Sugár úr alaposan végigmérte a néger fickót. A festékpacák ellenére is jól látszott, hogy a színesbőrű fiatalember eddigi életében sokat áldozott a testkultúra oltárán. Arányos alakja semmiféle kívánnivalót nem hagyott volna egy szobrászművészben, azaz más oldalról megközelítve: nők esetében bizonyára sok kívánnivalót testesített meg. A feje viszont már kevésbé nyújtott kiegyensúlyozott összhatást. Vaskos szája fölött széles orr terpeszkedett, s kissé pufók volt az arca, ami semmi esetre sem harmonizált kisportolt testével. A legfurcsábbak mégis a szemei voltak. Sűrű pillákkal szegélyezett szemhéjait félig a szemgolyóira eresztve viselte, s ez egyfajta permanens mafla arckifejezést kölcsönzött a számára, sőt, bizonyos szögből szemlélve az volt az ember benyomása, hogy ez a fickó a folyamatos orgazmus állapotában leledzik.
– Ne a fejét bámulja, Főnök! Van rajta érdekesebb látnivaló is – mondta Győző, azzal a néger felé fordult, és ráparancsolt, hogy húzza szét a fűszoknyáját.
A munka nélkül maradt bártáncos riadt pislogásba fogott, ezáltal néha egészséges mértékben húzta fel a szemhéjait a szemgolyóiról, amelyek most vakító fehéren villództak. El sem tudta képzelni, mit akarhat tőle ez a két gyanúsan társalgó férfi.
– Na mi lesz már? Ne félj, egy ujjal sem nyúlunk hozzád! – biztatta a mindenes, aztán hangnemet váltott: – Na, húzd csak szét azt a szoknyát, mielőtt meggyújtanám rajtad!
A néger kissé összerezzent. Alig Győző küllemét elnézve az a benyomása támadt, hogy a vörös fejű fickó szíves-örömest megtenné, amivel fenyegetőzik. Engedett hát a követelésnek, és mintha egy katonai sorozóbizottság előtt állna, óvatosan felemelte a jelmezét képező egyetlen ruhadarabot.
A mindenes olyan diadalmas arckifejezést öltött, mintha legalábbis az előbukkanó férfiasság társtulajdonosa lenne:
– Na mit szól, Főnök?
– Hát, ez kétségtelenül nyomós érv a szerepeltetése mellett – ismerte el az igazgató –, de azért nem árt, ha néger barátunk szerződtetésével kapcsolatban egy szakember véleményét is kikérjük – tette hozzá, aztán felemelte a telefonkagylót, és tárcsázott.
– Halló! Maga az, vén lókötő? – érdeklődött harsányan néhány pillanattal később, amiből Győző megfejthette, hogy a főnöke éppen dr. Ördögh Álmos ügyvéddel beszél. – Mit mond? Hogy Álmos? Tudom, hogy mi a keresztneve. Miből gondolja, hogy elfelejtettem?… Ja, hogy valóban álmos, és már le is feküdt? Ne vicceljen! Hiszen a mondás is úgy szól, hogy az Ördögh nem alszik! Legalábbis ilyen korán még nem – fejtette ki kedélyesen Sugár úr, aztán hozzáfogott Odeba Mbapasi ügyének részletes ismertetéséhez. Néhány perc után derűs arccal tette le a telefont:
– Minden rendben van – közölte a beosztottjával. – Néger barátunk ugyan nem rendelkezik munkavállalói engedéllyel, de ahhoz, hogy részt vegyen a műsorunkban, nem is szükségeltetik ilyesmi. Ha az útlevele illetve a tartózkodási engedélye érvényes, akkor semmi akadálya, hogy beköltözzön a Nyaralóba. Ezáltal pedig a lakhatása és az ellátása is biztosítva lesz, a hatóságok tehát nem köthetnek bele a dologba.
Miután kiörvendezték magukat, eszükbe jutott, hogy talán ideje volna a fekete bártáncos véleményét is meghallgatni az üggyel kapcsolatban. Ismertették hát vele a Sugár TV valóságshow-jának legfontosabb ismérveit.
Nem volt nehéz dolguk. Odeba Mbapasi egyébként sem volt olyan helyzetben, hogy válogathasson az ajánlatok között, de ha nem lettek volna pillanatnyilag súlyos egzisztenciális problémái, akkor sem valószínű, hogy elszalasztott volna egy ilyen lehetőséget.
– Megvan hát a kilencedik is – jelentette ki elégedetten az igazgató, miután a ghandabuktui bártáncos rábólintott az ajánlatra. – Feltéve, ha a papírjai rendben vannak. Mindezek ellenőrzését magára bízom, Gyufaszál. És most, ha nem haragszanak, nem is tartóztatnám tovább magukat.
– A kiadott feladatokat természetesen elvégzem, de sajnos momentán nem vihetem magammal a fickót – ingatta a fejét vigyorogva Győző, miközben folyamatosan hátrált a bejárati ajtó irányába. – Ne feledje, Főnök, én már elszállásoltam az öreg Farkas bácsit! Márpedig két játékostárs összezárása nem igazán lenne célravezető. Úgyhogy kénytelen lesz maga befogadni Odebát arra az időre, amíg el nem kezdődik a műsor! – kiáltotta már az ajtóból, aztán viharsebesen kimenekült a lakásból.
Sugár úr, mintha csak Odeba arckifejezését óhajtaná utánozni, bambán bámult a beosztottja után, aztán elkeseredve rogyott le a foteljébe. Nincs mese, még egy okkal több, hogy amilyen gyorsan csak lehet, elkezdjék a valóságshow-t!
Március 28., 10 óra 42 perc
Szipor Kázmér az állatkertben sétált, és ihletet gyűjtött. Az igazgató a minap azt a kívánságot fogalmazta meg a számára, hogy foglalja bele valahogy az egyik rigmusba az örvösmedvét, és mivel a gegmen alapos ember volt, tanulmányútra indult, hogy a legmegfelelőbb környezetben gyűjthessen inspirációt az intellektuális kihívás megoldására. Csakhamar elégedetten konstatálta, hogy kiruccanása meghozta a várt sikert. Mosolyogva vette kézbe a mobiltelefonját, hogy mielőbb értesíthesse Sugár urat a jó hírről:
– Halló! Maga az, főnök úr? Sikerült egy mulatságos rímet kitalálnom az örvösmedvére. Figyelje csak! „Örv Endre, te örvösmedve! Miért nem vagy még kitömve?”
Április 6., 18 óra 37 perc
Sugár Zoltán és Alig Győző egy endrevárosi kiskocsma egyik félreeső asztalánál üldögéltek, és a tizedik játékossal kapcsolatos témáról vitatkoztak.
– Nem értem, miért ragaszkodik annyira egy hetven év körüli öregasszonyhoz, Főnök. Fiatalt legalább egy tucatot tudnék beszervezni, akár naponta – hencegett a mindenes.
– Én meg azt nem értem, hogy a fenébe nem képes összeszedni egy vállalkozó szellemű öreglányt – felelte haragosan az igazgató. – Pont most akarja felborítani az egyensúlyt, amikor már csaknem összeállt minden? Demeter bácsi mellé mindenképpen párt kell találni. Gondolom, nem akar vele együttlakni az idők végezetéig. És meg kell hogy mondjam, jómagam sem bírok már sokáig egy légtérben tartózkodni a ghandabuktui barátunkkal. Tudja, mire mentem haza tegnap is?
Egyelőre nem derülhetett rá fény, hogy mit cselekedett Odeba Mbapasi az előző este, ami olyannyira nem volt Sugár úr ínyére, a bárpultnál ugyanis fölöttébb érdekes beszélgetés volt kibontakozóban. Az egyik nagyhangú, munkásruhás szaki éppen azt újságolta a hallgatóságának, hogy tudomása szerint a helyi STV nemsokára valóságshow-t fog beindítani.
– Na tessék, hát mégiscsak eljárt a szája valamelyik ütődöttnek – csikorgatta a fogát az igazgató. – Beláthatja, Gyufaszál, nem késlekedhetünk tovább. A visszaszámlálás elkezdődött, a dinamit kanócát meggyújtották, úgyhogy nem érdekel, hogyan csinálja, de sürgősen kerítsen egy öregasszonyt a föld alól is! Ha kell, hozza be a saját nagymamáját!
– Ő nem alkalmas rá, hogy szerepeljen a tévében – jegyezte meg rezignáltan Győző. – Hogy úgy mondjam, nem vinne túl sok életet a műsorba.
– Ugyan miért nem?
– Hát nem érti, Főnök? Őt szegénykémet már tényleg a föld alól kéne előkerítenem…
Április 8., 13 óra 20 perc
A Sugár TV stúdiójában rég nem látott sürgés-forgás közepette folyt a valóságshow előkészítése. Tró Gerzson és Lakat Baltazár az utolsó simításokat végezték a díszleteken, Csavar Hugó elmélyülten piszmogott mindenféle kábelekkel és műszerekkel, két operatőr pedig, név szerint Jumurd Izsák és Kamerás Iván a különböző beállításokat és felvevőgép-mozgásokat próbálgatták. És persze ott tüsténkedett B. Tó Vendel, a hangmérnök is, akinek a nagy zsivajból időről-időre kihallatszott a türelmetlen kurjantása: „Mit mondasz?”
A folyamat legfőbb katalizátora Vergő Dömötör, az STV gyártásvezetője volt, aki úgy járt-kelt a stúdióban, hogy aki látta, megállapíthatta: csupán abban különbözik egy rabszolgahajcsártól, hogy nem visel ostort az övébe tűzve.
– Miért hajszolod őket, Döme? – vonta kérdőre Sugár úr. – Még ki sincs tűzve az első adásnap! Teljesen fölösleges időnek előtte lestrapálni a gárdát!
– Ugyan már! – legyintett a gyártásvezető. – Csak hadd rázódjanak vissza a régi ritmusba! Örüljenek, hogy végre van mit csinálniuk! – csillogtatta meg visszataszító vigyorát. – Gyerünk, emberek! Pörögjünk, pörögjünk!
Az igazgató szeretett volna határozott ellenvéleményt kifejteni, de erre egyelőre nem volt módja, mert megcsörrent a mobilja. A telefonbeszélgetés után pedig már nem is szándékozott akadékoskodni. Talán mégis hamarosan sor kerülhet arra az első adásnapra! Alig Győző ugyanis arról tájékoztatta, hogy útban van a tévé székháza felé, egy idős nénivel az anyósülésen.