Amikor gyerek voltam, nem vetett fel minket a pénz, így kifejezetten jól jött, hogy az Amerikába szakadt rokonunk, Elza néni rendszeresen küldött nekünk ruhacsomagokat. Ezek tartalmát többnyire a New Jersey államban élő drogos hippik és egyéb jószívű huligánok megunt és levetett göncei képezték, de mi nem panaszkodtunk, megköszöntünk minden segítséget.
Elza néni ruhaneműs pakkjaiban egyszer akadt egy nagyon menő darab. Egy olyan kis zeke, amelynek a hátulján egy musztáng ágaskodott, és a derék jószág sziluettjét körös-körül apró, fényes szegecsek tették még hangsúlyosabbá. Olyan szabása volt a cuccnak, mint egy farmerfelsőnek, de nem farmeranyagból készült, és nem is volt kék. Finom posztóanyagból varrták, és barna volt. De most tényleg képzeld el a legmenőbb barna árnyalatot, ami csak a fantáziádból kitelik.
Magam alá gyönyörködtem a láttán, és nem volt nálam boldogabb legény az egész lakótelepen, de tán még a megyében sem, amikor felpróbáltam a jeles ruhadarabot, és úgy állt rajtam, mintha rám öntötték volna.
Tízéves voltam, negyedik osztályos, és éppen tavaszi szünet volt. Soha nem vártam még így, hogy vége legyen a tavaszi szünetnek. Aztán eljött az első tanítási nap, s én büszkén feszítettem a menő kis zekémben iskolába menet, majd a reggeli sorakozón is az udvaron.
Egyszer csak odajött hozzám egy nagyfiú. Lehetett talán hatodikos, vagy akár hetedikes(!) is, és nagyon megdicsérte a musztángos cuccomat, hogy kisapám, ez aztán oltári menő cucc! Már éppen elöntötte volna minden sejtemet a parttalan büszkeség, amikor a srác hozzáfűzött egy kérdést:
– Hol vetted?
Na, itt azonnal lefagytam. Nem mondhattam azt, hogy az amerikai rokonoktól kaptam csomagban, mert anyukámék szigorúan a lelkemre kötötték, hogy ezt a dolgot soha, sehol ne hangsúlyozzam, nehogy baj legyen belőle. Viszont a felsős srácnak mégis mondanom kellett valamit, így rövid tipródás után a következőt bírtam kinyögni:
– Az Úttörő Áruházban.
Aki nem élt azokban az időkben, annak számára nem tudom érzékletesen leírni, hogy ez a közlemény hányféle értelemben és milyen szerteágazó vonatkozásokban volt egy falrengető, piramidális baromság.
A srác is meghökkent, de épp csak egy pillanat erejéig, aztán jól faképnél hagyott. Szerintem később jó párszor összemosolyogtak az eladók a háta mögött az Úttörő Áruházban, ha volt akkora marha, hogy bement oda szegecselt, musztángos, barna posztózeke után kérdezősködni.