Ma, kora délután buszoztam. Csuklóssal. Gyanútlanul. Bérletem van. Ülve. Hóttnyugodtan. És akkor egyszer csak olyan hangok jöttek a hátam mögül, hogy elsősorban összerezzentem.
De nemcsak én, hanem a környékemen még vagy 7-8 utas is. Mondjuk ők hátra tudtak nézni rémülten, de én nem, mert a derékfájásom jelen állás szerint csupán az előrefelé való nagyon rémült nézést teszi lehetővé, a forgolódást csöppet sem.
Nekem kilencéves korom óta van bérletem a Hajdú Volán és jogutód cégeinek viszonylatain való utazáshoz. Csuklós buszon is számtalanszor közlekedtem már. És kivétel nélkül mindig az egyik megállóhelyről a másikba. De ilyen hangot én még soha a büdös életben nem hallottam! A karomon felállt a szőr! A hátamon felállt a szőr! Minden testrészemen felállt a szőr!!!
Olyan volt az a hang, mint amikor egy hatalmas nagy jetit megpróbálnak fojtogatni, de ő minden eszközzel küzd az életéért. RETTENETES VOLT!!!
Az ember nyilván kikövetkezteti, hogy valószínűleg ezt a jetit nem a mellette ülő és nyugdíjasbérlettel utazó özvegy Szatmári Hugóné abajgatja, mert akkor nyilván elhangzana egy olyan mondat is, miszerint „hurcolkodjon már el innet, maga loncsos bundájú hippihuligán”.
De semmi veszekedés. Csak a hörgés. Az ember meg tovább retteg, mert teljesen nyilvánvaló, hogy egy jetit csak egy nálánál nagyobb és erősebb lény képes hörgésre kényszeríteni, ez pedig egy alaposan kisportolt grizzly medve. De mit keresnek ezek a 36-os járaton, mögöttem kétméternyire???
Végül kiderült, hogy a hülye csuklónak a gumírozott meg a franc se tudja, milyen alkatrészei adnak ilyen hangot, de addigra én kis híján bepisiltem a pöszörőmmel.