Az állatok összehívták az Erdei Nagygyűlést, hogy eldöntsék, ki a legerősebb állat az oroszlán után. Az állatok királya elnökölt az értekezleten, és a nyulat javasolta helyettesének. A beosztott állatok természetesen egyhangúlag elfogadták, hogy a nyúl legyen a legerősebb állat – az oroszlán után. Föl is vették a jegyzőkönyvet.
Nem sokkal később az oroszlán és a nyúl ott üldögélt egymás mellett egy kerekecske dombocskán.
– Maga érti, hogy mi a bánat történik velünk, kolléga? – kérdezte a nyuszika.
– A leghalványabb fogalmam sincs – ismerte el az oroszlán. – Már az is teljes homály előttem, hogy honnan a ragadozó anyámból tudok én beszélni, amikor idáig csak bömböltem meg ordítoztam szakmányban. Legfeljebb morogtam.
– És ez a nagygyűlés, meg a jegyzőkönyvek… – csóválta a fejét a nyuszika. – Nevetséges. Mintha bármelyikünk is alkalmas lenne politikusnak.
– Na igen – bólogatott az oroszlán, hogy csak úgy lobogott a sörénye. – Se korruptak nem vagyunk, se hazudósok, gerincünk is van… Honnan támadhat valakinek ilyen beteg gondolata, hogy állatokat szerződtet a sztorijához a politikusok szerepére?
– Jut eszembe, maga hogy került ebbe a projektbe?
– Megkeresett egy ügynök a szavannán, és jó gázsit ígért.
– Tényleg? És ha nem vagyok túl indiszkrét, mi volna az a jó gázsi?
– Egy nyúl.
A nyuszika homloka előtt sötét felhők kezdtek gyülekezni:
– Ó, hogy verjem bele – káromkodta el magát lelombozva.
– No, ne keseredjen el, kolléga. Ez az élet rendje. Ha egyszer így van megírva a sorsunk, akkor nem hadakozhatunk ellene. Különben is, utólag már sopánkodni kár.
– Magának szerepet ígértek a Szomszédok remake-jében is, vagy mi ez a szánalmas közhelygyűjtemény?
– Nem kell mindjárt gúnyolódni. Meglátja, rendkívül kíméletes leszek. Hisz nem vagyunk mi emberek!
– Bocsásson meg, kérem, teljesen elragadtak az érzelmeim – szabadkozott a nyuszika, aztán nagyot sóhajtott: – Tudja, voltak olyan pillanatok, amikor elhittem, hogy én lehetek az új Tapsi Hapsi. De minimum az új Kockásfülű. Vagy akár a legkisebb ugrifüles… Rohadtul el tudja ám varázsolni az embert ez a kurva celebvilág!
– Hát, bizony el – bólogatott az oroszlán, de már csak alig észrevehetően, egyáltalán nem lobogó sörénnyel. Aztán eszébe jutott valami: – Mondja, kolléga! Van valami utolsó kívánsága?
A nyúl sértődötten és gúnyosan röhögött fel:
– Menjen már maga a fenébe! Mit játssza meg magát? Pont az előbb mondta, hogy nem vagyunk mi emberek! Még jó, hogy nem kezd el mindjárt doktor Kotász után óbégatni!
– Kérem, én el is hallgathatok – tárta szét mellső lábait az oroszlán. És valóban elhallgatott.
Most hosszú csönd ülte meg ezt az egész kisiklatott állatmesét. Végül a nyúl szólalt meg csöndesen:
– Megmondjam, honnan lehet a legbiztosabban tudni, hogy most már igazi filmes vagyok? Hát onnan, hogy percek óta azon töprengek kétségbeesetten, a helyemben vajon Bruce Willis hogy vágná ki magát ebből a szituból. Ugyanis, ha visszaemlékszik, Az utolsó cserkészben volt egy olyan jelenet, amelyben Bru…
PUFF! – Az oroszlán egyetlen csapással kettétörte a nyuszika gerincét, és aztán szőröstül-bőröstül felfalta.