Azért jó, ha egy honlapon csak egyetlen személy írásait lehet megtalálni, mert így nagyon könnyű azonosítani azt a közhülyét, aki jelen esetünkben konkrétan én vagyok, és nem lehet senki mást hibáztatni.
Elkövetkezett az idő, hogy Szubotáj tatár pilótatársát néven kelljen neveznem. A laikus azt hiheti, hogy a névadás a lehető legkönnyebb dolga az írónak, csak ráüt a hasára, vagy egyéb formás testtájára, és kész is.
Hát nem.
Igazából az van, hogy ilyenkor az író – főleg az a közhülye, aki én vagyok – rettentően szidja önmagát, amiért kábé a nyolcvanadik fejezet táján tatárnak definiálta Szubotáj pilótatársát, és bele sem gondolt, hogy a történet későbbi pontján keresztelőt kell majd rendeznie a derék szakcsávónak.
Amikor az ember tatár nevet keres, akkor adja magát a megoldás, hogy beírja a keresőbe azt a fogalmat, miszerint „tatár nevek”, és aztán elkezdi olvasgatni a találatokat, hátha megtetszik neki valami jól hangzó elnevezés…
Batacsikan fia Tamacsa volt, Tamacsa fia Koricsar-mergen, Koricsar-mergen fia Audzsam-boroul. Audzsam-boroul fia Szali-kacsau, Szali-kacsau fia Jeke-nidün, Jeke-nidün fia Szem-szocsi, Szem-szocsi fia Karcsu.
Karcsu? Még jó, hogy nem Karcsi. Akkor lennék csak bajban…
Karcsu fia Bordzsigidaj-mergen, Bordzsigidaj-mergen felesége pedig Mongkoldzsin-koa. Bordzsigidaj-mergen fiát Torokoldzsin-bajannak hívták, ennek volt egy felesége, Borokcsin-koa, egy legénye, Boroldaj-szujalbi és két pompás paripája, a Barna meg a Szürke. Torokoldzsinnak két fia született, Duva-szokor, a vak, meg Dobun-mergen, az okos.
Na, hát én biztos nem vagyok olyan okos, mint Dobun-mergen, hiszen ezt bírtam előbányászni az internet rejtett bugyraiból.
A korábban Dobun-mergentől született két fiú, Belgünütej és Bügünütej így kezdett tanakodni anyjuk, Alan-koa háta mögött: Anyánknak nincsenek fivérei, nincsen vele egy fedél alatt élő férfi-atyafisága, nincsen férje, mégis ezt a három fiút szülte.
Miért nem írok én a tejről? Most legalább kétféle márkanév is rendelkezésemre állna. A Belgünütej és a Bügünütej. Mert hiszen csak teljesen földhözragadt írók alkalmaznak olyasféle kommersz elnevezéseket, mint például Mizo, Parmalat vagy Riska.
Egyszer aztán tavasszal megsütött egy télen született bárányt, fiait, Belgünütejt, Bügünütejt, Buku-katagit, Bukatu-szaldzsit, Bodoncsart, az ostobát, mind az ötöt leültette sorjában, és mindegyiknek adott a kezébe egy-egy nyílvesszőt.
Azannyakrausz! Első olvasatra azt hittem, hogy mindjárt a fiait is megsütötte ez a falánk asszonyság, de szerencsére kiderült, hogy csak a megfogalmazás volt béna.
Egyszer Duva-szokor öccsével, Dobun-mergennel felment a Burkan-kaldunra. Amint Duva-szokor a Burkan-kaldunról lenézett, meglátta, hogy a Tönggelik patak mentén egy csomó ember közeledik feléjük.
Komolyan mondom, most már annak is örülnék, ha Szubotáj kollégája inkább román lenne…
Ez az asszony még egy fiút szült Bodoncsartól; minthogy rablással szerzett asszony volt, a fiút Baaridajnak nevezték el, ő lett a baarinok őse. Baaridaj fia Csidukul-bökö volt. Csidukul-bökőnek sok volt a felesége, fia temérdek született. Tőlük származtak a Menen-baarin- nembeliek. Belgünütejtől valók a Belgünüt-nembeliek, Bügünütejtől a Bügünüt-nembeliek, Buku-katagitól a Katagin-nembeliek, Bukatu-szaldzsitól a Szaldzsiut-nembeliek, Bodoncsartól a Bordzsigin-nembeliek.
Na, most hagyjatok békén, mongolok! Ögödej lesz a másik pilóta, és kész!