– Mi volna az? – kérdezte reménykedve Ákos.
– Egyszerű, mint az egyszeregy – jelentette ki magabiztosan az edző. – A kézilabdacsapat soron következő bajnoki összecsapását nevezzük ki jótékonysági mérkőzésnek.
Az Almási fiú csalódottan hajtotta le a fejét:
– Kétlem, hogy az a néhány néző össze tudná adni a szükséges összeget.
– Várd ki a végét, fiatal barátom! – emelte fel a mutatóujját Kristóf. – Mivel akkor már javában benn járunk majd a februárban, ezt az eseményt egy kis jóakarattal összevonhatjuk az egyetem farsangi mulatságával. Ez a rendezvény már jóval több érdeklődőt fog vonzani. Ugye, ezt nem kell külön bizonygatnom?… No de egy másik előnye is van a dolognak, mégpedig a tombolaárusítás. Ugyebár, ha belépti díj formájában óhajtanánk támogatást szerezni, az csak elriasztaná a látogatókat, hiszen az egyetem csapatának mérkőzéseit eleddig ingyen tekinthették meg a nézők. Az sem lenne valami elegáns dolog, ha ugyan ingyen beengednénk őket, aztán meg a szünetben elkezdenénk kalapozni közöttük. Egész más a helyzet azonban, ha egy farsangi mulatság keretében tombolaszelvény-árusítást szervezünk. Az nem szül visszatetszést senkiben, sőt, sokkal szívesebben adakoznak majd a vendégek, ha tudják, hogy egy kis szerencsével esetleg értékes nyereménytárgyakra is szert tehetnek jótékonykodásuk jutalma képpen. Hidd el nekem, mert tapasztalatból mondom: az efféle megoldások sokkal nagyobb sikerrel kecsegtetnek, mint egy egyszerű adománygyűjtés.
Ákos tátott szájjal hallgatta az elbeszélést, aztán, amikor végiggondolta az elhangzottakat, elismerően kiáltott fel:
– Kristóf! Te egy lángész vagy! Az ötleted egyszerűen zseniális! Komolyan mondom, hogy…
További elemzésre nemigen nyílt módja, mert az edző gátat szabott a dicsérő jelzők szabad folyásának:
– Nos, a tervem minősítését illetően ennyivel bőven megelégszem. Most inkább szorítkozzunk a gyakorlati teendők megbeszélésére.
– Hála neked, túl sok gyakorlati teendőnk nem maradt – mosolygott Ákos. – A műsort ugyebár a sportolóink fogják szolgáltatni. A csarnok műszaki személyzete is nyilván ingyen szolgáltat majd fényt és hangot. A büfé is adott. Tombolacédulákat pedig bármelyik írószerboltban olcsón beszerezhetünk.
– Azonban ne feledkezz el a nyereménytárgyak összegyűjtéséről! – szólt közbe Kristóf. – Ne gondold, hogy az olyan könnyű feladat! Már csak az idő rövidsége miatt is.
– Amiatt egy percig sem fáj a fejem – jelentette ki Ákos. – Ha csak feleannyi ember segít valami aprósággal, mint amennyire számítok, már akkor is szép kis készletet fogok felhalmozni a hátralévő két hétben. Lehet, hogy a tombolasorsolás hosszabb ideig fog tartani, mint maga a mérkőzés!
Az Almási fiú optimizmusa nem bizonyult kincstárinak. Alig pár nap telt el a megbeszélés után, máris külön sarkot kellett berendezni a szobájában a folyamatosan gyűlő nyereménytárgyak tárolására. Mindez elsősorban az édesapjának volt köszönhető. Almási Károly a munkája révén széles ismeretségi körrel rendelkezett a városban. Egy antikvárius barátja például egy szép kivitelű, régi, bőrkötéses orvosi lexikont ajánlott fel, mondván, hogy az orvostanhallgatók azt bizonyára kellőképpen értékelni fogják majd. Az a cukrász, akivel nemrégiben riportot készített, megígérte, hogy olyan emeletes oroszkrémtortát fog összeállítani eme fontos eseményre, hogy az is megnyalja majd mind a tíz ujját, aki csak egy pillantást vet rá. Béla bácsi, a horgászbolt-tulajdonos, akinek Almási Károly immár második évtizede hűséges vásárlója volt, amikor meghallotta, hogy milyen céllal rendeznek gyűjtést a fiatalok, egy modern, teleszkópos pecabotot ajánlott fel nyereménytárgyként. És a gyűjtemény napról napra egyre csak szaporodott.
– Komolyan mondom – sóhajtott fel egyik este Ákos a fejét vakargatva –, lassan gondban leszünk, hogy mit nevezzünk ki fődíjnak ebből a sok csodálatos ajándékból.
Hurrá! mégis lett folytatás!