Másfél éve működik a honlap, és csak most jutott eszembe, hogy akad egy olyan műfaj, amelyikből még egyetlen bejegyzést sem tettem közzé. Márpedig rendelkezésemre áll jó pár hülyébbnél hülyébb vers. Úgyhogy most elkezdem pótolni.
Természetesen az alábbit is Gronyárnak köszönhetem. Egyszer megígértem neki valamit, de aztán megfeledkeztem róla. Ő azonban emlékeztetett rá, és amilyen humánus barát, kilátásba helyezte, hogy egyáltalán nem fog megdorgálni bézbólütővel, ha szombat délig írok neki egy esedező költeményt. Be kellett látnom, hogy Gronyár még múzsának is tökéletes.
Szombat déli esedező
Hej, Gronyár barátom, igazságod vagyon
Elhanyagoltam én a kérésed nagyon
Haragszol most, érzem, betűdről is lejön
Ne verjél meg mégse, nem volna az öröm
Fájna nekem biztos, erősen sajogva
Ha belebokszolnál durván a hasamba
Nem jártatnám többé soha a pofámat
Hogyha letépnéd az alsó állkapcámat
Gondolkodj el rajta, segít-e a gondon
Hogyha a számon át téped ki a gyomrom
Szomorúvá válnék pont abban a percben
Ha belemet slagként húzgálnád a kertben
Búskomorság venne a lelkemen erőt
Ha a fogaimmal dobálnád a tetőt
Csalódottá tenne engemet a tudat
Hogyha bottal tarkón csapnál, mint a huzat
Az én csúf szívemre bánat telepedne
Ha a gerincemen ugrálnál, mint medve
Nem hiszem, hogy attól sokat mosolyognék
Ha közben dorgálnál: „Nesze, te kis moslék!”
Inkább azt kívánom, hogy ne legyél kancsal!
Csak ne rúgjál seggbe szögecses bakanccsal!
Adjon neked Isten főnyereményt, négyet!
Csak ne tedd az arcom közepébe térgyed!
Csókolja meg bárki áldott lábad nyomát!
(Már ha az épp nem a hátamon halad át.)
Üzleteid során mindig legyen haszon!
Csak ne vágd le tompa bicskával a fülem!
😀 😀 😀 😀 😀 😀