Andrea (17/12. rész)
A bajokat tetézendő ekkor megjelent a lépcsőház ajtajában egy tenyerestalpas asszonyság, nevezetesen a házmesterné, hogy haladéktalanul kérdőre vonja hősünket:
– Maga mostan azonnal elmeséli, hogy mi a nyavalyát csinál itten, különben kihívom a rendőrséget! – ismertette a közeljövőre vonatkozó elképzeléseit, miközben fenyegetően meglóbálta cirokseprűjét.
– Inkább mentőt tessék hívni – jajongott Ákos a bokáját tapogatva. – Azt hiszem, kificamodott a lábam!
A házmesterné rögvest érzékeltette, hogy nem a betolakodó egészségi állapota, sokkal inkább a szándékai érdeklik.
– Meg se próbáljon likat beszélni a hasamba! Arra feleljen, amit kérdeztem! Figyelem én már magát percek óta a függöny mögül! Miféle csomagot hajintott be azon az ablakon? Mi maga? Terrorista? Tán fel akarja robbantani az egész házat? De abból nem eszik! Nem ismeri még ezt a környéket! Mink itten résen vagyunk ám! Na, adja csak ide az igazolványát, de gyorsan!
Ákosnak voltak némi kétségei afelől, hogy a Piskóta utca 24. számú panelház ilyen előkelő helyen szerepelne a világ terrorszervezeteinek célpontjai között, és az sem volt egészen világos előtte, hogyan lehetne egy ilyesfajta veszélytől megoltalmazni az épületet egy közönséges cirokseprű lóbálásával, de engedelmesen átnyújtotta az igazolványát. Jobbnak látta sürgősen lecsillapítani az asszonyságot, mielőtt az valamennyi lakót fellármázná, így hát töredelmes beismerő vallomást tett jövetelének célját illetően.
Mint kiderült, a létező legjobb megoldást választotta. A derék házmesterné ugyanis rajongó híve volt a rózsaszín regényfüzeteknek, amelyeket többnyire hatalmas sóhajtozások közepette olvasott el, afölött sajnálkozva, hogy manapság minden romantika kiveszett a világból, s az efféle regényes történések már csupán szerelmes füzetek lapjain olvashatók.
Nem csoda hát, hogy mind barátságosabb arckifejezést öltött, s néhány perc után úgy tekintett a fiatalemberre, mint korunk egyik utolsó romantikus hősére. Áldotta a sorsot, hogy mellékszereplője lehetett eme szívmelengető kalandnak, amit magában úgy értékelt, hogy az vetekszik a Rómeó és Júlia erkélyjelenetével.
Előzékenyen betámogatta Ákost a házmesteri lakásba, jeges borogatást tett a bokájára, s közben egyvégtében vigasztalta hősünket, hogy ez a férfias cselekedet minden kétséget kizáróan óriási elismerésre fog találni az imádott leányzónál. Példaképpen elő akarta adni az egyik saját, fiatalkori történetét a májusfát állító vőlegényével a főszerepben, de már nem érhetett a végére, mert időközben megérkeztek a mentősök.
– Ez bizony nem ficam, fiatalember, hanem törés – világosította fel az orvos Ákost, s az előzetes diagnózist később a kórházi röntgenfelvétel is alátámasztotta. Így aztán volt nagy riadalom az Almási család körében, amikor hajnalban a legidősebb fiú mentőautóval utazott haza, ráadásul térdig gipszben.
Ákos sietett megnyugtatni szeretteit, de ez nem ment túl könnyen, legalábbis az édesanyja esetében:
– Az ilyesmi soha nem hiányzik, de vizsgaidőszakban aztán pláne nem – sopánkodott a fia betegágya mellett.
– Ne aggódj, anya, mire jönnek a vizsgák, addigra már járógipszet kapok – vigasztalta Ákos. – A jegyzeteket pedig majd csak elhozzák a srácok. Most, hogy ágyfogságra leszek ítélve, legalább kénytelen leszek éjt nappallá téve tanulni – tette hozzá, mélyen hallgatva arról, hogy az elmúlt időszakot alapul véve bizony szüksége is lesz az ilyesfajta hozzáállásra, hogy be tudja pótolni a rengeteg mulasztást. És persze azt sem említette meg, hogy leginkább nem a nagy táska jegyzetekkel fölszerelkezett srácok látogatását várja, hanem egy bizonyos szöszke lányét…
Nos, az a bizonyos szöszke lány egyelőre nem jelentkezett, Ákos pedig ígéretéhez híven belevetette magát a tanulásba. Amikor mégis elkalandoztak a gondolatai (ez bizony sokszor megesett vele), legfőképpen azon morfondírozott, vajon mennyit hallhatott Andrea az ablaka alatt történtekből. És hogy vajon érdemes volt–e a derék házmesterné lelkére kötni, hogy semmi esetre se említse meg az imádott leányzó előtt: micsoda tragikomikus eset játszódott le azon az estén a Piskóta utca 24. számú ház előtt.