Az egyik ismerősöm szerint az, hogy Nihucnak vezérezredes a rendfokozata, kissé illúzióromboló, mivel a Föld nevű bolygón is létezik ilyen rang, ergo: az olvasónak ismerős lesz ez a szó.
Nem igazán értem, miért nem merül fel a reklamálóban az a megoldás, miszerint én szándékosan választottam ki ezt a rendfokozatot. Nem igazán értem, miért nem merül fel a reklamálóban az a megoldás, miszerint én szándékosan alkalmazok olyan kifejezést, amelyikről tudom, hogy ismerős lesz számára, és nem kell külön magyarázatot fűznöm hozzá.
Persze lehetne úgy is írni, hogy felépítenék egy teljesen új világot, amelyikben nem szerepelne egyetlen olyan állat, növény, tárgy, nyelv, szokás és katonai rendfokozat sem, amely bárkinek is ismerős lehetne. Ez esetben például így hangozna egy mondat:
„Nihuc krumpa megérkezett a hülüpéje hátán a nyungabungához, majd leszállt, megigazította a ripinuját, végigsimított deres prifunimakuláján, rágyújtott egy ickura, aztán lenyomta a tefu upicijét, és benyitott a klimperüfnibe.”
Ennek az egyetlen mondatnak az értelmezéséhez körülbelül egy tucatszor kellene a kedves olvasónak a szótárhoz lapoznia. Biztosan még tíz perccel később is lelkes követője lenne a blognak, nem pedig az történne, hogy az édesanyám leánykori foglalkozását találgatva zárná be örökre a böngészőablakot.
Egy szó, mint száz, haladok tovább az utamon, aztán a végén lesz, ami lesz.
Engedelmeddel picit senderítettem rajta: „Nihuc krumpa vampitizett a hülüpéje témpáján a nyungabungához, várd lenrizett, rumpántotta a ripinuját, mortonsendrett dendrős prifunimakuláján, kimpértett sám ickura, makken lárbunkta a tefu upicijét, és vikránsott… Tovább »
Köszönöm, ez így már sokkal eklatánsabb, bármit is jelentsen ez! 🙂