Osmosis – 282. fejezet

Szubotáj felemelkedett a vezérlőpult előtti ülésből, és így szólt:
– Lemegyek a Golub 1-be, magamhoz veszek néhány személyes tárgyat, na meg Attila űrruháját. Nem árt, ha nálunk van, még szükség lehet rá.

– Igaz – bólintott Oleszja, de közben egy pillanatra sem vette le a tekintetét a kijelzőről, és csak programozott tovább.

A tatár már rég visszaért, és a főfedélzet oldalfalának tárolóit nyitogatta, azon gondolkodva, mit lenne még érdemes levinniük a felszínre, amikor Irina megszólalt:
– A vezérsugár felépült.

– Remek – nyugtázta a tatár. – Ügyes voltál, galambocskám.

Hamarosan már a Golub 2-ben ültek, ahol is Szubotáj elsősorban bekapcsolta a fedélzeti számítógépet, és hangvezérléssel utasította. Nyomban meg is szólalt válaszként egy jellegzetes, hörgő-szuszogó hang:
– Értettem. Beüzemelés indul.

A tatár felröhögött:
– Mekkora barom ez az Ögödej!

– Mi van? – értetlenkedett Oleszja.

Szubotáj döbbenten nézett a pilótatársára:

– Ez Darth Vader hangja. Nem ismered fel?

– Ki a bánat az a Darth Vader?

– Galambocskám! Csak nem azt akarod mondani, hogy fogalmad sincs a Star Wars univerzumról, a huszadik századi science-fiction alapműveiről?

– Nincs rá szavam, hogy leírjam, mennyire nem érdekelnek a huszadik századi science-fiction alapművei.

– Hát, akkor neked Ögödejjel, aki hatalmas Star Wars-fan, nem sok közös témád lenne…

– Nem is volt soha – szögezte le Oleszja. – Hogy lehet valaki akkora seggfej, hogy egy ilyen hörgő hangot rendel hozzá a fedélzeti számítógépéhez?

– Örülj neki, hogy nem Csubakkát választotta! – röhögte el magát újra a tatár, de aztán csak legyintett: – Na persze, ezt a poént sem érted… Pedig kurva jó volt!

– Remélem, eszedbe sem jut megmagyarázni.

– Nyugi, nincs szándékomban – felelte a tatár, és közben már a plasztikus kijelzőn matatott, hogy kiválasszon valami kellemesebb orgánumot a hangtárból. Jurij Buganovot, az egész szláv világban közkedvelt színészt választotta, és ez végre már a szőke lány ízlésével is találkozott.

– Kapcsolódás a vezérsugárra. Cél a bolygó felszíne – közölte hamarosan az „orosz színész”, a Golub 2 pedig megkezdte a leválást a Zvezda űrállomásról.

Néhány percnyi feszült csönd után Szubotáj szólalt meg először:
– Eddig semmi gond. Bár az is igaz, hogy ebben a szakaszban még minden rendben ment öt éve is, szóval akadhat még problémánk.

– Akkor talán feszültségoldásként tereljük el a figyelmünket más témákkal – javasolta Oleszja. – Például elmesélhetnéd, mit is mondott pontosan Raudona rólam és a kormányzóról. Mi a terve velünk annak a bizonyos Központnak?

– Jaj, galambocskám! – mosolyodott el a tatár. – Ha jól számolom, ma már két hadititkot is elárultam neked. Próbáld beérni ennyivel.

– Fordított helyzetben én mindent elmesélnék neked, nem csigáznám a kíváncsiságodat – jegyezte meg duzzogva a szőke lány.

– Igazából nincs már mit mesélnem erről – vonogatta a vállát Szubotáj. – Nekem is csak annyit mondott Raudona, amennyit továbbadtam neked. Úgyhogy részemről a téma lezárva.

Megint némaság borult a pilótafülkére. Oleszja tudta, hogy ha a társa azt mondja, téma lezárva, akkor azt véresen komolyan is gondolja, és nincs az a módszer, amivel akár egy nyúlfarknyi mondatocskát is ki lehetne húzni belőle. A további faggatózásnak tehát semmi értelme, legfeljebb a feszültséget növelné, de abból amúgy is volt elég körülöttük.

A hosszú csöndet ezúttal a fedélzeti számítógép közleménye szakította meg:
– A bolygó légkörébe történő belépés megkezdődött.

Szubotáj szinte ráhajolt a kijelzőre, úgy vizslatta a műszereket, de egyelőre minden adat a lehető legnormálisabb volt. A tatár innentől kezdve kizárólag az üzemanyagszint kijelzőjét bámulta, szinte szuggerálva, de annyira, hogy néha már a szeme is káprázott belé.

– Nagyjából ekkor kezdődtek a problémák öt éve… – motyogta maga elé, de ahogy teltek a percek, egyre inkább megnyugodott. Az üzemanyag rendben volt, meg minden más is, ezért aztán Szubotáj elhatározta, hogy a következő feladatnak is szentel némi figyelmet.

– Itt a Golub 2. Irina, hallasz engem? – szólította a Zvezda központi számítógépét, majd amikor megérkezett a nyugtázás az éterből, a pilóta kért egy valós idejű műholdképet a kijelzőre, különös tekintettel a Neridea és Osmosis közötti tengeri útvonalra.

– Azt a rohadt életbe! – hördült fel kisvártatva Szubotáj, amikor ráközelített a műholdképen egy igen nagy kiterjedésű hajórajra. – Ezek aztán nem szaroztak, szerintem még a legutolsó kenujukat is vízre tették!

Oleszja is döbbenten bámulta a kijelzőt maga előtt:
– Hát, beigazolódott a gyanú, tényleg hatalmas hajóhad indult meg a köztársaság ellen. És ez még csak az egyik irány…

A tatár belenyúlt a kijelzőbe, és az ujjai mozgatásával körbepásztázta Osmosis szigetét. Aztán kiadta a parancsot a számítógépnek:
– Vezérsugárról leváláshoz felkészülni. Aztán robotpilóta kikapcsol, a járművet kézi vezérlésre átveszem.

– Mire készülsz? – kérdezte Oleszja.

– Csak arra, amit hallhattál. Nincs több vesztegetni való időnk. Nézd csak meg jobban a műholdképet! Dél-keletről és északról is komoly hajóhad közeledik a sziget felé. Leválunk a vezérsugárról, és a lehető leggyorsabban a hadszíntér fölé repülünk. Üzemanyagban nem olyan nagy veszteség, de taktikai értelemben hatalmas nyereség lehet.

Szubotáj megragadta a botkormányt, és az óramutató járásával ellentétes spirál észak-nyugati pontján letérítette a Golubot a vezérsugár által kijelölt pályáról, majd Neridea szigete felé irányította.

– Úgy látszik, ezen a bolygón valamiért esélytelen szabályosan és nyugodtan landolnunk – dünnyögte a szőke lány, de semmiféle ellenvetése nem akadt.

Két kilométeres magasságban, Neridea szigete fölött a tatár egy tetszetős hurkot leírva kelet felé fordította a vadászgépet, egyúttal csökkentette a sebességet és a magasságvesztés mértékét is.

– Digitális kamuflázs bekapcsol – utasította a fedélzeti számítógépet.

Amikor elérték a száz méteres magasságot, és a hajóraj mögé soroltak be, Szubotáj majdnem állóra fékezte a vadászgépet, és megint belenyúlt a plasztikus kijelzőbe. A mutatóujjával sorra kijelölte az egyes hajókat, aztán hátradőlt az ülésében, és kiadta a parancsot:
– Támadásra felkészülni. Célpontok megadva. Kódnév: свеча. (Gyertya.) Támadás!

A parancsszavak hatására a Golub orrából elindult egy sárgás-vörösen izzó plazmasugár, amely nyílegyenesen haladt a raj leghátsó hajója felé, és pillanatokon belül lángra lobbantotta. Aztán szép sorban következett az összes többi hajó, és hamarosan tűztengerben és füstben fuldokló halálraítéltté változott a nemrég még oly büszkén a habokat szelő ármádia.

Szubotáj leírt néhány kört a vadászgéppel a lángoló hajók fölött, ellenőrizve, hogy véletlenül nem maradt-e ki a szórásból valamelyik, de mivel nem fedezett fel ilyet, észak-keletnek fordította a Golubot, hogy megsemmisítse a következő hajóhadat, amelyik feltehetően Királyrévből indult útnak Osmosis szigete ellen.

Csakhogy ekkor furcsa közjáték történt. A hangszórókból nem más, mint Raudona hangja szólalt meg:
– Az újabb célpont negatív. Ismétlem, az újabb célpont negatív. Megerősítést kérek.

– Szubotáj alhadnagy jelentkezem – vágta rá katonásan és szinte reflexszerűen a tatár. – A parancsot értettem, az újabb célpont negatív. De jelezni szeretném, hogy van még egy támadó hajóraj, amelyik…

– Jelenleg minden tengeri célpont negatív – szakította félbe ellentmondást nem tűrően Raudona. – Maradjatok a légtérben, és várakozzatok a következő parancsra. Hamarosan jelentkezem.

– Értettem – nyugtázta Szubotáj, aztán tanácstalanul nézett Oleszjára, mintha csak azt kérdezné: voltaképpen most mi folyik itt?

A szőke lány halovány mosollyal vonta meg a vállát:
– Ez Raudona. Ha majd igazán megismered, te is be fogod látni, hogy minden utasítása helyénvaló, és nem érdemes megkérdőjelezni semmit, mert utólag mindig bebizonyosodik, hogy neki volt igaza.

– Azért ez egy kicsit ijesztő, nem? – kérdezte a tatár, de azonnal meg is bánta a kiszólását, mert eszébe jutott, hogy a metamorf valószínűleg ezeket a szavait is hallhatja.

Szerencsére nem volt ideje ezen morfondírozni, mert ekkor megszólalt a fedélzeti számítógép, és ezúttal nem Raudona, hanem a szláv világban oly népszerű orosz színész hangján:
– A légtérben a kénes vegyületek koncentrációja extrém módon növekszik.

Jelentőségteljesen nézett egymásra a két pilóta.

– Ez csak egyet jelenthet… – vélekedett Szubotáj.

– És ha ez igaz… – kezdett bele Oleszja, de aztán nem fejezte be a mondatot.

– Hol is van az a bizonyos tűzhányó, galambocskám? – kérdezte Szubotáj. – Te mégiscsak ismerősebb vagy ezeken a déli tájakon.

– A Belső-tenger nyugati kijárójánál, a déli félszigeten – válaszolta a szőke lány. – Ha gondolod, átveszem a vezetést – tette a kezeit a botkormányra.

– Legyen! – intett nagyvonalúan Szubotáj, és megint csak hátradőlt az ülésében. – Vidd oda a madárkát, aztán lessük meg a saját szemünkkel, mi folyik mostanság arrafelé.

Oleszja rögtön kapott az alkalmon, aztán alaposan megküldte a vadászgépet, amely nemrokára már kétezer kilométeres iramban száguldott a célterület felé. Kisvártatva azonban le kellett lassítania, mert akkora hamufelhők szálldostak a légtérben, hogy nagy sebességnél lehetetlen lett volna kikerülgetni őket. Végül kénytelen volt leereszkedni ötszáz méteres tengerszint feletti magasságra, és egyszer csak a szemük elé tárult a vulkán, amelyik csak úgy ontotta magából a füstöt és a lávát.

– Hát ez varázslatos! – ámult el a látványtól Szubotáj.

Valóban nem mindennapi panoráma tárult a két pilóta elé. A tűzhányó igencsak elemében volt, szinte tombolt, szikraesőt bocsátva a környékre, miközben hatalmas füstoszlop tört belőle a légtér magasabb rétegei felé.

A Golub megkerülte a vulkáni hegyet, mert az utasait kizárólag egyvalami érdekelte. Szubotáj szinte a pilótafülke ablakának nyomta az orrát, és megbűvölve bámulta a tűzhányó tetejéről aláfolyó lávaáradatot, amelyik többnyire vörösen izzott ugyan, de a tüzes folyamban mindenütt megcsillantak bizonyos igencsak kiterjedt tintakék foltok.

– Ha minden igaz, és nem csalnak a szemeim, akkor itt annyi ridezit lehet, amennyivel akár évekig is elröpködhetünk – jegyezte meg optimistán a tatár.

A különös turistaútnak ismét Raudona hangja vetett véget:
– Utasítás a Golubnak. Új cél: Osmosis sziget, Orgil-birtok.