Így vásárol egy fejes Székelyföldön

Az egyik nyáron Sepsiszentgyörgyön töltöttünk egy feledhetetlen hétvégét a Becses Brigantikkal, ennek emlékét idézem most fel egy minimalista rajzocskával, amelyhez az alábbi magyarázat tartozik.

A szállásunktól nem messze felfedeztem egy kis bótot pénteken. Egy aprócska és alacsony belmagasságú helyiséget kell elképzelni, ez utóbbinak nagy jelentősége lesz később, ám ott még nem tartunk. Most még csak állok az italos hűtő előtt, nézem az árakat, és ezt motyogom:

– Ezt nem hiszem el… Ilyen nincs… Ez nem lehet igaz… Ezt el se hiszem… Ez nem lehet igaz… Ilyen nincs…

Ekkor odalépett mellém a boltocskát üzemeltető kiváló székely fiatalasszony, és megérdeklődte, hogy segíthet-e valamit, vagy továbbra is filozófiai ihletésű kinyilatkoztatásokat óhajtok mantrázni hitről, igazságról és létezésről?

– Drága hölgyem – feleltem –, bocsánatot kérek, amiért így megfeledkeztem magamról, csak hát, tudja, én Csonka-Magyarországról jöttem, és egyszerűen el vagyok képedve azon, hogy az ön nagyszerű szaküzlete ilyen jutányos árakon kínál hűsítő italokat és kedélyjavító párlatokat a magamfajta megfáradt vándor számára.

A székely női hölgy tágra nyílt szemmel hallgatta ékesszólásomat. Gondolom, ekkora marhát még Kovászna megyében is csak a kalendáriumban lehet látni. De hamar győzött bensejében a kereskedő, és megpendítette, hogy ha esetleg nagyobb volumenű bevásárláson gondolkodom, akkor szatyrot is tud adni.

– Adjon – szólék végre röviden és célratörően, aztán mohón telepakoltam frissen szerzett cekkeremet mindenféle sörökkel, ciderekkel és jóféle párlatokkal. Majd a pénztárhoz igyekezvén úgy fejeltem le a helyiségen keresztülfutó mestergerendát, hogy egy pillanatra azt sem tudtam, melyik országban vagyok.

Mindenesetre a sikeres bevásárlás feletti örömömet ez a kínos közjáték sem tudta mérsékelni. Főleg úgy, hogy a kiváló kereskedelmi üzemegységben kártyával is tudtam fizetni.

Kifelé menet azért már kicsit megtapogattam buckó fejem búbját, és nézegettem a tenyeremet, hogy nem vérzek-e esetleg, és elismerem, akkor már az is megfordult a fejemben, hogy talán érdemes volna azt a szájbatekert mestergerendát valami balesetvédelmi jelzéssel ellátni.

No, ez utóbbi másnapra megtörtént! Amikor visszatértem a boltba, akkor azt láttam, hogy a mestergerendára, pontosan arra a helyre, ahol én megfejeltem, a következő ábrát pingálta valaki:

Borítókép: Kristó-Gothárd Hunor/Sepsiszentgyörgy Önkormányzata