A szituáció pontosan úgy alakult, ahogy Archibald előre megjósolta. Taksony zokszó nélkül vette tudomásul a lekérést, bár ebben annak is jelentős szerepe volt, hogy Csecs Emőke éppen partner nélkül maradt. Demeter bácsi ugyanis, aki utoljára táncoltatta, kissé elfáradt, és lerogyott a szófára Lenke néni mellé, aki ekkor már percek óta ott pihegett. A hajléktalan örömmel fedezte fel a megüresedést, és azt is igen jónéven vette, hogy Muzsik Alajos egy lassú számba kezd bele a hangszerén. Konstatálta, hogy itt a remek alkalom rásimulni Csecs Emőke dudáira, így hát gyorsan felkérte a szőke kebelcsodát.
Bulcsú is nagyon tudta értékelni a halk, andalító melódiát, így legalább nem szilaj ugrándozások közepette kellett elharsognia azt a kérdést, amire választ várt táncpartnerétől:
– Ha jól emlékszem, a múltkor a rendes csajok témakörénél fejeztük be a beszélgetésünket. Mondd csak, ismersz olyan lányokat, akikre ráillik a leírásod?
– Egyet feltétlenül ismerek – felelte hamiskás mosollyal Nusi.
– Aztán miféle az a lány? Hazudós?
– Nem.
– Hűséges?
– Igen.
– Lássuk csak… Fekete a szeme?
– No mi az? Talán fekete-fehér-igen-nemet akarsz velem játszani?
Végső Bulcsú hosszú idő óta először érezte úgy, hogy kedve volna valamit játszani egy lánnyal, de az a passzió még véletlenül sem a fekete-fehér-igen-nem címszó alatt található. Mindezt persze eszébe sem jutott megemlíteni, csupán annyit kérdezett szendén:
– És ha szépen megkérnélek, alkalomadtán hajlandó lennél összeismertetni az illetővel?
– Megígérhetem: azon leszek, hogy minél jobban megismertessem veled azt a lányt – felelte sugárzó arccal Nusi.
Lenke néni és Demeter bácsi ellágyulva figyelték az összesimulva táncoló párt. Tettek egy-egy nosztalgikus megjegyzést a saját fiatalkorukkal kapcsolatban (Lenke néninél ez a megjegyzés négy perc ötvenkét másodpercig tartott), aztán megbeszélték, hogy bár kitűnően érezték magukat, de a jóból is megárt a sok, és mivel az a bizonyos fiatal koruk már elég régen volt, éppen itt az ideje nyugovóra térni.
Nemcsak a legidősebbek, a Nyaraló többi lakója is remekül érezte magát ezen az estén. Bárányné amiatt volt magánkívül az örömtől, mert Archibald, még ha egyetlen zeneszám erejéig is, de felkérte táncolni.
Emőke nagy megelégedéssel konstatálta, hogy a fülbevalója éjszakai eltávolítása után csakugyan megszűnt a fülcimpája zsibbadása, ami hosszú napok óta egyvégtében kínozta.
Rózsa megcsillogtathatta valóban kiváló hangját a nótázások közben, s mosolyogva gyűjtötte be a gratulációkat. Egy-egy negyed órára ugyan, amiket Piroska jól kipárnázott karjai között volt kénytelen tölteni, elfogta a kétségbeesés, mert a derék házmesterné csupa jóindulatból többször is megtáncoltatta, mindeme kellemetlenségekért azonban bőségesen kárpótolta az a tény, hogy a sötét szemüvege mögül feltűnés nélkül bámulhatta Odeba komikus vonaglását.
A néger bártáncos számára az okozott örömet, hogy Demeter bácsi visszavonulása után újabb fesztelen kísérletet tehetett a ghandabuktui csűrdöngölő és a break dance művészi ötvözésére.
Nusi és Bulcsú egyaránt úgy érezték, réges-rég nem voltak ilyen boldogok. Archibald pedig szinte atyai szeretettel tekintett rájuk, s repesett a szíve, hogy a maga módján hozzájárulhatott a románc kibontakozásához.
Nos, az inas szíve nem repeshetett túl sokáig. A nyiladozó szerelem csakhamar el is hullatta szirmait. Ugyanis este tizenegykor hatalmas erővel ütött be a krach.
Taksonynak addigra már minden gondolatán és mozdulatán úrrá lett az alkohol. Olyan furcsa koreográfia szerint táncolt, hogy ha Demeter bácsi ébren van, bizonyára neki is felhívja a figyelmét, milyen súlyos pusztítást képes okozni a belvíz. Bár a kisöreg nyilván nem könyvelhetett volna el átütő sikert, mert ekkor már az összes folyadék közül a víz érdekelte a legkevésbé a hajléktalant. Folyton újabb és újabb adag italokért tett kiruccanást a konyhában felállított svédasztalhoz, s egy ilyen alkalommal sajnos az ő és az örömlány útjai ismét keresztezték egymást. Megint csak elővette a bánat, amelyet afölött érzett, hogy a nézők nem Sylvia Pettingtonnak szavaztak meg beutalót a Nyaralóba. A vágy és az alkohol egymással versengve csigázták fel a kurázsiját, és újból csak ajánlatot tett Nusinak, ráadásul ordítva, hogy a hangos zene miatt nehogy félreérthető legyen a szándéka. A felháborodott lány hasonló hangerővel kérte ki magának a hajléktalan szavait, mire az gondolt egyet, benyúlt a zsebébe, és előhalászta valamennyi fabatkáját.
– Mennyi a tarifád, angyalom? Szívesen megfizetem, láthatod, van elég pénzem! – harsogta vigyorogva, miközben legyezőszerűen szétterítette maga előtt az értéktelen papírsalátát. (Azt az agysejtjét, amelyik azon információt tárolta, miszerint a fabatka mától megszűnt törvényes fizetőeszköz lenni a Nyaraló területén, az alkohol ekkorra már elpusztította.)
Nusinak éppen tele volt a keze, mivel egy-egy pohár likőrrel épp a szerelméhez igyekezett volna. Így hát pillanatnyilag nem állt módjában pofon vágni Taksonyt, ezért alternatív megoldásként arcul köpte, amit a hajléktalan igencsak zokon vett, és dühödten felordított:
– Most mit játszod meg magad? Mindenki tudja, hogy hivatásos vagy!
Hirtelen hatalmas csönd támadt a Nyaralóban. No nem közvetlenül Taksony felkiáltása nyomán, hanem néhány pillanattal hamarabb. Épp az volt a baj, hogy a muzsikus pontosan akkor fejezte be a „Lesz maga juszt is az enyém” című szám interpretálását, amikor az ünnepelt szavai a levegőbe hasítottak. És ezek a szavak olyan hangerővel csendültek fel, amelyet a hajléktalan a dübörgő zenei aláfestéshez méretezett, így tehát mindenki pontosan érthette őket.
Nusi megkövülten állt a döbbent tekintetek kereszttüzében. Hirtelen nem értette, miképpen lehet tisztában az összes lakótársa az ő múltjával. Aztán a másodperc tört része alatt az elméjébe tolakodott az a nyugtalanító gondolat, amely már az első nap óta gyötörte. Archibald felismerte! Hiszen háromszor is vendégeskedett – úgymond „üzleti” jelleggel – a Körömházy-kastélyban, és természetesen mindegyik alkalommal az inas engedte be.
– Hogy tehette ezt velem, Archibald?! – támadt neki az inasnak, keserűséggel vegyes vádló hangon. – Ez a maga híres diszkréciója? Tekintettel lehetett volna, ha másra nem is, legalább a grófja emlékére!
Bárányné nagy szemeket meresztett az inasra, az egyikben a gyanakvás, a másikban a féltékenység tüze parázslott. Archibald azonban higgadt és méltóságteljes hangon kijelentette:
– Biztosíthatom, kisasszony, hogy halvány sejtelmem sincs, miről beszél. De ha tudnám, akkor sem lépném át azt a korlátot, amit diszkréció terén önmagam elé állítottam.
Az örömlány már abban a pillanatban, amikor megfogalmazta vádjait, éppen saját szavai nyomán ébredt rá, hogy rossz helyen keresgél. Nem valószínű, hogy az inas megismerte, hisz abban az időben a hajszíne és a frizurája is egész más volt, meg aztán nyilván rajta kívül is megfordultak néhányan a Körömházy-kastélyban az elit kolléganők közül. Egyébként pedig, ha fel is ismerte Archibald, nyilván nem érdeke, hogy a gazdája féltő gonddal ápolt emlékét beszennyezze. Gyanúja most már Odeba felé irányult:
– Akkor pedig te voltál, te szégyentelen! Láttál a Gömbölyű Köldök Klubban, mi?
A néger aztán végképp nem értette, mivel vádolják. Egyébként is a ghandabuktui csűrdöngölő illetve a break dance artisztikus jellegű házasítása kötötte most le minden figyelmét.
– Mit te kéred a számon? Nem érti Odeba. Te is dolgozta Gombolyú Koldok Klubban? Miért oda ápolónó kellett? Lett valaki rosszul?
Az örömlány most visszafordult az elsődleges hírforráshoz, és dühödten faggatni kezdte:
– Ki beszélt neked a múltamról, hadd halljam?!
Rózsa enyhén remegni kezdett, de Taksony bambán vigyorgó képe némileg megnyugtatta. Nusi azonban továbbra is ingerülten ütötte a vasat:
– Nyisd ki a pofád, te nyomorult hajléktalan! Te gusztustalan aluljárótöltelék! Te bűzlő kukabúvár!
Taksony most már nem vigyorgott, azonban végleg megmakacsolta magát, és olyan erővel préselte össze az ajkát, hogy a vér is kiszaladt belőle.
Az örömlány hamar belefáradt az aljas árulás szálainak felgöngyölítésébe. Sarkon fordult, és könnyeivel küszködve kimenekült a teraszra. Bulcsú ugyan kirohant utána, de az ajtón túl hirtelen megtorpant. Csak bámult Nusira hosszan és szomorúan, aztán csöndesen megfordult, és egyenesen a férfihálóba sietett.