Elemér bácsi (8/5. rész)
Egy dologban azonban biztosak voltak: azt semmiképpen sem hagyhatják, hogy Elemér bácsi akár csak még egy éjszakát is az erdőben töltsön. Hiszen mi lenne Almási Károly kicsit már viseltes, de még mindig elég jó állapotban lévő érettségi öltönyével? Vagy talán öltözzön vissza a szerencsétlen koldus a saját, egyáltalán nem szalonképes ruháiba?
Ákos megemlítette ugyan a hajléktalanszállót, mint lehetséges megoldást, de Elemér bácsi keserű nevetése és még keserűbb szavai kijózanították:
– Nem lehet oda csak úgy bejutni, Ákos úr, már így is olyan nagy ott a zsúfoltság, hogy azt maguk el sem tudják képzelni.
Azt is jól tudták a fiatalok, hogy egyikük sem viheti haza a kisöreget, hiszen egyelőre arról sem tudnának tájékoztatást adni a szüleiknek, hogy tulajdonképpen hány éjszakáról is lenne szó. Az orrát lógató társaság tagjai közül hosszas hallgatás után Imre törte meg a csendet:
– Srácok, kinyitott már a kemping?
– Már két hete – felelte Timi –, de hogy jön ez most ide?
A kérdésre Ákos adta meg a választ, aki azonnal átlátta, mire is gondolt a barátjuk:
– Nem a kemping jön ide, kedvesem, hanem Elemér bácsi megy oda. Igazán remek ötlet, cimbora, sajnálom hogy nem nekem jutott eszembe – gratulált Imrének felvillanyozódva. – Hiszen így nemcsak a szállás, de a tisztálkodás is meg lesz oldva. És onnan aztán nem túrhatják ki mindenféle lumpen alkoholisták.
– Nekem van egy egyszemélyes sátram, hazaugrom érte – emelkedett fel Andris a padról. – A bejáratnál találkozunk.
Az ötlet nemcsak a fiataloknak tetszett, maga az érdekelt is örömmel nyugtázta, hogy nem kell a hajléktalanszállóban próbálkoznia, amitől láthatóan igencsak viszolygott.
– Sose hittem volna, hogy egyszer turista leszek a saját szülővárosomban – jegyezte meg félszegen mosolyogva.
– De még mindig előkelőbb státusz, mint hajléktalannak lenni, nem igaz? – vágta hátba nevetve Ákos.
A kemping bejáratához érve hamar lecsillapodott a kedélyállapotuk, amikor is konstatálták, hogy akármennyire mélyen kotorásznak is a zsebeikben, mindössze egyheti szállás költségét képesek összedobni a derék koldus számára.
– Csak semmi aggodalom, fiúk – nyugtatta őket Timi. – Ez is valami. Vegyük úgy, hogy nyertünk egy hetet, és azalatt annyi minden történhet még.
Történt bizony, bár nem állíthatnám, hogy ezen történések bármelyike elé pozitív előjelet lehetne biggyeszteni. Legfeljebb annyiban, hogy Elemér bácsi mindennap szorgalmasan eljárt a munkaközvetítő irodába, de vagy onnan kellett csalódottan távoznia, vagy az általuk adott címeken található építkezésekről, ahol valami miatt mindig akadály gördült a turistává avanzsált hajléktalan alkalmazása elé.
Szombat délután a három legidősebb Almási-csemete a kerti lugasban sziesztázott. Gergő és Ákos beszélgetése természetesen közös barátjuk elmúlt heti félsikerei köré szövődött, de kisvártatva Dóri is bekapcsolódott a társalgásba, mégpedig egy első hallásra eléggé valószínűtlennek tűnő ötlettel:
– Te Ákos, én úgy tudom, hogy Madarász bácsi, az iskolánk gondnoka a tanév végén nyugdíjba megy. Mi lenne, ha beajánlanánk a helyére a koldust?
Gergő arca nyomban felderült, de bátyja egyelőre nem fűzött vérmes reményeket a dologhoz:
– Nem hiszem, hogy egy iskolagondnok utódlásánál sokat nyomna a latban a diákok ajánlása – legyintett kedvetlenül, azonban Dóri nem hagyta magát:
– Persze én sem úgy gondoltam, hogy felnyalábolnánk a járdáról, ahol tarhálni szokott, és bevinnénk a gimibe a szakadt ruhájában… Első lépésként például össze lehetne ismertetni az igazgató úrral, méghozzá valami olyan szituációban,amikor meggyőződhetne Elemér bácsi szaktudásáról, emberi tulajdonságairól, szóval amikor ő maga állíthatna ki jó bizonyítványt magáról. Utána is ráérnénk felfedni a kilétét.
A két idősebb testvér egy darabig még polemizált a témán, de Gergő ezt már szinte nem is hallotta, nővére szavai nyomán ugyanis az ő fejében is született egy terv, aminek első lépéseként haladéktalanul visszavonult a szobájába aludni, hogy éjszaka friss és kipihent legyen. Éjfélkor pedig kikászálódott az ágyából, hangtalanul felöltözött, a zsebébe csúsztatott néhány szerszámot, majd kimászott az ablakon.