Egy huzatos utcán siettem éppen a dolgomra, kellemetlen szélben, mélyen a gondolataimba merülve, amikor egy nagy, veszett, fekete kutya a parkoló autók közül kiugrott, és a fogát csattogtatva rám támadt. Reflexszerűen emeltem fel jobb karomat, és egy ijesztőnek szánt, nagyon erélyes Wráááhh! – kiáltással egy időben, profi karatemozdulattal hárítottam el az aljas támadást.
Az volt az aprócska probléma, hogy a „kutya” egy fekete nejlonzsák volt, amelyet a szél felkapott, a „fogcsattogtatás” pedig eme utcai szemétnek a zörgése.
Mintegy tizennégy járókelő tartózkodott a közelemben. Egyik se sírt fel.
