A nyolcvanas években, amikor a drága kicsi húgom még általános iskolás volt, egyszer csak bekövetkezett az az emberi ésszel felfoghatatlan tragédia, hogy Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára feldobta a pacskert. Az iskolában a húgomat bízták meg azzal, hogy készítsen otthon tablót, amely méltó módon mutatja be ennek a kiváló államférfiúnak az életútját.
A Hugi onnantól kezdve esténként újságkivágásokat készített, színezett, ragasztott, kínlódott, idegelt, de végül elkészült a csudás tabló, a Nagy Szovjet Ember pályafutásához illő mestermű. Óriási tetszést aratott az osztályfőnöknél, járt érte a jutalom ötös.
Leonyid Iljics Brezsnyev helyére a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egy másik ellenállhatatlan és kiváló férfiút, bizonyos Jurij Andropovot választotta. Andropov elvtársról nagyon sok minden elmondható volt, csak az nem, hogy poétikusan ifjú siheder lett volna, így alig több mint egy év után őkelme is leadta a szerelést, és a pokolra jutott.
Járt utat járatlanért el ne hagyj! – gondolhatta a kistesóm osztályfőnöke, mert újra csak a húgomra bízta a megemlékezős tabló elkészítését. Tehát a Hugi újra csak újságkivágásokat készített, színezett, ragasztott, hajtogatott, díszített, origamizott, keretezett… kicsinyég már idegesebben.
Jurij Andropov helyére a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egy másik ellenállhatatlan és kiváló férfiút, bizonyos Konsztantyin Csernyenkót választotta. Csernyenkó elvtársról nagyon sok minden elmondható volt, csak az nem, hogy poétikusan ifjú siheder lett volna, így alig több mint egy év után ő is leadta a szerelést, és a pokolra jutott.
Amikor bemondta a hírt a tévé, a húgom homloka kissé elfelhősödött. Látszott rajta, hogy szinte retteg a holnaptól, mert úgy sejti, hogy az osztályfőnöke új megbízatással fogja várni az iskolában.
Balsejtelmei beigazolódtak. Amikor másnap hazajött a suliból, általános iskolás kislányokhoz korántsem illő módon, egy csapszéki matróz modorában fogalmazta meg gondolatait. Ezen mondatokat nem idézném korhűen, inkább megpróbálom kissé cizellálni őket.
Nos, a Hugi kifejezte azon igényét, hogy az általános iskolából még hátralévő éveit tablókészítés nélkül szeretné abszolválni, következésképpen azt a tanácsot fogalmazta meg a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának címezve, hogy talán érdemesebb lenne hosszabb intervallumú szavatossági idővel rendelkező pacákot megválasztani főtitkárnak, nem pedig egy újabb rozzant vén faszt.
Anyukám teljes körű megértéséről biztosította gyermekét, mindazonáltal megkérte, hogy eme ideáját rajtunk kívül ne ossza meg senkivel, mert nem olyan vidám ám az élet a javító-nevelő intézetben, főleg, ha még az embernek a szülei eközben börtönben sínylődnek, így csomagot sem nagyon tudnak neki küldeni.