Ligeti Péter tartotta a szavát, alig néhány nap alatt tető alá hozta a tervet, így hát az egyik csütörtök délutánon sor került az első találkozásra tanár és leendő tanítvány között. Az idősotthonba az édesapja kísérte el kicsi Ferkót, és Janó bácsi nem tudta volna eldönteni, hogy melyikük az elfogódottabb.
Miután hellyel kínálta őket, és megbeszélték a szükséges tudnivalókat, így szólt:
– Ma még nem fogunk tanulni, legyen ez az első foglalkozás az ismerkedésé.
Látszott a kicsi Ferkón, hogy igencsak tetszik neki ez a fajta indítás. A következőkben udvariasan és jólnevelten válaszolt Janó bácsi kérdéseire, és elmesélte, hogy hanyadikba jár, melyek a kedvenc tantárgyai, kik a barátai az iskolában, mit szokott csinálni a szabadidejében, meg minden effélét.
Az idős tanár rögtön megállapította, hogy a fiúcska meglehetősen értelmes. Szép, kerek mondatokban, szabatosan fogalmazta meg mondandóját, úgyhogy Janó bácsi innentől kezdve már kettős érdeklődést mutatott új feladata iránt, mert teljesen biztos volt benne, hogy a kicsi Ferkó egyáltalán nem a képességeinek hiánya miatt maradt le ilyen csúnyán történelemből és irodalomból. De akkor vajon miért?…
A következő alkalommal még nem kezdett el tapogatózni ez ügyben, mert sejtette, hogy ez a fajta „nyomozás” hosszabb időt fog igénybe venni. Egyelőre szigorúan betartotta a saját magának előzetesen felállított tantervet, és így szólt:
– A mai órán egy szép, hazafias verssel foglalkozunk majd, ez pedig nem más, mint A walesi bárdok.
Rögtön látszott az értetlenség kicsi Ferkó arcán, és ez bizony Janó bácsi figyelmét sem kerülte el.
– Mitől lenne ez hazafias vers? – morgolódott a kisfiú. – Hát mi közünk van nekünk a walesiekhez?
Nos, az elkövetkező szűk egy órában Ferkó megtudhatta, hogy mitől is hazafias vers A walesi bárdok, meg még sok más érdekességet is a költemény keletkezésével kapcsolatban. Olyannyira, hogy a korrepetálás végén csöndesen megjegyezte:
– Milyen kár, hogy nem Janó bácsi a magyartanárunk! Szerintem sokkal rátermettebb, mint a mi Ibolya nénink. Nem hittem volna, hogy ilyen játszi könnyedséggel is meg lehet tanulni ezt a sok érdekes dolgot.
Janó bácsi csak somolygott, de nem szólt semmit.
A legközelebbi alkalommal a történelem volt a téma, és a nyugdíjas tanár egy erősen korholó megjegyzéssel indította a párbeszédet:
– Miből is kaptál egyest legutóbb, Ferkó? Amerika felfedezéséből? – lapozgatta elhűlve a kisfiú üzenőfüzetét. – De hát az a világ egyik legkönnyebb leckéje!
A kicsi Ferkó arcán jól látszott, hogy ezt nem egészen így gondolja, de erről mélyen hallgatott.
– Ha történelemről van szó, mindig nagyon hasznos, ha megvizsgáljuk az előzményeket – magyarázta Janó bácsi. – Ugyanis minden jelentős történelmi eseményt szükségszerűen megelőznek bizonyos folyamatok, történések, amelyeket ha elmesélsz, máris nyeregben vagy. Egyrészt a tanárod látni fogja, hogy készültél, képben vagy, utánanéztél a dolgoknak, másrészt pedig te is magabiztosabb leszel, ha már túl vagy az előzmények bemutatásán.
– Milyen előzményekre céloz konkrétan Janó bácsi? – firtatta óvatosan a kisfiú.
– Ó, az előzmények nagyon sokfélék lehetnek. Egy jelentős csatától kezdve, egy uralkodó váratlan halálán át, egy járványig bezárólag szinte bármi okozhat nagy vihart a történelem menetében.
– De hát milyen történelmi előzménye lehetett Amerika felfedezésének? – értetlenkedett Ferkó. – Az, hogy Kolumbusz Kristóf hajóra szállt, az nem egy történelmi esemény.
Janó bácsi elmosolyodott:
– No de az, hogy milyen irányban indult el, az már nagyon is fontos történelmi eseményhez vezetett, hiszen alapjaiban változtatta meg az addig ismert világot. Olyannyira, hogy egy egészen új szakasz kezdetét jelentette az emberiség életében.
A kisöreg előhúzott a fiókból egy atlaszt, és kinyitotta a közepénél, ahol dupla oldalon a világtérkép volt látható. Óvatosan odacsúsztatta a tanítványa elé, és megkérdezte:
– Ha alaposan megszemléled ezt a térképet, nem ugrik be valami Amerika felfedezésének előzményeiről?
A kisfiú nagyokat pislogva bámult a térképre, de még mindig néma volt, mint a hal. Janó bácsi nem is erőltette a dolgot, inkább belekezdett a magyarázatba:
– A nagy felfedezések korában Portugália volt a világ legjelentősebb hajós nemzete: ők fedezték fel Madeirát, az Azori–szigeteket, illetve végighajóztak Afrika nyugati partján is. Kolumbusz ott akart lenni az események sűrűjében. És Európának nagy szüksége volt egy közvetlen tengeri útra Indiába. Az Oszmán Birodalom megakadályozta, hogy az európai hajósok áthajózzanak Konstantinápolyon, és ők őrizték Észak–Afrikát és a Vörös–tengert is. Kolumbusz úgy gondolta, hogy nyugat felé hajózva is elérhetnék Indiát. Mert az értelmesebb emberek már akkor sem hitték azt, hogy a Föld lapos.