Bevallom, mindig is komoly ellenérzésekkel viseltettem azon tartalomgyártók iránt, akik minden videójukban – legyen az bármilyen rövid is – szakmányban sipítoznak, könyörögnek és fontoskodnak, hogy iratkozz fel, kövess, le ne maradj, azonnal nyomj rá erre vagy arra a gombra!
Csakhogy mostanra rá kellett jönnöm, hogy nekik van igazuk. Ma már akkora a médiazaj az interneten, hogy ha valami módon nem kötöd magadhoz az érdeklődőket, akkor menthetetlenül elveszíted őket, soha többé nem fognak rád találni.
Valamit tehát ki kellett volna ókumlálnom arra nézvést, hogy a honlapomra látogatók hosszú távon is velem maradjanak. Azt képzelni, hogy ehhez egy rendszeresen frissülő folytatásos regény elég lesz, újabb sarkalatos hiba volt. Manapság ez már igencsak kevés, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja.
Azt is komoly hibaként vagyok kénytelen felróni magamnak, hogy bizonyos menüpontokat erősen elhanyagoltam. Jó példa erre az Enciklopédia. Felfoghatatlan számomra, hogy másfél év alatt a tizennégy szócikkből miért csak kettő bírt normálisan elkészülni, plusz két alibi, a maradék tíz meg azóta is ott árválkodik a „Lorem ipsum” szöveghelyettesítő szöveggel.
Rendben, nagyon sok egyéb dolgom volt, és ez tényleg nem sarkalatos menüpont, simán érthető nélküle is a történet. De ezt miért nem lehetett odaírni a „Lorem ipsum” helyére? Másfél év alatt??? Miért nem lehetett odabiggyeszteni egy szöveget, hogyaszongya „a regényfolyam jelen állásánál még nem releváns, amikor majd az lesz, akkor ezek a szócikkek is kitöltést nyernek”?
Eleve az új látogatókat, akik elkezdték belakni a honlapot, és odataláltak az Enciklopédiához, nagyobb bizalommal töltötte volna el. Azt sugallta volna nekik, hogy hoppá, de jó, hogy valaminek még az elejéhez, a születéséhez csatlakozhatok! Nem pedig azt, hogy itt van egy félkész honlap, amelynek valami lusta gyík lehet a működtetője. Hát akkor kit érdekel ennek a henye fószernek bármilyen egyéb írása? Menjünk innet a sunyiba.
Ez sajnos elég későn tudatosult bennem, egészen pontosan a múlt hét elején, amikor is a moly.hu-ról talált ide hozzám valaki, és a webanalitika szerint következetesen és szorgosan végiglapozta az Enciklopédia minden egyes fejezetét.
Itt jegyzem meg az adatvédelem jegyében, hogy fogalmam sincs, kicsoda ő, és Isten ne vegye vétkemül, de nem is érdekel, azt se tudom, fiú-e vagy lány, számomra csak az a fontos, amit a rendszer regisztrált, miszerint egy olvasó a Molyról érkezve pont ezeken a stációkon ment végig, majd utána nem nyitott meg semmi mást. Tehát – emberi nyelvre lefordítva a minimális adatközlésre szorítkozó bővítmény közlendőjét – a látogató az Enciklopédia szócikkein végighaladva csalódottan távozott.
Lehet ezen hüledezni, nevetni, vagy akár gúnyolódni is, azt gondolván, hogy micsoda barom vagyok, aki a laposföldesekre hajazva, de leginkább a kávézaccból jósolgató vénasszonyok nyomdokaira lépve próbál következtetéseket levonni, de…
most arra kérlek, gondolj bele abba, hogy ez életed utolsó próbálkozása, és az Osmosisra tettél fel mindent, mert más esélyed már nincs.
Még mindig nevetséges?
Igen. Nekem ez ilyen fontos. Vagy lehet, hogy már csak volt…?
A következő részből kiderül.
Tudsz te ennél jobbat is. A közösség felé sok médiazajos közszereplő érezte azt, hogy jelen kell lenni, bármilyen jellegű bejegyzéssel, mert vagy így, vagy úgy magához köti az olvasóját, hallgatóját,… Tovább »