Lámpaláz
A gyerekek óriási többségének a nyár a kedvenc évszaka, kisebb hányaduknak a tél, és bizony csak kevesen akadnak köztük, akik az őszre szavaznának egy ilyesfajta népszerűségi listán, mert nem tudják megbocsátani Ősz apónak azt a bizonyos szeptemberi tanévkezdést. Nos, Hugi azon kevesek egyike volt, aki az őszt is és az iskolát is nagyon várta már, és ebben jelentős szerepe volt annak, hogy a tanító nénitől nagy feladatot kapott: egy őszről szóló szép verset kellett megtanulnia a tanévnyitó ünnepségre.
A kislány egyetlen nap alatt megbirkózott a hat versszakkal, s izgatottan várta az első próba napját. Ez a nap azonban hatalmas csalódást hozott a számára; több ízben is úgy belesült a szavalásba, hogy a tanító néni azt javasolta: egyelőre próbálja meg inkább papírról olvasni a verset.
Anya este többször is kikérdezte Hugit, aztán igyekezett megnyugtatni:
– Látod, kicsim, megy ez neked. Nem lesz semmi baj.
Sajnos azonban másnap megismétlődött a kínos eset. Hugi vigasztalhatatlan volt, kisebb-nagyobb szünetekkel szinte egész délután pityergett.
Este összeült a konyhában a családi tanács.
– Azt hiszem, beszélni fogok a tanítónővel, hogy keressen valaki mást erre a feladatra – mondta anya. – Szegény Hugi olyan stresszben van, hogy elfacsarodik a szívem, ha látom.
– Nem értek egyet – jelentette ki Ákos. – Ezzel csak egyfajta alkalmatlanság-érzést ültetnénk belé, ami talán az egész életére kiható frusztrációt eredményezne.
– No, ez azért túlzás – szólt közbe apa, aztán mosolyogva megveregette egyetemista fia vállát –, mindenesetre örömmel hallom, hogy megkezdted pszichológiai előtanulmányaidat. Mindazonáltal magam is úgy vélem, hogy neked van igazad. Nem abban kell segítenünk Huginak, hogy az egérutat keresse, ahányszor csak megmérettetés elé állítja az élet. Nem szeretnék visszahúzódó, gátlásos felnőttet nevelni belőle, úgyhogy – fordult a nejéhez –, találj ki valami más megoldást, szívem.
Anya mindent megtett a nemes cél érdekében. Magával vitte kislányát bevásárlókörútjára, miáltal Huginak alkalma nyílt elszavalni a verset Klári néninek, a zöldségesnek; Jóska bácsinak, a hentesnek; valamint a patyolat dolgozóinak, akikhez apa szürke öltönyéért ugrottak be. Délután pedig a fodrászüzlet közönsége hallgathatta meg a hibátlanra csiszolódott szavalatot.
Az évnyitó előtti este anya, szokás szerint, mesével altatta el az ikreket. Ám ezúttal nem királyfikról, sárkányokról vagy tündérekről mesélt. Levette a polcról Hugi egyik babáját, és megkérdezte:
– Emlékszel, kitől kaptad ezt a babát? Nem? No, akkor én megmondom. Vince bácsi hozta neked, amikor hazalátogatott Ausztriából. Ez épp akkor történt, amikor megtanultad egyedül bekötni a cipődet. Amikor elújságoltuk Vince bácsinak, hogy milyen ügyes kislány vagy, azt mondta, hogy ha megmutatod neki a tudományodat, akkor kapsz tőle valamit. A nagy izgalomtól azonban sehogy sem tudtál masnit kötni a fűződre. El is pityeredtél, no persze nem azért, mert elmaradt az ajándék; természetesen a kisöreg odaadta neked a babát, még vigasztalt is, hogy csak gyakorolni kell, és legközelebb sikerülni fog… Mit gondolsz, azóta hányszor kötötted be egyedül a cipődet?
Hugi hosszasan töprengett, mielőtt kibökte:
– Szerintem még nem tanultuk azt a számot.
– Bizony nem, olyan sokszor történt. És a verset is nagyon sokszor elmondtad már hibátlanul, úgyhogy nyugodt lehetsz felőle, még nagyon sokáig nem fog elillanni a fejecskédből. Ha azonban egy kicsit is elbizonytalanodnál holnap, csak nézz le a cipődre, és jusson eszedbe, hogy nincs okod izgulni, mert épp olyan ügyesen fogsz szavalni, amilyen ügyesen megkötötted a masnit a fűződön.
Másnap az évnyitón az Almási család izgatottan várta Hugi színre lépését. A kislány fölállt a dobogóra a mikrofon elé, egy pillanatra letekintett, aztán szépen, hibátlanul elszavalta a költeményt, dörgő tapsot váltva ki a hallgatóságból.
A családfőnek kövér izzadságcseppek ültek a homlokán, amikor odahajolt a feleségéhez, és a fülébe súgta:
– Azt hiszem, szívem, én még életemben nem izgultam így évnyitón, pedig részt vettem már egynéhány ilyen rendezvényen.
Anya lenézett a földre, és kis híján kitört belőle a kacagás. Férjének ugyanis ki volt oldódva mindkét cipőfűzője.