Kétezer fölösleges klikk

Azt kérdezte tőlem egy haverom, hogy miért csak most pakolom fel a fejezeteket az új honlapra, mit szarakodtam eddig?

Szarakodtam. Aha. Jó tudni.

Na, akkor mondom, hogy mi van.

Ahhoz, hogy a honlapfaragványozás ne a virtuális cumik végeláthatatlan sorozata legyen, rengeteg dolgot kell előre eltervezni, beállítani, mielőtt nekiáll az ember felpakolni a fejezeteket. Hogy csak néhányat említsek:

1. probléma

Képet kell a fejezetekhez is tenni, mert a listanézetek baromi hülyén néznének ki itt-ott üres foltokkal. De azt nagyon nem szerettem volna, hogy azok a képek a fejezetek megnyitása után is megjelenjenek. Minek? Minden fejezet elején ugyanaz a kép? Marhaság. Ergo: keresnem kellett egy olyan bővítményt, amely pontosan azt tudja, hogy a kiemelt képet letiltja a poszt megnyitása után. Na már most, ez három kattintás per fejezet. Azaz megnyitás, jelölőnégyzet, mentés. 180 fejezetnél utólag elvégezve 180 x 3 felesleges kattintás.

2. probléma

Meg kellett alkotni a taxonómiát, azaz a kategóriák rendszerét. Az imént feltett fejezetnél ez például a következő kategóriák bejelölését jelenti: Osmosis, Fejezetek, 3. Kötet. A megnyitást és a mentést beleszámolva ezt utólag elvégezni 180 fejezetnél 180 x 5 felesleges kattintás.

3. probléma

A rendes üzemmódban majd az lesz a menet, hogy vegyesen fognak megjelenni az oldalon fejezetek, blogbejegyzések, egyéb írások, kvízek, szavazások, meg a fene se tudja ma még, hogy miféle csudaságok. Viszont azt mindenképpen szerettem volna elérni, hogy aki „csak” az Osmosist akarja olvasni, álljon rendelkezésére egy afféle belső lapozó, amelyikkel kizárólag a fejezetek között navigálhat, és eközben nem kell átküzdenie magát a fent említett tartalmakon. Ergo: bővítménykeresés, letöltés, beüzemelés, beállítás, örülünk Vincent. A 180 fejezetet utólag betenni a belső lapozóba: 180 x 3 felesleges kattintás.

Szerintem már majdnem kétezer felesleges kattintásnál járunk, pedig még csak hármat említettem meg a problémák közül.

Na, hát például ezzel szarakodtam. És tudom, hogy a leggondosabb tervezés után is lehetetlen az összes cumit elkerülni, de törekedni rá azért megéri.