A béketárgyalások végül eredményre vezettek, a hadifoglyok kiszabadultak, de az is tény, hogy Herr Achenbachnak azóta sem őrzi emléktábla a nevét a betonszigeten, főleg miután kiderült, hogy kaszinót szeretett volna üzembe helyezni a fedélzeten, azért csinálta ezt az egész haccacárét.
Címer, zászló és webshop
Sealand rendelkezik minden olyan attribútummal, amellyel minden valamirevaló államnak rendelkeznie kell. Van például himnusza, alkotmánya, zászlaja és címere is, továbbá egy időben saját pénzt is verettek sealandi dollár néven.
A címer legszembetűnőbb motívumai a jobb és bal oldalon egyaránt szereplő furcsa állatok, amelyek deréktól felfelé oroszlánok, alatta pedig halak. (Esetleg sellők.) Talán jobb nem belegondolni, miféle titkos állatkísérletek vagy különös szexuális tevékenységek vezethettek odáig, hogy a sealandi címerpajzsot eme szürreális jószágok fogják közre.
Ezenfelül a hercegség útleveleket és személyi igazolványokat is kibocsát, ám ez nem egy makulátlan sikertörténet, bár attól függ, honnan nézzük. A nemzetközi alvilágban például kifejezetten népszerűek voltak a sealandi dokumentumok. Egy spanyol rendőrségi jelentés a kétezres évek elején megállapította, hogy Sealand útleveleit a bűnözők pénzmosásra használják szerte a világon. A Wikipedia adatai szerint összesen nagyjából 150.000 hamis hercegségi útlevél került forgalomba. A Miamiban 1997-ben meggyilkolt Gianni Versace olasz divattervező gyilkosa, Andrew Cunanan például szintén sealandi útlevéllel igyekezett hamis személyazonosságot teremteni magának.
Roy Bates főherceg és felesége, Joan főhercegnő
Sajnos nincsenek jó híreink azok számára, akik szeretnének a betonszigetre látogatni. Sealand hivatalos honlapján ugyanis az áll a 017/02. számú hercegségi értesítőben, miszerint „a jelenlegi nemzetközi helyzet és egyéb tényezők miatt a Sealand Hercegségbe tett látogatások általában nem megengedettek”. A dátumok használatának nincs komoly hagyománya a szigetországban, így nem tudható, hogy mikor került ki ez a közlemény, illetve hogy a nemzetközi helyzetnek mely aspektusai képezik az okot.
Kiskapunak tűnik azonban, hogy a PN 037/10 számú fejedelemségi közlemény a látogatási és bevándorlási szabályok frissítéséről szól, és bár ebben az áll, hogy „a Hercegség sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Hercegségbe irányuló látogatások és bevándorlás továbbra is korlátozás alá esik, és hogy a vízumkérelmek listája továbbra is felfüggesztett” – de úgy tűnik, hogy ha valaki levelet ír a Sealandi Belügyminisztériumnak (1001 Sealand, 5. The Row), és ebben alaposan megindokolja a vízumkérelmet, akkor talán reménykedhet a kedvező elbírálásban.
Sealand bevételeit manapság legfőképpen a hercegség webshopja biztosítja. A kulcstartók, bögrék, zászlók és emlékérmek mellett olyan árucikkeket is találhatunk itt, amelyek valóban nem mindennaposak. Egészen olcsón, mindössze 30 angol fontért vásárolhatunk magunknak például bárói vagy bárónői címet. Ha grófok vagy grófnők akarunk lenni, az már zsebbe nyúlósabb ügy, 200 fontot kóstál. Aki viszont megengedheti magának, az 500 fontért akár hercegi vagy hercegnői rangra is szert tehet.
Megvásárolható címek Sealand hivatalos webshopjában
Mit lehet ehhez az egészhez hozzátenni? A ’90-es években létezett Magyarországon egy azóta méltán feledésbe merült sláger, amely úgy kezdődött: „van a tengeren egy kis sziget, ott majd nem zavarok vizet”. Na, ezt a dalt egész biztosan nem Sealand ihlette.