A vetélkedő
Ezen a vasárnapon a szokottnál sokkal népesebb társaság gyűlt össze az Almási-házban. Dóri rendezett egy kisebbfajta összejövetelt, amelyre meghívta néhány barátját az osztályból, többek között azért is, mert a szülei már régóta rágták a fülét, hogy szeretnék végre megismerni az új iskolatársait. A fiatalok négy lányból és két fiúból álló csapata igen jó benyomást tett az Almási házaspárra, Anya például azonnal a szívébe zárta őket, miután ebéd közben egybehangzó elragadtatással nyilatkoztak a főztjéről.
A délután fénypontja egy vetélkedő volt, amelynek megszervezését és levezetését Ákos vállalta. Bár Dóri félve kérte meg erre néhány napja, hiszen tudatában volt, hogy bátyjának mostanában az érettségire való felkészülés köti le minden idejét, Ákos azonban boldogan teljesítette húga kívánságát, mert mint mondta, az is kiváló tapasztalat lehet a vizsgával kapcsolatban, ha ezúttal az asztal túloldalán ülő kérdező szerepét kell eljátszania.
Remek hangulatban telt a délután, ám az egyik vendégfiú mindinkább azon mesterkedett, hogy elrontsa a többiek kedvét. Először is tudálékos modorával tűnt ki, amellyel a neki szegezett kérdésekre felelt, mégpedig olyan alapossággal, hogy Ákos egy idő után azt fontolgatta, talán valamilyen időkeretet kellene megszabni a válaszadók, azaz leginkább Géza számára. Úgy vélte, a fiú imponálni akar a lányoknak kétségtelenül szerteágazó ismereteivel, figyelmen kívül hagyva, mennyire terhes ez a társaság számára.
Később azonban világossá vált, hogy a fiatalembert nem efféle szelíd szándékok vezérlik. Amikor már csak közte és Dóri között folyt a küzdelem, nagyon úgy festett, hogy Géza mindenáron meg akarja nyerni a fődíjat képező könyvcsomagot, s ennek érdekében kész akár tisztátalan eszközöket is igénybe venni. Így került sor például egy meglehetősen nemtelen vita lefolytatására Amerika felfedezése kapcsán. Dóri gyanútlanul ejtette ki Kolumbusz nevét, amire Géza vércseként csapott rá, s nyomban óvást jelentett be.
– Nem jár pont érte! – érvelt kivörösödve. – Ha úgy vesszük, Amerikát a vikingek fedezték fel, hiszen néhány évszázaddal Kolumbusz utazását megelőzően egy bizonyos Vörös Erik…
– Már megbocsáss – szólt közbe Ákos –, de ha ezen az elven közelítjük meg a dolgot, akkor Amerikát maguk az indiánok fedezték fel, amikor átkeltek Ázsiából a Bering-szoros jegén.
– Álljon meg a menet! – rikkantotta az egyre erőszakosabb fiú. – A kérdés arra vonatkozott, hogy név szerint ki volt az az illető, aki felfedezte a földrészt, nem igaz? Nem tudjuk, hogy hívták azt az indiánt, aki először a kontinensre tette a lábát ugyebár, mert sem a Winnetou-ban sem a Nagy Indiánkönyvben nincs erről említés, tehát marad Vörös Erik.
Mielőtt elfajulhatott volna a vita, Anya lépett be a nappaliba, és mindannyiukat meginvitálta a konyhába egy kis uzsonnára. Dóra ekkor félrevonta Ákost, és halk megbeszélést folytatott vele, aminek a tárgyát mindenki kikövetkeztethette a vetélkedő második fordulójában.
– Vörös Erik elfogadva! – jelentette be a játékvezető a társaság elképedésére, de a meglepetéseknek ezzel még nem volt vége. A hátralévő kérdésekre Dóri szándékosan olyan szellemes butaságokat válaszolt, hogy mindenki dőlt a kacagástól, egyedül Géza nem látta át a helyzet groteszkségét, mert kizárólag a pontverseny alakulása érdekelte.
– Az utolsó kérdést teszem fel neked Géza – mélyedt a papírjaiba Ákos –, de már tét nélkül, hisz ettől függetlenül megnyerted a fődíjat. Ha nem akarsz, nem kell válaszolnod. Kitől való ez az idézet: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.”
Néma csend ülte meg a helyiséget, s úgy látszott, ezúttal elmarad a fennhéjázó stílusú válasz. Így is történt. A fiú az előzmények fényében szokatlanul halkan ejtette ki József Attila nevét, majd átvette a fődíjat a játékvezetőtől. Ezután viszont újabb meglepő fordulat következett: Géza a lányokhoz lépett, s elkezdte szétosztani köztük a könyveket.
– Parancsoljatok, fogadjátok szeretettel, hiszen úgyis magatoknak válogattátok össze őket tegnapelőtt a könyvesboltban. Eszetekbe sem jutott, hogy egy fiú is nyerhet, akit kevéssé érdekelnek a kézimunka, a smink, vagy épp a divat rejtelmei.
Ha lehet, az iméntinél is nagyobb csönd támadt a szobában, amelyet kisvártatva Ákos tört meg, afféle rövid zárszót rögtönözve:
– Nos hát, fiúk-lányok, ismét bebizonyosodott, hogy a szellemi vetélkedő igen nemes szórakozás. Azt hiszem, a mai délután mindannyiunk számára tanulsággal szolgált.