Március 27., 22 óra 17 perc
Alig Győző egy olcsó kisvendéglőben elköltött szerény vacsora után hazaszállította a menyasszonyát, és most saját otthona felé tartott rozoga autóján. A Hónaljai úton vezetett az útja hazafelé. Rendkívül gyűlölte ezt a környéket, de nem állt módjában elkerülni, mert ez jelentős többletköltséggel járt volna, és mostanában sok egyéb mellett benzinre sem költhetett annyit, amennyit szeretett volna. Fel nem tudta fogni, hogy Viola szülei, akik módfelett konzervatív beállítottságúak voltak, miképpen járulhattak hozzá, hogy a lányuk ezen a rossz hírű környéken vegyen lakást.
Ezekben a szombat esti órákban a Hónaljai útnak a Pipi tértől a Nim fasorig terjedő szakasza valóságos vigalmi negyeddé alakult át. Ennek megfelelően a forgalma is igen jelentős volt, a derék mindenes már harmadszor ragadt le egy piros lámpánál. Amint ott rostokolt a kocsijával a Hónaljai út és a Comb köz kereszteződésében, hirtelen komoly felfordulásra lett figyelmes. Azt látta a visszapillantó tükörben, hogy villogó lámpájú rendőrautók és Police feliratú mikrobuszok hajtanak fel a járdára, aztán lefékeznek az Ánusz Bónusz Lokál és a Gömbölyű Köldök Night Club előtt. A kocsikból vagy két tucat zsaru ugrott ki, és bevetették magukat az említett műintézményekbe.
Na végre már egy razziát is lehet errefelé látni – gondolta Győző, és nem is szentelt volna több figyelmet a dolognak, ám ekkor a lokál és a night club közötti sikátorból egy színesbőrű fiatalember ugrott elő módfelett hiányos öltözékben, és legnagyobb sajnálatára épp az ő autója felé rohant. Mielőtt bármiféle óvintézkedést tehetett volna, a fekete fickó feltépte a kocsija ajtaját, és bevágódott az anyósülésre.
– Menekulni! Menekulni! – rikoltozta lihegve, és izgatottan mutogatott előre.
Alig Győző elképedve bámulta a jelenséget. A fekete fiú ruházatát mindössze egy fűszoknya és néhány ékszer képezte, s ez utóbbiak közül némelyik át volt szúrva a bőrén. Pőre testére pedig fehér és citromsárga festékkel mindenféle törzsi jeleket pingáltak. Az ember azt hitte volna, hogy egyenesen a dzsungelből pottyant ide, ám hogy ez mégsem lehetett így, azt az is mutatta, hogy a fickó jelentős közlekedésszervezői tapasztalatról tett tanúbizonyságot:
– Lámpa zold! Menni, menni, menni!
Győzőnek ugyan esze ágában sem volt elindulni hívatlan utasával, de mivel a lámpa valóban zöldre váltott, és a néger fickón kívül ezt a mögötte állók türelmetlen dudálása is jelezte, jobbnak látta, ha nem hívja fel magára a rendőrök figyelmét, és a probléma megoldását kicsit későbbre halasztja. Beletaposott hát a gázba, s úgy tervezte, hogy az első lehetőségnél jobbra fordul, és kilöki a pasast az egyik mellékutcában. Utasa azonban megsejthette a szándékát, mert rémült arccal könyörgött neki, hogy mentse ki a rendőrség karmai közül.
– Nincs nekem engedély munkavállalás! Fognak toloncolni határon! – magyarázta kétségbeesetten.
Alig Győzőt azonban igen csekély mértékben hatották meg a színesbőrű fickó egzisztenciális problémái. Egészen addig nem tántorodott el eredeti szándékától, amíg egy sanda pillantást nem vetett oldalra. A fűszoknya ugyanis kissé szétnyílt elől, s félig-meddig látni engedte viselőjének igen jelentős paraméterekkel bíró férfiasságát. A látvány hatására a mindenes kis híján beleszaladt az előtte haladó autóba, de egy gyors sávváltással szerencsére sikerült elkerülnie a balesetet. A néger rövid halálsikolyt hallatott, aztán visszatért a jajveszékeléshez.
– Mi lesz énvelemmel? Jaj! Mi lesz énvelemmel? Minden vége! Nincsen munka, nincsen szállás, police rontotta enyém életem! Fognak toloncolni határra! Kuldenek vissza Ghandabuktuba!
Alig Győzőben, ahogy utasa szövegelését hallgatta, egyre csak erősödött a meggyőződés, hogy ezt a kényszeredett sávváltást égi jelként kell felfognia. Most már nagyon körülményes lett volna lefordulnia egy jobb oldali mellékutcába, hogy kitegye a kocsiból a négert, viszont az a sáv, amelyen jelenleg haladt, alkalmas volt arra, hogy a főnöke lakása felé vegye az irányt. Így is cselekedett, s szűk negyed óra múltán ott állt Sugár Zoltán küszöbén, oldalán a néger fickóval.
Az igazgatót nem ragadtatta kitörő örömre a furcsa pár látványa:
– Maga teljesen megőrült, Alig?! Éjnek idején felcipel a lakásomba egy hottentotta harcost?!
– Ne beszéljen így előtte, Főnök! Még a végén megsértődik, ugyanis elég jól ért magyarul. Tudniillik az a helyzet, hogy…
Sugár úr egyelőre nem óhajtott nyelvészeti konferenciát rendezni. Egész más gondolatok zsibongtak most az elméjében. Úgy vélte, hogy egy tisztességes társasház folyosóján álldogáló kannibál vitéz teljes joggal szolgálna beszédtémául a pletykára éhes szomszédok számára, így először is a lehető leggyorsabban el akarta távolítani a kompromittáló illetőt onnan, ahol kíváncsi tekintetek prédájává válhat. Jobb híján tehát berángatta hívatlan vendégeit a lakásába.
– Na, most már elmesélheti, mi járatban vannak – mondta a beosztottjának, amikor becsukta a bejárati ajtót. – Ki ez a pasas, hol szedte össze, és miért érzett leküzdhetetlen vágyat, hogy felhozza szerény hajlékomba?
– Ez itt Odeba Mbapasi, az Ánusz Bónusz Lokál táncosa – mutatta be a fiatalembert Győző, majd elbizonytalanodott –, vagy a Gömbölyű Köldök Night Clubé, már nem emlékszem pontosan…
Sugár úr eme kétes hírű műintézmények nevének hallatán rosszallóan vonta össze a szemöldökét:
– Mondja csak, Gyufaszál, amikor valamelyik nap arról beszélgettünk, hogy Gerbera szüleinek mi kifogása van maga ellen, egész biztosan nem felejtett ki valamit?
– Jaj, nem kell mindjárt rosszra gondolni, Főnök! – utasította vissza a sanda célzást olyan felháborodottan, hogy ezúttal a menyasszonya nevét is elfeledte pontosítani. – Soha életemben nem jártam még abban a lokálban. Csupán előtte várakoztam, amikor is…
– Mi a fenére várakozott maga egy ilyen hírhedt szórakozóhely előtt? – firtatta tovább a dolgot az igazgató.
– Például arra, hogy zöldre váltson a lámpa – felelte a mindenes, aztán elmesélte, miként keresztezték egymást az ő és a néger férfi útjai, s tájékoztatta a főnökét mindarról, amit az autókázás alatt folytatott beszélgetés során tudott meg a pórul járt bártáncosról. – Gondolja meg, Főnök: egy egzotikus földrészről származó szereplő! Szerintem ő lenne a show egyik fénypontja – jelentette ki az elbeszélés végén.