Pontosabban fogalmazva: erről beszélek a kezdetek óta, és ezt próbálom 2022. augusztus elsejétől kezdve megértetni a kedves olvasókkal. Sajnos azonban még mindig úgy áll a helyzet, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hányan vannak, akik elhitték, amit mondok. No de sebaj, hátha az alábbi példa valamelyest segíthet.
Hajnalban, a napi munkámat befejezve, mielőtt kikapcsoltam volna a gépemet, rápillantottam az Osmosis adminfelületére. Csodálkozva tapasztaltam, hogy az előző napi látogatottsági adatok igencsak kiugró növekedést mutatnak. Mivel tudtam, hogy a Moly.hu-n futó, nyúlfarknyi reklámkampányocskám már napokkal korábban befejeződött, hirtelen nem tudtam mire vélni ezt az egészet.
Aztán tüzetesebb vizsgálatnak vetettem alá az adminmenüt, az adatok pedig szikár egyértelműséggel mutatták meg, hogy gyakorlatilag egyetlen helyről, valamint egyetlen helyre érkeztek a kiugrást eredményező látogatások. Mindenki a Facebookról jött, és mindenki A világ legkisebb, de legtöményebb hercegsége című írásnál landolt.
Innen már nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy mi történt. Valaki az előző estén megosztotta a Facebookon A világ legkisebb, de legtöményebb hercegsége című írásom linkjét. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a látogatottság még a Moly.hu-n korábban pénzért futtatott hirdetésem eredményeit is túlszárnyalta.
Érted, kedves olvasóm? Szűk másfél év után immár elhiszed nekem, hogy nem a levegőbe beszéltem mindvégig? Egyetlen egy ember egyetlen egy megosztása akkora kiugrást eredményezett a látogatottságban, mint a (számomra) igen drága molyos reklámkampány. Egyetlen olvasó egyetlen kattintása akkorát segített nekem, hogy komolyan mondom, a szemem könnybe lábadt.
Arra kérlek, most próbáld elképzelni, milyen jó lenne, ha nem csak hébe-hóba kerülne sor ilyesmire. Milyen jó lenne, ha minden héten akadna tíz-tizenöt ember, aki megtenné azt a szívességet, hogy rányom valamelyik írásom alatt a megosztás gombra.
És hogy ez kinek lenne jó? Nekem?… Valóban ezt gondolod?
Jó. Akkor most arra is megkérlek nagy tisztelettel, hogy gondoljuk tovább a folyamatot. Tényleg csak nekem lenne jó, ha egyre többen és többen járnának ide olvasni? Tényleg csak nekem lenne jó, ha olyan elképesztő energiákat kapnék, hogy például mindennap írnék neked egy új Osmosis-fejezetet? Hidd el, képes vagyok rá.
Tényleg csak nekem lenne jó, ha pezsgő élet folyna a kommentszekcióban, tele olyan hozzászólásokkal, amelyek a történet különböző aspektusait vitatnák? Vagy éppen kérdéseket fogalmaznának meg, a lehetséges folytatást találgatnák, vagy bármi más téma kapcsán alakulnának ki jó kis beszélgetések?
Természetesen soha nem kívánnék tőled olyan botorságot, hogy megoszd például az Osmosis százhuszadik fejezetét. Hát ki az az oktondi, aki ilyet csinál? Na de, kérlek tisztelettel, ezen a honlapon jelenleg 687 közzétett bejegyzés olvasható ingyen, bárki számára hozzáférhetően, és azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy többszáz teljesen önálló és rövid írás közül egyet sem tudsz kiválasztani, amelyik alatt rákattinthatnál a megosztás gombra.
Summa summarum: kérlek, hidd el nekem, hogy ez a honlap csak a kölcsönösség elvén tud hosszabb távon fennmaradni. Én mindent ingyen adok neked, te pedig néha, amennyiben valamelyik írásom elnyeri a tetszésedet, egyetlen kattintással segítesz, rányomsz a megosztásra a minden bejegyzés alján megtalálható gombok közül, ezzel biztosítva magadnak, hogy még sokáig legyen mit olvasnod ezen a honlapon.
Köszönöm szépen minden jóakaratú olvasó megértését!