Ajándék (5/3. rész)
A „picurok” egyelőre túltették magukat azon a galádságon, hogy Gergő semmibe vette a szoba ajtajára kihelyezett tiltó feliratot, hiszen kisebb gondjuk is nagyobb volt most ennél. Sőt, némi megkönnyebbülést is éreztek, hogy akadt végre valaki, aki a segítségükre lehet.
Egymás szavába vágva panaszolták el bánatukat, s közben bátyjuk háta mögé mutattak, ahol a szőnyegre terített újságpapírokon hevertek az ajándékkészítés kellékei: egy kancsó víz, egy zacskó gipsz, a homokozóvödrük, amely ezúttal a keverőedény szerepét töltötte be, és végül minden baj forrása, a mézesmackó, a belsejében raboskodó szobrocskával.
Gergő nyomban a cselekvés mezejére lépett. Megragadta az ollót, és lelkesen nekilátott, hogy megszabadítsa a gipszfigurát az öntőformától.
– Nem csodálom, hogy nem tudtatok egyedül megbirkózni ezzel a feladattal – nyögte kipirulva, s röviddel ezután minden jószándéka ellenére félreérthetetlen illusztrációt szolgáltatott saját szavaihoz. Neki, a hatodikos nagyfiúnak is túlságosan nehéznek bizonyult a feladat. Sikerült ugyan kiszabadítania a figurát a műanyag flakonból, a művelet végére azonban a körömollónak elhajlott az egyik szára, a maciszobornak pedig letörött a feje.
– Na, most aztán teljes a fejetlenség – jegyezte meg, és megint csak vihogni kezdett. Az ikreknek az első pillanatban meglehetősen rosszul esett bátyjuk cinikus viselkedése. Nemsokára kiderült azonban, hogy Gergőnek azért támadt jókedve, mert egy remek megoldás ötlött fel benne. A homokozóvödörről ugyanis eszébe jutottak azok a különféle állatfigurákat megtestesítő műanyag formák, amikkel a kicsik annak idején, nyaranta azokat a bizonyos homokpogácsákat készítették. Gyorsan le is szaladt a garázsba értük, s néhány perc múlva már újból a gyerekszobában termett, kezében a megoldást jelentő kincsekkel.
– Tessék, próbálkozzatok inkább ezekkel – nyújtotta át a játékokat az ikreknek. – Legalább nem lesz gond azzal, hogy hogyan szabadítsátok meg a kész figurákat a mintától.
Gergő ötlete fényes sikert hozott. A gipsz gyorsan megkötött, s a homokozóformák némi óvatos kopogtatás után engedelmesen leváltak az anyagról, hibátlan és tetszetős állatfigurákat hagyva maguk után. Öcsi már így is fölöttébb elégedett volt az eredménnyel, de kiderült, hogy még tovább csinosítható az ajándék külleme.
– Most, hogy megkötött a gipsz, szépen befesthetitek a felületét vízfestékkel – javasolta Gergő.
– Azzal semmire sem megyünk – csóválta a fejét Hugi. – A vízfesték be fog szivárogni a gipsz belsejébe, és nem fog belőle látszani semmi.
Gergőt annyira elképesztette ez a sajátságos geológiai elmélet, hogy hosszú másodpercekig meg sem bírt szólalni. De aztán összeszedte magát, és arra biztatta testvéreit, legalább tegyenek egy próbát. Öcsi hozzá is látott, s az első ecsetvonások után ragyogó szemmel jelentette, hogy bevált a módszer.