Gronyárral az az egyik legnagyobb baj, hogy amikor túl sok Hubertust iszik, akkor az emberi létezés kiemelten fontos sorskérdéseiről kíván kényszeresen beszélgetni. Senki nem tudja, miért csak a Hubertus mértéktelen fogyasztása után jön ez nála elő, de az biztos, hogy aki ilyenkor pechjére a közelében reked, az nyugodtan értesítheti a szeretteit, hogy aznap este nem vacsorázik otthon.
– Tudod, van ez a film – mondja például ilyenkor Gronyár.
– Hát persze – bólint unottan az ember, de nyilván fogalma sincs, mi a bánatról akar éppen elviselhetetlenül hosszú terjedelemben eszmét cserélni a derék cimbora.
– Amit levetítenek állítólag – folytatja.
– Igen, a filmekkel általában ilyesmit szoktak csinálni. Ez az egésznek a lényege – próbálja ilyenkor továbbgördíteni a terefere fonalát a szerencsétlen nyomorult, aki ott ragadt Gronyár mellett.
– Mármint mielőtt meghalsz – mutat rá a titkos részletekre Gronyár. – Levetítik a filmet. A te filmedet! Érted már?
Ez az egyik legborzalmasabb. Amikor visszakérdez. Ilyenkor nincs jó megoldás. Ha nem érted, elölről kezdődik az egész tortúra. De ha érted, akkor is ugyanúgy elmond mindent még egyszer, csak közben kifejti, mennyire hazug disznó vagy, amiért azt mondod, hogy érted, közben pedig fogalmad sincs semmiről, mert hülye vagy.
– Amikor meghal az ember, akkor levetítik előtte az élete filmjét. Erről beszélek – bizonygatja mindazt, amiről beszél. Általában ilyenkor egy úgynevezett pontosítási szakasz veszi kezdetét, amely mind közül a legelviselhetetlenebb:
– Már úgy értem, nem az, hogy levetítik, hanem hogy te látod. Mielőtt meghalnál. Lepereg előtted életed filmje. Érted már? Így szokták megfogalmazni, hogy lepereg. Mármint előtted az életed filmje. Na de szerinted ez nem egy nagy hülyeség?
Az ember ilyenkor késztetést érez, hogy azt mondja: „De, tényleg baromi nagy hülyeség, úgyhogy hurcolkodjunk innet a bánatba, például menjünk hazafele”… csakhogy az nem úgy van ám!
– Végül is hogy van ez? – teszi fel a mindenre jó kérdést ilyenkor Gronyár, és ha időközben felemelkedtél a székedről, akkor nem rest akár a pulóvered hátuljánál fogva visszarántani. – Végig kell néznem mindent, de mindent újra? Hát ilyen nincs!
Szeretnéd, ha tényleg nem lenne ilyen, de sajnos van.
– Gondolj már bele! Mekkora filmtekercs lehet az? – próbál tippelésre buzdítani Gronyár, de csakhamar kiderül, hogy önállóan is boldogul a feladattal: – Mint az óriáskerék a Temze partján – játssza a világlátott egyént, pedig még térképen se látta soha Londont, majd visszatér az alapproblémához:
– Tegyük fel, hogy én 97 évig élek – jelenti ki nagyvonalúan, mire az ember jóváhagyólag bólint, pedig közben azt gondolja, nem is szakadhatna nagyobb átok Közép-Európára, meg egész Hajdú-Bihar megyére, mint hogy Gronyár 97 évig éljen. – Akkor gondold már el! Ezek szerint 97 év lesz, mire levetítik előttem az egész nyomorult életemet? És én ott üljek végig, és nézzem? Hát ez hülyeség!
Az ember ilyenkor belenyugszik a megváltoztathatatlanba, és rendel magának egy újabb sört.
– És ha vetítés közben ki kell mennem pisilni, akkor mi van? – veti fel tudományosan Gronyár. – Nyilván megállítják a filmet, hogy le ne maradjak semmiről. De akkor ám viszont azonban a 97 év megnézése sokkal több időbe kerül, mint 97 év, hiszen egy csomószor ki kell mennem a retyóra!
Bárcsak most is kimennél! – fohászkodik magában az ember, de Gronyárnak sajnos még a hólyagja is rosszindulatú.
– Vagy mit kell azon újra végignéznem, ahogy alszok? – méltatlankodik Gronyár, és te érzed, hogy nem ez a megfelelő pillanat az ikes igék ragozásának tisztázásához. – Mi értelme van annak? Tanulnom kéne belőle? És a következő életemben majd máshogy aludni? Vagy megnyugodni, hogy hej, de ügyesen aludtam mindig is? Legalább ezt az egyet jól csináltam? És akkor majd a következő életemben lehetek mormota? Vagy mi értelme ennek az egész hülyeségnek?
– Lehet, hogy felgyorsítva vetítik le, és akkor nem tart olyan sokáig – próbálkozol kétségbeesetten.
– Hihehöhöhö! – kacag fel ilyenkor gúnyosan Gronyár. – Te aztán nagyon értesz ehhez, mondhatom! Felgyorsítva? Nagyon jó! És annak mi értelme van? Még annyi se, mint a normál vetítésnek. Amikor ki kell elemezni egy filmet, akkor pont, hogy lassítva szokták levetíteni, néha még ki is kockázzák! Érted már? Te meg gyorsításról beszélsz? Hát mi értelme gyorsítva megnézni az életedet? Egy karácsony fél óra? Egy szex öt perc? Egy kakálás egy másodperc? Hát mit lehet abból tanulni?
– Abból semmit – ismered el szomorúan, és közben azon bosszankodsz, hogy milyen hencegő hólyag ez a Gronyár, amikor azt sugallja, hogy nála felgyorsítva lenne öt perc a szex, pedig állítólag normál esetben annyi.
– Én mondom neked, jóbarát, ennek az egésznek nincs semmi értelme – sulykolja tovább Gronyár. – Még az eleje érdekes is lehet, mert a kicsi gyerekkorodra úgysem emlékszel. De a többi? Hát halálra unod magad! Ettől fogsz végül meghalni, hogy végig kell nézned ezt a hülye, vágatlan filmet az életedről!
Ezen a ponton sírod el magad, mert rájössz, hogy ha a végén tényleg lepereg előtted életed filmje, akkor ezt az egész baromságot végig kell hallgatnod még egyszer.