Még a múlt héten kaptam ajándékba egy kistestű tyúkot. Ezzel a felütéssel akár még erotikus jellegű is lehetne a sztori, durva hímsoviniszta motívummal, de mivel az adományozó nem egy olyan haverom volt, aki társkereső szolgálatot működtet, hanem az Anyukám, így már sejthető, hogy konyhában játszódó történet következik.
A tyúk ma délig a fagyasztóban tartózkodott. Egyszer csak rám tört a vágy, hogy ma húslevest főzzek (meg egyek is), így hát elővettem a kis drágát. És az oké, hogy későn kelő és későn fekvő fajzat vagyok, de elismerem, hogy a fenti adatok olvastán joggal szalad fel a tapasztalt háziasszonyok szemöldöke.
Én is éreztem, hogy az áldozat kiolvadását nem lesz módom kivárni. Nálam alapból is több órás program a húslevesfőzés, de gyors fejszámolást követően beláttam, hogy ha csak nincs kedvem még hajnali fél kettőkor is a leves leszűrésével bajlódni, akkor itt alternatív tervezésre lesz szükség.
Higgyétek el, hogy egy lusta, de húslevesre nagyon vágyakozó férfi bármikor képes az alternatív tervezésre! Úgyhogy a következő ötlet fogant meg az agytekervényeim között:
Elő a húslevesfőző fazekam! Kistestű tyúk egyben bele, fagyosan. (Esküszöm, nem verset akarok írni.) Hideg víz reája, főjön csak magába’ (bakker, ebből a végén tényleg vers lesz…), főjön le a csontjairól minden hús, úgyis egy jóféle almás hússalátát terveztem belőle (megúsztam a költeményt, érzem…), oszt jónapot.
Na már most, én nem tudom, más írók hogy vannak vele, de én szoktam magamban beszélni. Ez leginkább akkor fordul elő, amikor egy-egy párbeszédet ellenőrzök. Mennyire életszerű, mennyire olvasmányos, miképpen fog ez hangzani a kedves olvasó fejében?
Oké, ez még védhető a bíróság előtt. Vagy az elmeorvosi vizsgálat során. De az a helyzet, hogy én néha főzés közben is pofázok magamban. Pontosabban szólva az alapanyagokhoz szoktam beszélni. Ha úgy alakul. Nem mindig, tekintetes bíróság, de nem tagadom, időnként előfordul ilyesmi. És ha most rám tetszenek küldeni a nagykállói elmeszociális intézmény különítményét, hát így jártam, lebuktam, nem fogok ellenállást tanúsítani.
Addig is őszintén bevallom, miféle szózatot intéztem a kistestű tyúkhoz a fővés huszonötödik és harminckettedik perce között, egyedül, a saját konyhámban, a fazék mellett állva:
– Hallod, te mi a bánatot csinálsz? Az előbb még tökre jól megvoltál, ellepett a víz teljesen. Most meg feljössz a tetejére? Hiába erőlködsz, akkor se lesz belőled bontott csirke! Főleg, mivel tyúk vagy. Elvileg kistestű… De most te így kinyújtózkodtál, vagy mi van? Mit terpeszkedsz itt a fazekamban? Ez nem jakuzzi, bazmeg! Akkor is egyben fogsz főni, ha neked ez nem tetszik!…
Mit fordulsz állandóan a hátadra? Te valami híres múlt századi hátúszónak vagy a reinkarnációja?… Dugd már vissza a szárnyadat a vízbe, hát jó, hogy ki nem könyökölsz a fazék szélére, te ázalag!… Istenem, miért nincs ennek a fazéknak az alján valami rögzítőkapocs? Vagy egy tyúkmágnes. Vagy valami…
Hallod, búvárkodjál már le a víz alá! Mit pezsegsz? Jó, hogy nem már azt követeled, hogy tegyek be melléd egy kakast, mert unod a velneszt egyedül!… Ne nyújtsd ki az alsócombodat se! Mit képzelsz te magadról? Hát már nincs is fejed, nem is tudsz mivel képzelődni!…
Esküszöm, mindjárt átmegyek a szomszédhoz kérni egy zacskó horgászólmot, oszt berakom egyben a hasadba!… Most kinek integetsz a szárnyad végével, te nyomorult? A haverodat még hétfőn megcsináltam paprikás csirkének, neki már hiába jelezgetsz itt!… Bukjál már le a víz alá, te hülye kotkoda, ne forogjál, törődj bele a sorsodba!
Hát itt tartok jelenleg. Érzem, hogy nehéz délutánom lesz. Meg azt is érzem, hogy vastagon érik az a Nagykálló…
A kép csak illusztráció. Egy ingyenes képtárból. Ezt azoknak mondom, akik legalább olyan zakkantak, mint én, és néha nem értenek dolgokat… Na, majd jövök!
„Te ázalag”😂😂😂
Imádozlak.❤️