Már megint megcsúsztam

Akad-e, akit még meglep a címbeli önvallomás? Jár-e még ide bárki, aki hitelt ad a szavaimnak? Mindenesetre engem erről a listáról le lehet húzni, már én magam sem hiszek el magamnak semmit.

Mondom, hogy mi van.

Ugyebár azt ígértem, hogy lesz egy „lezáró” Osmosis-fejezet a téli szünet előtt, aztán elmegyek agyat kiüríteni, utána meg marketingelni. Na már most, tíz perccel ezelőtt tettem közzé a második lezáró fejezetet, de kénytelen vagyok bejelenteni, hogy lesz még egy!

Kezd arra emlékeztetni a dolog, mint amikor a 90-es években a daliás idők nagy zenekarai olyannyira rákaptak a búcsúkoncertezésre, hogy évente hat-nyolc ilyen rendezvényt is szerveztek, és félő volt, hogy a gerjedelmükön egészen addig nem lesznek képesek úrrá lenni, amíg a zenekari tagok többsége életben van.

Azért röhögök rettenetesen magamon, mert ugyebár hetek óta lebegtetem ezt a téli szünetet, közben meg pont ugyanúgy írom a fejezeteket, mint előtte, tehát ha befogtam volna a pofámat, akkor a kedves olvasó észre sem vett volna semmit ebből az egészből. És amilyen az én formám, ez a „legeslegutolsó” lezáró fejezet is csak majd egy hét múlva fog megszületni, de hát mit csináljak, ha mindig közbejön valami?

Vagy lehetséges, hogy megtaláltam az örök élet titkát? Jelentsd be a téli szünetet, de aztán mindig írj egy újabb és újabb fejezetet?

Hmm… nem nagyon hiszem, hogy az Öregurat bármikor is félre lehetne vezetni egy ilyen béna trükközéssel.

De komolyra fordítva a szót… az van, hogy néha már „íróvakságot” kaptam, azért nem bírtam értelmes ember módjára összerakni egy-egy folytatást. Őszintén mondom, az is megesett, hogy percekig töprengtem a monitort bámulva, százszor is visszaolvasva magamban egy mondatot, és egyszerűen nem bírtam eldönteni, hogy oda most alanyi vagy tárgyas ragozás illene.

Mindegy, a lényeg az, hogy jelen állás szerint a kettőszáz-hetven-kettedik fejezet lesz az utolsó a téli szünet előtt. Remélem, legalább addig kitart ez az állításom, amíg ezt a blogbejegyzést közzéteszem…

Más.

Készítettem egy honlapiránytűt. (Nem adok hozzá linket, mert aki nem találja meg a főoldalon, annak a link sem segítene sokat.) Nagyon remélem, hogy ezzel megkönnyítettem azon kedves olvasóim dolgát, akik nem túl régen találtak ide, és még nem látják át teljes egészében, hogy végül is mi a bánathoz is juthatnak hozzá ezen a honlapon.

Nagyon kérek mindenkit, akinek akad még kérdése, vagy nem talál valamit, vagy nem lát át valamit, egész nyugodtan kérdezzen! Én, mint a honlap üzemeltetője teljesen másképp szemlélem ezt a portált, és számomra nagyon nehéz belehelyezkedni az egyszeri látogató szemszögébe, elvégre én pontosan tudom, hogy itt mi micsoda. Nincs értelmetlen kérdés, nincs fölösleges kérdés, nincs indokolatlan kérdés, itt csakis jó kérdések vannak.

Köszönöm szépen minden jóakaratú látogatónak a támogatást!