Telekettő

A történet idején egy Piroska nevű hajadonnal laktam együtt életvitelszerűen, aki annyira értékelte konyhatündéri kvalitásaimat, hogy kaptam tőle egy káposztareszelőt. A csudás szerzeményt egy jóféle káposztás cvekedlivel szerettem volna tesztelni, ám a felavatás meglehetősen horrorisztikusra sikerült: gyakorlatilag egyetlen mozdulattal sikerült lemetszenem vele jobb kezem hüvelykujjának egy jellegzetes részét. Úgy jártam el, mint az a bűnöző, aki attól retteg, hogy az ujjlenyomata fogja lebuktatni, ezért jobb megoldás híján leszabja hüvelykujja ezen felületét.

A sikeres művelet után mintegy két másodpercen át elkerekedő szemmel bámultam, hogyan pumpálja kifele a vért a szívem a hüvelykujjam meglehetősen hiányosnak tűnő végén, majd vad ordítozások és halálhörgések közepette elkezdtem összevissza rohangálni a konyha, az előszoba és a fürdőszoba útvonalán. Gyakorlatilag mindhárom helyiséget sikerült vérbe borítanom. Az előszoba padlózata például úgy nézett ki, mintha valami feketevágást eszközöltek volna ott nemrég.

Amikor nagy nehezen sikerült elállítani a vérzést, és hevenyészve átkötni a pórul járt hüvelykujjamat, valaki bekopogott. Én nyitottam ajtót, mert Piros azzal volt elfoglalva, hogy rendbe tegye utánam a fürdőszobát. Az ajtó előtt egy ügynök kinézetű szemüveges kis nyüzüge állt, akiről kisvártatva kiderült, hogy azért hasonlít a megszólalásig egy szemüveges ügynökre, mert ő konkrétan egy szemüveges ügynök.

Köszönés után mindjárt hozzá is kezdett, hogy ismertesse a Tele2 nevű cég rendkívül előnyös szolgáltatásainak legkülönbözőbb konstrukcióit, és láthatóan marhára nem volt kíváncsi arra, hogy mindez engem momentán érdekel-e, vagy ráérek-e jelen pillanatban efféle előterjesztések meghallgatására, netán vagyok-e mentálisan olyan állapotban, hogy maradéktalanul be tudjam fogadni a Tele2 nevű cég rendkívül előnyös szolgáltatásainak részletes ismertetését képező szónoklatot.

Gonosz ötletem támadt. A folyamatosan szövegelő nyüzüge előtt szélesre tártam a bejárati ajtót, s a következőt mondtam neki:
– Fáradjon beljebb, kedves uram. Épp az imént járt itt az Invitel üzletkötője, vele is roppant izgalmas tárgyalásokat folytattam nemrégiben.

Telekettőék embere elfehéredő arccal szemrevételezte a vérben úszó előszobát, majd elhaló hangon kinyögött egy rövidke búcsúszót, aztán pedig a kis mappájával együtt a hangsebesség háromszorosával húzta el a csíkot még az udvarból is.