Elemér bácsi (8/6. rész)
Szerencsére azonban Gergő akármennyire is igyekezett csöndben tevékenykedni, annyi zajt mégis csapott, amennyi elég volt ahhoz, hogy bátyja felriadjon amúgy sem túl mély álmából. Ákos néhány pillanatig azt hitte, hogy amit lát, az még az álmához tartozik, s ezen nincs is mit csodálnunk, hiszen nem volt éppen szokványos látvány, amint öccse éjnek idején elhagyja a házat, mégpedig az ablakon keresztül. Megdörzsölte a szemét, az órára pillantott, s amikor tudatosult benne, hogy amit az előbb a takaró alól figyelt, az maga a valóság, akkor az öccséhez hasonlóan villámgyorsan öltözködni kezdett.
Fél perc sem telt bele, már kinn állt a kapuban, s némi megnyugvással konstatálta, hogy nem késett el, ugyanis Gergő épp akkor fordult be az utca végén. Nyomban utánairamodott, s közben mindenféle vad gondolatok cikáztak a fejében. Hova a csudába mehet éjfélkor a kissrác? Talán már máskor is kiszökött, csak ő nem vette észre? És egyáltalán, mit akar azokkal a szerszámokkal a zsebében?
Egyelőre azonban egyik, saját magának feltett kérdésre sem tudott magyarázatot adni. Amikor elérte az utcasarkot, úgy érezte, mintha a torkában dobogna a szíve, de persze nem a rövidtávfutókat megszégyenítő rohanástól, hanem inkább az aggodalommal teli izgatottságtól. És ez az izgalom csak fokozódott, amikor azt látta, hogy az öccsével szemben egy részegen gajdoló pasas dülöngél a járdán. Gergő azonban feltűnés nélkül átment a túlsó oldalra, s láthatóan a legteljesebb nyugalommal folytatta az útját.
A kisfiú néhány utcával arrébb megállt egy kovácsoltvas kapunál, előkotort valamit a zsebéből, és a házőrzőnek adta, akivel szemmel láthatóan jó barátságban volt, majd körülnézett, és felkapaszkodott a kerítésre. Épp lendületet készült venni, hogy beugorjon a kertbe, amikor két erős kéz megmarkolta a nadrágjánál fogva, és visszarántotta az utcára.
– Megmagyaráznád, hogy mi a fenét csinálsz itt, kisöreg?! – hallotta bátyja mérges hangját. – Hát azt kellett megérnem, hogy betörő lett az öcsémből?!
Gergő keserves sírásra fakadt, s egyelőre nem lehetett tudni, hogy a szégyen okán-e, vagy azért, mert dühös volt a testvérére, amiért az keresztülhúzta az ő szépen felépített elképzelését. Hüppögve azt magyarázta ugyanis, miszerint azért lopózott éjjel az igazgató úr házához, mert feltett szándéka volt egy kicsit elrontani a kertje öntözőberendezését, hogy aztán másnap Elemér bácsi megjavíthassa azt, és ezzel – úgymond – bevágódhasson leendő munkaadójánál.
Ákos álmélkodva pillantott a kapucsengő fölötti névtáblára:
– Ez tényleg az igazgató úr háza… – ingatta a fejét hitetlenkedve – Honnan tudtad, hogy itt lakik?
– Apával voltam itt, amikor riportot csinált vele – szipogta Gergő. – Akkor barátkoztam össze Bundással is.
Ákos hirtelen nem tudta eldönteni, hogy nevessen-e, vagy inkább az öccse mellé telepedjen a flaszterre, de aztán egyiket sem tette, mert a derék Bundás dühödt csaholásba fogott. Így hát felnyalábolta Gergőt, és elindultak hazafelé. Útközben megpróbálta elmagyarázni neki, milyen nemtelen és egyúttal fölösleges cselekedet ilyesféle akciókkal a sors keze alá dolgozni.
– De hát nem te szoktad mondogatni, hogy néha be kell segíteni egy kicsit a Gondviselésnek? – fakadt ki Gergő.
– Nem kifejezetten éjszakai műszakban elkövetett, magánlaksértéssel kombinált rongálásra céloztam – próbálta tisztázni a báty. – Arról nem is beszélve, hogy csúnyán visszaüthet az ilyesmi. Mondd csak, mit csináltál volna, ha valaki rajtakap? Akárhogy is magyarázkodtál volna, akaratodon kívül is rossz színben tüntetted volna fel öreg barátodat az igazgató úr előtt, akitől pedig mindannyian segítséget remélünk.
Amikor másnap reggel Ákos kinyitotta a szemét, első dolga volt, hogy öccse ágyára pillantson. Megnyugodva konstatálta, hogy Gergő ott szuszog a takaró alatt.
– Ébresztő, kisöreg! – rikkantotta el magát. – Itt az ideje, hogy legálisan is látogatást tegyünk az igazgató úrnál!
Gergő egyelőre a másik oldalára fordult, és tájékoztatta bátyját arról a körülményről, hogy ő még mindig nagyon álmos.
– Máskor majd nem vállalsz fusiban éjszakai vízvezeték-szerelést – nevetett fel Ákos, és lerántotta öccséről a takarót.
Nemsokára elindultak hát a kempinghez, és úgy döntöttek, hogy Dórit is magukkal viszik, mint az ötlet szülőanyját. Útközben azon tanakodtak, vajon mi lenne a helyesebb: avassák-e be Elemér bácsit a küldetésük okába, vagy inkább hagyják meg abban a hitben, hogy mindössze arról van szó, miszerint séta közben véletlenül épp az igazgató úr háza mellett vezetett az útjuk, és csupán Ákos miatt ugrottak be, aki a közelgő érettségivel kapcsolatban akart valamit megkérdezni?