Volt egyszer egy kisegér. De másnap meg is döglött egy állatkísérlet folyományaként, ezért ez a mese egy kis nyusziról fog szólni. Egy rocker nyuszi volt ő tulajdonképpen, és Kázmérnak hívták, de a kettő nem függött össze sohasem. Ugyanis Kázmérnak egyetlen problémája volt az életben, nevezetesen az, hogy az egyik füle kicsivel nagyobb volt, mint a másik.
Most persze gúnyosan legyinthet minden mesebarát olvasó, azt kérdezvén, hogy ha egyszer ennek a Kázmérnak mindene megvolt az életben, selymes szőre, aranyos pofikája, az átlagosnál nagyobb farka, sok barátnője, egy gazdag nagybácsija Amerikában (Roger nyúl), aki őt tette meg egyetlen örökösének, és még a keresztneve is ilyen menő volt, akkor tulajdonképpen ez a Kázmér mi az anyjáért nyűglődött azon, hogy neki nem egyforma a két füle?
Nem tudok erre választ adni, mivel ezt nemcsak én, mint krónikás és mesemondó nem értem, de úgy higgyétek el, hogy Kázmér legjobb barátai is értetlenül álltak a dolgok előtt. Kázmér igen gizda volt, viszont képes volt szimpatikus, barátságos, jó természetű nyúlnak tettetni magát, ezért rengeteg barátja akadt. A művészvilágban is sokan keresték Kázmér társaságát, így barátkozott össze az évek során Galla Miklós humoristával, Gobbi Hildával, az akkor már halott színésznővel, Szellő István hírolvasóval, no és persze Lukács Lacival, a Tankcsapda frontemberével.
A barátai sokszor megpróbálkoztak jobb belátásra bírni Kázmért. Szellő István például így beszélt a lelkére:
– Hallod, Kázmér, neked nincs semmi bajod az életben, ne is gyártsál magadnak ilyeneket. Nem vagy sem káposztaallergiás, sem répaérzékeny, egy hatalmas amerikai vagyon örököse vagy, akkor meg mit érdekel téged, hogy nem egyforma a két füled?
Kázmér ilyenkor a kert végébe bámult, a nagy szénakazal mögé, ahol éppen lement a nap, bíbor fénybe vonva a tájat, és nagyot sóhajtva így szólt:
– Ne ugassál nekem, Pista, hülye vagy te ehhez, olvassad fel a híreket, oszt jóvan.
– És most időjárás! – kiáltott fel ilyenkor Szellő István megbántottan, és tényleg igaza volt, mert azonnal beköszöntött az időjárás.
Galla Miklós a szomorú őszi estéken saját gyártmányú szóviccekkel akarta felvidítani Kázmért, és tavaly például így szólt egyszer, vagy az is lehet, hogy kétszer, mert az első olyan halkra sikerült, hogy Kázmér nem hallgatott oda, pedig két füle is volt, igaz, hogy az egyik kisebb volt, mint a másik, amelyik a nagyobb volt:
– Kázmér, én egyszer elmentem egy olyan söntésbe, ahol téged megemlítettek, ugyanis volt ott egy csapos, aki a bort mérte, és úgy hívták, hogy Vlagyikavkáz, mivel orosz volt, ám az egyik vendég így kiáltott: „Most Vlagyikavkáz mér!”, és innen tudtam, hogy meg vagy említve. Érted! Érted? Vlagyikav–KÁZ–MÉR! Hahaha, óriási!
A nyúl ekkor leforrázva (de nem konyhatechnikailag, csak úgy lelkileg!) oldalra nézett, és véletlenül pont Galla Miklósra fókuszált mind a két szeme, ami azért meglepő, mert az egyik szeme pont nagyon másik oldalon volt, mint a másik, de hát ez mese, úgyhogy fogadjuk el igaznak, ami benne szerepel, és képzeljük el, hogy Kázmér így felelt:
– Fú, de kurvára fárasztó vagy, Mikikém, nagyon különbözöl a Móka Mikitől, aki vicces volt, de te pedig azonban nem, épp ezér’ eredjél haza innet, hívok neked taxit.
És ez csak azért volt meglepő, mert éppen a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott néprajzi alapítvány dágványhupáki skanzenjének egyik tisztaszobájában voltak, ahol egyikük sem lakott. Meg oda taxi sem ment ki, így hát Galla Miklóst végül Balázs Puli vitte haza, akiről mindenki azt hitte, hogy egy elektromoszeneialapokra ráapplikált szánalmasénekes, pedig tényleg egy kutya volt, csak szerette a csillogó zakókat.
Gobbi Hilda, az akkor már halott színésznő is szeretett volna vigaszt nyújtani Kázmérnak, de ő máshonnan közelítette meg a kérdést, azt azonban már sohasem fogjuk megtudni, hogy honnan, ugyanis a színésznő eltévedt a sötétben, és a térképhez sem értett, valamint a GPS–ből folyamatosan beszélő női hangot sem hallotta, és ez onnan származott, hogy a színésznő akkor már hosszabb ideje meg volt halva.
Nem úgy Lukács Laci, a Tankcsapda frontembere, aki élt és virult! Ő csak annyit mondott Kázmérnak:
– Ez itt az Alföld, itt nincsen semmilyen hegy. Csak az éjszakák görbék, úgy kettőből egy. A nappalok szürkék, a gidák az ürgék a lét persze jól összeszűrték.
Kázmért nagyon is érdekelte volna, hogy mi a helyzet a gidákkal meg az ürgékkel, és tényleg volt-e szex, de ekkor Lukács Laci elment koncertezni Győrbe.
Ott maradt hát ez a jobb sorsra érdemes nyúl, és még mindig azon vekengett, hogy neki miért ilyen a füle. Nemhogy azon töprengett volna, hogy ennek a mesének mi a tanulsága! És pláne mitől húsvéti???
Soha nem derült ki. (Vagy fel. Esetleg be.)