Szingapúri eszkimók és reggeli idegbaj

Kinyitom a csipámat. Bekapcsolom a tévét. A Spektrumon megy valami ismeretterjesztő film. Emberek haladnak kutyaszánokkal egy marha nagy jégmezőn. A narrátor pedig tájékoztatja a nagyérdeműt, miszerint ezek a derék férfiak most éppen haladnak a befagyott tengeren, valahol az Északi-sarkkörön túl. Mennek halat fogni, hogy legyen mit enniük.

Oké.

Mivel nem az elejétől kapcsolódtam be a színvonalas alkotásba, fogalmam sincs, hogy kik ezek, ezért innentől kezdve egy régi film poénja nyomán szingapúri eszkimóknak fogom őket nevezni.

Szóval, haladnak a jégen nagy erőkkel a szingapúri eszkimók, miközben a narrátor azt mondja, olyan okosak a kutyáik, hogy képesek megérezni, ha túl vékony a jég. Mert az ám nagyon veszélyes. Úgyhogy a derék és körültekintő szingapúri eszkimók nem is bíznak semmit a véletlenre, néha megállnak, valamelyikük előremegy, és egy hosszú nyelű, speciális szerszámmal elkezdi szurkálni a havat meg a jeget.

A szurkálós egyszer csak visszakiált a többieknek:
– Blöhh!

Mire az ott maradók közül valaki így válaszol:
– Flöff!

Na már most, mindez magyar hangalámondással a következőképpen hangzik:

– Maradjatok ott! (Kiáltja oda a szingapúri eszkimó azon kollégáinak, akik egyébként MINDANNYIAN ÁLLNAK, nem akarnak sehova se menni.)

– Ellenőrizd, hogy elég vastag-e a jég! – kiáltja vissza az álldogálók közül valaki.

Negyed órája ülök itt, és próbálom megfejteni ezt a jelenetet, meg ezt a szóváltást, de mindig csak annyi jut eszembe, hogy hát neked viszont pedig a kurta anyádat. És a rendezőre gondolok egyfolytában, mert tisztán érzem, hogy megint palira akarnak venni. Egy úgynevezett TUDOMÁNYOS csatornán.

Valami tehetségtelen senki megint kapott egy valag pénzt, hogy utazgasson, filmet forgasson, de semmi affinitása hozzá, úgyhogy alibizik, és palira akar engem venni.

Most elmondom, hogy szerintem hogyan történt ez az egész. Az úgy volt, hogy odamentél közéjük, te tehetségtelen senki, és ahelyett, hogy mélységes kussban forgattál volna, és figyelted volna, hogy mit csinálnak, egyszer csak úgy találtad, hogy ez így nem elég izgalmas, és elkezdted „instruálni” őket:

„Üllar, maga most kiáltson oda valamit Sjörbergnek… Hahó, Sjörberg! Maga meg erre kiáltson valamit vissza! Oké?”

Ezek a nyomorultak meg elkezdtek egyszótagos üzeneteket kurjongatni egymás felé, és te azt az egy szótagot úgy fordítottad le, hogy „ellenőrizd, hogy elég vastag-e a jég!”. Aham. Rohadtul fejlett ez az éccakisarki nyelv, minden hangja egy külön, komplett balesetvédelmi utasítás.

Az még hagyján, hogy ahhoz is hülye vagy, hogy egy végtelenül egyszerű párbeszédet megfelelő sorrendben tudjál összevágni a „filmedben”. De elárulnád nekem, melyik univerzumban életszerű az, hogy az egyik szingapúri eszkimó azt kiabálja oda a másiknak, miszerint „ellenőrizd, hogy elég vastag-e a jég”?

Az hagyján, hogy a másik PONT EZT CSINÁLJA, mindenféle felszólítás nélkül is, de még ha nem is így lenne… hát bazmeg, ezek az emberek évszázadok óta ezt csinálják. Így nőnek fel a fiaik, hogy ellesik az idősebbektől a fogásokat. Sjörberg ezt csinálta kedden is, hétfőn is, a múlt héten is, tavaly is, meg amióta felcseperedett. Meg az apja is ezt csinálta, a nagyapja is, a dédapja is, és valamennyi szingapúri eszkimó őse.

Tudod, mi lenne itt egy egészen halványan életszerű párbeszéd? Mondjuk az, hogy amikor Üllar odakiált Sjörbergnek, felszólítván, hogy ellenőrizze a jég vastagságát, akkor Sjörberg egy pillanatra megmerevedne, mint aki nem jól hall, aztán visszafordulna, és gúnyosan visszaordibálná:
– Mégis, mit gondolsz, mi a kurva anyámat csinálok itt, Üllar?

De mivel egy végtelenül tehetségtelen, buta, senki vagy, ezért most megpróbálok neked civilizált példát hozni, hátha megérted. Képzeld el, hogy a Forma 1-es világbajnok az egyik futamon kiáll a boxba, majd kipattan a kocsiból, és a járműve bal elejénél tevékenykedő csapattársának azt mondja:
– Csavard le a kerékanyát légkulccsal, és akkor lejön a kerék is.

Szerinted mi lenne ott? Kezded már kapisgálni, hogy miért egy rakás híg fos, amit az Északi-sarkkörön túlról magaddal hoztál?

De ez még mind semmi, a „filmed” egyik üres pillanatában (és rengeteg ilyen van, majdhogynem üres, buta, életszerűtlen pillanatok hamisságtól bűzlő, unalmas láncolata az egész) így szól egy hang: „Több embert ismertem, aki úgy halt meg, hogy beszakadt alatta a jég.”

Hallod? Az előbb azt mondtad, ezeknek a szingapúri eszkimóknak olyan okos kutyáik vannak, hogy még azt is megérzik, ha vékony a jég. Továbbá több jeleneten keresztül is bemutattad, hogy Üllar meg Sjörberg egy hosszú nyelű célszerszámmal szurkálja a havat meg a jeget, ellenőrizvén a vastagságot. Akkor elmondanád nekünk, hogy ki a nagytalpú tengerentúli nénikéd fulladt meg errefelé? Valakinek Raval Pindiben elromlott a GPS-e, az a barom meg nem vette észre, hogy az okos kis eszköz a lakhelyétől mintegy ötezer kilométerre északra, egy aszott nagy jégmezőre navigálja? Vagy a helyiek közül történt ez valakivel? De hogy? Megette a kutyáit, a szurkálóját ellopták, de ő azért elindult a jégmezőn, metál részegen, félig beszarva-behugyozva, annyira kívánta a halakat?

Megmondom én, hogy mi történt, te tehetségtelen, buta senki. Hazaérvén, az utolsó vágások környékén még mindig túl unalmasnak tartottad a „filmedet” (mellesleg jogosan), ezért beleírtál a szövegbe még egy mondatot. „Több embert ismertem, aki úgy halt meg, hogy beszakadt alatta a jég.” Majd szigorúan meghagytad, hogy ezt ne a narrátor mondja fel a hangsávra, hanem egy másik színész, ezáltal úgy fog hangzani, mintha maga Üllar vagy Sjörberg mondta volna.

Csakhogy nem mondott ilyet a helyszínen sem Üllar, sem Sjörberg. Sőt, ha megtudnák, hogy ekkora nagy balfaszoknak akarod beállítani a szingapúri eszkimókat, akkor saját kezűleg állítanák beléd a szurkálójukat, utána meg felzabáltatnának téged a kutyáikkal. Ami, valljuk be, az egyetlen jogos és érdemes lezárása lenne az úgynevezett „rendezői” karrierednek.

De a magyar fordítás is megér egy misét, például ezért:
„Nem vagyok benne biztos, hogy mennyire vékony a jég.”

Mi a morva anyád van? Nem beszéled az anyanyelvedet? Milyen mondat ez, te idióta? Hát ilyen mondat legfeljebb egy kocsma mélyén, egy négyelemis részeg alkesztől tűnik viszonylag elfogadhatónak, de semmi esetre sincs helye egy TUDOMÁNYOS csatorna ISMERETTERJESZTŐ filmjében.

Baromi sok értelmes mondatot odaírhattál volna ehhez a részhez a szövegben. Például azt, hogy „nem tudom, mennyire vékony a jég”, vagy azt, hogy „nem vagyok benne biztos, hogy elbír itt minket a jég”, de még egy olyan hosszút is, hogy „nem tudom, mennyire vékony itt a jég, nem vagyok benne biztos, hogy elbír minket”, bár elhiszem, hogy egy ennyire összetett mondat megfogalmazása (de még a megfejtése is) már bőven meghaladja az értelmi képességeidet, de abban biztos vagyok, hogy simán elfért volna a hangsávon, mert előtte is, meg utána is két-két perc üresjárat volt.

Van egy barátom, aki rendező szeretett volna lenni, és tehetsége is volt hozzá, de nem lett belőle az, mert ilyen buta, tehetségtelen szaralakok elvették előle a helyet.

Na, hát akkor kellemes tévézést mindenkinek, főleg a szingapúri eszkimóknak, a tehetséges rendezőknek és az anyanyelvüket anyanyelvi szinten beszélő szövegíróknak!