Habos kakaó
Vasárnap délután volt, a nyári szünidő első hétvégéje. Almásiné Julika éppen végzett a mosogatással, s egy percre leült a konyhaasztalhoz a férje mellé, aki újságjába mélyedve várta, hogy lefőjön a kávé. Jóleső volt a hirtelen támadt csönd, ami persze nem volt igazán csönd, inkább csupa kellemes hang egyvelege: a gyönyörű napsütésben madárdallal telt meg a kert, langyos szellő rezegtette az út menti nyárfák levelét, a kávéfőző is barátságosan duruzsolt. Ebbe a természetes szimfóniába azonban egyszer csak az újságpapírzörgésnél sokkal disszonánsabb hang vegyült: keserves gyereksírás.
A felnőttek nyomban kiszaladtak az udvarra, ahol Öcsi, Hugi és néhány pajtásuk játszott, hogy megtudják, mi baj történt. Ám ez egyelőre rejtély maradt, mindössze annyi volt megállapítható, hogy Lacikánál törött el a mécses, de ennek okáról egyik gyerek sem szándékozott nyilatkozni. Anya végigmustrálta a síró kisfiút, s úgy találta, hogy sem lehorzsolódva, sem kificamodva nincs egyik tagja sem, a baj tehát minden bizonnyal lelki eredetű. Ennek gyógykezelésére először is habos kakaót javasolt, s beinvitálta Lacikát a konyhába.
A „kakaókúra” csakhamar el is hozta azt az őszinte pillanatot, amikor a kisfiú megvallotta, ami a szívét nyomta:
– Andika azt mondta, hogy nem barátkozik velem, mert csúnya vagyok – motyogta elpirulva, lesütött szemmel.
– Ugyan már, kisöreg! – harsant fel apa, és megveregette a lurkó hátát. – Ez butaság. Hidd el nekem, aki fiatal, az egyszerűen nem is lehet csúnya – tette hozzá kedélyesnek szánt nevetés közepette, de nyomban az arcára fagyott a mosoly, amikor feleségére nézett, akinek mintha csak azt mondta volna a szeme: ennek a fiúcskának most nem közhelyek elkacarászására van szüksége.
– Tudod, Lacika – vette át a szót anya -, a szépség eléggé furcsa fogalom. Nincs két ember, aki ugyanazt értené alatta. És te tényleg butaságot csinálsz, ha egyetlen kislány véleménye alapján ítéled meg a helyzetet.
– Sose felejtem el, amikor az első cikkem megjelent – vágott közbe Almási Károly (neje őszinte bosszúságára), mert feltett szándéka volt, hogy kiköszörüli a gyerekpszichológusi képességein imént esett csorbát –, az első ember, akinek a véleményére nagyon adtam, olyan iszonyúan ledorongolt, olyannyira megkérdőjelezte a képességeimet, hogy már-már komolyan megfordult a fejemben, hogy búcsút mondok a pályának. Még szerencse, hogy utána találkoztam egy tucat emberrel, akik egytől-egyig gratuláltak az írásomhoz, és így végül mégiscsak zsurnaliszta lett belőlem.
A felesége diszkrét köhintése jelezte, hogy ennyi talán elég is lesz egy hétéves kisfiúnak egy pályakezdő publicista viszontagságainak ismertetéséből, ezért a szerkesztő úr rátért a mondanivalója velejére:
– No, csak azt akarom ezzel mondani, hogy soha nem szabad egyetlen ember ízlését mértékadónak elfogadni, mert akkor könnyen helytelen következtetést vonhatunk le.
Anya ekkor már kevésbé neheztelt a férjére, mert a példabeszéd hallatán eszébe jutott egy jó ötlet, és abban is biztos volt, hogy a családfőnél valamivel érthetőbben meg tudja majd világítani a dolgot a kis lurkó számára.
– Mondd csak, Lacika, ízlik a kakaó?
– Hát persze, isteni finom! – lelkendezett a kisfiú. – Sokkal jobb, mint amit a napköziben adnak, pedig én ott is mindig megiszom, és néha még repetát is szoktam kérni.
– Képzeld el, az én Gergő fiam nem szereti. Akárhogyan is készítem el, ő csak utálkozva fintorog, és meg nem inná a világ minden kincséért sem.
A kisfiú ezen a tényen úgy elcsodálkozott, hogy a száját is eltátotta. Hát létezik olyan megátalkodott gyerek a földön, akinek nem ízlik Almási néni habos kakaója? Elképesztő! Aztán, ahogy tovább morfondírozott a dolgon, hamarosan rájött, mire is akarta őt rávezetni Gergőék anyukája, és boldog mosolyra húzódott a szája a hófehér habbajusz alatt.
– Tudod, Lacika – tért vissza anya az eredeti témára –, azt mondta egyszer valaki, mégpedig egy igen okos ember, hogy mi mindannyian a legszebbek vagyunk valaki számára ezen a világon. És én biztos vagyok benne, hogy amikor már felnőtt leszel, megtalálod majd azt a kislányt, akivel kölcsönösen a legszebbek lesztek egymás szemében.