Így égesd le magad a rögönyben

Tudom én, hogy igazából röntgennek kell írni és mondani, ámde ez esetben nálam családi hagyományőrzés esete forog fenn, mivel drága jó dédnagymamikám használta ezt az elnevezést eme egészségügyi képalkotó diagnosztikai hogyishíjjákra.

Na de mit akarok mondani? Mert hogy nem ezt, az szinte száz százalék!

Szóval, a Hajdúböszörményi Kistérségi Egészségügyi Központban végre beszólítottak engem a rögönybe éppazér, hogy megrögönyözzenek, de nemcsak engem, hanem velem együtt Taszajtó Sanyikát, egy tízéves helyi fiúcskát is. Sőt, ő került sorra elsőként.

Amíg Taszajtó Sanyikát rögönyözte a káprázatosan csinos egészségügyi hajadon, addig jómagam egy másik vetkőzőben múlattam az időt, és megpróbáltam például lehúzni a zoknimat. Sokat mondok, ha ez mindössze négy és fél percet vett igénybe, földöntúli kínok közepette.

Ezenközben azonban észleltem a helyiségben egy figyelmeztető tábla jelenlétét, amely felszólította a kedves beteget, hogy amennyiben terhesség, avagy terhesség fennállásának lehetősége forog fenn, szíveskedjen ezt közölni a rögönyöző egészségügyi személyzettel, mind az önmaga, mind a magzat egészségvédelme érdekében.

Oké.

Taszajtó Sanyika rögönyözése befejeződött, így hát kinyílt az ajtó, és a ragyogóan dekoratív rögönyös hajadon most már engem invitált a helyiségbe, viszont észrevettem, hogy csalódott pillantást vetett a testemre, és rám parancsolt, hogy vetkőzzek le alsónadrágra.

Hámondom, most vetel rám csalódott pillantást, te rögönyös fehérszemély? Akkor mi lesz majd, ha levetkőzöm alsónadrágra? Tán hányni is fogsz, ilyeténképpen tiszta szerencse, hogy egy egészségügyi intézményben tartózkodunk éppen.

Hogy is mondjam csak… elég régen történt meg utoljára, hogy én egy húszéves hajadon szeme láttára alsónadrágra vetkőztem, ráadásul akkortájt magam is húsz év körüli voltam, mégrábbadásul pedig összehasonlíthatatlanul pompásabb és csinosabb volt a testem a mostani hitvány porhüvelynél. Így hát meglehetősen zavarban voltam, és azt tettem, amit általában ilyenkor szoktam: próbáltam megcsillogtatni fékezhetetlen agyvelőmet és ellenállhatatlan humoromat. Ennek során kitűnő ötletnek tűnt számomra, hogy a következőről tájékoztassam a rögönyös leányt:
– Terhesség, avagy terhesség fennállásának lehetősége nem forog fenn.

A hajadon olyannyira értetlen pillantással válaszolt, hogy kénytelen voltam bővebb magyarázattal folytatni:
– Mind az önmagam, mind a magzat egészségvédelme érdekében mondom ezt. Aki egyébként nem létezik – tettem hozzá, hogy semmilyen részlet ne maradjon homályban.

A rögönyös leány az előbbinél is értetlenebbül nézett rám, és szerintem azt forgatta a fejében, hogy talán érdemes lenne egy koponyaröntgent is elvégezni ennél a nagydarab wombatmackónál, mert láthatóan kezd megbomlani az elméje.

Nagyon-nagyon megszégyenülve, egy meg nem értett zseni mártír arckifejezésével másztam fel a rögönyözős asztalra, és amíg ott hevertem, a következőkre jöttem rá:

1. Szerinted ezt a béna viccet hányszor sütötték már el ebben az intézményben? Hát lehet, hogy már Taszajtó Sanyikának a nagyapja is jó csajozós dumának gondolta, és pont annyira egyedül volt ezzel az elméletével, mint most te.

2. Ha úgy nézel ki, mintha egyben nyeltél volna le egy sárgadinnyét, akkor nem pont te vagy az a személy, aki joggal állítja magáról, hogy nem terhes.

3. Egy egészségügyi intézményben a pofázásod szorítkozzon szigorúan a testi panaszaidra, teljesen szükségtelen nyomi viccekkel fárasztani a személyzetet, még a végén félreikszelnek valamit a kórlapodon, és már csak arra eszmélsz föl, hogy téged a Hajdúböszörményi Kistérségi Egészségügyi Központ alagsorában kivégeznek.

Ebben maradtam magammal.