Május 11., 22 óra 54 perc
Csecs Emőke ma ünnepelte a születésnapját. A Sugár TV nem kerekített olyan nagy feneket a dolognak, mint Taksony esetében, hiszen nem kerek évszámról volt szó; másrészt a szöszke sem reklámozta a dolgot, mert roppantul szégyellte, hogy immár a huszonharmadik életévébe lépett. Egyedül Odeba előtt lebbentette fel a fátylat a nevezetes dátumról, s estefelé megittak néhány pohár vermutot. Aztán úgy alakult, hogy fogat mosni is együtt mentek, s ez a tény a későbbiek alakulása szempontjából alapvető fontossággal bírt…
Emőke már kezdettől fogva kacérkodott a gondolattal, hogy el kellene csábítania a bártáncost, de a Hófehérkés színielőadás óta, amikor is Taksony olyan áldozatos marketingtevékenységet fejtett ki a néger fiú testi adottságait illetően, a szőke lány egyenesen úgy érezte, nem sokáig lesz képes uralkodni a vágyain. Ráadásul, amióta kiderült, hogy ő is a megjelölt játékosok között van, egyre sürgetőbbnek tartotta, hogy valami figyelemreméltó akció segítségével elnyerje a férfi nézők kegyeit.
Ebbéli tervei megvalósításához most jelentős lökést adott a néhány pohárka vermut. A mosdóban, Odeba mellett álldogálva gondolt egy merészet, aztán hirtelen kibújt a pólójából, és masszírozni kezdte a kebleit.
– Tudod, egy nőnek rendszeresen meg kell vizsgálnia magát, az emlőrák veszélye miatt – magyarázta az elképedt bártáncosnak, majd aggodalmas arccal megjegyezte: – Itt mintha egy csomót tapintanék… Megnéznéd? – kérdezte a fekete fiút, s ezzel egyidőben megragadta Odeba jobb kezét, és a keblére húzta.
A bártáncosnak csöppet sem volt ellenére a dolog. A következő percekben komplett rákszűrést valósított meg Emőke mindkét mellén, sőt, a szöszke lány tomporát is vizsgálat alá vonta.
– Nézni kell fenekedet is. Szerintem fenékrák is van nagyon veszélyes – lihegte izgatottan, majd Emőke hitetlenkedő tekintetét látva tudományosan is alátámasztotta a feltevést: – Hallottam orvost, aki mondta: „rákfene”.
A kebelcsoda egyre inkább elalélt a lelkes rákkutató karjaiban, s egy idő után kacéran megkérdezte:
– Mondd csak, Odeba, nem akarsz a szülinapi ajándékom lenni?
Odeba nagyon is akart, így hát Emőke rögvest hozzálátott az ajándék kicsomagolásának kedves és megható szertartásához. Azonban, amikor már csak az alsónadrág volt hátra, valaki megzavarta az ünnepi aktust. Rózsa nyitott be a mosdóba, mire a felajzott fiatalok ijedten rebbentek szét. Ámde a párocska csupán átmenetileg jött zavarba. „Doktor” Mbapasi kézen fogta a „betegét”, és bevonszolta magával a férfihálóba.
A kisebbik hálószobában addig béke, nyugalom és félhomály honolt. És néha csönd is, amikor Demeter bácsi egy-egy rövid szünet erejéig abbahagyta a hortyogást. A kisöregen kívül Bulcsú és Taksony tartózkodtak odabenn, de ők még ébren voltak, s csodálkozva konstatálták, hogy Odeba Emőkével bújik a takarója alá. Röviddel később Demeter bácsi horkolásánál jóval izgalmasabb és változatosabb neszek töltötték be a helyiséget.
A két, ébren lévő férfi hallgatózott egy darabig, aztán Bulcsú megszólalt:
– Taksony! Tudod, mit olvastam nemrég az újságban?
– He? – vetette oda foghegyről a hajléktalan, mert e percben a legkevésbé sem lakótársa olvasmányélményei érdekelték, hanem az Odeba paplana alól kiszűrődő, igencsak gyanús zajok.
– Egy roppant érdekes cikket – folytatta Bulcsú –, amely azt taglalta, hogy miképpen juthatott az AIDS vírusa a majomból az emberbe. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy az a védőoltás a ludas a dologban, amelyiket a vírust hordozó majmok veséjéből kivett sejtekből készítettek. Ezt a gyermekbénulás elleni védőoltást több százezer ember megkapta Afrikában.
Taksony először el sem tudta képzelni, mi a fenét akar a lakótársa ezzel a tudományos fejtegetéssel, de aztán, amikor világosság gyúlt a fejében, kajánul megkérte Bulcsút, hogy ismételje meg a közlendőjét valamivel hangosabban, mert elsőre nem igazán hallotta jól.
Kisvártatva abbamaradt a motozás Odeba takarója alatt, sőt, Emőke kiugrott az ágyból, és elrohant a mosdóba, hogy mihamarabb forró fürdőt vehessen. Taksony és Bulcsú pedig a fejükre húzták a takarót, így próbálván leplezni a kuncogást, amit a bártáncos hoppon maradása váltott ki belőlük.
Amikor a jelenet adásba került, csak úgy özönlöttek az üzenetek a Sugár TV képújságjára! Lássunk is ezek közül néhányat:
sEXelnök: Srácok! Figyeltétek az esti öszefoglalót?
PuhapÖcsi: Én lemarattam! Meséjj mi volt?
sEXelnök: Azt látni kell Öcsi! Majd nézd meg az ismétlést élyfélkor! Megéri! Emőke végre akcióba lépett a mosdóba! Kidobta a cs*****t Odeba meg rendesen lemaszírozta. Utánna meg Emőke levetkőztete a négert. Apám! Csak lestem!
PuhapÖcsi: És d**tak is? Irjad már, ne kejjen már könyörögni!
KéjEnci: Fiúk! Ha valamékőtöknek a teste egy kicsit hasonlit Odebára, akkor röktön értesitsetek!
sEXelnök: Rályuk nyitott Rózsa, aztán bementek a hálló szobába témázgatni. Nem tudom miért ijettek meg egy vak lánytól? A kamera meg a több száz ezer néző nem zavarta őket, csak egy vak enber?
D. Vaj: Csak tudnám, hogy az a szemét Búlcsu miér pofázott bele. Ez mástól még a ******t is irigyli! Ha nem ugattya a hüjeségeit az ÉCC-röl akkor reggelig ment volna a lamúr.
PuhapÖcsi: Mondgyátok már mi volt a szobába?
sEXelnök: Sötét. De szerencsére az imfra kamera sok mindent látott. Ellőszőr is Odeba meg****** Emőkének a ********t, közbe meg Emőke **********ta Odebának a ********t, utánna meg Odeba rámászot Emőkére, és ********** a ******** a ******.
Sugár Zoltán, aki izgatottan böngészte a képújság lapjain zajló párbeszédet, e percben csöppet sem hasonlított egy asztrológusra, ugyanis egyáltalán nem töltötte el boldogság a sok csillag láttán. Azonnal átrohant az irodájából abba a helyiségbe, amelyikben Wintsch Eszter, az STV informatikusa és számítógépes rendszergazdája moderálta a beérkező üzeneteket.
– Mi a búbánat folyik itt, Esztike? – érdeklődött a monitor mögött üldögélő alkalmazottjától. – Megtudhatnám, mit keresnek azok az átkozott csillagok a képernyőn?
– A trágár és obszcén kifejezéseket helyettesítem velük – magyarázta az informatikus.
– És ki kérte rá, ha szabad érdeklődnöm?
– De Főnök úr! Csak nem képzeli, hogy hajlandó leszek adásba tenni olyan szavakat, mint például…
Egyelőre nem derülhetett ki, melyek azok a szavak, amik kivágták a biztosítékot Esztikénél, mert az igazgató ingerülten közbevágott:
– Mi az, kislány? Talán szégyenlős a klaviatúrája?… Azonnal írja be az üzenetek hiteles szövegét!… Micsoda dolog ez? Cenzúra a XXI. században? – háborgott Sugár úr. – A jövőben kizárólag a magyar ábécé betűit tessék használni! A csillagokat majd akkor favorizálja, kedves Esztike, ha konyakcímke tervezésére kérem fel!