Ma délelőtt eszembe jutott egy novella témája. Dédelgettem magamban egy darabig az ötletet, de mivel ez a tevékenység semmiféle hatással nem bír az író anyagcseréjére, ezért nekiálltam, hogy ebédet főzzek.
Bolognai spagettit szándékoztam készíteni, ezért kevés olajon dinsztelni kezdtem az apróra vágott hagymát, és közben kidolgoztam fejben a novella főszereplőinek jellemrajzát. Mire a darált hús a serpenyőbe került, már nagyjából készen is voltam.
Feltettem főni a vizet a tésztának, ezzel egyidejűleg leraktam a cselekmény mérföldköveit. A ragut kissé sótlannak találtam, ezért megsóztam. Közben kidomborítottam a fő konfliktust, és szórtam a serpenyőbe egy kis bazsalikomot.
Néhány jellemző elem is eszembe jutott a leendő párbeszédekből, ezekben kissé elmerültem, de nem annyira, hogy közben ne tudjam leszűrni a tésztát.
Ja. A tésztát.
Szóval, az történt, hogy örömmel konstatáltam, miszerint felforrt a víz, zubog, mint állat, így hát megragadtam a fazekat, odamentem vele a tésztaszűrőhöz, és beleborítottam a tartalmát. Azaz: LESZŰRTEM A VIZET!
Utána leszűrtem a tanulságot is, és most szeretettel átadom a kezdő pályatársaknak: Soha ne főzz írás közben! És fordítva sem! Főleg, ha annyira hülye vagy, mint én!