Körteszüret
Vasárnap délután az Almási fivérek körtét szüreteltek a szomszédjuk kertjében. Természetesen nem titokban dézsmálták a termést, Gizi néni maga kérte a segítségüket. Az idős asszony ugyanis már évek óta nem volt olyan egészségi állapotban, hogy egymaga birkózzon meg azzal a munkával, amit a nyolc hatalmas, bő termésű fa adott neki.
– Mennyi körte! – ámuldozott Öcsi, amikor végigtekintett az élénksárga terméstől roskadozó fákon.
– Van is vele baj, elég – panaszkodott a szomszéd. – Ilyenkor, ősszel mindig elhatározom, hogy jövőre kivágatom őket, de szerencsére aztán sosem visz rá a lélek. Meg aztán, hála Istennek eddig még minden évben akadt valaki, aki segített a szüretelésben.
– Ugyan Almási a nevünk – mondta vigyorogva Gergő –, de szívesen segítünk akkor is, ha körtéről van szó.
– Még mindig jobb, mintha Pálinkáséknak tetszett volna szólni. Kár lenne, ha ez a szép termés a cefrében végezné – tette hozzá mosolyogva Ákos a túloldali szomszédra célozva, aztán rászólt kisebbik öccsére, aki éppen beleharapott egy körtébe: – Hohó, Öcsi! Nem lenne illendő előbb megkérdezni Gizi nénit, hogy szabad-e? Különben is, szüretelni jöttünk, nem pedig torkoskodni!
– Ugyan már, gyerekek, annyi gyümölcsöt esztek, amennyi jólesik, csak előbb mossátok meg alaposan a kútnál – kötötte a lelkükre a szomszédasszony.
Jó hangulatban telt a délután. A fiúk családi történetekkel szórakoztatták Gizi nénit; Ákos például elmesélte azt az esetet, amikor is Öcsi négyéves korában, életében először vásárolni ment:
– Egyszer csak arra lettünk figyelmesek Gergővel, hogy Öcsi egy kis szatyorral a kezében kioson a kapun. Természetesen azonnal a nyomába eredtünk. Nem ment messzire, csak a sarki önkiszolgáló boltba. Annak rendje és módja szerint elvett egy kosarat, és nyomban megcélozta az édességekkel megrakott polcokat. A kasszánál aztán nagyot csodálkozott, amikor pénzt kértek tőle. Fogalma sem volt, mi lehet az. Úgy hitte, a pénztáros néni azért van ott, hogy az ő csokijait a kosárból a szatyorba pakolja.
Ekkor még mindannyian jóízűen kacagtak, végül azonban elromlott a szüretelés hangulata. Gizi néni pénzt akart rátukmálni a fiúkra, mire azok először szabadkozni kezdtek, aztán nagy zavarukban egyszerűen faképnél hagyták az erősködő szomszédasszonyt, és szinte szó szerint hazamenekültek.
Anya hétfőn kérdőre vonta az iskolából hazatérő fiait:
– Mondjátok, mi a csudát csináltatok tegnap a szomszédban? Délelőtt átjött Gizi néni, és kétségbeesve tanácsot kért tőlem, hogy mennyi pénzt adjon nektek a szüretelésért, mert az ezrest nem voltatok hajlandóak elfogadni. Láthatólag keveselltétek.
Az Almási fivérek közül talán Öcsi állt a legtávolabb a dolgok megértésétől, hiszen számára ezer forint mesebeli összeget jelentett.
– Látszik, hogy mi vagyunk az egyetlenek az utcában, akiket még nem hívott szüretelni – morogta Gergő is. – Hiába vagyunk a szomszédai, úgy látom, minket ismer a legkevésbé.
– Srácok, én összeraktam a képet – szólalt meg Ákos hosszas töprengés után. – Gizi néni félreértette a viselkedésünket. Amikor rászóltam Öcsire, hogy ne egyen a körtéből, biztosan azt hitte, így akarom közölni virágnyelven, hogy ne gyümölccsel fizessen ki minket. És azt is nyilván a pénzre való célozgatásnak vette, amikor Öcsi első bevásárlását meséltük el neki.
– Igazad lehet – mondta elgondolkodva Gergő. – De mit kellene csinálni, hogy tisztázzuk ezt a félreértést?
Nemsokára támadt egy ötletük, melynek kivitelezéséhez két nap múlva remek alkalom kínálkozott. Megtudták ugyanis, hogy Gizi néninek szerda délután orvosi felülvizsgálatra kell mennie, és sejtették, hogy nem egyhamar fog hazatérni a rendelőből. Kilesték, hogy mikor indul a buszhoz, aztán nyomban munkához láttak. Amikor az idős asszony hazatért, a fiúk éppen befejezték a kerítése lefestését.
– A múltkor kimaradt egy doboz zöld festékünk – magyarázta Ákos -, gondoltuk, hátha örülni tetszene neki, ha…
Be sem kellett fejeznie a mondatot. Gizi néni láthatóan nagyon örült az újabb segítségnek. Mivel ez a gesztus egy szempillantás alatt eloszlatta a fiúkkal kapcsolatos félreértéseit, nyugodt szívvel ajánlott fel a számukra egy nagy láda körtét, sőt ráadásként még adott egy barackot is – Öcsi kobakjára.