Szengerzsonypanzijó

Negyedóránként hívogat egy tulok, és nem bírja felfogni, hogy ez itt egy debreceni magánlakás. Vagy ha nem is az, akkor legfeljebb a Becses Brigantik főhadiszállása, de semmi esetre sem a hajdúszoboszlói Szent Gerzson Panzió. (Az ominózus panziónak kicsit elváltoztattam a nevét, a hívogatónak meg pláne, a végén nyilván meg fogja érteni a kedves olvasó, hogy miért.)

Megpróbálom emlékezetből visszaadni az eddigi bájcsevegéseinket, kivéve az elsőt, mert annak során semmi érdekesség nem történt, pusztán annyi, hogy közöltem a már ilyen korai órán indokolatlanul részeg úriemberrel, miszerint félretárcsázott.

Egyes közleményeket zárójelben lefordítottam magyarra, hogy azok a magyarok is értsék, akiknek magyar az anyanyelvük.

2. BESZÉLGETÉS

– Höehhe! (Halló!)
– Tessék!
– Szengerzsony Panzijó?
– Még mindig nem. Mellé tetszett tárcsázni. Ez egy magánlakás.
– He? (Elnézést, nem értettem, kedves uram. Megismételné a közlendőjét?)
– Mondom: magánlakás!
– Bérlek szobát!
– Itt, nálam? Roppant érdekes lesz.
– Mennyi?
– Mi mennyi?
– Szoba.
– Kettő plusz fél.
– Höhh? (Bocsánat, nem jól hallottam.)
– Melyik szoba kéne magának?
– Kk…kh..kétt személyesss.
– A konyha mellettit tudnám ajánlani. Csak az a gond vele, hogyha megérkeznek a Becses Brigantik, akkor ki kell koccolni belőle azonnali jelleggel.
– Höööeeeóó! Audúúsobohló? (Halló! Hajdúszoboszló?)
– Nem. Debrecen.
– Boooaaúúú! Kreffhrk. Böfff! (Bocsánat, akkor téves. Elnézést a zavarásért, a viszonthallásra!)

Katt.

3. BESZÉLGETÉS

– Hööeeó!
– Tessék!
– Hajdúsobohló?
– Nem, de az a környék. Ha azt vesszük, hogy annak idején mennyire pontosan céloztak az amcsik Irakban, akkor meg bőven belefér.
– Mennénk Sobohlóra űdűni.
– Pártolom az ötletet. Szoboszló kellemes fürdőhely, a reumások Mekkája. De miben tudnék én segíteni?
– Elfoglalok egy szobát.
– Nocsak! És milyen módszerrel? Közelharccal vagy lovasrohammal?
– Lovaglás nem ke’. Gyógyfürdés ke’.
– Kádam van, de a fürdősót maguknak kell hozni.
– Tééééeee? (Csakugyan, kedves uram?)
– Úgy bizony. Sajnos nem készültem ilyesmivel.
– Reggei va’? (Félpanziós ellátás igénybevétele lehetséges az önök vendégfogadójában, uram?)
– Igazság szerint volt, de megettem.
– Hottyogy?
– Bevallom férfiasan: puszta kézzel. Ugyanis virslit reggeliztem, és amikor egyedül vagyok itthon, nem igazán adok az etikettre.
– Haaóó! Szengerzsony Panzijó?
– Nem. Még mindig egy magánlakás.
– Hööő! Úúúaoohhh! Bahhh! Faxxx. Kurrahhh!!! (A csudába! Kutyának a fáját! Félretárcsáztam. Bocsánat, uram!)

4. BESZÉLGETÉS

– Hööeeóóó!
– Na hahó! Mizu, jóbarát?
– Szengerzsony Panzijó?
– Az, bae.
– Meünk Sobohlóra.
– Örömmel hallom. Eddig kicsit nyugtalankodtam, mert nem tűnt biztosnak, hogy elindulnak-e.
– Kék szoba, he. (Szeretnék szobát foglalni önöknél, tisztelt uram.)
– A szoba nem kék, de intézkedni fogok a haladéktalan átfestéséről, és mire ideérnek, minden a legnagyobb rendben lesz.
– Minibár va’?
– Természetesen! Magának tetetek be törkölyt meg vegyes pálinkát is, jó lesz?
– Milyen néven va’?
– Micsoda?
– Szoba.
– Többféle néven is van. Az egyik szobánkat Jeromosnak hívják, a másikat Aladárnak, de van egy olyan szobánk is, aminek özvegy Borsod Abaúj Zemplénné a neve.
– Én nem az vaok!
– Nem? Pedig uraságodnak kifejezetten nőies a hangja.
– Én Tulok Egyed vaok!
– Csakugyan? Akkor ezt most beírom a vendégkönyvbe.
– Jó.
– Kivel szándékozik jönni uraságod?
– Flességemmme’. (A becses nejemmel.)
– Figyelmeztetem, hogy a hivatalos házassági okiratokat feltétlenül hozzák magukkal, mert a mi jóhírű panziónk nem ad helyet ledér találkáknak.
– He?
– Úgy bizony! Ez egy tisztességes hely, nem pedig holmi ócska örömtanya vagy elbujdoklós kéjlak!
– Jó.
– Mikor érkeznek?
– Nemtom.
– Feljegyeztem. Remélem, pontosak lesznek, és nem várakoztatják meg a személyzetet. Jó utat kívánok! És nagyon várjuk magukat!
– Vlisszááát! (A viszontlátásra.)
– Örültem a szerencsének!

Katt.

Azóta nem hívott.