A mesterséges intelligencia ki fogja nyírni az Osmosist

Manapság igen divatos téma a mesterséges intelligencia, és az én szakmámban is nyakra-főre ajánlgatják mindenféle szájbertéri marketing-guruk, akik azt állítják, hogy bármilyen szöveget meg tud írni ez a „csodalény”.

Oké. Gondoltam, tegyünk egy próbát. Sőt, olyannyira ezt gondoltam, hogy mindjárt két próbát is tettem, mivel az okostojások szerint most éppen ádáz harcot vív egymással a piacvezető szerepért a ChatGPT és a Google fejlesztése, amelyik Bard névre hallgat. Mindkettőt megkértem, hogy írjon egy új fejezetet az Osmosis című regényhez. Alább olvasható az eredmény.

ChatGPT:

Osmosis: Az Idő Vize

Az idő kiszámíthatatlanul szövődik az univerzum szövetébe, és titkos ösvényeken keresztül szeli át az emberiség történelmét. De mi lenne, ha lenne egy mód arra, hogy az idő hullámaiban utazhassunk, hogy megváltoztathassuk a múltat ​​vagy feltehetőleg alakíthassuk a jövőt? És mi volna, ha ez az ősi tudás egy olyan csodálatos és veszélyes új világba vezetne, ahol a határok összezavarodnak és az emberiség léte veszélybe kerül?

Üdvözöljük a „Osmosis” című folytatásos regényben, ahol egy hihetetlen kalandra hívunk téged, hogy csatlakozz a főszereplőnkre, Alice-re, és barátaira, akiknek a sorsa egy egész világot megváltoztathat.

Alice egy átlagos hétköznapi lány, aki a világ kihívásaival és csalódásaival szembesül. Azonban minden, amikor egy váratlan találkozás egy titokzatos időutazóval, Professor Richardsonnal, beavatja őt az „Osmosis” nevű titkos társaságba. Az „Omosis” tagjai olyan különleges képességekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik, hogy az idő folyamán utazzanak, és befolyásolják az események alakulását.

Alice hamar rádöbben, hogy az „Osmosis” nem csupán egy időutazási klub, hanem mélyen rejtett konfliktusok és veszélyek forrása. Az időutazás hatalma nagy kockázatokkal jár, és a múlt változásával súlyos következményekkel járhat a jövőre nézve. Ahogy a regény folytatódik, Alice és barátai szembesülnek a döntések súlyával, és választ kell találniuk arra a kérdésre, hogy az emberiség jövőjét kockáztatják-e meg egy olyan erővel, amelyet teljesen értenek.

Túl azon, hogy ez nem egy fejezet, hanem inkább valamiféle ajánló, hadd kérdezzem már meg, hogy who the fuck is Alice??? Hát évtizedek óta írok mindenféle történeteket, de még soha a büdös életben nem hívták Alice-nek egyetlen szereplőmet sem! (Richardson professzorról nem is beszélve.)

Na mindegy, ne akadjunk fenn ilyen dolgokon, nézzük a következőt.

Google Bard:

A mindent eldöntős tárgyalás (sic!)

Dairosz kormányzó a városháza dísztermében ült, és türelmetlenül várta a fejedelem érkezését. A fejedelem már több mint egy órával késett, és Dariosz kezdett ideges lenni. Nem tudta, hogy mit várhat, de biztos volt benne, hogy nem lesz jó.

Végül az ajtó kinyílt, és a fejedelem belépett a terembe. Egy magas, izmos férfi volt, hosszú, fekete hajjal és szakállal. Öltönyt viselt, de a nyakkendője kigombolva volt, a gallérja felhajtva, és a ruhája koszos volt. Látszott, hogy részeg.

A fejedelem Darioszhoz lépett, és kezét nyújtotta. „Kalrund” – mondta. „A fejedelem.”

Dairosz kezet fogott vele. „Dairosz” – mondta. „A kormányzó.”
A fejedelem elmosolyodott, de a mosolyja üres és barátságtalan volt. „Örömömre szolgál, hogy találkozom” – mondta.

„Én is” – mondta Dariosz. „Miért nem ül le?”

A fejedelem leült egy székre Dariosz előtt. „Köszönöm” – mondta.
Dairosz is leült. „Azért hívtalak ide” – mondta -, hogy megvitassuk a határok ügyét.”

A fejedelem vállat vont. „Nincs mit megvitatni” – mondta. „A határok az enyémek.”

Dairosz felemelte a hangját. „Nem az enyémek” – mondta. „A királyé.”
A fejedelem nevetett. „A király haldoklik” – mondta. „Én leszek a következő király.”

Dairosz szilárdan nézett a fejedelemre. „Nem leszel a következő király” – mondta. „A király fia lesz a következő király.”

A fejedelem szeme elsötétült. „A király fia egy kölyök” – mondta. „Nem lesz képes irányítani az országot.”

Dairosz bólintott. „A király fia egy kölyök” – mondta. „De ő lesz a következő király.”

A fejedelem felállt. „Ez nem elfogadható” – mondta. „Én leszek a következő király.”

Dairosz is felállt. „Nem leszel a következő király” – mondta. „Most menj.”

A fejedelem felnevetett. „Nem fogok menni” – mondta. „A határok az enyémek.”

Dairosz felemelte a kezét, és a fejedelem hirtelen érezte, hogy megbénul. Nem tudott mozdulni, nem tudott beszélni. Dariosz közelebb lépett hozzá.

„Most menj” – mondta Dariosz.

A fejedelem bólintott. „Megyek” – mondta.

A fejedelem hátrafordult, és kiment a teremből. Dariosz nézte, ahogy elmegy, és elmosolyodott. Tudta, hogy megnyerte a csatát.

Na, kérem szépen, én most csöndesen visszavonulok. Teljesen nyilvánvaló, hogy immár feleslegessé vált az életem. Az Osmosist a mesterséges intelligencia is meg tudja írni helyettem. Megyek, felhívom Nihuc vezérezredest, hogy tud-e nekem valami kíméletes és finom kivégzési metódust ajánlani.

Pá!