Utoljára általános iskola felső tagozatában volt rá eset, hogy csajozási tanácsot fogadtam el hímnemű egyedtől. Akkoriban azonban kettő darab olyan precedens is született, amelyek arra indítottak engem, hogy ne forszírozzam ezt a dolgot. Sőt! Egyenesen fogadalmat tegyek.
Az első tanácsot Gyuszitól kaptam. Gyuszinak pszichológus volt az apukája, és sajnos rengeteg szaklapot hagyott a hülye fia előtt, aki azokat mind ki is olvasta. Onnan merítette a tanácsait. Emiatt eleinte jómagam felnéztem rá, aztán azonban már le. Na de nézzük sorjában az eseményeket.
Beleszerelmesedtem egy velem egykorú hajadonba, nevezzük Peckes Arankának. Én az A osztályba jártam, Peckes Aranka pedig a B-be, ez komoly nehézséget adott kapcsolatunk virágba borulásának széleskörű jókoraságához. Viszont Gyuszi azt mondta, hogy semmi probléma nincs, mert ha eljön a megfelelő alkalom, akkor meg kell vele csinálnom az úgynevezett egyszerű dominancia tesztet, és onnantól kezdve sínen lesznek a dolgok.
Természetesen halvány fogalmam sem volt, mi a vihar az az egyszerű dominancia teszt (továbbiakban: EDT), de a jóságos Gyuszika elmagyarázta:
– Na figyelj, papesz! Mész a csajjal szembe az utcán. Eddig érted? Úgy teszel, mintha balról akarnál elmenni mellette. De amikor látod, hogy ő is arra orientálódik, akkor váltasz, és most már jobbról akarsz elmenni mellette. És ezt így váltogatod mindaddig, míg egészen oda nem értek egymáshoz.
Hát már hogyne értettem volna? Csak még az nem volt világos, vajon hogy a bánatba’ lesz ebből az EDT-ből később például randi, mozi meg netán testi érintkezés. De Gyuszika önzetlenül elmagyarázta.
– Na idefigyelj, srác! Ez az egész a dominanciáról szól. Rá bírod-e erőltetni az akaratodat a nőre? Mer’ ők ám azt szeretik, ha a férfi irányít! És ha látják, hogy ilyen domináns hímpéldány vagy, akkor örömmel rád fogják bízni magukat, mert ezt parancsolja nekik a biológia! Érted már?
Hájóvan, bakker, a te faterod pszichológus, nem az enyém. Ha ez így megy, akkor majd ezt fogom csinálni. Senki ne higgye rólam, hogy én gyáva vagyok egy ilyen szaros kis EDT-hez!
Mindössze négyezer-kétszáz-hetven-hatszor kellett Peckes Arankáék háza előtt véletlenszerűen elhaladnom, és máris adódott egy olyan helyzet, hogy szembe mehettem vele. Összpontosítottam cefetül. Megkezdtem az EDT-t. Amit olyan komolyan vettem, hogy amikor már csak mintegy huszonhárom centiméternyire voltam Peckes Aranka fejlődésben lévő, de máris kívánatos testétől, akkor váltottam utoljára irányt.
Ha már akkor is lettek volna kamerás telefonok, és az én derék hímtag osztálytársaim, akik a közeli padon nézték végig a jelenetet, feltöltötték volna a felvételt egy videómegosztóra, akkor bizonyára azt a címet adják neki: kelet-európai süketnéma kiskamasz legény rá akarja venni a kiválasztottját a medvetáncra.
A tudományos kísérlet utolsó szakaszában tehát konkrétan ott toporogtam a hüledező hajadon előtt, gyakorlatilag nem engedvén tovább a drágát. Peckes Aranka igen felkészült kis teremtés volt, ő már azt is tudta, hogyan lesz végül az EDT-ből testi érintkezés, mert a művelet végén akkora fülest kongatott le nekem, hogy még az FTC-t is EDT-nek néztem.
A hülye osztálytársaim persze – Gyuszikával az élükön – jó alaposan kiröhögtek engem, de ezt én még sokáig nem észleltem, mert elnyomta bájos kacagásukat a fülem csengése.
Mivel szinte lehetetlen kitalálni, ezért egyértelműen leírom, miszerint nem sikerült összejönnöm Peckes Arankával, így fordulhatott elő, hogy például a feleségem sem ő lett később. Talán már akkor is feminista volt, és nem szerette a domináns hímeket? Ki tudja? Senki se érti a nőket.
Nemsokára beköszöntött a szünidő, és akkor már nem Peckes Arankába voltam szerelmes, hanem Racka Juci iránt tápláltam hasonlóan holtig tartó érzeményeket. (Nincs is ezen mit csodálni, hiszen több hét is eltelt a két eset között.)
Racka Juci minden délután ugyanazon a padon üldögélt a barátnőjével, a Vénkert egyik nagy játszóterén. Mi pedig az Attila nevű havercimborámmal általában arra bicajoztunk.
No, ekkor már természetesen Attila tanácsát kértem ki, hogy vajon hogyan hívhatnám fel magamra a drága lány figyelmét. A Gyuszi nevezetű elbocsátott párkapcsolati menedzseremről hallani sem akartam többé.
Gyulával ellentétben Attilának nem pszichológus volt az apukája, hanem alkoholista, ezért a derék cimborának esze ágában sem volt előhozakodni mindenféle „egyszerű dominancia teszt” nevű baromságokkal. Ő azt az iskolát képviselte, hogy a nőkből az anyai ösztönöket kell előhozni, és ez úgy érhető el a legegyszerűbben, ha megsajnáltatjuk magunkat. Onnantól egyenes út vezet majd a babusgatásig.
– Ess el előtte biciklivel. – Ez volt Attila tömör csajozási tanácsa.
Mondjuk ezt sokkal hamarabb megértettem, mint az EDT-t, semmiféle külön magyarázatot nem igényelt. Lelkesen és nagy reményekkel hozzá is kezdtem a művelethez. Kinéztem egy pofás kis gödröt a Racka Jucikáék padjától nem messzire, és a következő körnél megpróbáltam belehajtani.
Az volt az aprócska probléma, hogy nem a gödör méretéhez választottam meg az utazósebességemet. Így hát a produkció olyan remekül sikerült, hogy átrepültem a binyó kormányán, majd az arcommal próbáltam tompítani a becsapódás erejét, és egészen konkrétan bele is haraptam a fűbe.
Sebaj, gondoltam magamban, most jön majd a babusgatás, ahogy igen tapasztalt és csajozásból jeles barátom megjövendölte. Racka Jucika és a barátnője azonban valószínűleg igen mérsékelten rendelkezett anyai ösztönökkel, mert a sajnálat helyett először is teli szájjal kiröhögtek engem, aztán tapintatosan, de még mindig pukkadozva levonultak a játszótérről.
– Majd azt mondjuk nekik, hogy kaszkadőrnek készülsz – erőlködött a sovány vigasszal Attila, miközben megpróbálta kiszedni a nyolcast a járművem első futóművéből, de én akkor már tudtam, hogy az ő tanácsadói pályája is véget ért.
Azóta nem kérek tanácsot pasiktól csajozási ügyben, kizárólag nőkre szoktam hallgatni. Viszont a mai napig belesajdul az állkapcsom, amikor nagy ritkán azon a játszótéren vezet át az utam, és mintha a szürke betonházak is visszhangoznának egy kacagós duettet.